Ana səhifə

Harasztok Általános leírás, morfológia


Yüklə 78.06 Kb.
tarix25.06.2016
ölçüsü78.06 Kb.
Harasztok
Általános leírás, morfológia
A harasztok nem monofiletikusak – nincs ilyen rendszertani kategória az új rendszer szerint.

2 monofiletikus törzsük van:

- Lycopodiophyta, ide tartoznak a korpafüvek és a csipkeharasztok,

- Moniliphyta, ide tartoznak a zsurlók és a páfrányok a récens csoportok közül.


Általános jellemzőik:

Tartós elszakadásra képesek a víztől (újdonság): kutikula, sztóma, szállítószövetek, stb., ezek lehetővé teszik a belső vízháztartás szabályozását.

Valódi szövetek vannak.

Van bőrszövet, kutikula, gázcserenyílás.

Van valódi szállítórendszer (xilém, floem – ezért edényes növények).

Gyökerük funkcionálisan valódi, szövettanilag hajtás eredetű járulékos gyökér.


Levél: több független úton is kialakult:

mikrofillum: pici, egyszerű, a Lycopodiophyta törzsben,

makrofillum: nagy, levélnyele van, erősen tagolt is lehet

A zsurlóknál redukálódott, örvösen álló oldalhajtások fotoszintetizálnak.

Előfordul trofofillum – sporofillum funkcionális és morfológiai elkülönülés egyes zsurlóknál és páfrányoknál.

Egyedfejlődés: nemzedékváltakozással:

A gametofiton szakasz lerövidül: csak a spóra és a pici előtelep (protallium) – ez egy- vagy kétlaki is lehet.

A sporofiton a zigóta és a harasztnövény a sporangiumokkal.

A spórák a sporangiumokban termelődnek.

izospória: a hím- és női jellegű spóra és előtelep morfológiailag és funkcionálisan is egyforma (korpafüvek, páfrányok)

homoiospória: morfológiailag egyforma spóra, de funkcionálisan más: az előtelep különböző lesz (zsurlók)

heterospória: morfológiailag (mikro- és makrospóra) is eltérő hím és női spóra (csipkeharaszt, vízipáfrányok) –

Gyakori a poliploidia, hibridizálódás – a hibrid poliploidizálódhat, ezzel új fajként izolálódik.


  1. törzs: Lycopodiophyta korpafűfélék

3 rendet említettem a gyakorlaton:

Lycpodiales – korpafüvek

Selaginellales – csipkeharsztok

(Isoëtales – durdafüvek) ezeknek nincs hazai képviselőjük
Ősiek (élő kövületek), virágkoruk a karbonban volt (pecsétfák, pikkelyfák – ezek fásszárúak voltak), ma csak lágyszárúak.

Előtelepük évtizedekig fejlődik a talajban, fotoszintézis helyett mikorrhizásak, picik, villás elágazásúak, örökzöldek.

Mikrofillumaik picik, sűrűn, általában spirálisan állnak. A sporofillumok gyakran füzérbe (strobilus) rendeződnek.

Főleg trópusiak, Magyarországon 7 (védett) faj él.



Lycopodiales
Mo-n mind nagyon ritka, védett

kozmopoliták/többség trópusi

izospórásak

finom spóra – lángba szórva pukkan, villan (boszorkányliszt, görögtűz); hintőpor, fényképészeknek villanópor, óvszer érdesítő

ált. savanyú talajon (magashegységek, fenyvesek, nyíresek, csarabos fenyérek, útrézsűk, Őrség, Ny-Mo, Zemplén)
Huperzia selago – részeg korpafű, györgyfű

5-25 cm-es felálló, merev szár, lassú növekedés

bokorszerűen álló ágak

nincs sporofillumfüzér a csúcsán

sporangiumok a trofofillumokhoz hasonló levelek tövében

csúcsán sarjak – veg. szap.

Magyarországon: Zemplén, Mátra, Ny-Bakony

kozmopolita, de szigetszerűen, ahol jók a körülmények


Lycopodium (régen: Diphasium) complanatum – közönséges lapos korpafű

trofofillumok keresztben átellenesen, a szárra simulva

sporofillumfüzér a hajtás csúcsán nyélen, 2-6-osával

Magyarországon: Zemplén, Ny-Dtúl

bükkösökben
Lycopodium clavatum – kapcsos korpafű (földi fenyő, földön folyó moh)

viszonylag gyakoribb (de azért ez is ritkaság)

sporofillum-füzér nyeles, 2-3 van egy nyélen (↔ kígyózó k.)

levelek csúcsán hialinszőr – fehér

levél nem fogas

hosszan kúszó szár

fényben gazdagabb helyeken, áfonya, csarab mellett
Lycopodium annotinum – kígyózó korpafű

sporofillum-füzér nyél nélküli, magányosan áll, kicsit csavarodott

levelek nagyobbak, ritkásabban állnak, kicsit lefelé hajlanak, fogasak, nincs hialin szőr

hosszan kúszó szár

árnyasabb, hűvösebb, csapadékosabb helyeken

Selaginellales
főleg trópusiak

Magyarországon csak elvétve

kicsi, finom felépítésű, innen a neve

lágyszárú, mohára hasonlít

heterospórás

nincs előtelep, az egész gametofiton a a makrospórában


Selaginella helvetica – svájci csipkeharaszt

Az üde, zöld levelek 2 sorban, átellenesen váltakozva állnak, hol a bal, hol a jobb oldali levél kisebb – mintha 2 nagy és 2 kis levelekből álló sor lenne.

Az elfekvő hajtások sűrűn állnak, a sporofillum-füzér felálló.

magashegységi g-i gyepek, tápanyagszegény élőhelyek

Ny- és D-Dtúl ritkasága

Alpokból néha a Duna v. patakok lesodorják Mo-ra (Szigetköz, Ny-Dtúl, Zala)



II. törzs: Moniliphyta (Monilophyta) - Zsurlók és páfrányok
4 osztályt említettem a gyakorlaton:

Equisetopsida – zsurlók

Ophioglossopsida – kígyónyelvpáfrányok

(Marattiopsida – marattia-félék)

Polypodiopsida - páfrányok
nagy fajszám, formagazdagság

vannak fás szárúak (trópusokon)

név: szállítóelemek gyönysorszerűen (=moniliformes)

általában monopodiális elágazás (újdonság)


cl. Equisetopsida – zsurlók osztálya
rdsztanilag a páfrányok közé beágyazva – ezért egy törzs az egész

8 hazai faj + hibridjeik

tág ökológiai igényű csoport: trópus- tundra; mocsár- száraz élőhely)

lágyszárúak, évelők

alakszegények

sok kihalt faj (fatermetűek is, karbon)

földben elfekvő, elágazó rhizóma – klonálisak, ivaros szaporodás új foltok létesítéséhez

hajtás: ízelt

örvös elágazás

hosszanti bordák + köztük barázdák

belül üreges – mérete határozó bélyeg

levelek: aprók, csökevényesek, hüvelyszerűen összenőttek a nóduszok körül: vaginula

nem fotoszintetizálnak

a főhajtás, és az örvösen elágazó oldalhajtások fotoszintetizálnak

sporangiumok sporofillum-füzérekben (=strobilus):

hajtás csúcsán

sporofillum (sporangiofór) 6szöges esernyő alakú, fonákáról lógnak befelé a sporangiumok (RAJZ)

homoiospórás

spórák között haptéra fonalak: kirepítés + hogy együt maradjon a hím és női spóra

meddő és termő hajtás viszonya alapján 3 típus:

1) arvense-típus: először termő hajtás (barna, el nem ágazó), elpusztul, utána meddő (zöld) hajtás nő ki (E. arvense, telmateia)

2) sylvaticum-típus: először termő (barna), utána a sporofillum-füzér leszárad a csúcsáról, kizüldül, meddővé alakul (E. sylvaticum)

északabbra él – rövidebb veg. periódus miatt ilyen

3) palustre-típus: termő hajtás is ugyanúgy zöld (E. palustre, ramosissimum)

meddő hajtásban drogok (vérzéscsillapítás, vizelethajtás)

régen ónedények súrolása, mosogatás- kovaanyagok miatt érdes (cinmosófű, súrló, kannamosó, sikárlófű, ...)

lehetnek mérgezőek
Equisetum arvense – mezei zsurló

arvense-típus

nagy kp-i üreg a szárban, körülötte 10-12 peremi üreg

vaginula< oldalhajtás 1. internódiuma

alak, méret a vízellátottságtól függ

nehezen irtható gyom (rhizóma miatt): nedves szántók, rétek

leggyakoribb zsurlónk
Equisetum palustre – mocsári zsurló

palustre-típus

kisebb kp- üreg, körülötte 8 peremi üreg

vaginula>oldalhajtás 1. internódiuma

sporofillum-füzér csúcsa lekerekített

nedves rét, láp, mocsár


Equisetum sylvaticum – erdei zsurló

sylvaticum-típus

oldalágai tovább ágaznak – finom felépítés

hamvas zöld

zavarásra, szennyezésre érzékeny

Magyarországon ritka (Ny-Dtúl, Zemplén, É-i-khg.)

hegy-, dombvidéki magaskórósok, patakparti égerligetek
Equisetum ramosissimum – hosszú zsurló

palustre-típus

vaginula>oldalhajtás 1. internódiuma

alig ágazik el/dúsan ágas?

magas

sporofillum-füzér kihegyezett (↔ E. palustre)



ritka

száraz termőhely: homokpuszta, legelő, szántó


Equisetum telmateia – óriás zsurló

arvense-típus

nagyon magas (kb 2 m)

szár átmérője>1 cm

meddő hajtásai csontfehérek, hamvasak, sok borda

jó vízellátottságú hegy- és dombvidéki területek



cl. Ophioglossopsida – kígyónyelvfélék osztálya
ősiek, furcsa megjelenés

nehezen észrevehetők, aprók, zöldek

lágyszárúak, évelők

nagyon lassan fejlődnek (10-15 év)

hajtás:

kúszó rhizóma



kétosztatú levél: csak ez látszik ki a földből

sporangiumos rész

fotoszintetizáló, szélesebb rész

a 2 karéj tagoltsága egyforma mértékű

makrofillum

izospórás

gametofiton mikorrhiza-kapcsolt

világszerte elterjedtek, de mindenütt ritkák

ahol van, ott több 100-as csoportokban is lehet

főleg talajlakók, de vannak epifiton fajok

Magyarországon mind védett (2 genus)
Ophioglossum vulgatum – kígyónyelvpáfrány

1 levél: meddő karéj: ülő, osztatlan, ép szélű, nyelv alakú, kissé húsos

termő karéj: szálas, rajta 2 sorban a sporangiumok sűrűn

savanyú hegyi rétek, ártéri erdők, inkább a nem teljesen zárt helyeken (pl. bolygatott helyeken, homokbányákban)

hideg, csapadékos klímán

ritka reliktum


Botrychium lunaria – kis holdruta

1 levél: meddő karéj: ülő levélkékből összetett, ferde, legyező alakú

termő karéj: szárnyasan tagolt

hegyi rétek, szőrfűgyepek, alhavasi régió

szárazabb sztyeprétek (Pilisszentiván)

másodlagos szukcesszió során pionír (homokbányák)

meszes homokpusztagyepekben is

sporangiumai a középkorban: „bölcsek köve”



cl. Polipodiopsida – valódi páfrányok osztálya
makrofillum: nagy, villásan erezett

gyakran szárnyasan összetett levelűek, akár többszörösen is: elsődleges, másodlagos...

levélszárnyak (RAJZ)

fiatal levelek gyakran pásztorbot-szerűen kunkorodottak

sporangiumok ált. csoportosan: szórusz, fátyol (indusium) fedheti

gyakran a fotoszintetizáló levelek fonákján: sporotrofofillum

néha külön sporo- és trofofillum

ált izospórások (kiv. vízipáfrányok)

ált sötét, párás helyeken (megtermékenyítéshez még kell víz)
o. Osmundales – királyharasztfélék rendje
ősiek, összesen 3 nemzetség, 20 faj

szinte az egész világon elterjedtek

levél meddő (alsó) és sporangiumos része (felső) elkülönül

Magyarországon 1 faj, 1 helyen


Osmunda regalis – királyharaszt

nagy termetű (2 m), évelő

levelek: 2x-esen szárnyasan öszetettek

sporangiumok magányosan (nincs szórusz, indusium)

Magyarországon 70-es években bukkantak rá: Barcsi Borókás TK, tőzegmohás lápon

védett


o. Salviniales – vízipáfrányok rendje
vízben élnek (ált. állóvizek, időszakos vizek)

víz alatt és vízfelszínen különböző levelek

heterospórások

sporokarpium: sporangiumot erősen módosult levélszárny borítja, kemény, ellenálló

gametofiton a sporangiumban marad, csak a zigóta jut ki

egyévesek


Marsilea quadrifolia – négylevelű mételyfű

hosszan kúszó, elágazó rhizóma az iszapban

2 féle levél: víz alatti, osztatlan, elsődleges levelek (?)

2 szárnypárból álló, víz felszínén úszó levelek, viszos bevonat - vízlepergetés

alsó levelek nyelének tövén vannak a sporokarpiumok (ennek rekeszei a szóruszok)

sporokarpium hosszú száraz időszak átvészelésére is képes

tavak sekély parti vizében, iszapos, tocsogós helyeken

rizskultúrákban 2odlagosan terjed (Tiszántúl)


Salvinia natans – rucaöröm

lebegő hínár, nem gyökerezik le

vízfelszínen elfekvő hajtás

levelek 3 sorban: 1 víz alatti sor: gyökérszerűen sallangos, tövükön a sporokarpiumok

2 sor a vízfelszínen elfeküdve (minta egy szárnyasan öszetett levél esett volna a vízbe)

szőrös levelek: lebegtetés

sporokarpium az iszapban telel át

vegetatív úton könnyen, gyosan szap.

alföldi morotvák, holtágak

gyakori
Azolla – moszatpáfrány

lebegő hínár, nem gyökerezik le

1-3 cm


apró (1 mm) levelek, 2 karéjúak: felső, zöld, légkamráiban Anabaena azollae kékbaktérium: N-fixáció – rizsföldekre telepítik

alámerült, barna

pár cm-es gyökerei a vízben lógnak

sporokarpiumok párosával a levélhónaljakban

amerikai, adventív

o. Pteridales – Pterisfélék rendje

Dennstaedtiaceae család
Pteridium aquilinum – saspáfrány

nagy termetű, tömeges lehet

levelei 3-4x szárnyasak, 50-200 cm-esek

hosszú levélnyél (csak ez lóg ki a földből)

molyhos fonák

felfelé csökken a leveleken az összetettség

szóruszok a levél szélén, rágöngyölődik, nincs fátyol

nem telel át a levele

vegetítíven erősen terjed (rhizóma), igénytelen gyom, utak mentén (atlanti vidékeken probléma)

mészkerülő lomb- és tűlevelű erdőkben, hegyi rétek

atlantikus elterjedésű

neve: szár keresztmetszetben 2 fejű sasra emlékeztet


Adiantaceae család
Notholaena maranthae – cselling

kis termetű

poikilohidrikus: száraz időben a levelek bepöndörödnek, fonákjukat mutatják: sűrűn pelyvaszőrös, fehéres (szárazon barna)

víz – magához tér (lassabban, mint a mohák)

szárazságtűrő, fény- melegigényes

pici, 2x-esen szárnyas, ép szélű levél

levélgerinc barna

mészkerülő

mediterrán elterjedésű, Magyarországon csak a Szent-György-hegy bazalt sziklagyepjében él

fokozottan védett


o. Blechnales – bordapáfrányfélék rendje

Blechnaceae család
Blechnum spicant – erdei bordapáfrány

egyszeresen szárnyas levél ~ halcsont

áttelelő levelek

külön sporo- és trofofillum (heterofillia)

trofofillum: rövidebb, szétterülő, lándzsás

sporofillum: hasonló, de felálló, keskenyebb szárnyak

savanyú talajon, fenyvesekben, magashegységekben

Magyarországon nagyon ritka: Ny-, D-Dtúl, Zemplén

védett

Aspleniaceae család
ált. kicsik, sziklagyepekben pionírok

szóruszok hosszúkásak, erek mentén


Asplenium ruta-muraria – kövi fodorka

2-4x-esen szárnyas levél

levélkék tappancsszerűek

levél nyele és gerince is zöld (↔ aranyos f.)

mészkedvelő (mészkő, dolomit sziklagyepek hegyvidékeken)

kitett helyeken, fénykedvelő


Asplenium trichomanes – aranyos fodorka

1xesen szárnyas levél

levél nyele és gerince sötétbarna (↔ kövi, zöld f.), rajta 2 hosszanti borda

levélszárnyak kerekek, ülők

hosszúkás szóruszok

mészkedvelő és mészkerülő alfaj is

üde, árnyas sziklahasadékok, hűvös, párás élőhelyek
Asplenium septentrionale – északi fodorka

levelei sallangosak, fűszerűek

sallangok fonáka végig barnás a szóruszoktól

levélnyél 2-3x hosszabb a levél lemezénél

szilikát sziklagyepek (andezit, bazalt, riolit..)

fényigényes


Asplenium viride – zöld fodorka

~aranyos fodorkára, de a levél nyele és gerince is zöld, utóbbin tompa bordák

1xesen szárnyalt, kerek/rombuszos levélkék

ritkább nála

árnyas szurdokerdők

csak dolomiton és mészkövön


Asplenium ceterach – nyugati pikkelypáfrány

bőrnemű, szürkés-sötétzöld levél

fonáka pelyvaszőrős (~cselling), ezüstös, majd bebarnul

1xesen szárnyalt (↔ cselling), a levélszárnyak a gerincre nőttek

kétoldali levélkék fél levélkével eltolva

képes kiszáradni, bepöndörödik (~cselling)

sokféle ploidiaszint, morfológiailag egyformák

sziklagyep, száraz, meleg élőhelyek


Asplenium scolopendrium – gímpáfrány

nem hasonlít a fodorkákra, régen nem is ide tartozott (geneteikai alapon sorolták ide)

nagyobb

tagolatlan levél (páfrányoknál ritka)



fényes, örökzöld levél

pásztorbotos növekedés

szóruszok az oldalerek mentén, hosszúkásak, fátyol borítja

üde, árnyas szurdokvölgyek szikláin (Bükk, Vértes, Bakony)

főleg mészkövön
Asplenium nidus – madárfészekpáfrány

óvilági trópusokon őshonos

nálunk szobanövény

gímpáfrányra hasonlít

hazájában epifiton (kiszáradás ellen lakásban cserépben)

Dryopteridaceae család
fodorkáknál nagyobbak, ált. üde erdők talaján
Dryopteris filix-mas – erdei pajzsika

leggyakorib páfrányunk

régen: hímpáfrány

2x-esen szárnyalt levél, kb 1 m

csipkés fogas levélszél

szimmetrikus levélszárnyak

levél nyele, gerince pelyvaszőrős (barna)

levélnyél a levél hosszának ötöde

szóruszok a levélfonákon, vese alakú, indusium (ált. pajzsikákra jell.)

változékony

üde, humuszos talajon: lomb- és fenyveserdő

alföldön ritkább


Dryopteris carthusiana – szálkás pajzsika

2-3x-osan szárnyas levél, levélszárnyak aszimmetrikusak (alsó nagyobb)

másodrendű szárnyacskák szálkás-hegyes fogúak

áttelelő levelek

levélnyél feleakkora, mint a lemez

láperdők: fák tövén

savanyú talajú erdőkben, fenyvesekben, láperdők

Alföldön ritkább

ritka, védett
Dryopteris cristata – tarajos pajzsika

kis termetű (30 cm)

~erdei pajzsika

levélnyél kb olyan hosszú, mint a lemez (fele?)

2x-esen összetett, legalsó levélszárny még egyszer

elsődleges szárnyak megnyúlt háromszögesek

éger- és fűzlápok, tőzegmohalápok (Kelemér, Keszthelyi-medence)

védett
Dryopteris dilatata – széles pajzsika

másodrendű szárnyacskák szálkás-hegyes fogúak

2-3x-osan szárnyas levél, levélszárnyak aszimmetrikusak (alsó nagyobb)

~ szálkás pajzsika, de: szár tövén a pikkelylevélen fekete csík (↔szálkás: tiszta barna)

sötét olajzöld

láp- ligeterdők, bükkösök, szurdokerdők
Polystichum aculeatum – karéjos vesepáfrány

2-3x-osan szárnyalt levél

végső szárnyacskák ülők v. majdnem ülők

alapi szárnyacskák nagyobbak a többinél

levélkék csúcsi oldalán dudor

nincs levélnyél

levél lemeze fénylő sötétzöld, bőrnemű, kitelelő

üde mészkő szikla- és szurdokerdők

szórusz, fályol kerekded, középen bemélyedő

Magyarországon a leggyakoribb vesepáfr., bár ez is ritka

dárdás és a díszes vesepáfr. hibridje
Polystichum lonchitis – dárdás vesepáfrány

1x-esen szárnyas levél

levélszárnyak egyenlőtlen vállúak, a csúcs felé nagyobb

kitelelő, vaskos levelek

magashegységi, nálunk sziklagyepek, sziklaerdők, mészkőszurdokok

Woodsiaceae család
Athyrium filix-femina- hölgypáfrány

régen: női párfánynak hitték

~erdei pajzsika, de gracilisebb, tagoltabb

3x-osan szárnyalt

finoman fogas, távolról fátyolszerű levél

világos levélgerinc

hosszúkás, később sarló alakú szóruszok (bab, később kerek?)

érett szóruszos levélszárnyacskák széle visszahajló

egyik leggyakoribb páfrányunk

üde, nedves talajú hegy- és dombvidéki erdők (vízhez kötöttebb, mint az erdei p.)



Cystopteris fragilis – törékeny páfrány, hólyagpáfrány

vékony, könnyen lankadó, 10-30 cm-es, sárgászöld levelek

2-4x-esen összetett levelek, petrezselyemszerű

lefelé egyre nő a levélkék közti távolság

levélnyél a tövén fényes fekete, feljebb zöld

fátyol fiatalon felfújt

alapkőzetben nem válogat

hegyvidéki üde erdők, árnyas sziklák

gyakori
Matteuccia struthiopteris – struccpáfrány

nagy termetű

heterofillia: külön trofo- és sporofillumok

meddő levelek: hosszabbak, felálló tölcsért alkotnak, 2x-esen szárnyalt, visszás tojásdad

főgerinc melletti levélkeszárnyak átölelik a levélgerincet (RAJZ)

ép szélű levélkék

öblök hegyesek

tölcsér közepén rövidebb, 1x-esen szárnyalt, megbarnuló sporofillumok – strucctolra hasonlít

hegyvidéki égerligetek

nagy telepek alkot

Magyarországon 3-4 helyen: Zemplén, Őrség (Szakonyfalu), Soproni-hg. (Brennbergbánya), +Medves

védett
Gymnocarpium dryopteris – közönséges hármaslevelű páfrány, tölgyespáfrány

kopasz, világoszöldlevél

levélnyál 3x olyan hosszú, mint a lemez

legalsó szárnypár nagyobb: akkora, mint az egész fennmaradó levélrész – hármasnak tűnik

nyirkos, mészkerülő hegyvidéki erdők (bükkös, fenyves), alföldön mély kutakban


Woodsia ilvensis – északi szirtipáfrány

kis méretű

hosszúkás levélszárnyak, többszörösen összetett

szőrős levél

hajszálfinom, szórszerű fátyolka, sallangokból áll

szilikát sziklagyepek

Magyarországon 3 helyen (füzéri várhegy északi oldala, Szarvaskő, Mátra: Saskő)

védett


Thelypteridaceae család
Thelypteris palustris – mocsári páfrány, tőzegpáfrány

hosszú, kopasz levélnyél

vékony levélgerinc

puha, világoszöld, végig ép szélű levélkék

2x-esen szárnyas levelek

2-odrendű levélkék ülők, keskenyek, alapjuk egybefolyik

íves öblök

szóruszt viselő levelek sötétebbek, bőrneműbbek, szárnyak széle begöngyölt (heterofillia)

szóruszok összefüggő csíknak tűnnek a levél szélén

fátyol csak fiatalon

tőzeges, lápos területeken gyakori

védett
Phegopteris connectilis – buglyospáfrány

alsó 2 levélszárny hosszabb, lefele elálló – bajusz alakú

elsődleges szárny 1. levélkéje hozzánő a levélgerinchez

hosszú, törékeny szár

nincs fátyol

mészkerülő, üde, mohapárnás lombos erdőkben (bükkös), lucosokban

északi elterjedés, nálunk Őrség, Zemplén

védett

o. Polypodiales – édesgyökerű páfrányfélék rendje
Polypodium vulgare – édesgyökerű páfrány

1x-esen szárnyalt, sötétzöld, bőrnemű, kitelelő levél

ép szélű levélkék,ülők, hozzáforrnak a gerinchez

kerek, sárga szóruszok, nincs fátyol

hosszú levélnyél

rhizómája a felszínhez közel, sokszor moha alatt

neve: rhizóma cukortartalmú (rossz)

régebben gyógynövény, likőrök ízesítője

savanyú talajon, árnyas, nyirkos sziklákon
Platycerium – agancspáfrány

óvilági trópusokon őshonos

nálunk szobanövény

hazájában epifiton

szobában fakérgen v. gyökérdarabon

trofofillum: kerekded, beborítja a gyöktörzset, a gyökereket

csak a legfelső zöld, a többi folyamatosan elkorhad

sporofillum:m agancsszerű

felülete csillagszőröktől ezüstös, fonáka a sporangiumoktól barna bársonyos

o. Davalliales – davalliafélék rendje
Nephrolepis exaltata – szobapáfrány

trópusi, nálunk szobanövény

ívesen lehajló egyszeresen szeldelt levelek

nagy termetű is lehet, ha elég párás levegőjű helyiségben tartják









Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©atelim.com 2016
rəhbərliyinə müraciət