Szergej lukjanyenko Vlagyimir Vasziljev

- De történt beavatkozás Szvetlána Nazarova Sorsának Könyvébe? - erősködött tovább a vámpír.

- Igen - bólintott Geszer. - Mint mindenki előtt... vagy csaknem mindenki előtt ismeretes, lehetséges új bejegyzést bevezetni a Sors Könyvébe, de ez közvetlenül megterheli a Fény és Homály egyensúlyát. Viszonylag egyszerű jelentéktelen változásokat bevinni egy egyszerű ember sorsába. De jóval bonyolultabb egy Másféle sorsába bejegyezni ilyen jelentéktelen változtatásokat. És minél erősebb az adott Másféle, minél komolyabb a változtatás, annál nagyobb zavart szenved el a Fény és a Setét. Tisztelt bírósági tagok, mérjék fel, milyen következményekkel járt volna annak bejegyzése egy Hatalmas Varázslónő Sorsának Könyvébe, hogy a Messiás anyjává lesz.

Senki nem válaszolt.

- Bármelyikünket... sőt az összes Másfélét együttvéve egy ilyen bejegyzésnek már a kísérlete is azonnal mégsemmisitett volna! - kiáltotta hangosan Geszer. - Porrá zúzza! A világ összeomlana! És ilyen tettel vádolnak engem?

- Geszer Fénypárti mágus, milyen változásokat eszközölt Szvetlána Nazarova Sorsának Könyvében?

Geszer széttárta karját.

- Apróságokat! Köteles vagyok gondoskodni a munkatársaimról, igaz? Üdülés egy olaszországi fürdőhelyen... autóvezető tanfolyam elvégzése... meg még valami... Ha kívánják, részletes listát adhatok. Semmi komoly. Az emberi élet apró örömei.

Vitézslav elgondolkodott, majd pontosítást kért:

- Hová jegyezték be a változásokat, A Leghatalmasabb Fénypárti megszületése előttre, vagy utána?

- Hajói emlékszem, korábbra... - mosolygott Geszer.

- Ily módon az esemény időpontját korrigálta - Vitézslav ezt nem kérdezte, hanem megállapította. - Maximalizálta annak valószínűségét, hogy Szvetlána születendő lánya a Fény Messiásává váljék...

- Lehetséges - hagyta rá Geszer. - És akkor? Csak munkatársnőm életkörülményein javítottam.

- És Szvetlána Nazarova életkörülményeinek javítására nem használhatott volna más módszereket? Ingyenes utazás, pénzbeli juttatás, baráti tanácsok?

Geszer most őszintén sértődöttnek látszott.

- Azt használtam, ami a kezem ügyében volt. Az Inkvizíciónak jogában áll csodálkozni, miért mikroszkóppal verem be a szöget, de... De vádat nem emelhet ellenem ezért.

Az Inkvizítorok összenéztek. A néma tanácskozás ezúttal csaknem egy percig tartott. Edgar érezte, hogy hideg verejtékpatakocska fut le a hátán. Mi kezdődhet el itt most! Ha az Inkvizíció elítéli Geszert... megsemmisít egy Hatalmas Mágust - ez más, mint leszámolni a négy finnel...

- Nem tartozik a bíróság hatáskörébe - jelentette ki végre Vitézslav. - Geszer Hatalmas Mágus, meghallgatva az ön magyarázatát a bíróság elismeri, hogy ön nem sértette meg a Megállapodás betűjét...

- Betűjét és szellemét - pontosította élesen Geszer.

- Betűjét és szellemét - hagyta rá egyre növekvő ingerültséggel a vámpír. - Tettei ugyanakkor kétesnek és veszélyesnek tekinthetők.

- Nem inkább, mint a moszkvai Nappali Őrség kísérlete, hogy nem sokkal hasonítása előtt elpusztítsa Szvetlána Nazarovát - vágott közbe Geszer. - Akarnak még kérdezni tőlem valamit?

- Nem - ismerte el Vitézslav. - Visszamehet a helyére.

Amíg a vizsgálat folyt, Zavulon a rácsos kör legszélén álldogált szerényen. Szerény, szürke, észrevehetetlen árnyék... a jelek szerint egy cseppet sem keserítette el, hogy nem emeltek vádat Geszer ellen. És ez nyugtalanította Edgart.

- Zavulon Setét mágus, az Inkvizíció önhöz is kérdéseket intéz - mondta Vitézslav. - Ön provokálta ki a Régin Fivérei szekta támadását?

- Senki sem köteles önmaga ellen tanúskodni... - mondta tompán Zavulon.

- Ez beismerés? - élénkült föl a vámpír.

- Nem, csak a törvény felidézése. Önöknek nincs joguk ilyen kérdést feltenni. Ezért nem is felelek rá.

- Jó. A tiltakozást elfogadom. Zavulon Hatalmas Mágus, abból a célból, hogy a Fény leendő Messiása elé akadályt gördítsen, tervezte-e feltámasztani Fafnir Hatalmas Mágust, aki több mint ezer évvel ezelőtt vettetett alá a Homályba és semmisíttetett meg?

Zavulon sűrűn pislogott, és csodálkozva felkiáltott:

- Honnan vették ezt a hülyeséget?

- Ön tevőlegesen akadályozta Szvetlána Nazarova hasonítását, és végrehajtott ellene irányuló cselekvéseket?

- Igen, a Megállapodás megszabta keretek között - válaszolt gyorsan Zavulon.

- És Fafnir?

- Mi van Fafnirral? - válaszolt kérdéssel Zavulon. Edgarra nézett, és kacsintott.

- Miért küldte Prágába a Nappali Őrség egy bizonyos munkatársát, aki ideális módon alkalmas Fafnir feltámasztására?

- Fogalmam sincs, miről beszél!

- Tervezte-e a következő párhuzamok felállítását: Fafnir az Antikrisztus, a Régin Fivérei szektájának négy tagja az apokalipszis négy lovasa?

Zavulon hahotázni kezdett. Hosszan, boldogan, harsányan nevetett, ahogy csak akkor lehet nevetni, ha sikerült megnyerni egy kockázatos, de nagyon szórakoztató játszmát. Letörölve kicsordult könnyeit, már nyugodtan válaszolt:

- Elragadtatással tölt el az Inkvizíció tagjainak humorérzéke. Fafnir eszement pszichopata, ismertem személyesen, és a legkevésbé sem vágyom ismét találkozni vele... de a Setét messiásának szerepére semmiképp sem alkalmas. Az nem az ő színvonala. Szvetlánát - Zavulon mosolygott - persze meg lehet semmisíteni. De ilyen áron... nem, mit is képzelnek. Meg azok a tökéletlen finn mágusok... hogy is mondták, ők lennének az apokalipszis lovasai?

Edgar komplett hülyének érezte magát. Könyörögve nézett Vitézslavra. De az még nem adta fel.

- Miért hajtotta végre a következő cselekményeket: Alisza Donnyikova halálának előkészítése, amely az újraélesztéshez szükséges rituális áldozat bemutatásaként értelmezhető, és két portré, Edgar Setét mágus és Fafnir sárkány képének megrendelése egy ismert moszkvai festőművésztől?

Zavulon elkomorodott.

- Alisza pusztulásának körülményeiben és is szeretném kiismerni magam. Ha jól értem, ez a következő vizsgálat tárgya. Ami meg a portrékat illeti...

A moszkvai Setétek vezetője benyúlt zakója alá, és előhúzott két kis, körülbelül hússzor harminc centiméteres, bekeretezett képet. Az egyiken Edgar rémülten ismert magára. A másikon görcsökben vergődő sárkány volt látható.

- Ez szerény karácsonyi ajándék egyik legjobb munkatársamnak, már bocsássák meg egy öregnek ezt az érzelgősséget...

Ezekkel a szavakkal Zavulon előrelépett, és átadta Edgarnak a saját portréját. Meg kell adni, jó arckép volt. De ennél is jobban megrémítette Edgart, amit Zavulon odasúgott neki:

- Okos...

Zavulon visszatért a körbe.

- És a másik kép? - kérdezte Vitézslav.

- Érzelgősség - ismételte meg Zavulon. - Feltépték lelkem sebeit ezek a Régin Fivérek. Eszembe jutott Fafnir... és elhatároztam, hogy emlékül megcsináltatom a képét...

- Nem készült feltámasztani őt? - igyekezett még egyszer pontosítani Vitézslav. És Zavulon ezúttal nagyon komolyan, és a jelek szerint nagyon őszintén válaszolt:

- Egyetlen pillanatig sem. Nyugodtabb utak is elvezetnek a kitűzött célhoz.

Az Inkvizítorok összenéztek.

- Zavulon Hatalmas Mágus - mondta Vitézslav -, az Inkvizíció nem emel önnel szemben kifogást, a helyére mehet. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy tettei összességükben rendkívül kétértelmű és veszélyes képet mutatnak.

- Értem, értem - mormolta Zavulon már a körből kifelé igyekezve. - Engedély nélkül hamarosan az orromat sem túrhatom...

Edgar Geszerre pillantott. Biztosan dühöng a vén intrikus...

Nem. Geszer nem dühöngött. Sőt mintha őszinte érdeklődéssel leste volna Zavulon szavait. Tehát teljesen biztos volt benne, hogy a Setétek feje kivágja magát a bajból, csak a részleteket követte érdeklődéssel.

Ezt is tudta előre!

Edgar kétségbeesetten próbálta összeszedni elkalandozó gondolatait. Tehát Szvetlána tényleg a Fény Messiásának anyja lesz... ráadásul a Messiás nőnemű, ez aztán a meglepetés! Zavulon megpróbálja megakadályozni, de...de egyáltalán nem az Antikrisztus megtestesítésével... Az egész csak elterelő hadművelet volt, amelyben ő, az egyébként értelmes mágus úgy viselkedett, mint valami naiv gyerek!

De akkor mi a fő cél?

- Az Inkvizíció megkezdi a mai nap fő kérdésének vizsgálatát, amely kérdés rendkívüli jelentőségű a Fény és a Setét számára egyaránt - mintha kimondatlan kérdésére válaszolt volna Vitézslav. - Igor Tyeplovnak, a moszkvai Éjszakai Őrség harmadosztályú mágusának ügye. Az ügy anyagát mindenki ismeri?

Senki nem szólt semmit. Mindenki rég ismerte már az ügyet...

- A szót átadom a vádnak. Anton Gorogyeckij!

Az Edgarral szemben álló Fénypárti felemelte a fejét. Röviden biccentett Vitézslavnak:

- Rövid leszek. Vádjaink lényege egyszerű - a jelen lévő tisztelt mágus, Zavulon szándékosan küldte Artyekbe Alisza Donnyikovát, tudván, hogy ugyanott fogja erőit regenerálni Igor Tyeplov. Zavulon feltehetőleg kiszámolta a valószínűségi vonalakat, és rájött, hogy az adott körűimények mellett Igor és Alisza között elkerülhetetlenül... szerelem alakul ki. Tragikus és reménytelen szerelem, mivel a fiatalok különböző Erőkhöz tartoznak. Szerelem, amely párbajhoz vezet, minek következtében vagy Igor, vagy Alisza elpusztul, az életben maradt győztest pedig elítéli az Inkvizíció. Vádoljuk Zavulont Igor Tyeplovnak, a moszkvai Éjszakai Őrség munkatársának kiiktatásával... kiiktatására tett kísérlettel - helyesbített. - Ezzel összefüggésben kérjük az Inkvizíciót, törölje az Igor Tyeplov ellen az Egyezmény megsértése és Alisza Donnyikova megölése miatt emelt vádat.

- Ennyi? - kérdezte rövid hallgatás után Vitézslav.

- Nem. Kérjük továbbá megvizsgálni egy a Másfélékhez nem tartozó fiatal embernek a párbaj következményeként bekövetkezett halálát. Mivel a párbajt Zavulon rendezte meg...

- Tiltakozom - szólt közbe csikorgó hangon Zavulon.

- A tiltakozást elfogadom - hagyta helyben a vámpír.

- Mivel úgy véljük, hogy a párbajt Zavulon rendezte meg, a fiú halála is az ő bűne, és nem írható Igor Tyeplov számlájára. Ennyi.

Vitézslav Zavulon felé fordult.

- Tud válaszolni a kérdés érdemi részére?

- Válasz nincs, az okot már elmagyaráztam - közölte hidegen Zavulon.

- A szó a védelem képviselőjéé. Edgar felsóhajtott, és elkezdte:

- Kollégám képzelgései rendkívül lebilincselőek. Annak a kísérletnek vagyunk tanúi, hogy felmentessék a bűnöst...

- Tiltakozom! - mondta gyorsan Anton.

- ...felmentsék a vádlottat - helyesbített Edgar. - Igor Tyeplov bűnös Alisza Donnyikovának, a fiatal boszorkánynak a meggyilkolásában. És ami a legszörnyűbb - annak a megölésében, aki tiszta szívből szerette őt! Sőt! Igor Tyeplov, mániákus szenvedélyétől elvakítva egyúttal megölt egy kisfiút, Makar Kanyevszkijt is. Megölt egy gyermeket. Egy emberi gyermeket, akinek szintén joga volt a létezéshez! Továbbá: az Artyekben üdülő gyerekektől általa tömeges méretben végrehajtott erőelvonás következtében heten közülük három hónapon át éjszakai rémálmoktól szenvedtek. A tartós ágyba vizelés két esetét regisztrálták. A Moszkvában lakó, kilencéves Jurik Szemeckij, egy hónappal Artyekből való visszatérése után meghalt, belefulladt a fürdőkádba. Egyelőre nem ismeretes, nem Igor Tyeplov ténykedésének következménye-e ez. Igor Tyeplov Fénypárti mágus ténykedéséé!

A vádlottra nézett. Igor arca kővé vált. Áthatolhatatlan volt. Semmilyen.

- A Fénypártiak annyi megalapozatlan vádat zúdíthatnak ránk, amennyit csak akarnak - folytatta Edgar. - Bizonyítékok nélkül, valamelyest is ésszerű magyarázat nélkül arra vonatkozóan, miért áldozta volna fel a moszkvai Nappali Őrség fiatal és perspektivikus munkatársnőjét, aki már nemegyszer részesült a vezetés dicséretében, csupán egy harmadosztályú, nem éppen kiemelkedő képességű Fénypárti mágus eltávolítása érdekében... De ez terhelje az ő lelkiismeretüket. Mi csak azt kérjük az Inkvizíciótól, hogy elfogulatlanul vizsgálja meg a helyzetet, és büntesse meg a vétkest a Megállapodás megsértése miatt.

Edgar egy pillanatra visszafojtotta lélegzetét, majd kivágta az utolsó, a döntő mondatot:

- Sokszor hallottunk arról, hogy etikailag elítélhető tettet elkövetett Fénypárti mágusok önként megsemmisítik magukat. A szégyentől űzve alámerülnek a Homályba... Már sokszor hallottuk... De nekem személy szerint még nem volt alkalmam ilyesmit látni. Valószínűleg Igor Tyeplov is erkölcsileg kifogástalan tettnek tartja a belé szerelmes lány meggyilkolását, amint az ártatlan emberi gyermekek szenvedéseit és halálát is.

Elhallgatott.

Az Inkvizítorok összenéztek. Azután Vitézslav megkérdezte:

- Rendelkeznek-e a felek bizonyítékokkal igazságuk alátámasztására?

Geszer hallgatott. Zavulon csodálkozva megkérdezte:

- Elnézést, miféle bizonyítékkal rendelkezhetnék arról, hogy nem vagyok teve? Az agyrémet bizonyítsa az, aki előadta!

- Az Inkvizíció meghallgatta a felek véleményét - mondta a vámpír. - Vádlott, akar valamit hozzátenni?

Igor Tyeplov bólintott.

- Igen. Beismerem, hogy tetteim nem voltak teljesen helyénvalóak... és sajnálom a következményeket. Én nagyon... nagyon - elakadt, majd gyorsabban kezdett beszélni. - Nagyon jól viszonyultam Alisza Donnyikovához. De az, hogy Setét boszorkánynak bizonyult, a felindultság állapotába sodort. Nem kérek elnézést. Az ítéletet már magam kimondtam. De...

Hirtelen Zavulon felé fordult.

- Te vagy a gyilkos! Te küldted Aliszát a halálba! És éppen ezért vagyok kénytelen élni... kénytelen, hogy az aljasságodon ne nyerhess semmit!

Zavulon csak széttárta karját és nagyot sóhajtott.

- Vannak bizonyítékai? - kérdezte a vámpír. Igor megrázta a fejét.

- A bíróság tisztában van az adott vizsgálat fontosságával - mondta Vitézslav. - Függetlenül attól, hogy egyik fél sem terjesztett elő bizonyítékokat, az Inkvizíció fontosnak tartja megállapítani a valódi bűnös személyét. Ezért...

Edgar hirtelen észrevette, hogy Zavulon képe megváltozik. Félúton lefagyott arcáról a szomorkás mosoly.

- Ezért az Inkvizíció folytatja a tanúkihallgatást. Alisza Donnyikovát ideiglenes testi megjelenítésnek veti alá.

- Tiltakozom! - állt fel Zavulon. - A jelen ügy nem olyan horderejű, hogy megbolygassuk miatta az elhunytak nyugalmát!

- A tiltakozást elutasítom. A Inkvizíció kéri Anna Lemesevát, aki az Inkvizíció utasítására jelent itt meg, menjen a terem közepére. Az ő testének felhasználásával történik meg Alisza Donnyikova ideiglenes testi megjelenítése.

Lemeseva felnyüszített. De egy pillanat múlva már két alacsonyabb beosztású kísérő Inkvizítor középre vezette a rángatózó boszorkányt.

- Az adott eljárás valamennyi energetikai feltételét a moszkvai Éjszakai Őrség terhére biztosítjuk, visszatérítésére az eljárás bármilyen kimenetele esetén sincs lehetőség - folytatta Vitézslav. - Geszer Hatalmas Mágus, rendelkezik az Erő szükséges tartalékával?

- Igen. - Geszer felállt. - Rendelkezem.

Edgar úgy érezte, teljesen elvesztette az események fonalát. Mi lehet ennyire fontos ebben az Igor Tyeplovban, hogy Zavulon feláldozza miatta a szeretőjét, Geszer pedig ilyen iszonyatosan nagy mennyiségű Erőt?

- Végrehajtani a testi megjelenítést - rendelkezett Vitézslav. - Az ellenállás bármilyen kísérlete azonnali és végleges halállal büntetendő.

Néhány mágus Inkvizítor kissé előbbre lépett. Geszer felsóhajtott, és odalépett Lemesevához. Az újból felnyüszített, majd elhallgatott, üveges szemekkel meredt a Fénypárti mágusra.

Edgarnak hunyorognia kellett.

A terem közepén olyan iszonyatos energia tombolt, hogy egyszerűen nem tudott odanézni. Érezte, amint az Inkvizítorok egymás után mágikus gátakat emelnek Geszer és Lemeseva köré. Érezte, mint omlanak össze ezek a gátak az elképzelhetetlen erő nyomására. Hogyan vonaglik a Homály, hogyan szakad fel egymás után minden rétege, amelyet Edgar ismert, és azok is, amelyek létezését még csak nem is sejtette. Ha ez ideiglenes testi megjelenítés, mi történhet végleges megjelenítéskor?

A vihar csillapodott. Geszer lassan hátralépett.

A terem közepén hárman maradtak - Vitézslav, az Inkvizítor, Igor Tyeplov Fénypárti mágus és Alisza Donnyikova Setét boszorkány.

A vonagló, köhögő, torkához kapó Alisza.

Edgar összerándult. Nem tudta, mi történik a Másfélékkel ott... a Homályban. És őszintén szólva nem is akarta tudni. De Alisza most abban az állapotában tért magához, amelyben emberi létezése utolsó pillanatában volt. A tüdejét préselő fájdalommal, tengervizet nyelve tért magához, igyekezve kiszabadulni a Tyeplov által rázúdított nyomás alól.

- Alisza Donnyikova - szólította meg a vámpír. Még az ő hangja is remegett. Ritka eljárás volt az ideiglenes testi megjelenítés. Nagyon ritka... - Önt ideiglenes testi megjelenítésnek vetettük alá, és az Inkvizíció európai bíróságának prágai üléstermében van. Érti, amit mondok?

Alisza Donnyikova kiegyenesedett, hörgését visszafogta, és Igor Tyeplovra nézett. Csak rá.

- Érti, amit mondok? - ismételte meg Vitézslav.

- Miért... Prágában? - kérdezte Alisza. Szaporán és mélyeket lélegzett, mintha nem tudna betelni a levegővel, még a föld alatti helyiség nyirkos levegőjével sem...

- Ez nem fontos, Alisza Donnyikova. Tanúként idéztük meg világunkba. Nagyon sok függ a szavaitól.

- Itt maradhatok? Megint? Végleg? - kérdezte Alisza.

De csak Igort nézte.

- Nem - felelte becsületesen az Inkvizítor. - Önként felel a kérdésekre?

Alisza megrázta a fejét. Valami elkeseredett büszkeséggel.

- Igen. Felelek, Inkvizítor. Kérdezzen. De csak Igort nézte.

- A kérdések az itt jelen levő Igor Tyeplov Fénypárti mágussal vívott párbajára vonatkoznak. A kihívás a párbajra valamennyi szabálynak megfelelően történt?

- Igen.

- Igen.

fordulva, de tévedhetetlenül Zavulonra mutatott.

- Nem.

Csak Igort nézte.

- Alisza Donnyikova, vádol-e valakit a jelenlevők közül azon szomorú események kiprovokálásával, amelyek pusztulásához vezettek?

- Zavulon - mondta teljesen közömbösen Alisza. - Ez az ő műve volt.

- Gyáva hülye! - ordította Zavulon. -Téged így is, úgy is megsemmisítenek! Mit művelsz, boszorkány?

És Alisza Donnyikova csak ekkor fordult Zavulon felé. Egyetlen másodpercre. És pillantásának súlya alatt a Setétek vezére elhallgatott.

- Zavulon, nem felejtetted el, mit mondtál nekem, amikor a vízben fuldokolva segítségül hívtalak?

- Ostoba, bosszúálló liba - mondta már nyugodtabban Zavulon.

Alisza megcsóválta a fejét. Megint Igort nézte. Valahogy nagyon vidáman azt mondta:

- Hogy jön ide a bosszú... A szerelem, az is nagy erő, Zavulon.

- Az Inkvizíciónak nincs több kérdése - mondta gyorsan Vitézslav. - Uraim, úgy vélem, tovább húzni ezt a jelenetet... nem méltó a Másfélékhez. Igor Tyeplovot felmentem a Megállapodás megsértésének vádja alól. Alisza Donnyikova... elmehet... visszamehet.

Edgar mintha álmában látta volna a helyéről felálló Geszert. A diadalmas, győzedelmes Geszert. És a padon görnyedő Zavulont... a legyőzött Zavulont.

Csak akkor pillantott a terem közepére, amikor a Hatalmas Mágusok arca ismét zavartan eltorzult.

Alisza Donnyikova eltűnt. Teste átalakult, szétfolyt, könnyű testtelen árnyként merült bele a Homályba. A négykézlábra zuhant Lemeseva sietve Zavulon lábához kúszott.

De Igor Tyeplov is eltűnt.

Alámerült a Homályba. Edgar nem hazudott. Valóban először látta, hogyan semmisíti meg önmagát egy Fénypárti mágus. Önként. Mindenféle küzdelem, kiáltás, az Erő áradása nélkül.

Igor, már félig testtelen árnyékká válva, egyetlen pillanatig társai felé fordult. Bűntudatosan. Egyébként csak Aliszát nézte.

És eltűnt.

A Homály bezárult. A terem levegője fagyos volt, a falakon kiütközött a dér fehér sörtéje, mintha gyászszegéllyel vonná körbe a termet. Zavulon arcára visszatért a diadalmas mosoly. Geszer szomorúan és elkeseredetten nézte az üressé vált rácsos kört.

- Na? - kiáltott fel Zavulon. - Na? Most mi van? Hol a dajkád? Hol van az az egyetlen személy, aki képes lenne felnevelni a Fény Messiását?

Felnevetett, megpaskolta az előtte térdelő Lemeseva fejét. Már az Inkvizítorok felé fordulva jelentette ki:

- Igen, valóban a Nappali Őrség akciója volt. Nem hágva át a Megállapodás kereteit. Két azonos értékű figura cseréje - Alisza Donnyikováé és Igor Tyeplové. Van még valami kifogásuk ellenünk?

- Az Inkvizíciónak nincs kifogása önök ellen... - mondta lassan a vámpír. Tenyerével végigtörölte arcát. - Valamennyi körülmény figyelembevételével az Inkvizíció megvizsgálja a Szvetlána Nazarova erejének határidő előtti helyreállítására vonatkozó kérdést. De erre... később térünk vissza. Mindenki elhagyhatja a termet.

Elsőként Szvetlána állt fel a helyéről. Odament Zavulonhoz. Egy másodpercig állt az arcába nézve. Edgar egy pillanatig kihagyó szívveréssel arra gondolt, a varázslónő megüti a mágust.

De Szvetlána csak mondott neki valamit. Megfordult és gyorsan kiment.

Edgar merev lábbal lépett el az emelvénytől. Majdnem beleütközött Geszerbe, aki elgondolkodott, nyomott volt, belemerült gondjaiba. Ám ekkor Edgart félrelökve Anton rohant oda Geszerhez. Felkiáltott:

- Ez meg mi... Szvetlána lánya lehet Másféle, de nem válhat a Fény Messiásává?

Geszer bólintott.

- Miért? - kérdezte bután Anton. - De hiszen Szvetlána maga...

- Hogy valaki Hatalmas Varázslónő vagy felnevel egy Hatalmas Varázslónőt, az két nagyon különböző dolog... -mondta fáradtan Geszer. - Sajnos. Én... egyelőre nem látok Igorhoz mérhető figurát. Én... én nem tudtam, hogy ennyire szereti azt a boszorkányt! Kerestem volna más kiutat.

- Kinek a lánya lesz? - kérdezte meg hirtelen Anton. -Szvetlánáé és...

Geszer hirtelen dühösen nézett Antonra.

- Kié? Ha nem állsz itt, mint egy hülye, és nem bámulsz rám, mint borjú az új kapura, hanem utoléred az asszonyodat, akkor a tied!

Anton bágyadtan bólintott. És nekiiramodott kifelé. Edgar is szívesen feltett volna néhány kérdést Geszernek, de elkapta a Fénypárti pillantását, és jobbnak találta nem kockáztatni. Megfordult, a padló szürke márványán lépdelve, az Inkvizíció keskeny ékén, amely a terem fekete és fehér felét próbálta elválasztani.

Az Inkvizítorok már levették köpenyüket. Egyikük hanyagul Vitézslav karjára dobta a magáét, megnyitott egy portált, és eltűnt. A többiek a hagyományos módon, az ajtón keresztül távoztak.

A vámpír Edgarra nézett. Megkérdezte:

- Nem próbálod fel?

- Nem tudom, illik-e rám a fazonja - felelte halkan Edgar.

- Ki tudja. De érdemes felpróbálni. Vagy vissza akarsz menni Moszkvába?

Edgar óvatosan átvette tőle az összegyűrt szürke textilt. Feszengve megkérdezte:

- Elnézést... mit mondott Szvetlána Zavulonnak?

- Az Inkvizítornak jó hallással kell rendelkeznie. - A vámpír arcán ferde mosoly jelent meg. - Egyébként semmi különöset. Átoknak nevezném, de a Fénypártiak még átkozódni sem igen tudnak. Azt mondta: „Soha senki ne szeressen meg téged."

Edgar bólintott. Majd vállat vonva annyit mondott: