Szergej lukjanyenko Vlagyimir Vasziljev

Igort elkapta a hév, nagyon gyorsan és dühösen beszélt... egyáltalán nem úgy, ahogyan az Éjszakai Őrség fiatal mágusa szokott.

- Hazamentem, és megnéztem az én szép és fiatal Vilenámat, aki mindennap írt nekem, nem hazudok, mindennap, és ha tudnád, milyen leveleket! És láttam, hogy nagyon örül a visszatérésemnek, hiszen ép és egészséges vagyok, nem lettem nyomorék, ráadásul hős vagyok! Kevés nőnek jutott akkor ilyen szerencse. De nagyon félt, hogy a pletykás szomszédasszonyok mesélnek majd nekem minden férfiról, akikkel a négy év alatt dolga akadt, arról, hogy kisebb gondja is nagyobb volt a tiszti káderlapomnál... a felét sem érted annak, amit mondok, igaz? És hirtelen megláttam. Egyszerre mindent. És minél tovább néztem, annál többet láttam. Mindent, részletesen. És nemcsak az összes férfikalandját - a tetű spekulánsoktól a magamfajta katonákig, akik a kórházi kerítésen keresztül meglépve mentek önkényes kimenőre... Meg ahogyan egy ezredesnek suttogja: „Biztos már régen a földben rohad", azt is meghallottam... Az az ezredes egyébként rendes ember volt. Felkelt az ágyból, képen vágta a nőt, felöltözött és elment.

Vodkát töltött, Antont be sem várva megitta, majd újra töltött.

- Azóta lettem ilyen - mondta. - Kiléptem az otthonomból kitüntetéseim csörömpölése és Vilena bőgése közepette: „hazudtak neked a szukák, én hű voltam hozzád". Mentem az utcán, és valami kiégett a lelkemben. Május volt, Anton. Negyvenöt májusa, és engem rögtön Németország kapitulációja után Geszer cibált ki a frontról, mondván: „most itt van a te frontod, Tyeplov kapitány". Az emberek meg... akkor egészen mások voltak az emberek. Mindenkinek ragyogott az arca. Rengeteg volt a Setét mocsok, mit tagadjam. De sok volt a Fény is. Mentem az utcán, és körülöttem ugráltak a gyerekek, a mellemen díszelgő ikonosztázt nézték, és azt találgatták, melyiket miért kaptam. A férfiak a kezemet szorongatták, meghívtak egy italra. A lányok odarohantak... és megcsókoltak. Csak úgy, nem gondoltak semmire. Megcsókoltak a saját párjuk helyett, aki még nem tért vissza, vagy már elesett. Mint az apjukat vagy a fivérüket. Néha bőgtek, megcsókoltak és tovább mentek. Érted? Nem, aligha... Pedig te is a hazáért aggódsz, arra gondolsz, milyen rossz most minden, micsoda gödörben vagyunk... Elégedetlenkedsz, miért nem segítenek a Fénypártiak globális méretekben Oroszországon. Pedig te nem is tudod, milyen az igazi gödör, Anton. De mi tudjuk.

Igor megint ivott. Anton szótlanul felemelte poharát, bólintott, csatlakozva az el nem mondott, de szavak nélkül is érthető pohárköszöntőhöz.

- Akkor lettem ilyen - ismételte meg Igor. - Mágus. Mű-veletis. Örökké fiatal. Aki mindenkit szeret... és senkit sem. El is határoztam magamban, hogy senkit nem fogok szeretni. Soha. A barátnők, az egy dolog, a szerelem egészen más. Az embert nem lehet szeretni, az ember gyenge. Másfélét sem lehet szeretni - a Másféle vagy ellenség, vagy bajtárs. Hát ilyen életelvet alakítottam én ki magamnak, Antoska.

És tartottam is hozzá magamat, ahogyan tudtam. Mintha még most is az a frontról éppen hazatért fiatal legényke lennék, akinek még nagyon korai lenne szerelembe esni. Persze el lehet vinni egy lány táncolni - nevette el magát halkan -, vagy a diszkóba menő szerelésben ugrándozni a diszkólámpák fényében... mi különbség van a dzsessz, a rock vagy a pop között, hogy hosszú a szoknya, vagy rövid, hogy miből van a harisnya... Ez mind rendben van. Ezt szabad, ez helyes. Láttad azt az amerikai rajzfilmet Péter Panről? Hát olyan lettem én is, csak nem ostoba fiúcska, hanem ostoba ifjonc. És jól éreztem magam... sokáig. Az embernek osztályrészül jutott kort már végigéltem. Nincs okom panaszra, nem ért utol a magatehetetlen öregség meg más ilyen problémák. Úgyhogy ne izgasd magad feleslegesen, Anton.

Anton a fejét fogva ült. Hallgatott.

Mintha kinyitott volna egy ajtót, és meglátott volna valami... nem, nem tilalmasat... nem szégyenleteset... Valami nagyon idegent. És megértette, hogy minden ajtó mögött, ha - ne adja a Fény - sikerül kinyitni, valami ugyanennyire idegent... személyeset látna.

- Én végigjártam az utamat, Anton - mondta Igor szinte gyengéden. - Ne keseredj el ennyire. Tudom, azzal a reménnyel jöttél, hogy észhez térítesz, kivered a fejemből a hülyeségeket, teljesíted a megbízatást. Csak ez nem sikerülhet. Én hülye fejjel tényleg beleszerettem egy Setétbe. Megöltem. És úgy fest, magamat is.

Anton hallgatott. Minden üres volt. Rázuhant az idegen bánat, az idegen fájdalom, és úgy alakult, hogy bár beteg barátjának hozott ajándékot, most mégis mintha már a halotti torán ülne vele együtt.

- Anton, ne menj el ma - kérte Igor. - Úgysem tudok aludni... nemsokára majd alaposan kialszom magamat. Bevallom, van még három üveg vodkám a hűtőszekrényben... Meg öt emelettel lejjebb ott az étterem is.

- Az asztalnál fogunk elaludni.

- Ugyan, elvégre Másfélék vagyunk. Kibírjuk. Beszélgetni akarok. Kisírni magam valakinek a vállán. Újabban félek a sötéttől. Elhiszed?

-El.

Igor bólintott.

Anton Igorra nézett, akinek a hangja hirtelen összeszedettebb lett. Erősebb.

- Mégiscsak az Őrség tagja vagyok. Ezt nem felejtettem el, elhiheted. És az az érzésem, hogy ebben az egész zavaros históriában én csak egy gyalog vagyok... nem, talán nem gyalog... Tiszt, amelyik leütött egy idegen figurát, és beállt a tűzvonalba. Csak a sakkfigurától eltérően én tudok gondolkodni. Remélem, még te sem felejtettél el. Nekem már mindegy, Anton. De hogy ki nyeri a játszmát, az már nem mindegy! Gondolkodjunk együtt.

- Honnan kezdjük? - kérdezte Anton. És közben belül önmagán csodálkozott. Elfogadta, amit Igor mondott? Elfogadta, hogy leütött figurának kell tekinteni? Vagy ha nem is leütöttnek, de már halálra ítéltnek, aki felé már kinyúlt a láthatatlan játékos keze...

- Szvetlánától. A Sors Krétájától. - Igor figyelmesen leste, mint változik meg Anton arca. Elégedetten elnevette magát. - Mi az, egyből eltaláltam? Te is erre gondoltál?

- És Geszer is... - suttogta Anton.

- Geszer nagy koponya - ismerte el Igor. - És mi? Talán próbáljunk meg most az egyszer a saját fejünkkel gondolkodni.

- Próbáljuk meg - bólintott Anton. - Csak... Kitapogatta zsebében a Geszertől kapott amulettet. Összenyomta az aprócska gömböt, és érezte, amint belefúródnak a bőrébe a vékony csonttűk. Fájdalom nélkül semmi sem megy...

- Tizenkét óra hosszat senki nem láthat és hallhat minket - mondta.

- Biztos? - hitetlenkedett Igor. - És az információ hiánya nem kelti fel az Inkvizíció gyanúját?

- Nem lesz hiány - mondta Anton. - Amennyire én értem, ha vannak itt megfigyelő készülékeik vagy figyelő igézetek, hamis információt fognak kapni. Minőségi halandzsát.

- Geszer nagy koponya - ismételte meg mosolyogva Igor.

Edgar az ablaknál ült, dohányzott, és lassan kortyolta az erejét vesztett pezsgőt. így is kellemes volt...

Barátnője, megnyugodva, kielégülten, békésen aludt a szomszéd szobában. Kiderült, hogy nagyszerű teremtés. Német diáklány, ráadásul valamiféle skandináv gyökerekkel, a megfelelő mértékben szenvedélyes, a megfelelő mértékben vidám. Egyébként Edgar véleménye szerint túlságosan találékony a szexben. Kollégái többségétől eltérően Edgar nagyon konzervatív volt ezen a téren. Nem vett részt orgiákon, nem tartott kiskorú barátnőket, és valamennyi póz közül a klasszikus, „katolikus" pózt részesítette előnyben.

Azt viszont, ez tagadhatatlan, tökélyre fejlesztette.

Jólesően nyújtózkodva Edgar óvatosan kinyitotta az ablakot. Felállt, beszívta a fagyos levegőt. Új nap kezdődött, és lehet, hogy a bíróság már ma este meghozza az ítéletet. Akkor nyugodtan tölthetné az ünnepet, nem kellene intrikákon törnie a fejét.

Igen ám, de kinek az intrikája ez? A Nappali vagy az Éjszakai Őrségé?

És ami a legfontosabb - neki milyen szerepet szántak benne?

Csak nem ugyanazt, ahogyan Jurij célzott rá, mint Aliszának, az áldozatét?

- Itt van, nézd... - Igor kiterített az asztalon egy nagy ív papírt, zsebéből elővett egy csomag filctollat. - Fölvázoltam néhány sémát... és van, ami összejön. Ez itt Szvetlána.

Anton elgondolkodva nézte a vastag sárga vonallal meghúzott kört.

- Nem igazán hasonlít - mondta. Igor elnevette magát.

- Rendben... ne élcelődj. Azt nézd, milyen a megoszlás. Egyensúlyban voltunk a Setétekkel, még ha ingatag volt is, de egyensúly volt. Itt vannak az első és harmadik szintű mágusok a mi részünkről, itt pedig a velük azonos súlyú Setétek... A ténylegesek is, meg azok is, akiket könnyű mozgósítani.

A papírt gyorsan elborították a kis körök. Igor lendületes mozdulattal kettéosztotta a papírt. Az egyik részre felül felírta: „Geszer", a másikra: „Zavulon". Magyarázni kezdett:

- Lényegében ők játékon kívül állnak. Ők a sakkozók, de minket most a figurák érdekelnek. Nézd meg, mi változott Szvetlána megjelenésével.

- Attól függ, melyik figurának tekintjük - mondta óvatosan Anton. - Jelenleg első szintű varázslónő... pontosabban csak volt.

- Na és? Nézd meg, hány mágus szintje közelíti meg az övét.

- Szvetlána gyalog - mondta Anton, és magát is meglepték saját szavai. - Szvetlána még hosszú évekig nem lesz több, mint gyalog. Gyarapítania kell az Erejét, meg kell tanulnia irányítani a képességeit, tapasztalatot kell szereznie... Erősebb nálam... erősebb volt. De elbánnék vele, ha a front másik oldalán állnék.

- Pontosan, Anton. - Igor ügyesen töltött magának a második üveg vodkából, az első üveg már rég az asztal alatt volt. - Pontosan. Szvetlána nagyon nagy mértékben megerősítette az Éjszakai Őrséget. És a jövőben könnyedén Geszerrel egy szintre kerülhet. De ehhez évtizedek, ha nem évszázadok kellenek.

- Akkor mi indokolja a Setétek nagy aktivitását? Majdnem megsértették még a Megállapodást is, csak hogy megöljék Szvetát.

- Gondolkodj - Igor a szemébe nézett. - Gondoljuk csak végig a sakkjátszma analógiáját.

- Az a gyalog, amelyik eléri a tábla túlsó szélét...

- Átváltozhat bármelyik figurává. Anton széttárta a karját.

- Igor, ez teljesen világos. Mindannyian gyalogok vagyunk, de néhányunknak van esélye, hogy vezér legyen belőle. Szvetlánának van esélye. Neked nincs, nekem nincs, Szemjonnak nincs... De az út a tábla túlsó széléig nagyon hosszú, és a Setéteket semmi sem sürgeti, hogy ilyen gyorsan megszabaduljanak Szvetlánától!

- A Sors Krétája - mondta Igor.

- Mi van a Krétával? Geszer felhasználni készült a sors nélküli fiút, Jegort, hogy átváltoztassa...

- Kivé?

Anton megvonta a vállát.

- De Szvetlána nem akart beavatkozni - bólintott Igor. - Jegor, a fiú magára maradt sorsával.

- Ugyanakkor... - Anton szava elakadt. Nem tudta, jogában áll-e, akár még az amulett védelme alatt is, elmondani Igornak azt az igazságot, amely feltárult előtte.

- Ugyanakkor Olga a Sors Krétájának másik felével átírta valakinek a sorsát - nevette el magát Igor. Ez nyitott titok.

- Nyílt titok - javította ki gépiesen Anton.

- Legyen. A lényeg az, hogy a művelet mégis sikerült. Nem sikerült Szvetlánának, de sikerült Olgának. És mellesleg Geszer még rehabilitálhatta is Olgát.

- Mellesleg? - Anton a fejét csóválta. - Rendben, legyen mellesleg... De ez csak az igazság második rétege. Meggyőződésem, hogy van harmadik is.

- A harmadik az - kinek a sorsát írta át Olga. Amint megtudta, hogy Olgát rehabilitálták, Zavulon rájött, hogy átverték. Hogy bedőlt egy közönséges figyelemelterelő manővernek. És a Setétek kutatni kezdtek. Szegény Jegorkát vagy tízszer ellenőrizték, nem kétszer írták-e át sorsának könyvét...

- Ezt honnan tudod?

- Figyeltem a fiút. Geszer bízott meg vele, világos volt, hogy a Setétek keresni fogják, hol rejlik a csel.

- Na és?

- Nem, Jegorral minden rendben van. Nem az ő sorsát írták át.

- Akkor kiét?

Igor hallgatott, Anton szemébe nézve. Várt. Mintha nem lenne joga, hogy ő mondja ki azokat a szavakat.

- Szvetlánáét? - kiáltott fel Anton megvilágosodva. Közben az villant át az agyán, hogy az ő helyében minden Setét azt kiáltotta volna: „Az enyémet?"

- Nagyon úgy fest. Zseniálisan szép húzás volt. Az Erőnek olyan óceánja kavargott körülötte, hogy egyszerűen lehetetlen volt észrevenni a beavatkozást az ő Sorsának

Könyvébe. És az ő Sorsának Könyvét a Setétek nem ellenőrizhetik - az egyenlő lenne a hadüzenettel.

- Geszer fel akarja gyorsítani Szvetlána Hatalmas Varázslónővé válását?

- Kizárt dolog. Az sértené a Megállapodást. Áss mélyebbre.

Anton a köröcskéket nézte. Fogta a filctollat, és Szvetlánától kiindulva élénkvörös vonalat húzott felfelé, és egy köröcskével zárta le. Üres köröcskével.

- Igen - mondta Igor. - Pontosan. Tudod, milyen időket élünk most?

- Az évezred végét...

- Kétezer év telt el Jézus Krisztus születése óta - nevette el magát Igor.

- Jesua volt a Leghatalmasabb Fénypárti mágus -mondta Anton. - Nem is tudom, beszélhetünk-e itt egyáltalán mágusról, mert ő maga volt a Fény... de... Geszer a Messiás újbóli eljövetelét akarja?

- Ezt te mondtad, nem én - felelte Igor. - Igyunk... a Fényre...

A teljesen elképedt Anton fenékig ürítette a teli poharat. A fejét csóválta.

- Nem, de ez... Igor, hiszen ez játszadozás a tiszta erőkkel! A világ épületének alapjaival! Hogyan lehet ezt megkockáztatni?

- Anton, meggyőződésem, hogy éppen így van az egész kitalálva. ítéld meg magad - a világot elárasztják a vallásos hiedelmek, így vagy úgy, egyforma valószínűséggel várják a világ végét és az új eljövetelt... egyébként a kettő ugyanaz.

- Nem mindenki... - legyintett Anton. - Ne túlozz.

- Nem mindenki, de épp elegen ahhoz, hogy az emberi várakozások áradata szétfeszítse a realitást. És ha csak egy kicsit segítenek, átírják valakinek a sorsát... Geszer mindent egy lapra tett fel. Olyan Másfélét szeretne kapni a sorainkba, akinek erejével egyetlen Setét sem szállhat szembe. Sem Zavulon, sem egy szerény kaliforniai farmer, sem egy kis spanyolországi szálloda tulajdonosnője, sem egy népszerű japán énekesnő... senki.

- Ez igaz lehet - ismerte el Anton. - De Szvetlána most meg van fosztva az erejétől, mégpedig hosszú időre.

- Na és? Ez talán megakadályozza, hogy gyereket szüljön?

- Állj! - Anton figyelmeztetően integetett. - Most saját magunkat hülyítjük. Bármilyen hipotézist megvizsgálhatunk, de nézzük meg inkább a többi eseményt. Például a Tükröt.

- A Tükör. - Igor a homlokát ráncolta. - A Tükröt a Homály szüli. Zavulon nem tudta volna közvetlenül felhasználni... de Moszkvába cipelni az ostoba szektatagokat a talizmánnal, és feltölteni Rogozát az Erővel, ezt nagyon is meg tudta tenni. És a próbálkozás célja nyilvánvaló - megsemmisíteni Szvetlánát.

- Rogoza nem semmisítette meg, csak teljesen kiürítette... de hiszen ez...

- Valaki közülünk nem úgy játszott, ahogyan Zavulon tervezte - felelte Igor. - Valaki nem tette meg azt a lépést, amelyik után a Tükör teljesen elpusztította volna Szvetlánát... mint személyiséget. Lehet, hogy az mentette őt meg, hogy Tigrincs és Andrej már elpusztult? A Tükör nem egészen Setét Másféle, közvetlenül nem vesz részt az Őrségek szembenállásában. Lehet, hogy még egy csapásra várt? Például tőled. Geszertől. De ilyen csapás nem következett be... és ő nem csapott vissza teljes erővel.

- Akkor azt magyarázd meg nekem, Igor: miért lökte oda Zavulon Aliszát és téged?

- Az véletlen volt - mormolta Igor. - Mondom, hogy Alisza...

- Jó, nem tudott róla! De Zavulon tudta, ezt hidd el! És a pusztulásba lökte, felcserélve két figurát. De miért?

- Azt én is szeretném tudni - tárta szét a karját Igor.

RAIVO fel-alá járkált a szállodai szobában, tőle szokatlan hévvel gesztikulálva.

- Szerintem mégiscsak kellemetlenségekre kell felkészülnünk! Nem számíthatunk a Nappali Őrség segítségére, sem Moszkvából, sem Prágából, sem Helsinkiből, egyáltalán sehonnan.

- De az a Setét, az megígérte, hogy segít - jegyezte meg Jari.

Raivo elfintorodott. Tüntetőleg legyintett.

- Megígérte! Igen, persze. És ki ígérte meg a testvéreinknek, hogy Fafnir feltámad?

- Szerintem - jegyezte meg halkan Juha - sokkal értelmesebb dolog lenne szolgálni Fafnir feltámasztásának nagy ügyét, mint valóban feltámasztani az ősi mágust...

Egy pillanatig csend volt.

- Juha... - mondta szemrehányóan Jari -, mégsem lehet ezt ilyen nyíltan...

- Miért nem? A mindenféle szabály nélkül játszó mágusok ideje rég lejárt. Globális kataklizmát akarsz?

- De a mieink...

- A mi roskatag vezetőinknek elment az eszük! Ezért is ültek fel valamiféle ígéreteknek. Ott is maradtak Bernben... És nem számíthatunk semmiféle segítségre, ebben Raivónak igaza van. Az eltávozottakat nem lehet visszahozni. Pasi is hitt... és hol van most Pasi? Geszer megsemmisítette a Homályban.

Az asztalon felberregett a telefon. Juha, láthatóan kelletlenül félbeszakítva szónoklatát, felvette a kagylót.

- Igen?

- Te? - kiáltotta. - Te... honnan? Mi?

Egy percig hallgatott, arca egyre örömtelibb, ugyanakkor tanácstalanabb lett. így van az, ha jó hírt kap valaki, aki már beletörődött a rossz hírekbe, sőt már másokat is

megfertőzött pesszimizmusával. Juha végül letette a kagylót, és suttogni kezdett: - Testvérek...

Anton sehogyan sem tudta eldönteni, jól tették-e, hogy a második üveg vodkát is kinyitották, vagy nem. Egyrészt mintha kezdenék megközelíteni a történtek lényegét, másrészt viszont egyre nehezebbé válik a probléma megvitatása. Igor például rendkívül szkeptikus lett. Képtelen volt megérteni, amit Anton magyarázott neki:

- Igor, ha egy ilyen bonyolult rendszerben csak egyetlen epizód nem illeszkedik a többihez, az egész összeomlik. Lennie kellett valamilyen oknak. Lehet, hogy valamilyen módon zavartad Zavulon terveit?

- Én? - Igor keserűen nevetett. - Ugyan. Egyszerű műveletis vagyok, harmadik szint... csúcsformában második... és semmiféle különleges képesség, semmiféle perspektíva. Nem álltam volna meg a Tükörrel szemben. Nem tudom, Anton.

- Valaminek mégis lennie kell veled kapcsolatban - mormolta Anton. Kiitta a vodkát, hallgatott egy pillanatig, majd megkérdezte: - Igor, volt valami közted és Szvetlána között?

- Nem - felelte élesen Igor. - Nem, és ilyesmi eszedbe se jusson. Nem volt, nincs és nem is lesz, ha azt feltételezed, hogy én rendeltettem a leendő Messiás apjának...

Hirtelen elnevette magát.

- Csak úgy eszembe jutott - motyogta Anton, és közben teljesen hülyének érezte magát.

- De Anton, mi ütött beléd... a féltékenység beszél belőled, már megbocsáss, nem az eszed. Hiszen itt semmi szerepe nincs a megszokott emberi szaporodási folyamatnak! Ha Szvetlána Sorsának Könyvét átírták, és ő lesz az új Messiás anyja, akkor ez a folyamat a legfinomabb anyagok, a Fény és a Homály energetikájának, az egész világegyetem lényegének szintjén zajlik majd le. Mit számít, hogy közben ki lesz... - egy pillanatra elakadt - a biológiai szülő? Magától Szvetlánától is csak úgy-ahogy függ! Nem, ez hülyeség. Zavulonnak csak Szvetlánától kell félnie.

- Akkor semmi értelmét nem látom a te eltávolításodnak...

- Én sem. Pedig biztosan van valami értelme. Némán, koccintás nélkül ittak. És mintha vezényszóra

tennék, a papírlapra meredtek.

- Kezdjük az alapoktól! - mondta Anton, észrevéve, hogy hangja kissé kásás. - Szóval, másfél évvel ezelőtt Geszer és Olga átírta Szvetlána Sorsának Könyvét. És neki most a Messiás anyjává kell válnia. így van?

- Úgy néz ki, hogy igen.

- És Zavulon, a Tükör megjelenését felhasználva, megpróbálta Szvetlánát megsemmisíteni, de nem sikerült neki.

- Ez is stimmel.

- Rendben, a te szerepedet ebben egyelőre tegyük félre... Mi lehet Zavulon következő lépése? Most, hogy Szvetlána teljesen meg van fosztva a mágiától, és védtelen?

- Nem védtelen. - Igor megfenyegette az ujjával. - Mit beszélsz? Semmi kétségem afelől, hogy a legmagasabb szinten szervezték meg a védelmét. Azonkívül egy ellene intézett támadás a Megállapodás megsértése lenne. Saját bőrüket vinnék vásárra a Setétek, és senki sem szeretné kitenni magát a megsemmisítés veszélyének.

- Mi lehet a válaszlépés? Csakis egyvalami...

- Az Antikrisztus megjelenése. Egyedül ő képes szembeszállni a Messiással.

- Ráadásul az Antikrisztus megjelenését ugyanúgy' várják az emberek! - kiáltott fel Anton. - Hála a tömegkultúrának!

- Van Bibliád? - kérdezte hirtelen Igor.

- Itt? Nincs, hogy gondolod...

- Várj... - Igor gyorsan, bár kissé bizonytalanul átment a másik szobába, és vaskos kis kötettel tért vissza. Kissé zavartan nézett Antonra. - Természetesen ateista vagyok -mondta. - De a Biblia... hiszen érted...

- Igor - Anton a könyvre tette a kezét. - Ez nem segít nekünk. Gondolkodjunk logikusan.

- Rendben - egyezett bele könnyedén Igor, és kissé megkönnyebbülve tette félre a szentírást.

- Zavulon is élni akar. Nincs szüksége az apokalipszisre... remélem. Olyan figurára van szüksége, aki ugyanolyan erős, mint a Fény Messiása.

- Fafnir... - mondta Igor elgondolkodva. - Fafnir?

- Erős Setét mágus... - ismerte el Anton. - De mégsem az Antikrisztus.

- Hatszázhatvanhat! - Igor megborzongott a fotelban. - Számold ki a betűk összegét Fafnir nevében⁵⁵!

- Nem emlékszem, hogyan írják a nevét eredetileg. De ha oroszul írjuk... - Anton gondolkodott egy pillanatra -, nyolcvannyolc! Semmiképp sem hatszázhatvanhat.

- De a nyolcvannyolc is... valahogy olyan... különös szám! - Igor égő tekintettel meredt Antonra. - Nem, gondolkodj! Nem nyolcvanhét! Nem nyolcvankilenc! Éppen nyolcvannyolc. Gyanús?

-- Gyanús - ismerte el Anton. És valóban gyanússá kezdett válni a szemében ez a szám. - És elképzelhető, hogy Fafnirt fel lehet támasztani, visszahozni a Homályból... De...

- Nem egyszerűen feltámasztani - pontosította Igor. - Itt minden az embereken múlik, igaz? A várakozásukon, azon, hogy készek hinni. És ha Fafnir felélesztését a megfelelő módon tálalják, az őrült mágusból őrült antimessiás lesz!

- Hogyan?

- Hát azok a... az apokalipszis négy lovasa... a tengerből jövő vadállat...

Igor tekintete hirtelen üvegessé vált.

-Anton... de hiszen Fafnirt a feltételezések szerint a tengerbe temették... És... mi van, ha Aliszának meg annak a fiúnak, Makarnak a halála... a tengerben... ez afféle áldozathozatal... hiszen ez a sötét erők kiáradása...

Anton megrázta a fejét, megtörölte izzadt homlokát.

- Igor, nem ittunk túl sokat? Igen, elismerem, hogy Geszer arra készül, hogy felhasználja... felhasználhatja Szvetlánát mint az új Messiás anyját... bizonyos mértékig Krisztus új megtestesülésének... vagy legalábbis egyszerűen egy sosem látott erejű varázslónak az anyját... Ez nagyon valószínűnek látszik. És ellencsapásként Zavulon megkísérelheti egy hasonló erejű figura életre hívását, de mindezt az Armageddonhoz, a Bibliához, a valláshoz kötni, ez azért túlzás.

- De hát a kétezredik év! - Igor szinte kiabált. - Érted? A mágusok gondolhatnak, amit akarnak, de az emberi világ, az álmok és a félelmek a maguk módján alakítják a valóságot! És a létrejövő alakok rendelkezni fognak minden elvárt tulajdonsággal! Gyerünk!

- Hova?

- Vodkáért, az étterembe.

- Inkább rendeljünk telefonon.

- Hagyd, mehetnékem van.

Anton feltápászkodott, zsebébe dugta az amulettet. Bólintott.

- Gyerünk...

A liftnél nem volt senki, de sokáig kellett várniuk. Igor a falnak támaszkodva szónokolt:

- Csak figyeld majd, mire képes Zavulon. Megszerzi a trezorból Fafnir Karmát...

- Hogyan?

- Akárhogyan. Egyszer már elrabolták, másodszor is képesek rá. Azután következnek a mágikus beavatkozások, plusz az apokalipszis elképzelt mitológiai jeleneteinek megrendezése. Mindenféle sáskajárás... az üröm nevű csillag... a négy ló...

- Elképzelem Zavulont, amint négy lovat vezet kantáron...

- De nincs szükség lovakra! - Igor fintorgott. - Te is ugyanolyan jól tudod, mint én, mi is az a hasonító mágia. Vegyünk például négy embert, vagy még inkább Setét Másfélét. Egy ázsiai, ez lesz a sárga ló, a másik néger, ez a fekete ló, a harmadik európai, a fehér ló, és egy például skandináv, ez lesz a veres színű ló. Ültessük fel őket játék falovakra...

Anton dermedten állt a kinyílt liftajtó előtt.

A tükrökkel bélelt kabinban ott álltak Régin Fivérei, rémülten meredve a Fénypárti mágusokra. A szekta fogadott gyermekei: egy néger, egy kínai és egy ukrán. Igaz, hol is lehetnének máshol, mint ebben a szállodában, hiszen az Inkvizíció bírósági tárgyalására érkeztek... Anton valahogy lelassulva, késlekedve arra gondolt, hogy a negyedik harcos éppenséggel skandináv volt.

Szerencsére csak