V Á zlato k szeged 1995

IV. TÉVES AXIÓMÁK, ALAPFELTEVÉSEK AZ ÉLET VÉDELMÉRE:

Ezeket leggyakrabban a genetikával kapcsolatos kérdésekre alkalmazzák, de más területen is idézhetõk.

1. Nem szabad Istent játszani:

Isteni erõre való hivatkozás kevélység; az üdvösség kegyelem nélküli megszerzésre irányuló igyekezetet a keresztény közösség kezdettõl fogva elítélte. Ez a feltevés tehát elsõsorban a keresztény hitre építi meggyõzõ erejét. óvatosságra szólító intésként elfogadható, de nem alkalmazható a tudományos kutatás és annak felelõs használata elleni tilalomként. Nincsen meggyõzõ érv arra, hogy a Teremtõ Isten szándékával ellentétben áll az istenadta emberi (társteremtõi) lehetõségek erkölcsileg felelõs használta, még akkor is, ha ez megváltoztatja az adott ismeretekre alapított "természetes rendre" vonatkozó feltevéseinket.

2. Nem szabad a természet rendjébe beleavatkozni:

Homo faber állandóan ezt teszi. A kijelentés mögött az a feltevés rejlik, hogy a természetnek van egy meghatározott és soha nem változó célja. Tapasztalat azt bizonyítja hogy a "természet rendjében" van tökéletlenség is, pl. betegség, természeti katasztrófák, az nem szükségszerûen kedvez az emberiség jólétének. Történelmünk folyamán állandóan beavatkozunk a természetrendjébe, a kérdés tehát nem annak lehetõsége az, hogy ez a beavatkozás az ember jól felfogott érdekét segíti-e vagy akadályozza. Az elsõ alapelv: ne ártsunk tehát csak negatív értelemben ad kiindulópontot. Ezenfelül azt sem szabad elfelejte­ni, hogy az emberi természet filozófiai meghatározása nem ad magától értetôdô és kimerítõ leírást annak sajátos tulajdonságairól.

3 . A csúszós lejtõ veszélye:

A momentumra alapított értelmezés: ha "x"-et megtesszük, akkor az "y" megtevését nem tudjuk elkerülni, noha az nincsen "x"-el szükségszerûen összekapcsolva. Ez valójában a logikus gondolkodásmód látszatára alapított érvelés: "x" megtételével engedélyt vagy bele-egyezést adunk "y" megtételére is. Például ha az abortuszt egy bizonyos esetben megengedjük, akkor nem érvelhetünk annak semmi lehetséges esete ellen sem. Mindkét érvelésnek az a gyengéje, hogy tagadja a határvonalak logikus és meggyõzõ megvonásának lehetôségét.

4. A tudomány etikai szempontból közömbös:

Értékítélettõl független emberi tevékenység nem létezik. Ez a megállapítás maga is egy értékítélet

V. GÉNSEBÉSZET ÉS AZ EMBERI ÉLET FEJLÕDÉSÉNEK GENETIKUS IRÁNYÍTÁSA.

A. A TUDOMÁNYÁG FEJLÕDÉSÉNEK TÖRTÉNETE:

B. LEHETÕSÉGEK:

C. ERKÖLCSI PROBLÉMÁK:

• 
  Genetikus kutatással kapcsolatos problémák: pl. emberen végzett kísérletek, egy család genetikus törté­netének (genetikus pedigréé) összeállítása (ki a páciens?),
  
• 
  Genetikus ismeretek birtoklásával kapcsolatos problémák: a megkülönböztetés veszélye, ismeretek birtoklása hatalmat jelent, a kutató munka sem mentes erkölcsi felelõsség alól.
  
• 
  Genetikus ismeretek használatával kapcsolatos problémák: genetikus tanácsadás, génsebészet, kloning stb.
  

D. ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK:

1. A beavatkozás okai:

az egyén genetikus rendellenességre visszavezethetõ betegségének meggyógyítása. Ennek két változata van:

génsebészet a szó szoros értelmében: az egyén genetikus rendellenességének megszüntetése a rendellenességet hordozó sejtek genetikus struktúrájának megváltoztatásával;

az átörökölhetõ rendellenesség megszüntetése az ivarsejtek genetikus struktúrájának megváltozta­tásával, ez a egyenlõre megoldhatatlan tech­nikai nehézségekkel van kapcsolatban, áltálában ellenzik több okból is.

b/ Eugénia,

a kívánatosnak tartott emberi tulajdonságok genetikus beavatkozással történõ megvalósítása;

2. A beavatkozás kritériumai:

3. Ki állítja fel a kritériumokat?

4. A beavatkozás veszélyei:

5. A beavatkozásból meríthetõ haszon és kik részsülnek belõle?

6. A kutatók felelõssége (különbözõ vélemények):

• 
  Egyénileg és csoportosan a kutatók cselekedeteik olyan következményeiért felelõsek csak, melyeket szándékosan vagy hanyagságból hagytak figyelmen kívül. A történelmi tapasztalat fényében ezt "naiv" álláspontnak kell tekinteni.
  
• 
  Egyének és kutatócsoportok nem vonhatók felelõsségre olyan cselekedetekért, melyeknek következmé­nyei teljesen elõreláthatatlanok voltak. Amennyiben szabadon határozták el ezeket a cselekményeket felelõsek következményeikért, hacsak nem voltak nyomós okok azok végbevitelére. Nem játszhatunk az ismeretlennel felelõtlenül.
  
• 
  Olyan esetekben, amikor cselekedeteink kihatással vannak másokra, nekik megvan a joguk ahhoz hogy kívánságaikat és értékrendszerüket tiszteletben tartsák, különösen akkor ha ezek a cselekedetek kárt is hozhatnak számukra.
  
• 
  A kutatók felelõsek egymásnak munkájuk erkölcsileg felelõs végzéséért. Felelõsek munkaadójuknak és a politikai közösségnek.
  
• 
  Felelõsek saját lelkiismeretüknek - azon keresztül Istennek.
  
• 
  Kutatóknak és kutatócsoportoknak ugyanazokat az erkölcsi irányelveket kell követni, amelyeket mások követnek. Cselekedeteikért is ugyanolyan mértékben felelõsek, mint a társadalom többi tagja. Nem lé­tezik egy kutatók számára fenntartott erkölcsi rendszer. Kötelességük tehát az elfogadott erkölcsi érték­rendszer védelme.
  

Mivel kutatómunkák a múltban nem szándékolt, és elõre fel nem ismert káros következmé­nyekkel jártak, a kutatónak abból a feltevésbõl kell kiindulnia, hogy ez az õ kutatásával is megtörténhet. A kutatónak a képzeletét foglalkoztassa tehát ez a lehetõség, és igyekezzék elõrevetíteni olyan lehetséges helyzeteket, melyekben ez megtörténhet. Ez az óvatosság sem zárja ki a veszélyt teljes mértékben, de azt jelentõsen csökkenti. A nukleáris energiatermelésnek legújabb tapasztalatai világosan igazolják ennek a magatartásnak a szükségességét. A közösség érdekeinek képviselõit be kell vonni a kutatómunka erkölcsi kiértékelésébe, különösen olyan esetekben amikor a embereken végeznek veszélyt jelentõ kísérleteket.

7. Az ismeret birtoklásával kapcsolatos problémák:

• 
  a tudományágak közremûködése csak részben oldja meg ezt a problémát.
  
• 
  egyre világosabbá válik hogy az alapkérdés az emberi személy kimerítõbb ismerete, természetének alaposabb megismerése. Egyre több tapasztalati tudományág foglalkozik ezzel a kérdéssel, ami ember­fogalmunk gyökeres átalakulásához vezet majd.
  
• 
  ismeretek birtoklása hatalmat jelent, és a másokkal szembeni visszaéléshez adhat nagyon is hathatós eszközöket. a kutatás területeinek leszûkítése, a megszerzett ismeretek terjesztése, kinek a tulajdonjo­gát képezik
  

• 
  például: a géntechnológia legújabb mesterségesen létrehozott életformái? A korlátok a haladást lassítják, ismeretek kizárólagos birtoklása pedig hatalmat jelent és a visszaélés veszélyét rejti magában.
  
• 
  noha az ismeretek használatának ellenõrzése fontosabb feladat, azok megszerzése is ütközhet erkölcsi nehézségekbe. Egy adott genetikus rendellenesség átöröklésének lenyomozása sok olyan ismeret meg­szerzését követeli, mely mások személyes jogait megsérti vagy megsértheti. A ismeret megszerzéséhez és annak használatához szükséges beleegyezés biztosítása sem mentes jogi vagy erkölcsi nehézségek­tõl.
  
• 
  az általános alapfeltevés az, hogy az ismeretszerzés vagy birtoklásának korlátozására irányuló igyeke­zet szükségességét kell bizonyítani (pl. a kutatás eredményének titokban tartása). Kivéve, ha a közös­ségnek okozható veszély lehetõsége nagyobb a 0-nál. Ebben az esetben a project végrehajtása elõtt nyilvános vizsgálatra van szükség. Amennyiben ennek eredménye jelentõs kár okozásának lehetõségét bizonyítja a kutatást nem szabad végrehajtani.
  
• 
  az orvostechnológia, sebészeti eljárások és minden egészségügyi ismeret köztulajdonnak tekintendõ, kivéve amikor általánosan elismert tulajdonjogi igény áll fenn (kérdés: vádjelezett, mesterségesen létre­hozott életformák).
  

• 
  ha annak használata csak káros eredményre vezethet;
  
• 
  ha annak megszerzése vagy terjesztése erkölcsi értékeket vagy személyes jogokat sért, pl. személyes és magánjellegû kompromittáló ismeretek terjesztése;
  
• 
  olyan ismeretek terjesztése, melyek egy igazságos társadalmi rendszer vagy kulturális intézmény létét veszélyeztetik, államtitkok?
  
• 
  olyan ismeretek közlése, melyek az ismerteteket befogadó személy érzelmi világát, önbizalmát, lelki egyensúlyát, világnézetét súlyosan veszélyeztetik; (van-e a betegnek joga ahhoz, hogy állapotára, keze­lésére vonatkozóan mindent pontosan tudjon?
  

8. A természet értelmezése:

A természet fizikai értelemben vett rendje a teremtõ Isten szándékát fejezi ki, ezért az megszabja a szabad beavatkozás korlátjait és lehetõségeit is. Az ember is a teremtett világ szerves egységébe tartozó "teremtmény". Amit a természet (a Teremtõ) létrehozott, azt a teremtmény ne változtassa meg. Ez a "természettörvény" hagyományos értelmezése.

b/ természet példa, modell, mérték:

A természetben elõforduló folyamatok utánzása, az azokkal azonos mértékû károk okozása elfo­gadható, ha azt megfelelõen fontos okok kikerülhetetlenül szükségessé teszik. Ha például a méhen kívüli megter­mékenyítés és embrió átültetés sikere megközelíti a természetes reprodukciós folyamat sikerét, akkor nem lehet az eljárás ellen erkölcsi kifogást emelni annak a veszélynek az alapján, amely az eljárással kikerülhetetlenül össze van kapcsolva, mondják ennek az álláspontnak a követõi (Richard A. McCormick). Hasonlóan e felfogás szerint erkölcsileg megengedhetõ a kísérletezés azokon a mesterségesen létrehozott embriókon amelyek nem képesek a beágyazódásra, mivel hiányzik belõlük a személlyé válás alapvetõ biológiai elõfeltétele, az életképesség.

c/ a természet fejlõdik:

Mivel ez egy állandó és általános folyamat annak rendje nem ad egy megváltoztathatatlan erkölcsi irányvonalat, az abba történõ beavatkozásnak nincsenek a priori korlátai. A keresztény hit fényében is csak egy végsõ korlát emelhetõ e szerint a felfogás szerint: a halál szabad választásának tilalma. Ez ugyanis az abszolút jövõ meghatározásával lenne egyértelmû. Márpedig ezt Isten adományaként kell elfogadnunk. Noha az ember társteremtõ, üdvössége biztosítására nem képes.

E. GENETIKUS ISMERETEKRE ÉS AZOK HASZNÁLATÁRA VONATKOZÓ IRÁNYELVEK:

1. Az átörökölhetõ tulajdonságok túlnyomó többsége sok gén együttes hatásának eredménye. Ezért a probléma ve­szélyes leegyszerûsítésére vezet az az igyekezet, mely magatartásbeli rendellenességeket genetikus fogyatékosságra vezeti vissza. Ettõl a kérdéstõl meg kell különböztetni a fiziológiai folyamatok rendellenességeit. Ezen a területen egyre több genetikus kapcsolatot fedeznek fel.

2. Genetikus szûrés lehetõségei:

a/ biokémiai analízis, genetikus rendellenességre visszavezethetõ vegyületek kimutatásával,

b/ a DNA molekula közvetlen vizsgálata,

c/ szûrõ programok: átörökölhetõ hajlamok megállapítása, pl. házassági tanácsadás céljából, genetikailag meghatározott és környezeti hatásokkal kiváltható rendellenességek azonosítása, munkaterülettel kapcsolatos veszélyek kiszûrése (sarlósejtes vérzékenység), terhesség alatti szûrés,

d/ problémák: a diszkrimináció veszélye, a genetikus információ ismerete hatalmat jelent, a veszélyek elkerüléséhez a munkahely tisztasága és biztonsága sokkal hatásosabb eszköz, az abortus szerepe a terhesség alatti szûrésben, a szûrõvizsgálatok megbízhatósága,

D/ HUGO: homan genome project;

3. Genetikus tanácsadás:

Kizárólag a kliens céljait szolgálja, és segíti nehéz döntések meghozatalában. A tanácsadás célja a feltett kérdésre vonatkozó lehetõ legpontosabb információ megadása. A kliensnek joga van ehhez az információhoz. A döntés meghozatalát a kliensre kell hagyni. A személyre vonatkozó megszerzett adatok a kliens beleegyezése nélkül nem használhatók fel semmiféle más célra sem, ezek mintegy a tanácsadó és a kliens közös tulajdonát képezik.

Problémák:

• 
  Kell-e a tanácsadónak fel nem tett kérdésekre is válaszolnia? Pl. jeleznie kell-e egy genetikusan meghatározott hajlamot, amely bizonyos környezeti feltételek mellet káros következményekkel jár­hat; jeleznie kell-e például azt a tényt hogy a jelenlegi ismeretek alapján biztosra vehetõ, hogy a kliens egy számára ismeretlen genetikus rendellenesség áldozata lesz életének egy bizonyos szaka­szában, amelynek jelenleg semmiféle lehetséges orvoslása sincsen; megmondhatja-e a tanácsadó a férjnek hogy gyermeke nem tõle származik? Mi az erkölcsileg helyes válasz egy 3839 éves terhes nõ következõ kérdésére: ha értelmileg vagy fizikailag fogyatékos gyermek születik ebbõl a magzat­ból, akkor abortuszhoz folya­modom, állapítsa meg tehát a magzat genetikusan meghatározható egészségi állapotát. (cf. Donum Vitae)
  

• 
  az egyes szervek sejtjeiben található genetikus rendellenesség orvoslása (somatic cell therapy),
  
• 
  az ivarsejtek genetikus manipulációja átörökölhetõ rendellenességek kiküszöbölésére, vagy kívánatos genetikusan meghatározott tulajdonságok biztosítására (pl. a születendõ gyermek nemének meghatáro­zása).
  

5. A fajok közötti fejlõdéssel létrehozott határvonalak:

Ezeket tiszteletben kell tartani mindaddig amíg jobban meg nem értjük a közöttük lévõ genetik­usan megha­tározott kapcsolatokat és különbségeket. A DNA molekula rekombinációjára irányuló kutatások egyik célja éppen arra irányul hogy genetikus információt vigyünk át baktériumok és magasabb rendû élõlények között és így lényegében új életformákat hozzunk létre. Ez a kutatáság nagyon sok lehetõséget és ismeretlen ve­szélyt is rejt magában.

6. A fajokon belül kialakult és fennálló genetikus különbségek:

Ezeket meg kell õrizni saját érdekünkben, mert ezek biztosítják többek között a változó körülményekhez való alkalmazkodás lehetõségét. (a kukorica példája).

7. A genetikus ismeretek felhalmozódása:

Ez önmagában nem biztosíték azok bölcs és felelõsségteljes használatára. Ha ez az ismeretanyag hamis biztonságtudatot vagy hatalomérzetet táplál akkor az veszélyessé is válhat.

F. ERKÖLCSTANI ALAPFELTEVÉSEK:

• 
  a haszonelvûségre alapított feltevések: Fletcher,
  
• 
  deontológiai feltevések: Ramsey,
  
• 
  közvetítõ megoldások: Gustafson, McCormick, Ch. Curran, K.Rahner.
  

• 
  Ami ellenõrizhetõ, elõre meghatározható és megokolható az emberibb, ember­hez méltóbb, mint a kiszámítha­tatlan és a véletlenre alapított természetes reprodukciós folyamat, ezért az emberi beavatkozás ezen a területen, nemcsak megengedhetõ de szükséges is, amennyire a technológia és a tudomány fejlõdése azt lehetõvé teszi. Tehát az egyén megfontolt kalkulációval megváltozta­tott vagy elõre tervezett genetikus struktúrája "emberibb", azaz tökéletesebb mint amit az evolúció produkált.
  
• 
  Az a jobb ami a legtöbb hasznot biztosítja a legnagyobb számú embernek. Tehát az emberi társadalom alantas funkciói elvégzésére embernél alacsonyabb rendû de hozzá hasonló élõlények mesterséges kitenyésztésének semmi akadálya sincsen, még akkor sem, ha azt az ember és pl. a majom keresztezõdésével lehet csak létre­hozni. (J.Fletcher)
  

Fletcher alapfeltevése nem következményekre alapul, hanem egy a priori feltevésre: ami emberibb, azt nem le­het egyetlen elvre építeni, annak megragadása sok forrásra támaszkodik.

• 
  Az általános érvényû erkölcsi irányelvek visszavezethetõk Istenre, azok Isten tökéletességének a teremtés rendjében történõ megnyilvánulását biztosítják,
  
• 
  Isten szeretetbõl teremtett, szeretetének kifejezése volt a teremtés aktusa maga, ugyanennek kell megtörténnie az emberi procreáció esetében is; a szeretetet kifejezõ aktusnak teremtõ erõvel kell rendelkeznie;
  
• 
  Vannak olyan ismeretek, melyek noha megszerezhetõk lennének, de csak olyan úton érhetõk el amelyen az embernek soha sem szabad járnia, pl. emberi embriókon végzett kísérletek eredménye;
  
• 
  Szabad és jól informált beleegyezésre képtelen személyeken csak terapeutikus jellegû kísérleteket szabad vég­rehajtani;
  

• 
  Az ember társteremtõ, ennek a szerepnek a gyakorlásában kétféle határvonalat lehet húzni:
  
• 
  az egyik a tapasztalaton alapuló határvonal amelynek segítségével a számunkra káros és hasz­nos beavatkozás és kísérletezés közötti különbséget igyekszünk megállapítani; ez a határvonal nem teljesen megbízható, nem lehet sem a tévedés sem a rosszindulatú visszaélés minden ve­szélyét elkerülni;
  
• 
  a másik, "abszolút" határvonal a halál hittel elfogadott értelmében és jelentõségében gyökere­zik: az nem csak a földi élet végét hanem az örök élet kezdetét is jelenti; mint ilyent az Isten hívásaként és ingyenes ajándékaként kell fogadni, nem lehet elõvételezni olyan szabad döntés­sel, mely halálunkat okozná, vagy az ahhoz vezetõ utat megszabná.
  

• 
  Az emberi élet végsõ de nem abszolút érték, amennyiben az minden más emberi érték megvalósításá­nak elõfeltétele; amikor annak elpusztítása kikerülhetetlenné válik a felelõsség terhel bennünket azért hogy ennek szükségességét igazoljuk magunk lelkiismerete és embertársaink elõtt.
  
• 
  Csak maga Isten az abszolút, véleménye szerint istenkáromlásnak számít ha más teremtett értéket he­lyezünk vele egyenlõ rangra. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy sokszor teszünk más értéket az emberi élttel egyenlõvé vagy az elé (pl. a vértanúság különbözõ formái).
  
• 
  A teremtett életet el kell fogadni mint ajándékot, melynek használatáért és védelméért felelõsséggel tartozunk, még akkor is, ha elõbb utóbb azt magunk is létre tudjuk hozni; a létrehozás képessége az ajándék;
  
• 
  Mindezzel felelõsség is jár, a teremtés rendjén belül; Isten szeretete önmagában nem feltétlenül garan­cia arra, hogy ez minden esetben az ember általunk felfogott érdekeit fogja elõmozdítani (cf. ószövet­ségi üdvtörténet); Isten saját dicsõségét akarja mindenek felett és mindenek elõtt;
  
• 
  Mindebbõl az következik, hogy az emberi értékítéletnek önmagában nagy fontossága van, ránk hárul az a közvetlen feladat, hogy az Isten dicsõségének megvalósításában felelõsen közremûködjünk;
  
• 
  A genetikus kutatással, valamint a génsebészet alkalmazásával kapcsolt felelõsség kiterjed nem­csak az kísérletezés kockázataira, hanem az ismeretek alkalmazására is.
  
• 
  Mindezért a tudományos kutató, megbízói és a kutatást anyagi­lag és jogilag támogatók egyaránt felelõsek; felelõsek saját lelki-ismeretük elõtt,
  
• 
  Alapvetõ irányelv: emilyen kutatásnak vagy terapeutikus eljárásnak sem szabad fenyegetnie a már felismert és általánosan elfogadott emberi értékeket (a társadalmi rendet annak alapvetõ intézmé­nyeit stb.).