Szergej lukjanyenko Vlagyimir Vasziljev

Futólag az is eszébe jutott, hogy mielőtt eltűnt volna Moszkvából, Zavulon nem Jurát, nem Nyikolajt, a Nappali Őrség Zavulon után legerősebb Setét mágusait nevezte ki helyettesévé, hanem őt, Edgart, aki köztudomásúlag elmarad mindkettőjük mögött. Juráról már az elmúlt évszázadban elismerték, hogy kategórián kívüli mágus, Nyikolajról meg nem olyan régen, már a háború után. Edgar egyelőre még az Erő első szintjét sem érte el, sőt őszintén bevallva még a másodikat sem sajátította el teljesen. Edgar természetesen erős mágus maradt. Természetesen erősebb volt a moszkvai Másfélék többségénél. A Setétek és a Fénypártiak többségénél egyaránt. De Jura és Nyikolaj mögött elmaradt.

Miért csinálta ezt Zavulon? És vajon Jura nem ezért akar-e bosszút állni? Egyszerű irigységből? Megijeszteni vagy (mi meg nem történhet?) megtréfálni a felkapaszkodott kollégát?

Már az is valahogy furcsa és logikátlan volt, ahogyan Edgart kiemelték Észtországból. Csöndben éldegélt az aprócska baltikumi országban, vezette a kis létszámú és álmos Őrséget, amikor derült égből villámcsapás: sürgősen Moszkvába rendelték. Sürgősen kellett utódot kerítenie is - egy klasszikus „lobbanékony észt srácot", alig negyedosztályú mágust... fel is kéne hívni Tallinnban. És mi volt Moszkvában? Edgart rögtön nyakig lökték egy zűrzavaros kéthetes műveletbe, majd valamivel később részt kellett vennie egy merész rohamban, hogy kiszedjenek a Fénypártiak markából egy licenc nélkül praktizáló boszorkányt. És kész. Majd több mint három hónapi rutin, és csak november közepén a váratlan kinevezés: a Nappali Őrség vezetői feladatainak ellátása Zavulon távollétében, majd a Tükör látogatása és a bírósági tárgyalás a moszkvai egyetemen.

Ha meggondoljuk, a Nappali Őrség régi mágusai megpróbálhatták volna móresre tanítani a túlságosan gyors karriert csinált baltikumi vendégszereplőt, mert a fúrás szó itt nem éppen helyénvaló. Hiszen Zavulon ritkán hagyja el Moszkvát. Zavulon jelenlétében pedig Edgar csak a műveletisek egyike. Persze erős, mondhatni, az elithez tartozik. De nincsenek külön jogai.

Mire kiürült a korsó, Edgar úgy döntött, nem töpreng tovább az okokon. Inkább meg kellene próbálnia, hogy kidolgozza, mihez tartsa magát figyelembe véve... mindent figyelembe véve. Még a legképtelenebb változatokat is.

Nos hát. Mire fizetett rá Alisza? Nem volt ideje erőt gyűjteni. Nem ismerte fel a Fénypárti Másfélét a közvetlen környezetében. Nem volt képes kitérni a nyilvánvalóan vesztes összecsapás elől. És ami a legfontosabb - átadta magát emócióinak. Egy Fénypártiban akart érzelmeket kelteni.

Nos, erő dolgában Edgarnál minden rendben volt, még Zavulon is segített. Mindkét amulettje egyszerűen hatalmas erőforrás, különösen az Erdélyi Köddel feltöltött. Ha Edgar használná ezt az amulettet, Európa összes Másféléje megérezné az iszonyatos energiakiáramlást. Plusz ott van a mágikus pálca, amelynek alkalmazási területe elég kicsi, de gyors és biztos. A Shahab Ustora sem piskóta.

Edgarnak tehát nagyon oda kell figyelnie a Fénypártiakra. Apropó, Fénypártiak. Seremetyevón pillanatnyilag három Fénypárti is tartózkodott. Először is a korábbi műveletekből ismerős Anton Gorogyeckij, akit az alsóbbrendű Setétek csak „Zavulon kedvencedként emlegettek. A Tükörrel kapcsolatos ügyben valamilyen oknál fogva Zavulon terve szerint cselekedett, és ezzel segített a Setéteknek... Vagy csak rászedett mindenkit, hogy azt higgyék, a Setéteknek segít? Inkább ez utóbbi lehet, különben hogyan maradhatott volna meg az Éjszakai Őrségben?

Másodszor, a vámmentes boltban parfümöket szagolgatott egy középkorú javasasszony, akinek semmi köze sem volt az Éjszakai Őrséghez. Nagyon valószínű, hogy véletlenül van itt, utas.

Harmadszor, a regisztrációs pultnál egy Másféle rendőr volt ügyeletben. Ahogyan az bármely repülőtéren szokás.

Magán Edgaron kívül Seremetyevo-2-n négy Setét volt jelen. A Régin Fivérei pártfogolt triója, ők óvatosan hol Antont lestek, aki a terem túlsó végében, a bárnál horgonyozott le, hol pedig Edgart; valamint egy senkire és semmire nem figyelő gyengécske mágus a játékautomatáknál. A jelek szerint hatni próbált a gépre, hogy maximális nyereményt zsebeljen be. Pitiáner svindler.

A legegyszerűbb leosztás.

Az útlevél- és jegykezelés gyorsan lement, Csehországba egyelőre nem kell vízum. Egyébként Edgarnál mindenesetre volt egy észt és egy argentin útlevél is. Teljesen törvényesek - Argentína remek ország, teljesen nyíltan üzletel az állampolgárságával.

A beszállásig hátralévő időt Edgar az egyik bárban töltötte el. Természetesen nem abban, amelyikbe Zavulon kedvence ült be. Gorogyeckij, a Fénypárti mágus. Tekintetük egyetlenegyszer találkozott. Úgymond tudom, hogy itt vagy, te is tudod, hogy itt vagyok, mind a ketten tudjuk, hogy mind a ketten tudunk az ellenfelünkről... Feladatunk is hasonló. Védeni a mieinket és víz alá nyomni az ellenfeleket...

Gorogyeckij becsületére legyen mondva, világosan Edgar értésére adta, hogy amint megkezdődik a tárgyalás, majd összeakaszkodunk. De addig repülünk, és nem zavarjuk egymást⁴⁸.

Ez igazán különös, nagyon nem helyénvaló itt a barát szó használata. De így mondják.

Lehet, hogy ez azoknak a régi időknek a visszhangja, amikor a Másfélék még nem váltak szét Setétekre és Fénypártiakra, még közösen szálltak szembe a sorssal és az élet viszontagságaival? Akkor persze még bármelyik gyógyító közelebb volt akármelyik vámpírhoz, mint az egyszerű, ügyefogyott emberhez a hozzá hasonlók arctalan tömegéből. A Homály képes megteremteni a közelséget.

De a Homály elválasztani is képes. És ezt nagyon jól csinálja - a Setéteknél és a Fénypártiaknál kibékíthetetlenebb ellenségek nincsenek ma a földön. A nyomába sem érhet az USA és az Irán meg Irak vezette iszlám világ bágyadt szembenállása... Még az USA és a Szovjetunió múltba tűnt hidegháborúja sem közelíti meg az Őrségek háborúját. Ezek csak játszadozások. Ostoba emberek gyerekjátékai.

Edgar nagyon fekete, de nem túl jó ízű kávét ivott, és közben mindenfélére, de konkrétan semmire sem gondolt. Például arra, miért van az, hogy a pályaudvari és repülőtéri bárok, amelyek drágák és rendszerint nem is szélhámoskodnak az áruval, csakis ízetlen kávét és sört képesek felszolgálni, valamint tökéletesen ehetetlen szendvicseket. Az emberi élet sok baja írható az Őrségek számlájára, de ehhez aztán semmi közük.

Gyámoltjai - a tarka bőrszínű trió - helytelenítő pillantásokkal leste őt a váróteremből. Érthető, Régin Fivérei közönséges besúgónak nézik őt. Hát csak nézzék. Balfácánok. Ostoba, kétbalkezes balfácánok. Márpedig ha így van, érdemes felhasználni őket a Homály ügyében. Zavulon teljes joggal döntött a felhasználásukról. Meg kell mondani, az a história Fafnir Karmával rendesen betett a Fénypártiaknak a Tükör-Rogoza vizitje idején. Régin Fivérei, anélkül hogy sejtették volna, felfogták a Nappali Őrségnek szánt egyik csapást, és lehetővé tették a megerősödött Tükörnek, hogy csurig szívja magát Erővel. És végső soron ez alapoz ta

48 Az orosz nyelv az „egymás" kifejezésére a drug - barát szót használja: drug druga - egyik barát a másikát.

meg Zavulonnak és gárdájának a sikerét a Fénypártiakkal vívott soros összecsapásban. És így van ez jól.

Edgar minden különösebb együttérzés nélkül figyelte, amint az éber vámosok elvezettetnek egy drága köpenyt viselő, dühös alakot - éppen az ő helyén készült Edgar Prágába repülni.

Már útközben, kilesve a pillanatot, amikor az egyik Régin Fivér felállt a helyéről, Edgar odaült a legértelmesebbnek látszó, a fehér mellé.

- Üdvözöllek, testvér - mondta Edgar behízelgően. A „finn" tágra nyílt szemmel bámult rá. Óvakodva.

- Setétek vagyunk - folytatta Edgar halkan. - Mi nem hagyjuk cserben a mieinket. Azért küldtek, hogy védelmezzelek benneteket, ha szükséges. És képesek leszünk megvédeni benneteket a bíróságon, higgyétek el. Úgyhogy fel a fejjel, szolgáljátok a Homályt. Rövidesen üt a mi óránk.

Mondókáját befejezve Edgar felállt, és vissza sem nézve a helyére ment.

Ennyi. Hadd törjék a fejüket...

De milyen patetikus volt! Megőrizni ünnepélyesen merev arckifejezését anélkül, hogy elmosolyodna, Edgarnak nem kis erőfeszítésébe került. De a „finn" kimeredt szeme egészen másról beszélt - az a fiú valóban fél és izgul.

- Kár volt - mormolta az orra alatt Edgar. - Ezek olyanok, mint a gyerekek. Én meg kigúnyolom őket.

Edgar keserűen sóhajtott, majd kinyitotta a folyóiratot. Még szerencse, hogy Prágáig rövidebb az út, mint például Juzsno-Szahalinszkig. Egy-kettő, és már ott is van. Mindenféle közbeeső leszállás és olyan szörnyűség nélkül, mint a repülőülésben töltött éjszaka. Bár ha jól megnézzük, az utazás legkényelmesebb módja a Setét portál. De portált nyitni Moszkva és Prága között megengedhetetlen pazarlás lenne. Tehát repülni kell, mint a közönséges embereknek.

Egyébként ez nem igaz. A Másféléknek legalábbis a repülőjegy nem okoz gondot.

2. FEJEZET

ANTON szerette Prágát. Sőt képtelen volt megérteni, hogy lehet nem szeretni. Vannak városok, amelyek már az első pillanatban meghökkentenek, nyomasztóak, de vannak olyanok is, amelyek finoman és észrevétlenül elbűvölnek. Moszkva sajnos sem az első, sem a második típusba nem sorolható. De Prága egy bölcs, öreg varázslónőre emlékeztetett, aki képes lenne fiatalnak mutatni magát, de nem látja szükségét, mert minden életkorban megőrzi szépségét.

És ha alaposan meggondoljuk, Prágának a Setétek otthonává kellett volna válnia. Egy gótikus épületekkel teli város, egy pestisoszlopokkal, a középkori járványok emlékműveivel teli város, a második világháborús gettó városa, a hidegháború idején a szuperhatalmak összecsapásainak városa... hát hová lettek a Homálynak mindezen kiáradásai, a Setétek éltető táptalaja? Hol szóródtak szét, miért váltak emlékké - de nem a gonoszság emlékévé?

Rejtély...

Anton senkit nem ismert személyesen a prágai Éjszakai Őrségből. Időnként futárokkal vagy elektronikus postával információt cseréltek, ha valamit tisztázni kellett az archívumokban. Karácsonykor, újévkor minden Éjszakai Őrségnek küldtek hagyományos üdvözletet, és senki nem tett különbséget Prága Éjszakai Őrsége (aktív létszám százharminc Másféle, műveleti tartalék hetvenhat fő) és valami amerikai „városé" (aktív létszám egy Másféle, műveleti tartalék nincs) között.

Anton kétszer járt Prágában, pihenni. Egyszerűen gondolattalanul kószált a városban egyik sörözőtől a másikig, emléktárgyakat vásárolt a Károly hídon, kirándult Karlovy Varyba, hogy megfürödhessen a hévízzel töltött medencében és forró ostyát egyen a kávéházban.

De most dolgozni megy Prágába. Nem is akármilyen munka várt rá.

Elnyújtózott az ülésen, amennyire a Boeing-737-es turistaosztálya megengedte, amely kényelmét tekintve nem sokban különbözött a régi szovjet TU-gépekétől. Anton elnézegette a Régin Fivérek tarkóját. Ezek a tarkók feszültségről árulkodtak, a Setétek auráját félelem és türelmetlenség töltötte ki. Tudtak a jelenlétéről, és minél előbb szerettek volna a lehető legmesszebb kerülni Antontól.

Ha nem lett volna az a história a vnukovói repülőtéren, Anton még meg is sajnálhatta volna az ügyefogyott mágusokat. De az ellenség, akivel akár egyetlenegyszer is összecsaptál, örökre ellenség marad.

Mintha megértette volna Anton gondolatát, ami egyébként természetesen meghaladta az erejét, az egyik Régin Fivér, a magas, erős néger megfordult. Óvatosan Antonra sandított, majd gyorsan elkapta pillantását. Raivo a neve jutott eszébe Antonnak. Valahonnan Szenegálból... nem, Burkina Fasóból származik. A Régin Fivérei egyik családja vette magához, és a nagy Fafnir iránti hűség jegyében nevelte fel...

Na nem, micsoda őrültség ez ezekkel a Régin Fivérekkel?

Valamikor nagyon régen esett meg egy, a Másfélék között megszokott história. Életre-halálra összecsapott egy Setét és egy Fénypárti mágus. A Fénypártit Sigurdnak hívták... ha németesen ejtjük a nevét, Siegfriednek. A Setét elpusztult... méghozzá homálybeli alakjában, sárkányként. Fafnir volt a neve. Később Sigurd is meghalt... érdekes lenne tudni, vajon ismerte-e Geszer.

A történet a továbbiakban kissé eltért a megszokottól. A Setét mágus tanítványai nem széledtek szét, ahogy általában történni szokott, és nem is estek egymásnak, ahogyan még gyakrabban előfordul. Elhatározták, hogy feltámasztják urukat. A Régin Fivérei nevű szektában egyesültek, szinte teljesen elzárkóztak a Fény és a Setét megszokott harcától... ami a Fénypártiaknak természetesen nagyon megfelelt. A Fivérek féltve őrizték a Setét mágus homálybeli testéből kitépett karmot. Fafnir Karmát később elkobozta az Inkvizíció - a második világháború előtt a Fénypártiaknak sikerült tiltakozást benyújtaniuk a Setétek birtokában lévő túlságosan is erős talizmán miatt. Régin Fivérei mintha nem is nagyon tiltakoztak volna, átadták a Karmot, mondván: „Fafnir ideje még nem jött el"... És akkor az a váratlan támadás az Inkvizíció európai irodája ellen! Az összecsapásban elpusztult a kis szekta csaknem valamennyi mágusa és az Inkvizíció elkényelmesedett őreinek nagy része. Azután következett a szekta maradékának ostoba repülése Moszkvába.

Hülyék, mint ismeretes, nem csak az emberek között akadnak.

Egyébként... tényleg hülyék?

Anton emlékezett rá, az Erőnek micsoda hatalmas töltete áradt abból a karomból. Ez részben az az Erő volt, amelyet az évszázadok folyamán a Régin Fivérei erőfeszítése akkumulált a karomban, részben pedig a Setét mágus ereje.

A Másfélék nem úgy halnak meg, mint a közönséges emberek. Ők elmerülnek a Homályban, elveszítve anyagi burkukat és megfosztva attól a lehetőségtől, hogy visszatérjenek az emberi világba. De valami azért megmarad - Anton látott a Homályban néha megjelenő zavaros árnyakat, reszkető ködöt, amely a halott Másfélék útját jelzi. Egyszer még beszélnie is megadatott egy halott Másfélével... Nem túl kellemes emlék. De valami azért még ott is megmarad...

Fel lehet-e támasztani egy halott Másfélét?

A válasz valahol létezik. Az archívumok mélyén, a legszigorúbb titkosítás pecsétjei, a Nappali és az Éjszakai Őrség pecsétjei, az Inkvizíció tilalma őrzi. A Hatalmas Mágusokat nyilván megkerülhetetlenül foglalkoztatnia kell a kérdésnek, hová kerülnek a Másfélék haláluk után, nekik maguknak is hová kell majd jutniuk végül...

De Anton nem tudhatja meg a választ.

Kinézett az ablakon, az alattuk húzódó felhőkre, a városokat jelző sok ezer, egybeolvadó aurára. A gép már valahol Lengyelország fölött repült.

Tegyük fel, hogy Fafnirt fel lehet támasztani...

És akkor mi van? Még ha nagyon erős mágus volt is, sőt Hatalmas, kategórián kívüli mágus... feltámasztása semmit nem változtat az Erő globális egyensúlyán. Annál is kevésbé, mert elszakadt az emberi élettől, nem igazodik ki a körülmények közt... még ha ostobán végigszáguld is Európán homálybeli alakjában, rakétákkal porrá lövik, műholdakról semmisítik meg lézerrel, taktikai atomfegyvert vetnek be ellene... a japánok fájdalmas jajgatása közepette, akik egyszer már megölt és feltámadt Godzillájukat siratják...

Mit akartak a Setétek? Zavargásokat, pánikot, jajongást az apokalipszisről?

Anton fészkelődött az ülésen. Átvette a mosolygó stewardesstől a műanyag poharat és a kis, kétdecis üveg száraz magyar bort. Jó Edgarnak... mint minden Setét, a business osztályon utazik, ő kristályserleget kap, és jobb bort.

Valami volt abban az előbbi feltételezésben. Fafnir... apokalipszis... Ez legalábbis alátámasztja Geszer utalását a kétezredik évvel kapcsolatos tömeghisztériára. De miért akarnának a Setétek világ végét rendezni? És a többi? Alisza, a boszorkány... a Sors Krétája...

Anton sajnálta, hogy nincs notebookja. Most összeállíthatna a képernyőn egy sémát, próbálgathatná a változatokat, megnézhetné, mi hogyan kapcsolódik össze. Van egy sztenderd program az intrikák kiszámítására, a Mazarini, az segítene, hogy megértsen valamit.

A Sors Krétája...

Belekortyolt a borba, amely meglepően jó volt. Elkomorodott. Geszer és Zavulon. Valójában ők jelentik a két alapvető tényezőt, amelytől az egész história függ. Ők sokkal rejtélyesebbek és bonyolultabbak, mint az olyan ősi talizmánok, mint a Sors Krétája és Fafnir Karma, vagy mint a Tükörhöz és Aliszához hasonló Másfélék. És ők biztosan értik is azt, ami történik... és igyekeznek kijátszani egymást. Mint mindig.

Geszer.

Alighanem a Sors Krétájától kell kezdeni az egészet. Amikor az Éjszakai Őrségnél megjelent Szvetlána, az új Hatalmas Varázslónő, Geszer megpróbálta végrehajtani a következő globális beavatkozást. Szvetlánának elhozták a Sors Krétáját, ezt az ősi és hatalmas talizmánt, amellyel át lehet írni a Sors Könyvét, megváltoztatva egy emberi életet. Első pillantásra úgy tűnt, Szvetlánának egy kisfiú, a meghatározatlan aurával rendelkező Másféle, Jegor sorsát kell átírnia, aki egyaránt hajlott a Homályhoz is, a Fényhez is, hogy talán próféta vagy államférfi legyen majd belőle. De Szvetlána az ő, Anton közreműködése nélkül nem tette ezt meg. Mindössze egyensúlyba hozta Jegor sorsát, kiiktatta mindazt a hatást, amelyet az Őrségek egymás elleni harca okozott.

De Geszer terve természetesen többrétegű volt. És e terv a második rétegének eredményeképpen régi barátnőjét, a szintén Hatalmas Varázslónőt, Olgát, akit valaha büntetéssel sújtott a Fénypártiak vezetése, rehabilitálták, visszanyerte mágikus képességeit, és a Sors Krétájának egy másik darabkájával átírta valakinek a sorsát, mialatt Moszkva összes Setétje Szvetlánát figyelte.

Ez volt az az igazság, amelyet Anton ismert. Az igazság második rétege.

De nem volt-e egy harmadik is?

Jól van, ezzel még várhatunk. Mi következett azután? Alisza Donnyikova, a Nappali Őrség tehetséges, ha nem is az elithez tartozó boszorkánya. A Setétek és Fénypártiak nyilvánvalóan Zavulon tervei szerinti összecsapása után teljesen elvesztette mágikus képességeit. Artyekba küldték pihenni... ugyanoda, ahova Geszer Igort küldte, aki hasonló sérülést szerzett. Fellobbant közöttük a szerelem - a Fénypárti mágus és a Setét boszorkány szörnyű, gyilkos szerelme. A következmény látható - Alisza halott, Igor megölte, maga Igor pedig a megsemmisülés határán van, a Megállapodás megsértésének vádja és tulajdon bűnének súlya nehezedik rá. És az a kisfiú, aki az ő hibájából fulladt a vízbe...

Ez már nem Geszer játszmája. Ez a Nappali Őrség keze nyoma, könyörtelen és cinikus stílusa. Zavulon feláldozta a barátnőjét, odadobta áldozatul... de miért? Hogy Igort eltávolítsa? Furcsa. Végül is szinte egyenlő volt az áldozat, Alisza Donnyikova erős boszorkány volt.

Tehát intrikára intrika a válasz.

Azután a Tükör megjelenése. Geszernek meggyőződése, hogy nem lehetett megjósolni, tehát valóban véletlen volt. És alighanem Geszer is, Zavulon is nyomban elhatározta, hogy kihasználja... mindegyik a maga módján.

Anton elnyomta a hangosan kikívánkozó káromkodást. Nincsenek adatai az elemzéshez. Csupa találgatás, fehér folt, feltételezés...

A Régin Fivérekkel kapcsolatosan is kevés dolog világos. Moszkvába Zavulon csábította őket. Pánikot akart kelteni az Éjszakai Őrség soraiban? Feltölteni Erővel a Tükröt? Az Inkvizíció elleni esztelen támadásra csak egy dolog vihette rá a Setét mágusokat - Fafnir feltámasztásának ígérete. Érthető, hogy ebbe egyből beleegyeztek az öreg mágusok, akik még látták az eleven Fafnirt - ez volt szinte az utolsó esélyük a győzelemre. Az is érthető, miért mentek bele a fiatal mágusok... ezek az apránként összegyűjtött, afrikai és ázsiai eredetű finnek túlságosan be voltak zárva saját közegükbe, és játéknak tekintették a történteket, nem pedig botrányos bűnténynek.

De mit akarhatott Zavulon?

Nem. Semmi sem érthető. Anton megrázta a fejét, beletörődve, hogy képtelen eligazodni a történtekben. Hát... akkor csak a rábízott ügyet kell elintéznie. Meg kell kísérelnie megmenteni Igort.

Meg kell próbálni a Nappali Őrséget megvádolni.

A repülőgép már leszálláshoz készülődött...

Edgaron nem segített a National Geographic legfrissebb száma - nem kötötte le a figyelmét a cikk arról az olaszországi szokásról, hogy újévkor kidobálnak az ablakon mindenféle régi holmit, meg egyéb szórakoztató újévi rituálékról. Az egyetlen, amit Edgar az első bekezdésekből leszűrt, az a szilárd elhatározás, hogy újév táján nem sétál majd szűk, régi olaszországi utcácskákban.

A turbinák egyenletes zúgása arra késztette, hogy rendezze gondolatait. Edgar akarva-akaratlanul sokadszor is elgondolkodott feladatáról, valamint a Fény és Homály Másfélék által vívott végtelen harcának pillanatnyi állásáról.

Nos, kezdjük a legelején.

A Nappali Őrség az utóbbi időben érzékelhetően megszilárdította pozícióit, néhány érzékeny csapást mért a Fénypártiakra, nehezen pótolható veszteségeket okozva nekik. A pótláshoz idő kell majd - nem évek, hanem évtizedek. Logikusan következik Zavulon természetes lépése -a sikert most rögtön kiaknázni, még mielőtt a Fénypártiak újra erőre kapnak. Az elképedt ellenség hátán kapaszkodni fel a győzelemhez...

Mi gyengítheti most a Fénypártiakat és erősítheti a Setéteket? Az után, hogy az Éjszakai Őrséget megfosztották nagyon erős, perspektivikus varázslónőjétől? Meg kell próbálni még valaki kiütni a nyeregből?

Edgar elgondolkodott, és sajnálta, hogy nem hozta magával a notebookját. Azzal gyorsan fel lehetne vázolni a variációkat, végigelemezni az összes valamennyire is jelentős Fénypárti mágust, és megkísérelni megtalálni a gyenge pontjukat... Még speciális program is volt az ilyen munkákhoz, a Richelieu; a Nappali Őrség szerencsére nem szenvedett hiányt kvalifikált programozókban.

Kénytelen volt tulajdon természetes komputerére hagyatkozni, amely nagy teljesítményű volt ugyan, de nem a legtökéletesebb.

Ki legyen az? Geszer nyilvánvalóan szóba sem jöhet, ő már átlépte azt a határt, amelyen túl egy Másféle már sérthetetlenné válik a kollégák számára.

Az Éjszakai Őrségnél tényszerűen Szvetlána Nazarovát lehetett a kettes számú vezetőnek tekinteni, de ő hosszú időre kiesett a játékból, így Edgar a kettes sorszámot most vagy a nagy intrikus Olgának, az Erővel végrehajtott akciók régi szakemberének adta volna, aki maga is csak éppen most tért vissza a „játékon kívüli" helyzetből, vagy Ujának, az elsőrendű mágusnak. Mellesleg Edgar azt gyanította, hogy ez még korántsem végső határa Uja képességeinek. Távlatilag megvolt az esélye, hogy Hatalmassá növekedjen, de az ilyen átalakulásokhoz időre és kolosszális erőfeszítésekre van szükség. Mindenekelőtt magának a mágusnak a részéről, és Hja még elég fiatal ahhoz, hogy lemondjon az élet egyszerű, szinte emberi örömeinek sokaságáról.

Akkor ki? Olga vagy Ilja? Most melyikük támadható?

Akárcsak Stirlitz, a hetvenes évek kultuszfilmjének hőse, Edgar lehajtotta az asztalkát, és a papírszalvétára lassan felvázolt két jelképes portrét - egy finom női sziluettet és egy keskeny, szemüveges arcot. Olga vagy Ilja?

Olga. Okos, tapasztalt, előrelátó és gyakorlatiasan cinikus. Edgar nem tudta pontosan, hány éves Olga, de joggal feltételezhette, hogy legalább kétszer annyi idős, mint ő. Edgar a valódi erejét sem ismerte, nem volt alkalma felmérni és megbizonyosodni róla. És őszintén szólva nem is nagyon akarta volna... Újra megfosztani őt a képességeitől hihetetlenül bonyolult lenne, ez vitathatatlan, aki nemrég szabadult a börtönből, kezdetben nagyon nagyra értékeli a szabadságát. Olga ezerszer is meggondolja, mielőtt megkockáztatná, hogy újra a bíróság előtt találja magát. Azonkívül Geszer régi szerelme, és az Éjszakai Őrség főnöke nyilván különös gonddal ügyel rá.

Zavulon helyében Edgar óvakodott volna attól, hogy Olgát bántsa, mert a felbőszült Geszer sokkalta veszélyesebb ellenfél, mint a mindennapi Geszer.

Edgar elgondolkodva megvakarta filctollával az orra hegyét, majd keresztben kétszer áthúzta a szalvétán a női sziluettet.

Hja. Nagyon erős mágus, kifinomult, intelligens arccal, valami miatt szemüveget visel, pedig rendbe hozhatná a látását. Pillanatnyilag nem hogy Moszkvában, még Európában sincs. Valahol Ceylonon van - egyébként az utóbbi öt évben a moszkvai Éjszakai Őrség tagjai valahogy gyanúsan sűrűn látogatják Ceylont. Vajon mit kavarnak ott?

Edgar az eszébe véste, hogy majd továbbítania kell ezt az információt az elemző részlegnek, törjék rajta ők a fejüket... Bár valószínű, hogy ellenőrzés alatt tartják ezt a furcsaságot. És ha mégsem? Még mindig jobb, ha Edgar felsül, és fölöslegesen csap lármát, mint ha utóbb esnek pofára, mert senki sem foglalkozott Ceylonnal.

Hát igen. De még ha forral is valamit Zavulon Hja ellen, tervét aligha Prágában és a közeljövőben valósítja meg. Legfeljebb csak reménykedhet abban, hogy sikerül valahogy Uját odacsábítania.

Edgar félretolta a szalvétát anélkül, hogy áthúzta volna, és tisztát húzott maga elé. Az utolsót. Két merőleges vonallal négy részre osztotta, és nekilátott, hogy mindegyikbe rajzoljon egy-egy portrét. Kezdetnek hármat, néhány vonással, de hihetetlenül elevenen, Bidstrup⁴⁹ vagy Csizsikov stílusában.

Lehet, hogy Edgarban egy tehetséges karikaturista-grafikus veszett el.

Hja, Szemjon... Igor. A tárgyalás vádlottja. Számoljon vele, vagy ne? Valószínűleg igen, bár ő a legsebezhetőbb.

Némi gondolkodás után Edgar negyediknek odarajzolta Anton Gorogyeckijt. Az egyetlent, aki egyelőre aktívan használja a családnevét. Ezzel együtt elérte a második fokozatot, vagyis Edgarral egy szinten van. Bár kevésbé tapasztalt.

Ki lehet az közülük? Természetesen Igort a legegyszerűbb kiiktatni, ő fél lábbal már amúgy is a Homály árnyai közt van.

Már megint Gorogyeckij - hiszen ő is Prágába repül. De ez csak a legegyszerűbb változatok egyike. És hány ilyen lehet?

Már az elméletileg lehetséges változatok és elágazások számának gondolatától is sajogni kezdett a foga. Hej, ha itt lenne a notebook és a Richelieu ablakocskái a heurisztikai modullal!

Állj, mondta magának Edgar, elképesztően egyoldalú vagy, Setét!

A fejébe ötlő gondolat egyszerű és váratlan volt.

A Setéteket nemcsak valamelyik ellenfél kiütésével lehet megerősíteni. Miért ne fordítanánk meg a tételt - csatasorba állítva egy erős Setétet?

De ki léphet be a Nappali Őrség mágusainak sajna nem túl tömött soraiba? Vitalij Rogoza csak Tükörnek bizonyult, pedig Edgar úgy örült a megjelenésének, mint egy gyerek. Rogoza véghezvitt mindent, aminek elvégzésére a Homály megszülte, és örökre megszűnt létezni. Keressünk ígéretes fiatalokat? Keresünk, ilyet-olyat találunk is... De igazán erős Másfélét nevelni belőlük hosszú időbe telik, olyan őstehetség pedig, mint Szvetlána Nazarova, már régen nem akadt a Setétek útjába.

És mégis, gondolta Edgar, jó úton járok. Prágába repülök. Az európai nekromantia⁵⁰ fővárosába. Ráadásul karácsony előtt és a kétezredik év beköszöntének küszöbén. Olyan időszakban, amikor a megszámlálhatatlan jós és jövendőmondó a legkülönfélébb szörnyűségekkel riogat mindenkit, a világ végét is beleértve.

Ez az! Megvan! Vajon nem arra gondolt-e Zavulon, hogy feltámaszt valakit a múlt megsemmisített mágusai közül? Prága, és ebben az időszakban! A Homályra, Zavulon, mint mindig, most is feltűnés nélkül és ügyesen leplezte el azt, ami nyilvánvaló! Edgar nagyot sóhajtva összegyűrte és zsebre vágta a szalvétákat.

Vagyis a nekromantia városában, az iszonyatos energetikai instabilitás pillanatában Zavulon nagyon is képes lehet visszahozni a nemlétből... Kit?

Gondolkodj, Edgar! A válasznak is kézenfekvőnek kell lennie.

Nos, nézzük, mink van. Prága, bíróság, Tyeplov és Donnyi-kova párbaja, kirendelve Gorogyeckij és Edgar... Lehet, hogy Alita iderepül. Ki van még? Ó, igen. Régin Fivérei...

Állj! És még egyszer állj! A legteljesebb mértékben állj!

Régin Fivérei! Fafnir szolgái! „Szükségem van rájuk, Edgar - ezt mondta Zavulon. - Valamiféle terveim vannak velük."

Fafnir!

Edgar külsőleg igyekezett megőrizni a nyugalmát, visszahajtotta az asztalkát, és kényelmesebben elhelyezkedett az ülésen.

Erejének halvány visszfénye, amelyet Tükör-Rogoza szívott magába, könnyedén elegendőnek bizonyult egy olyan varázslónő teljes elerőtlenítésére, mint Szvetlána.

„Ha valóban Fafnir feltámasztását tervezi, Zavulon sem az elmúlt, sem az elkövetkező száz évben nem találhatott volna alkalmasabb időpontot és helyszínt - gondolta Edgar a Boeing burkolatát pásztázva tekintetével. - Biztosan nem talált volna..."

A stewardess pillantásának engedelmeskedve Edgar becsatolta a biztonsági övet. A gép leszállni készült.

Szervusz, Prága...

Mintha vattát tömtek volna a fülébe, de ez nem zavarta Edgart a gondolkodásban.

Tehát feltámasztás. Olyan akció, amilyet már vagy ötven éve nem hajtottak végre a Setétek. Sztálin kora óta. De lehetőség sem volt a végrehajtására: harminchárom és negyvenhét után nem voltak megfelelően nagy mértékű energetikai zavarok.

Miért nem mondott semmit Zavulon Edgarnak? Még nem jött el az ideje? De akkor hogy illeszkedik az egészbe Jurij óvatos figyelmeztetése? Meg azután hogyan függ össze mindezzel az a nyári artyeki történet? Pedig összefügg vele, ez nyilvánvaló. Feláldoztak egy gyalogot, most egy értékesebb figura következik? Huszár vagy futó - Edgar melyiknek tekinthető? A két bástya nyilvánvalóan Jurij és Nyikolaj, a vezér maga Zavulon, no és a király - az nem más, mint a Homály védtelen és döntő ügye.

Egyszóval a bástya figyelmeztette Edgart, hogy a krími áldozat története megismétlődhet, ezúttal egy tiszttel. Edgar valahogy nem szeretett volna ló lenni. Legyen csak az Anna Tyihonovna, a vén boszorkány, a dög, már épp itt az ideje, hogy ló legyen...

A repülőgép megrázkódott - a kerekek elérték a leszállópályát. Egy, kettő, és a gép lendületesen, de másodpercről másodpercre lassulva futott a betonon.

Nem lehetséges, hogy Zavulon már kitervelte a következő cserét, csöndben előretolva néhány gyalogot (a Régin Fivéreket) azt remélve, hogy a táblán megjelenik, ha nem is egy új fekete vezér, legalább egy súlyos bástya?

Nem jó érzés lecserélhető figurának lenni.

„És mi van, ha ez egyben vizsga is? - gondolta Edgar. - Meózás? Alisza hagyta magát felfalni, és ilyen figurákra Zavulonnak nincs szüksége a játékban. De ha Edgar képes talpon maradni, és közben nem rombolja le a főnök terveit... Igen, ez a kívánatos eredmény!"

Csak hogyan érhető el?

És a csere tárgya Anton Gorogyeckij, Zavulon kedvence. Ez nem vitás. Nem lehet őt felhasználni a végtelenségig, ezzel a Nappali Őrség főnöke tisztában van. Egyébként az sem biztos, hogy sikerül felhasználni... Zavulon mindig készen áll arra, hogy jó képet vágjon egy rossz játszmához, és úgy állítsa be a dolgot, mintha rászedte volna a Fénypárti mágust...

Az utasok felálltak, és a kijárat, a volt Szovjetunió lakói számára szokatlan bordázott cső felé indultak. Edgar előszedte és fölvette a köpenyét, a folyóiratot ott hagyta az előtte levő ülés zsebében, felkapta diplomatatáskáját, és maga is a kijárathoz indult.

Az érzés, hogy már nem Oroszországban, hanem Európában van, azonnal hatalmába kerítette, és furcsa mód mindenre kiterjedt. Nehéz lett volna megérteni, miben nyilatkozott ez meg - az emberek arcában, a ruhájukban, a tisztaságban vagy a repülőtér küllemében. A cseh és angol nyelvű közleményekben, amelyek mucsai akcentus nélkül hangzottak el. És a jóval több mosolyban. Abban, hogy az épület előtti téren nem nyüzsögtek az elmaradhatatlan cigányok és a szintén elmaradhatatlan maszek taxisok.

És a taxiállomáson ott sorakoznak a szimpatikus sárga Opelek.

A taxis egyformán szabadon csevegett oroszul is, angolul is, no és persze anyanyelvén, csehül is. Hová? Szállodába. Gondolom, a Hiltonba. Ó! Az oroszok ritkán mennek egyből a Hiltonba. Vagy ha igen, másmilyenek: teli arannyal, fontoskodóak, testőrséggel, drága limuzinokkal... De én nem orosz, én észt vagyok. Igen, ez most már nem ugyanaz... Korábban sem volt ugyanaz. Eh, korábban a cseh is csak majdhogynem ugyanolyan orosz volt... Ez azért nem igaz, nem igaz. Lehet, hogy nem igaz.

A taxis fecsegése lekötötte, és Edgar úgy döntött, kipiheni egy kicsit a sok töprengést. Végül is az érkezés napján még úgysem lesz igazi munka. Lehet lazítani - természetesen egy-két korsó sörrel. Ki az, aki józan ésszel és egészséges gyomorral (sőt akár beteggel is) nem kész felhajtani egy korsó igazi cseh sört?

Csak a halott.

Mint bármelyik Hiltonban, különösebb gond nélkül akadt szabad szoba, még a karácsony előtt turistáktól ellepett Prágában is. De mint minden, a nemrég volt szocializmus béklyóit még nem egészen levetett országban, egy nem Másféle számára megfizethetetlen összegbe került. Edgar Másféle volt, és szemrebbenés nélkül fizetett, holott valami meghökkenésfélét elvártak volna tőle. Elvégre orosz, bár nem hasonlít egy újgazdag banditára... Száz évvel ezelőtt Edgar fiatalsága miatt nem állta volna meg, és az adminisztrátor orra alá dugja argentin útlevelét, de azóta száz évvel felnőttebb lett. Teljes száz évvel.

Ezért az orosz útlevélre szorítkozott.

A regisztrációnál - amelyik nem mindenkire vonatkozik - egy Setét ült. Méghozzá igen ritka szerzet, egy besz-kud. Edgarra nézve megnyalta vékony ajkát és tágra nyitotta résnyi pupilláit. Csak ezután mosolyodott el - fogai aprók és egyenletesen háromszög alakúak voltak.

- Üdvözlet! A tárgyalásra? -Aha.

- Fogd...

Kék tűzcsóvát hajított Egdar felé - az ideiglenes regisztrációt. A csóva áthatolt a ruháján, és a Homályban fénylő ovális pecsétként megállapodott Edgar mellén.

- Köszönöm.

- Pörköljön jól oda nekik a tárgyaláson - mondta a Setét. - Ahogyan illik. Eljött a mi időnk...

- Megpróbálom - ígérte Edgar sóhajtva.

Csak ezután ment fel a szobájába, hogy megmosakodjon és letegye a diplomatatáskát.

„Na - gondolta Edgar lelkesen, miközben lefelé ment a lifttel -, irány a Fekete Sas! És természetesen pecené vepfové kolenót (sült sertéscsülök) rendelek."

Miközben a megrendelt ételre várt, Edgar lassú kortyokban itta második korsó sörét (az első korsót orosz szokás szerint egy lendülettel ürítette ki, ezzel kivívta a pincér helyeslő biccentését), és igyekezett megfelelő hangulatba hozni magát a töprengéshez. De valami zavarta. Vagy valaki.

Felnézett, és megpillantotta Anton Gorogyeckijt, aki asztala mellett állt, és merően nézte őt.

Edgar összerezzent, és arra gondolt, hogy követték őt. De Gorogyeckij szemében bizonytalanságot látott, és ettől megkönnyebbült. Véletlen... nem más, csak véletlen.

Na és nem volt több hely. Csak Edgar asztalánál.

Hirtelen ötletnek engedve Edgar bólintott a Fénypártinak.

- Ülj le. Pihenek. És neked is ezt kívánom - a fenébe a munkával!

Anton ingadozott; Edgar már arra gondolt, hogy elmegy, de aztán mégis elszánta magát. Közelebb lépett és leült Edgarral szemben. Komoran nézett Edgarra. Mintha nem bízott volna ősi ellensége szándékában, hogy csak pihenni akar. Hogyan is mondják a Fénypártiak? Akivel csak egyszer is összecsaptál, az örökre ellenség marad.

Hülyeség. Fanatizmus. Edgar úgy döntött, rugalmas lesz - és ha most megéri szövetséget kötni azzal, aki ellen tegnap még Shahab Ustorával küzdött, miért ne kötné meg ezt a szövetséget? Egyébként akit eltalál Shahab Ustora, azzal nemigen lehet szövetséget kötni. Legfeljebb a hamujával...

- És egyetlen szót sem az Őrségekről? - kérdezte Anton ironikusan.

- Egyetlen szót sem - erősítette meg Edgar. - Egyszerűen földiek vagyunk itt Prágában, karácsony előtt. Pecené vepfové kolenót rendeltem. Nagyon ajánlom.

- Köszönöm, ismerem - Anton arcán a mosoly árnyéka sem látszott, úgy mondott köszönetet, és a közeledő pincér felé fordult.

Nem, az európaiaknak fogalmuk sincs arról, milyen az igazi fagy, az igazi tél... Anton a Malostranskánál jött fel a metróból, és habozott, begombolja-e gallérját, végül nem gombolta be.

Gyengécske hóesés. Legfeljebb mínusz két fok lehet.

Lassan, sietség nélkül ballagott végig a régi kockakővel burkolt utcán. Időnként nem állta meg, be-benézett a szuvenírboltokba - mulatságos fa játékszerek, fantasztikus formájú kerámiaedények, képeslapok Prága látképével, pólók jópofa feliratokkal. Majd venni kell valamit. Emlékül. Például azt a pólót a „Born to be wild" felirattal és a mulatságos pofával.

Az Inkvizíció képviselőjével való találkozójáig még majdnem három órája maradt. Még taxit sem kell fognia vagy metróra szállnia, nyugodtan megebédelhet és elsétálhat a megadott helyig. Találkozás az óra alatt - mi lehet ennél romantikusabb? És ha kiderül, hogy az Inkvizíció képviselője nő, ráadásul rokonszenves és Fénypárti? Az már tiszta romantika lenne.

Anton kinevette a saját gondolatait. Fel sem merült benne a gondolat, hogy „bekavarjon", valami intrikába bonyolódjon. Meg az Inkvizítorokkal kapcsolatban nem is szokás a „Fénypárti" meg „Setét" fogalmakat használni. Ők kívül állnak a két hatalmas erőn.

Lehet, hogy a nemiség fogalma is idegen tőlük? Amennyire Anton tudta, miután a Makszim nevű Fénypárti moszkvai mágus, akit az eljárás folyamán Dúvadnak neveztek, Inkvizítor lett⁵¹, elvált a feleségétől. Lehet, hogy az Inkvizítorok számára érdektelenné válnak az olyan apró-cseprő emberi butaságok, mint a szerelem, a szex, a féltékenység...

A Fekete Sas volt Anton egyik kedvenc kis prágai étterme. Talán egyszerűen csak azért, mert amikor először volt

Prágában, többször is járt ott. Az orosz embernek nem kell sok a boldogsághoz. Jó, de nem tolakodó kiszolgálás, ízletes étel, remek sör, alacsony árak. Az utolsó pont meglehetősen fontos. Csak a Setétek engedhetik meg maguknak, hogy ne számolják a pénzt. Még a Homály szülte Rogoza is dollárral kitömve érkezett Moszkvába. Pénzt becsületesen is lehet keresni, de sok pénzt keresni mindig csak úgy lehet, ha az ember kisjátékokba kezd a tulajdon lelkiismeretével. És ezen a ponton az Éjszakai Őrség egyértelműen vesztésre áll a Nappalival szemben.

Az utca, amelyen haladt, kettéágazott. Mint egy folyó, tengelyében hosszú, keskeny kis szigetet alkotott néhány régi, alacsony épület, főleg kisvendéglők és ajándékboltok. A Fekete Sas volt az első ebben a sorban.

Ahogy belépett az udvarra, Anton meglátott egy Fénypárti Másfélét.

Nem, nem volt valamelyik Őrség munkatársa. Egyszerűen Másféle volt, aki a mágikus háború tűzvonalánál többre becsülte a hétköznapi, szinte emberi életet. Magas, jó kiállású, szép középkorú férfi volt, az amerikai légierő tiszti egyenruhájában. Éppen kilépett az étteremből, nyilvánvalóan elégedetten az ott eltöltött idővel, barátnőjével - egy rokonszenves cseh nővel - és önmagával.

Antont nem vette észre rögtön, belemerült a beszélgetésbe. De amint meglátta, széles mosoly ragyogott fel a képén.

Nem volt mit tenni. Anton felemelte a behavazott kövekről az árnyékát, és belépett a Homályba. Vattatakaróként borult mindenre a csönd. A világ lelassult, elvesztette színeit. Összefolyó szivárványként villantak fel az emberi aurák - többnyire nyugodtak, nem terhelték őket fölösleges gondolatok. Ahogyan egy turistaközpontban annak lennie is kell.

- Üdvözlet, őrségbeli! - köszöntötte örömmel az amerikai. Itt, a Homályvilágban nem léteztek nyelvi problémák.

- Szervusz, Fénypárti! - felelte Anton. - Örülök, hogy látlak.

- Prágai Őrség? - találgatott az amerikai. Az Őrség jelét felismerte az aurában, de már a részleteket nem. Egyébként gyengécske mágus volt. Talán hatodik szintű, ráadásul erősen leragadt a természeti mágiánál. Valóban nem volt keresnivalója az Őrségnél. Legfeljebb elüldögélhetett volna valahol, és a magához hasonlókat, a gyengécske boszorkányokat és alakváltókat figyelhette volna.

- Moszkvai.