Ana səhifə

Mi a metafizika?


Yüklə 125.43 Kb.
tarix27.06.2016
ölçüsü125.43 Kb.
Mi a metafizika?
- az érzékfeletti tudománya  az egyházatyák foglalkoznak így vele

- Arisztotelész könyvének címe  rhodoszi Andronikosz

A fizika után

Első filozófiának hívta

Az a terület, ami az egészre kérdez rá, a létezőt, mint létezőt vizsgálja

- Kant: a metafizika tárgya: Isten, szabadság, halhatatlanság


- A létezőt, mint létezőt vizsgálja  mit jelent?

Általában vizsgálja a létezőt (nem a részeit: biológia, fizika)

Vannak olyan fogalmak, amit minden tudományban alkalmazunk

Vannak olyan tulajdonságok is, amik minden létezőt megilletnek

Az egészre kérdezünk rá
- Richard Rorty: Autonómia, irónia és szolidaritás

Létezik egy végső szótár, és ezt használja

Nincsen végleges valóság, sokfélképpen le lehet írni

Önellentmondás

Abszolút igazság tudománya
- Ez a 3 összekapcsolható

- A valóság egészének fogalmi meghatározása az abszolútum felől


Arisztotelész
- a mű nem elég egységes

- mi az első filozófia, hol helyezkedik el?

- embernek alapvető törekvése van a tudásra, örömet okoz neki a megszerzése

- tudásnak fokozatai vannak

Érzékelés, emlékezés, tapasztalat (egyedi dologról szerzett egyedi ismeret), mesterségbeli tudás, tudomány (az okok ismerete), az okoknak van láncolata

Az első okkal foglalkozik az első filozófia

- aki tudással rendelkezik, képes tanítani

- a legmagasabb tudományok önmaguk kedvéért valók

- Isten: önmagát gondoló gondolat, nem szorul rá semmire

Görögök tökéletesség fogalma (kör)

- az a tökéletes, ami önmaga lábán áll
- az a legfőbb uralkodó a tudományok közül, amely felismeri, hogy mi az a cél, amit meg kell tenni

- tartalmazza a cél megadását mindenhez

- csodálkozásból indul el az első filozófia

- csodálkozás = tudatlanság

- az első filozófia megszűnteti a tudatlanságot

- a gondolkodás fő törvényeit is itt kell meghatározni, nem adhatja át másik tudománynak


- milyen csoportba foglalható, amiről szól?

Létmódbeli különbségeket kell feltüntetnie

- a részekkel foglalkozó tudományok túlmerészkednek a saját területükön (overstatement)

Mintha minden alárendelhető lenne neki  izmusok


- a létező szót nem ugyanúgy használjuk

Univok: több dologról kimondok egy állítmányt, azonos módon vonatkoztatom rájuk

Ekvivok: egy állítmányt különböző módon vonatkoztatom egy egyedre (levél)

Analóg: a kettő közé esik, sem nem azonos, sem nem különböző értelemben állítok (egészséges)

- a létező fogalmát analóg módon használom

- lehetséges-e egy tudomány alatt tárgyalni az összes létezőt?

- szubsztancialitás

- szubsztancia önmagában létezik (Isten)  akcidens (járulék)

- annál inkább létezik valami, minél inkább önállóan létezik

Minél kevésbé, annál anyagibb

- Arisztotelész az Istenen méri le a létezőket

- Semmi sem létezik önállóan az Istenen kívül

- Később gyengébb szubsztancia fogalmat vall

- A létező és az egy fogalma felcserélhető

- Létező =szubsztancia = egy

- Újplatonikus ontológia alapjai vannak benne


- Ellentmondás elvének a bizonyítása

- minden bizonyításnak a legrendíthetetlenebb elve

- ugyanabban az időben, ugyanabban az értelemben nem állíthatjuk és tagadhatjuk ugyanazt

- minden egyes létezőnek van egy természete, el kell őket különíteni egymástól

Nem lehet egységbe hozni

Ontológiai elv is: szétdarabolt valóság

- saját magát kéne bebizonyítania, mert másból nem vezethetjük le

- cáfoló bizonyítás: nem lehet értelmesen tagadni az elvet

Használja az ellentmondás elvét ahhoz, hogy tagadni tudja

- bármilyen határozottat mond, már az ellentmondás elvét használja


- ontoteológia: a létezőket az Isten felől magyarázza (legfőbb lét)

- a metafizikusnak ismeretelméleti optimistának kell lennie, a lét megismerhető úgy, ahogy van


Hérakleitosz
- nem érvelő jellegű, kihirdetés

- lehet-e egyáltalán olyan tudomány, amely csak észhasználaton alapul?

- belső tapasztalatnak kell lennie, hogy valaki megértse, később sem múlik el
- Logosz a középpontban

Időtlen, időfeletti, ami mindent irányít

Conditor intellektus: kormányzó értelem

Egyesítő elv

Elfogadja, hogy Logosz = Zeusz, és nem fogadja el (nem abban az értelemben tagadom, mint amiben állítom)

Olyan módon van jelen, mint ami az ellentéteket összekapcsolja

Tömeg elképzelése Istenről, hogy minden helyzetben izolálja, nevekkel illeti a különböző helyzeteket, melyben megjelenik

Ésszel kell felfogni, nem az érzékekből adott képekből  érzékfeletti

Rejtett a természete  naponta belebotlunk, és észre sem vesszük
- hogyan lehet a Logosz rejtett?

- rétegződés: majom, átlag ember, bölcs ember, Isten (analogia entis)

- fokozati ontológia ( létfokozatok, hierarchia)

Más-más fokon részesülünk a Logoszból

- logosznak hívja az ember értelmes lelkét is, a Logoszból vétetett

Emberben önmagát tudja növelni, gondolkodás útján

- legmagasabb megnyilvánulása az emberi értelemben van

- az érzéki világban nem ismeri fel a Logoszt, akinek barbár lelke van

- az egymásba alakulás, a változás: jele a Logosznak

Eleve egyek, az egymástól elhatárolt dolgok között egység van


- objektív idealizmus:

- az emberi gondolkodás átalakítja a valóságot, mi interpretáljuk a világot, aktívan átértelmezzük

- eltorzítás van benne? Nem juthatunk el az igazsághoz? Relatív?

- az ész (az átértelmezésünk) azonos az abszolútummal, azzal az elvvel rokon, ami az összes elvet meghatározza az értelmezés nem merül ki a személyesben

- az átértelmezés, nem önkényes, egyetemes szempontú
Platón (barlang hasonlat)
- dialektika  mi az?: a visszakövetkeztetés művészete

Az ember a látszathoz van kötözve

- milyen logikai kapcsolatban vannak egymással a rétegek?

Egy alacsonyabb szinten levő egy magasabb szinten levőnek a kivetülése (csak negatív tartalma van)

Tökéletlen leképezése

Nem azon múlik az igazság felfedezése, hogy ki mennyire okos

Nevelés, a figyelem átfordítása egy bizonyos iránybaalapra való rákérdezés

Minek a megmutatkozása az árnykép? Mik az alapok, amik lehetővé teszik a dolgot?

- dialektikavisszakövetkeztetés a lehetőségi feltételekre

A végpont a jó ideája, ahol megáll a kutatás, elér egy feltétlen alapig

- a barlang hasonlatban fokozati ontológia van elrejtve

- egy idő után a megismerés elhagyja az érzékelhető tartományt

- feltétlenabszolútum, eloldozott

Létezéséhez semmire sem szorul rá, de tőle függ minden más

Önmagában megalapozott létezés

Nem gondolható el olyan módon, mint egy külső hatalom

- a végtelen a végesben mutatja meg magátjó végtelen fogalom

- a bölcsesség elérhető módja a dialektika

- jóságlehetővé tevő alap

- dialektikában hipotéziseket hozunk létre

Feltevések, itt teljesen szükségszerű

Mai nyelvben gyenge dolog

- lépcsőfokok közötti összefüggés oksági viszony

Eidetikus okság mi teszi érthetővé azt a valamit?  mechanikus okság




  • ratio sufficien: elégséges alap

  • ens a se: önmaga által létező  abszolútum

  • ens ab alio: más által létező minden más

  • summun bonum: összjó

  • explicatio Dei: a világ dolgaiban Isten mutatkozik meg (korlátozott módon)



Szent Tamás:
- a sokféleség akkor válik renddé, ha van benne egy hierarchia

- ahogy a lélek uralkodik a test fölött

- ahogy a lélek fölött az értelem

- az áll felül, ami értelmesebb

- van a tudományok között is uralkodómetafizika

megadja az ember számára a cselekvés végcélját, a boldogság útját

azért uralkodik, mert a legértelmesebbel foglalkozikintelligibilis

- az lesz az uralkodó, melynek tárgya a leginkább intelligibilis

- melyik ez a tárgy?

1. ami a megismerés rendjében az első, amiből az értelem merít, ezek az okok, ami a legelső okkal foglalkozik, az a leginkább intelligibiliselső filozófia

2. az értelem az univerzálissal foglalkozik, az a leginkább intelligibilismetafizika

3.értelem tartománya az anyagtalan, annál értelemszerűbb valami, minél inmateriálisabbIstenteológia


- 3 uralkodó is van 1 materiális tárgy

- skolasztikusok különbséget tettek tárgyak közözz

Formális, materiális

- ontoteológiai verzió játszik szerepet

- ugyanarra a valóságtartalomra vonatkoznak, csak máshogy közelítenek hozzá

Összefoglaló
- metafizika definíciójaa létezők egészének megragadása az abszolútum felől

- HérakleitoszLogosz

- Arisztotelészelső ok, szubsztancia, Isten

- Szent Tamásnál is ez a 3 azonosság

- Platónnál világosan ki van mondva, hogy feltétlen
- állíthatjuk a valóság megismerhetőségét és értelmét

- a valóság olyan rend, melyben az emberi létezésnek is van értelme

- értelmes rend
- fokozati ontológiaként épül ki

- ha 1-ből ragadom meg a sokat, ugyanannak az alapelvnek a különböző megnyilatkozásait, fokozatait ragadom meg

- az ideából való részesedés milyen fokú?

- létfokozatok


- analogikus beszéd

- 1 elv jár át mindent  nem azonos módon bontakozik ki

- nem teljesen azonosan és különbözően bomlik ki
- dialektikusnak kell lennie (spekulatív)ez a gondolkodás, ami az ellentéteseket együtt tudja gondolni (Hegel)

- ha a létezőkre kérdezünk rá, csak ellentétesen tudunk róla beszélni (antinomikus:Kant)

- azonosak a különbözőségben, egyek a sokféleségben

- más és más megnyilvánulása ugyanannak

- Arisztotelész nem vállalja a dialektikus beszédet, szembemegy a saját ontológiájával
- objektív idealista séma

- nem szubjektivizálás, hanem objektivizálás

- szubjektív tartomány nem egészen szubjektív

Cuzanus
- dialógus (nem platóni színvonalú)

Tudatlan ember és híres szónok között

- önállóan kell gondolkodni, hogy bölcsességre jussunk

Nemcsak olvasni

- az utcán, piacon is megtalálható a bölcsesség

- számoláshoz mértékegység kellszükség van az 1 fogalmára

- mi az, hogy 1? (Platónnál jön a kérdés eredetileg)

- világos matematikai műveletek alapja

Tudós tudatlanság

- per unom ergo fit omnis numerusaz egyből lesz minden szám

- quia numerus est post unom mert a szám az egy után jön

- ipsum est, per quod, in quo et ex quo omne intelligibile intellegitur, et tamen intellectus inattingibike ő maga az, ami által, amiben és amiből minden érthetőt megértünk és mégis az intellektus számára megragadhatatlan


-Ratioértelem, korlátozottabb, az intellektus által szemléletből jön a tárgya

- Intellektusész, az eggyel van dolga, ismeri az egyet, alapfogalmakra vonatkozik


- minden gondolkodásban az alapfogalmak homályosak

Értjük őket, de nehezen tudjuk definiálni, kifejezni

Nem megragadható módon értjük őket

- attingitur inattingibile inattingibiliter a megfoghatatlant nem megragadó módon ragadjuk meg


- egyedül a végtelennél nincsen fennköltebb

- minden végest a végtelen szempontjából értünk meg

- véges és végtelen = többi szám és az 1 viszonyulása (analógia)

- a görög gondolkodásban értelmetlenséget. Tökéletlenséget jelentette a végtelen


- a ratio a véges területe, a végtelen felől érthető meg

Omnis determinatio est negatio

Minden véges tudás a végtelenből származik

Minden meghatározásban tagadás van, körülhatároljuk, az egészben helyezzük el

- Isten abban különbözik a világbeli dolgoktól, hogy ő nem más semmiben

Semmihez képest sem más, ebben más

- a létből semmi sem vehető ki, a lényeg korlátozott léttomista filozófia
- a végtelen létezik

- állításunk nem állíthatja

Amivel definiálni tudom, véges meghatározás, véges tartalom, nem fogja kimeríteni

- tagadásunk számára tagadhatatlan

Retorzív érvelés, performatív ellentmondás

Nem lehet értelmesen tagadni

Valamiképpen a végtelen a tagadáson alapszik

Totalitásból kizárom a totalitást

- minden kétség dacára kétségtelen
- Descartes

- kérdezés ténye az ember végességére utal

- Descartes egy véges ént bizonyított, erről tudunk

- ahhoz, hogy a végességem tudjam, a végtelenhez kell hozzámérni

- kizárja azt a lehetőséget, hogy mi találtuk ki

- előbb tudok Istenről, mint saját magamról


- az emberi szellem képmása a végtelennek

- aki a végtelent keresi, nem külső dolgot keres, hanem a saját maga megértését, létezésünk igazságát

- a végtelenről tudni: tudós tudatlanság
- minden más és más módon hordozza a végtelent (létanalógia)

- minden más és más fokon hordozza a végtelent (léthierarchia)


- bölcsesség a sokaságot alapjában meglátni, fölismerni a végtelent bennük

Descartes:
- újkori változás

- tudományok jelentőssége nő

1, a tudományok többsége a filozófián belül van (kb Arisztotelészig tart)

2, szaktudományok és filozófia, de hierarchiában

Kezdetben a tetőpontján a filozófia, később a teológia (újkorig)

3, megjelennek a matematikai természettudományok

- megrendítik a filozófia státuszát

- kihívás a módszeresség, és a világlátás tekintetében

- követendő példává válnak a filozófia számára, hogy megőrizze státuszát

- immanenssel foglalkoznak, nem használnak fel természetfeletti elméleteket

- takarékossági elvtermészeti jelenséget természeti jelenséggel magyaráznak
- módszer

A, geometriaaxiómákból való levezetés (deduktív), a filozófiának a kiinduló pontot is bizonyítania kell, racionalista trendben hat

B, fizika módszereinduktív (metafizikában nem használható), empirista trendben hat
- világlátás

- elfogadják, hogy amit ábrázolnak, az egész világ

- amit leírnak az van, amit nem, az nincs

- materializmus, naturalizmus


- minden, ami létezik, úgy létezik, mint egy dolog

- ami a tudásnak tárgya lehet, ilyennek kell lennie

- Descartes ezt elfogadja, a metafizika tartomány elemeit is dologinak gondolja el
- res extensa (kiterjedt dolog)

- res cogitans (gondolkodó dolog)

- akkor ismerek meg valamit, ha elkülönülten felfogomfizikai dolgok ennyire izoláltak

- a metafizikai tartomány létezőit nem lehet megismerni, vagy meghamisítom őket, és dologiként állítom betorzan fogom megismerni


- a filozófia visszaszorul az ismeretelméletbehogyan alapozza meg saját magát

- a módszer exportálás tévútnak bizonyul, mert a módszer függ a tárgytól is

- lehetséges az, hogy egy bizonyos eseményt külső okokból le tudjunk vezetni

- ahol a szabadság fellép, ott a mechanikus törvények kudarcot vallanak



Kant
- a metafizika, mint tudomány, nem lehetséges

- Isten, szabadság, halhatatlanságszűk térre szorítja a metafizikát

Be lehet bizonyítani, hogy vannak, de azt nem, hogy miként vannak

- visszaszorítja oda, ahol viták már nem lehetségesek

- megismerés ott lehetséges, ahol vannak tapasztalati adatok és a priori tényezők

- nem lehetséges ismereteket szerezni, ahol nincsenek érzéki adatok

Empirista + racionalista

- nem jut el a megismerés a magában való dolgokhoz, hozzáadjuk a saját dolgainkat


- ismereteink 2 forrásból erednek

1, történetiek (ex datis)térben és időben megtörténik, amit befogadunk az adatokból

2, észismeretek (ex principis)alapelvekből való ismeretek, fogalmak elemzése
A, fogalmakból származó (filozófia), tiszta fogalmakkal operál

B, fogalmak konstrukciójából származó (matematika), célja a fogalmakat szemléletté tenni


- formailag a filozófia legközelebb a matematikához áll, észhasználat szempontjából

- in sensu scholastico (forma)

- in sensu cosmopolitico (tartalom/tárgya)

- filozófust elválasztja az észművésztől

Nem foglalkozik azzal, hogy mi a fogalom, bármivel elbíbelődik
- mi az irány, ahová a filozófus észhasználata tart?

- meg kell adni az észhasználat maximáját

A, tudni kell, mik a tudás forrásai és határai

B,


1, mit lehet tudnom? metafizika (fedésbe kerül az ismeretelmélet)

2, mit kell tennem?  etika, morál

3, mit remélhetek?  vallás

4, mi az ember?  antropológia

- az első 3 kérdés a 4.-re visszavezethető

- a válaszaiból létre kell hozni egy rendszert a filozófusnak

- klasszikus német filozófiára jellemző a rendszerre törekvés
- mi a rendszer?

- különböző ismeretek összefüggése egy eszmében

- sokféleségen az 1 alapelvet meg kell tudnia mutatni

- eszme: egyesítő szempont

- Isten, lélek, világ

- Kantnál az eszmék nem megismerhetőek, csak fel kell őket tennünk, posztulálni

- olyan célt szab, amit nem tart teljesíthetőnek
- mizológus: észgyűlölő

- az ész egysége miatt akarnak rendszert létrehozni



Hegel:
- logikát azonosítja a metafizikával (objektív idealizmus miatt)

- logosz


- fel kell emelkedni magasabb szintre a gondolkodási formákon keresztülönmagát növelő

1, értelmi gondolkodás szintje

Dologi gondolkodás, világos körülhatárolás

Megkülönböztető jegyeket keresünk, ami minden mástól elhatárolja, kivonja az egészből

Ezzel kezdjük, általános gondolkodás, a jellemhez fontos
2, dialektikus gondolkodás

Összefolyatás művészete, az elhatárolt dolgokat összemossuk

Véges meghatározásokból átmenetel a vele szembenállóba

Többnyire romboló erő

Minden dolog önmagában ellentmondásos

Felemelkedés a véges fölé

Immanens kritikát használ

Szubjektív (beszélgetőpartnerhez van viszonyítva)objektív dialektika (1-ben ott van a sok, a sokban az 1)

Az értelem menekül a dialektikától
3, spekulatív gondolkodás

Ész tartományába tartozik ez is

Pozitívan ésszerű gondolkodás

Az átmenetelben nem azt látja, hogy nincs eredményünk, hanem ez maga az eredmény

Meg tud állapodni

Spekulatív:vallásos értelemben misztikus (szokásosan külön vett dolgoknak az egységes szemlélete)

- aufhebung fölemelni és megőrizni, megszűntetve megőrizni

- a gondolkodás lépcsőfokairól beszél  magasabb szintre lépkedünk

 nem jelenti azt, hogy az alsóbb lépcsőfok rossz

 az előzőt visszük magunkkal, egy magasabb egységbe építjük bele



  • megszűntetve megőrizzük, organikus gondolkodás

  • fokozati ontológia:

  • az értelmi, a tárgyi valóságban válik be

  • dialektikus is alkalmazható a tárgyi valóságra  a megismerés csődöt mond

 az értelmi gondolkodás nem felel meg a valóság egészének
Heidegger


  • mi az alaptapasztalat, ami a metafizika művelését lehetővé teszi?

  • a metafizikai kérdés a kérdezőre is visszahullik

  • a tudományok egyetemes rendszere elveszett, nincsen belső összefüggés

 részekre esik szét, ha kommunikálnak is, egység nem jön létre

  • tudomány csak a létezőt vizsgálja és semmi mást

 olyasmivel foglalkozik, ami tényleg van


  • mi a semmi?

 ettől kell elhatárolódnia a tudománynak, hogy tudomány legyen

  • minden beszéd a semmiről önellentmondásossá válik

  • a semmi egy nyelvi visszaélés, negáción alapul  jogtalanul kreált

 logika véleménye

  • ahhoz, hogy tagadás lehetséges legyen, a semmire már szükség van

  • lennie kell tagadhatónak a tagadáshoz

 olyan létező, amit a semmiség megillet

 voltaképpen a végességről van szó, ennek van köze a semmisséghez



  • a semmi a létezők mindenségének teljes tagadása

 a tagadásból definiálja a semmit (nem túl jó)

- nem akarja definiálni, hanem tapasztalatokat megmutatni, ahol megnyilvánul



 szorongás, unalom


  • unalom

  • az egészre honnan nézünk?

  • unom az egészet, unom magamat

  • bizonyos hangulatoknak vannak létfeltáró erői




  • szorongás (látható tárgy nélküli)

  • megkülönbözteti a félelemtől (tárgya van)

  • otthontalanság, idegenség a világban, magamat is idegennek érzem

  • sajátos nyugalom járja át

  • ha elmúlik az állapot, megkérdezik, hogy mi bajod volt?

 válasz: semmi

  • egyfolytában jelen van háttérileg az emberben




  • ha a létezőn túl tudok lépni: transzcendencia

kell ahhoz, hogy öntudattal rendelkezzem kívülről tudjam magam nézni

  • a semmibe beletartva létezünk

  • kell egy horizont, hogy távolságot tudjunk felvenni a létezőktől semmi

 öntudat és szabadság lehetőségéhez kell

  • nem tudok valamit tárgyként megragadni, ha nem vagyok kívül




  • tudományoknak van egy egységes alapja

  • a metafizikából kell egzisztálnia

  • ami a metafizikából marad, valamiféle tapasztalat




  • Omnis determinatio est nagatio (Spinoza)

  • Minden meghatározás tagadás

  • a létezők egészét határozza meg a metafizika, tehát a semmiből határolja le




  • később elmondja, hogy a semmi alatt a létet érti

  • a lét nem egy létező a többi között, a létezőhöz képest valami, ami nem

  • a lét a létezők horizontjára való rálátás alapja, nem a semmi


Analitikusok (Huoranszki)


  • honnan származik az analitikus metafizika?

  • a Bécsi körből jön  Ausztria

 kimentek Amerikába, és most jön vissza Európába a „tudományuk”

  • főleg Carnap tanítványai, akik metafizikát művelnek (vajon milyet?)




  • Carnapnál verifikációs elv gyöngítése

  • Wittgeinstein: nyelvjáték-elmélet

  • az analitikus jelleg mindenek előtt módszert jelent  szerteágazó (nehéz összességében jellemezni)

  • csak a nyelv vizsgálatára szorítkoznak

  • nemcsak az empirizmus és a tudomány szerepe a fontos

  • közös álláspontja nincs (vitatott kérdés)

  • ahogy a természettudomány állítja be a világot, azt tartja fontosnak

 naturalizmus álláspontja

  • linguistic turn módszere (nyelvi fordulat)

 filozófiai problémák megoldásához vezető út, hogy az ezekről szóló beszédet vizsgáljuk


  • mik a természet törvényei?

 logikai formáját elemzi

  • az analitikus filozófia megreked a nyelvi elemzésben  szándéka szerint nem

  • a verifikációs elv nem éri el a célját  a szűrő nem jól szuperált

  • teoretikus entitásokkal tele van a tudomány  ezeket nem lehet minőségként szemlélni

 gravitációs mező, ösztön  látható dolgokat magyaráznak velük (hipotetikus)

 érzéki tapasztalatok magyarázására alkalmas

 a metafizikának is vannak ilyen entitásai (idő, szabad akarat)

- az analitikus metafizika elvei hipotézisként értelmezik magukat

 a metafizika sosem így értelmezte magát, hogy megelégszik hipotézisekkel

- a logika által értelmezett nyelv előtérben tartása egyfajta gátat jelent

 ellentmondás elvét szigorúan be kell tartani  a dialektikus és spekulatív gondolkodáshoz nem lehet eljutni

 világosság igénye, érthetőség (érvelésnek világosan ki vannak téve a pontjai)

 mi van, ha a valóságban a létezők nem világosak?


  • minden dolog csakis önmagával azonos

  • egzisztenciális kérdések kikerülése (mi végre van az, ami van?)




  • Mit jelent az ontológia?

  • Kérdések:

  • 1, Mi az, ami van?

  • 2, Mik az alapvető tulajdonságai azoknak, amik vannak?

  • 3, Az alapvonások hogyan viszonyulnak egymáshoz?

  • 4, A létezők hányféle kategória alá sorolhatóak?

  • Ezekről dúlnak a viták, szokásuk egymásra hivatkozni

 analitikus kutatóközösségként határozzák meg magukat


  • linguistic turn

  • formális szemantika elvét használják

  • ami a legáltalánosabb a nyelvben, az mondható a valóságról

  • az emberek egymással sikerrel kommunikálnak

 kell, hogy legyen konszenzus közöttük a valóság egészére vonatkozólag

 fel kell tárni ezeket az ontológiai megközelítéseket



  • azzal, hogy kommunikálunk, ontológiai elkötelezettséget vállalunk

 állításokat teszünk, pl.: Van olyan, hogy igazság.

 milyen kéne, hogy legyen a világ ahhoz, hogy legyen benne igazság?




  • hasonlít a skolasztikára (logikára támaszkodó filozofálás)

 ellentmondást hogyan lehet szétbontani?

  • szigorú, pontos gondolkodás

  • fokozatosan elkezd részkérdésekre bomlani


Weissmahr:


  • az ontológia kifejezés a 18. században terjed el (a létről szól)

  • lét: minden számunkra megjelenő dolog alapja

  • Arisztotelésztől az ontológia szoros összefüggésben van a filozófiai istentannal

  • Ahonnan a létezés végső alapját származtatják egybeesik Istennel




  • Metafizika felosztása

  • 1, Metafizika generalis  ontológia

 alapelvekről szóló elvont tanná változott, amivel lehetséges a valóság egészét leírni

  • 2, Metafizika specialis  kozmológia, racionális pszichológia, racionális teológia

  • Az ontológiát a metafizikával azonos vonatkozásban használja




  • Az első rész egy módszertani felépítés

  • A metafizikában az ember már tudja a kérdést

 mi a lét?, mi a valóság végső fokon?

  • van egy eredendő léttudásunk, tudjuk a metafizika alapkérdéseire a választ, de el van rejtve, nem tudatos, felszínre kell hozni

  • performatív ellentmondás, retorzív érvelés mestere

 egy állítás kifejezett tartalma ellent mond a megtételéhez szükséges lehetőségi feltételeknek


  • aki metafizikával foglalkozik, az hisz benne, hogy alaptudomány

  • hisz a valóság megismerhetőségében

  • a transzcendens, érzékfölötti a tárgya

  • metafizika kérdése: lehet-e feltétlenül igaz kijelentéseket tenni a transzempirikus valóságról?

  • Az abszolút igazságot kell vizsgálnia

  • Ki kell mutatni, hogy erre a kérdésre lehet értelmesen válaszolni

 metafizika megalapozása


  • nincsen végérvényes metafizika, nincs olyan alakja, amiben minden benne van

 más-más pontból közelítenek az egészhez
Hegel II.:


  • a „magánvaló” és a „magáért való” különbsége: (potencia és aktualitás változata)

  • magánvaló  kifejletlenül (csíra) van benne az igazság

  • magáért való  kifejezetten, explicit módon jelenik meg (kifejlett növény)

  • a primitív alak már tartalmazza a kifejlettet, de nem kifejtetten




  • szigorúan biztos alapból kell kiindulni

  • teljesen egyszerű tudatalakzatból indul ki: érzéki bizonyosságból

  • érzéki benyomásokat vesz fel a külvilágból (Ez van.)

  • mit jelent ez az állapot?

  • közvetlen tudatnak tudja magát

 nem gyárt teóriákat

 a tárgy és a tudat között nincs értelmezés, ami átalakítja a tárgyat

- leggazdagabb tudatformának tudja magát

- egyedinek a tudata

- jelenvaló tudata (itt, most, ez)


  • Hegel immanens kritikát használ

 az álláspontot mindig magával méri össze, hogy mennyire konzisztens

  • olyan, hogy közvetlen tudás, nincsen

 ami a tudat számára valóra válik, az már közvetítve lett

  • a tudás leggazdagabb formája?

 inkább a legszegényebb, csak rá tud mutatni (itt, most, ez)

  • egyedi?

 csak annyit tud, hogy itt, most, ez  ezek általános értelmezések

 hogy egyedi tudat legyen, ahhoz ismernie kell az általánosat



  • érzéki?

 amiben felfogja, az nem érzéki (itt, most, ez)

  • jelenvaló?

 olyanra kell támaszkodni, ami nincs jelen

  • összefoglalva, az egész egy performatív ellentmondásról szól

  • az ellentmondást fel kéne oldani

  • ha az érzéki bizonyosságot alapul vesszük, ahhoz az ellenkezője kell, hogy legyen

 nem valami szilárd

 az ellenkezőjét mondják annak, amit gondolnak




  • észrevevés feldolgozása

  • az általánosnak a tudata

  • az érzéki valóságban általános tartalmakat keres, ebbe sűríti össze az érzéki adatokat

  • felfogja a sokféle érzéki minőséget

  • tudja magáról, hogy közvetítést végez




  • egy és a sok problémája

 egységet vagy sokféleséget érzékel?

  • hogyan lehet valami egy, ami sok tulajdonságként jelenik meg?

  • nincsen logikai kapcsolata a többivel, egymás mellett felsorolt tartalmak

  • szeretnénk visszaadni a dolgot az észrevevés szintjén, de a dolog sokféle

  • az egységet újra meg tudjuk konstruálni a sokféleségből

  • le kéne tudni vezetni a tulajdonságokat egymásból  nem lehetséges

  • szerencsétlen taktikák sorozatáról szól (egység vagy sokféleség)




  • 1, vegyük a dolgot egy közömbös közegnek, ahol éppen ezek a tulajdonságok találkoztak a dolog egy egység

  • Nem jó álláspont: minek tulajdonságai lennének, ha nincs, ami birtokolja?

  • 2, ami valódi a dologban, az egységes jellege

  • Hogy igazi egység legyen, az önállóságát a tulajdonságnak meg kell szűntetni

  • Elkezd reflektálni a tudat magára  ha nem sikerül a modellezésem

 az ellentmondás oka ő, zavarosan avatkozik be a megismerésbe

 az egyik az ő tévedése, a másik, ahogy magában van

 saját magát éri tetten mi a tudat konstrukciója? Mi tartozik a tárgyhoz?

 nincs ellentmondás




  • a dolog magában véve egység, a sokféleséget én teszem hozzá

 képtelenség

 ha nem tartozik hozzá sokféleség, akkor egység sem lehet, mert nincsenek tulajdonságai, ami elkülöníti a másiktól




  • a tudat helyezi egységbe a sokféleséget

 ez sem jön be

 ha a világ nem tartalmazna objektíven egységet, akkor dolgok nélkül nem lehetnek tulajdonságok



  • nem a dologban van az egység, hanem más dolgokhoz képest alkot egységet

 ebben a relációban van alap, hogy a dolgot egységnek vegyük

 gyenge próbálkozás

 attól, hogy teljesen el lehessen határolni, az egységnek önállónak kell lenni


  • a tudat egyik tévedésből a másikba esik

  • az értelmi gondolkodás kudarca

 nem boldogul azzal, hogy a dolog egység és sokféleség egyszerre

  • van egy központi erő,a mit a tárgy tartalmaz, egység és sokféleség is


Weissmahr II.


  • van egy háttéri tudásunk, ami az alapelvekre vonatkozik

 intellektus principiorum

 a priori

- amit igenlünk intuitívan, nem biztos, hogy helyes is

- ezt a tudást meg kell alapozni, hogy ténylegesen van

 úgy lehet megalapozni, hogy önmagát alapozza meg


  • vannak-e olyan állítások, amik önmagukat alapozzák meg?

 ha találunk egy példát, akkor rávilágítunk a metafizika módszerére

  • hogyan alapozza meg egy állítás önmagát?

 retorzív érvelés, és formális ellentmondás különbsége


 az állításhoz szükséges feltételek is teljesülnek, kifejezést nyernek

  • nyelvi közlés mindig kétrétegű

 tematikus – atematikus (vagy performatív) módon közölt

  • hogy kimondjam az állítást, kellenek világbeli tények (pl.:hang)

  • az állítás az igazságot célozza meg kellenek hozzá lehetőségi feltételek

  • minden olyan állítás hamis, ami az ontikus tényeket tagadja, vagy az igazságra való vonatkozását tagadja

  • minden állítás megalapozza magát, melynek tagadása során performatív ellentmondásba ütközik

  • a cáfoló bizonyítások kiprovokálják, hogy ez a dimenzió felszínre bukjon

  • igényli az ellentmondás elvének az elfogadását

  • a performatív ellentmondásba keveredő állítások hamisak, ezek kontradiktorikus állításai igazak  tehát vannak igaz ismeretek




  • a dialektikus mozzanat valami egységesnek az egyik mozzanata

  • hogyan értelmezzük a hegeli dialektikát?

  • Minden állítás többet közöl, mint amit tulajdonképpen mond

  • 1. A fogalmaknak van valami önmozgása

  • 2. Minden dolog önmagában ellentmondó




  1. - egy fogalmat csak saját ellentétéből lehet megérteni

  • a fogalomba a saját ellentéte beleszövődik, mint értelmezési háttér

  • minden fogalom túlmutat önmagán  a dialektikus mozgást mutatja

  • egy kifejezett tartalom nem illik össze azzal az összefüggéssel, ami háttérileg hozzátartozik




  1. értelem –dialektika –spekulatív

  • minden dolog egyedi, éppen ezért egymással összekapcsolódnak

  • abban azonosak, amiben különbözőek

  • a dialektikus mozzanatnál nem lehet megállni

  • spekulatív mozzanat: az ellentétes dolgokat úgy értjük meg, mint egymásnak a másikait, az átcsapásban látjuk meg az igazságot

  • mi magunk is ilyenek vagyunk  szubjektív és objektív egyszerre

  • spekulatív tudás, és léttapasztalat van a saját tudatunkban

 különbözőségekben való egység

 eleve tud szubjektív és objektív azonosságáról a különbözőségben

 tudunk egy eredendő azonosságról, ez a léttapasztalat


  • a háttéri réteg egy metafizikai tudást hordoz

  • párhuzam a hegeli dialektika és a retorzív érvelés között

 a különbség az, hogy Hegelnél nagyon sok lépcsőben történik

- ez a metafizika megalapozásának módszere mindkét helyen



Whitehead:


  • spekulatív filozófiáról beszél

 ontológiai koncepció

  • olyan általános elméletet kell létrehozni, ami a valóság egészére igaz

  • egyetlen egy entitás sem fogható fel úgy, hogy az univerzum rendszerétől elvonatkoztatunk

  • a metafizikában arra törekszünk, hogy általános elméleteket hozzunk létre és tökéletesítsük azokat

  • szükséges a szavakat a normális jelentésen túl feszíteni

 nem lehet a hétköznapi jelentésben megtartani

 a nyelven egyfajta erőszakot kell tenni

- egy általános elmélet létrehozása: repülős példa


  • megjelöl egy tipikus hibát  eredetileg szűk területen alkalmazott elméletet általánossá tesznek

 evolucionizmus, fizikalizmus, naturalizmus

  • overstatement (túlbecsülés)

 olyan területeket is el akarnak hódítani, amik nem magyarázhatók az elmélettel

 tények arcátlan tagadása: amit értelmeznek, azt igyekeznek meghamisítani



  • Arisztotelésznél az ontológia egy nyelvi túlbecsülésből született meg

 a nyelvi struktúrák kifejezik az ontológiai struktúrákat

- descartes-i dualizmus nem lehet jó, mert egy hasadást vesz fel az egészben

 megfelezi a valóságot, nem tudja egy egész alá rendelni

 nem egészként mutatja be a valóságot




  • kell, hogy legyen az elméletben egy legvégső pont (abszolútum)

  • az ő esetében egy dinamikus teremtőerő

  • egy rendszer azért cserélődik le, mert felbuknak a valóságnak azon részei, mellyel nem tudott mit kezdeni

  • próbák sorozata, hogy átfogó elméleteket hozzunk létre  ez a filozófia

 nem reménytelen, egyre szélesebb általánossághoz jutunk

 amit létrehozott, hatással van a későbbiekre




  • nem tartja jó útnak, hogy stabil, elkülönített ismeretekből induljon ki

  • a lényeg, hogy termékeny legyen a gondolatunk

  • a metafizika módszerének nem deduktívnek kell lennie, hanem leíró általánosnak




  • nyelv túlbecsülése

  • a szavaink az egészbe vannak beágyazva, minden mindenben benne van

  • legjobb, ha olyan fogalmakból indulunk ki, melyek többértelműek, és rosszul vannak definiálva

 pl.: teremtő erő


  • a tudományok nem lehetnek meg metafizika nélkül

tudnia kell, hogy az egész az micsoda

  • ha az egészet nem ismerjük, akkor nem tudunk róla adekvátan beszélni

  • spekulatív filozófiának ilyennek kell lennie

 vallás és a tudomány világát képes legyen integrálni


  • a tapasztalásban van esztétikai, etikai, vallási szempont is, nemcsak érzetek

 teljes jelentése a valóságnak


  • átdefiniálja a metafizikát, hogy hipotéziseket alkosson, átfogó elméleteket

  • végsőkig megalapozottnak kéne lennie  biztos tudásra törekszik

 első filozófiának ilyennek kell lennie, a legmagasabb igénynek megfelelőnek

  • csak kiegészítésként lehet figyelembe venni, amit W. mond

 a kiterjeszkedés második kritériumként használható

- metafizika olyan lenne, mint az ezotéria


Rahner:


  1. a létkérdés szükségszerűsége

  2. megismerő és megismert (lét) azonossága

  3. miért kell kérdezni?  a létbirtoklás analógiája  az ember véges szellem

  4. ennek igazolása az ítéletből




  • a metafizika nem olyan tudomány, melynek a tárgyát meg kell keresni

  • már homályosan eleve ismerjük

  • a lét a valóság egészének végső értelme  erre való kérdezés a létkérdés

 végső fokon mi az egésznek az értelme?

  • csak olyanra lehet kérdezni, ami már ismert, de nem megismert

  • a létnek a tematizálása a metafizika, nem új dolgok felfedezése

  • (a metafizika megalapozása a vallásfilozófia megalapozása is  az ember képes meghallani Isten igéjét)




  • minden embernek dolga van a kérdéssel, naiv módon űz metafizikát

  • minden embernek van egy végső pont az életében (pénz, hatalom)

 partikuláris dolgok

  • valaki azt gondolja, hogy a létezésnek nincs értelme  ez is metafizika

 a végső pont a valóságban megismerhetetlen, irracionális, vagy ez a végső pont

- nem lehet a kérdést kikerülni

- metafizikát kell űznünk, mert mindig is ezt tesszük

- akkor nem művelünk metafizikát, ha az öntudatunkat veszítjük el




  • a lét és az emberi tudat szükségszerűen vonatkozik egymásra

 csak az egymásra vonatkozók lényegi azonossága szükséges

 a vonatkozás fogalma azonosságot feltételez (a különbözőséget nem zárja ki)

 kell hogy legyen létmódbeli azonosság


  • a létnek megvilágítottnak kell lennie, és értelmesnek

  • a megismerést a létnek önmagánál léteként kell elgondolni




  • miért kell kérdeznünk, hogyha megvan ez az azonosság?

  • fokozati ontológiával válaszol, és a létanalógiával

  • létbirtoklás analógiája: minden egyes létező a lét hordozója egy bizonyos fokon

  • más-más fokon részesülünk a végtelenből, a feltétlenből

 milyen fokon rendelkeznek önálló létezéssel?

 milyen fokon transzcendentálja magát a feltétlen felé



  • a feltétlen fogalmában benne van a kiteljesedés (az egészre való nyitottság) és az önmagában állás

 szellemi létezés

  • minden létező keveredése a végesnek és a végtelennek




  • alacsony fokozat az életben az, ami mások számára létezik

  • legmagasabb fokozat Isten létnek a teljes elsajátítása

  • az ember a kettő között van véges szellem

 tökéletlen birtoklása a feltétlennek


  • az ember véges szellem:

  • 1. az emberi ítélés aktusán mutatja meg

  • minden ítéletben egy általános fogalmat vonatkoztatunk egy egyedire

 előreragadás, előrenyúlás (Vorgriff)

 mennyire megy előre ez az előrenyúlás?

A, genus: addig, ameddig az eszközök vannak

B, a végtelenig kell előre menni

- mikor valamit megragadok, akkor tudok a végességről is

 mástól el tudjuk határolni



  • a végtelenről is kell tudnom, a feltétlenről




  • 2. ítéletben lévő távolságtartás az objektumtól  szubjektum önállósága

 e nélkül megismerés nem lenne lehetséges

- feltétlent birtokolja, mert önálló


Coreth (vészhelyzetes rövidített verzió)


  • a kérdezésből indul ki  a legbiztosabb alap

  • minden egyéb kiindulópont megkérdőjelezhető

  • kérdezés lehetőségi feltételei:




  1. logikai

  • a kérdés logikailag jól formált legyen

  • értelmesség feltétele a kérdezés aktusa nélkül is értelmezhető

  • olyan feltétel, ami beleszövődik magába a tartalomba

  1. ontikus

- empirikus világbeli feltételek (pl.: hang)

  • nélkülük az aktus nem hajtható végre

  • nem szükségképpen jelennek meg

  1. transzcendentális

  • e nélkül a kérdés nem tehető fel

  • szükségképpen jelen van a kérdezésben magában

  • metafizikai  általános és szükségszerű

  • a kérdezés horizontja a feltétlen

  • a kérdés igaz választ céloz meg  az igazság egy feltétlenséget hordoz

  • úgy akarja megismerni, ahogy valójában van  faktum transzcendentalitása

  • a kérdés tovább mozog a már megismerttől az ismeretlenbe

  • amire kérdés irányul azt ismerjük és nem ismerjük egyszerre

  • a lét, a totalitás elérhető számunkra, ismert egy bizonyos fokon




  • a kérdezés tulajdonsága, hogy lezárhatatlan a horizontja

  • empirizmus, historicizmus  ezek lezárják, határt szabnak

  • hegeli-érv: minden határ tételezése önellentmondásos, mert azzal át is léptük a határt

 valami tökéletesen ismeretlentől nem tudnánk elhatárolni semmit

  • az embernek már eleve a végső pontoknál van a tudata

  • amikor a metafizikát megalapozzuk, fontos kérdés, hogy a feltétlen hozzáférhető-e az ember számára

  • ami a kérdezés lehetőségi feltétele, az a kérdezéssel együtt igazolódik

  • Vorwissen  előzetes tudás

  • Vollzug  végrehajtás


Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©atelim.com 2016
rəhbərliyinə müraciət