Paleolit orvoslás számolj le a betegségekkel!

Ahhoz, hogy esszenciális aminosavhoz hozzájussunk, rengetegféle növényi fehérjét kellene ennünk, a macskagyökértől (valin), a babon át (leucin) a szójáig és az algákig (izoleucin). Erre pedig semmi esélye mondjuk egy eszkimónak vagy a dél-amerikai indiánoknak. Ráadásul az sem nem elhanyagolható, hogy milyen nagy mennyiséget kellene megennünk ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű esszenciális aminosavhoz jussunk. Ennél sokkal egyszerűbb, ha húst eszünk. Minden hús elsődleges fehérje, tehát tartalmaz minden esszenciális aminosavat. Sokkal egyszerűbb a húsfogyasztással megszerezni ezeket az esszenciális alapanyagokat, mint sok, nem hasznos növényben keresni őket, olyanokban, amelyek még tartalmaznak lektineket, fitátokat és szaponineket (ezek ugyanis károsak a kiegyensúlyozott táplálkozás szempontjából).

  A vegetáriánus életmódot folytatóknál és azoknál, akik nagyon kevés húst esznek, szinte minden esetben megfigyelhető a TSH-hormon emelkedése. Ezt általában a pajzsmirigy alulműködéseként diagnosztizálják, esetleg szakmailag értelmezhetetlen látens hypothyreosisnak tartják. A pajzsmirigyhormonok felépítéséhez elengedhetetlen az esszenciális fenil-alanin aminosav. Ez az európai országokban növényi alapanyagból nem beszerezhető, de sajnos még a tejből sem, legalábbis olyan mennyiségben, hogy ne legyen hiány belőle. Így a vegetáriánus életmód egyenes következménye a pajzsmirigyműködés elégtelensége. Csak a megnagyobbodott pajzsmirigy képes megfelelő mennyiségű hormont termelni. A fenil-alanin metabolizmusának molekulái pedig feedback (visszajelző) anyagként működhetnek az agyalapi mirigy TSH-termelésére! Ezért a húsfogyasztás a pajzsmirigy normális működése szempontjából is alapvető szükséglet.

  A hús az egyik legfontosabb koncentrált, teljes értékű és jó biológiai hasznosulású fehérjeforrásunk. Már napi 50 gramm hús elfogyasztása is fedezi a teljes esszenciálisaminosav-igényünket. Nem is beszélve egyéb más hasznos anyagokról, amelyekre még kitérünk. A húsok elkészítési módjai, a párolás és a sütés, vagyis a hőkezelés emeli a fehérjék hasznosításának fokát. Ha konyhai hőhatásnak tesszük ki a húsokat, akkor a denaturálódott izomfehérjék és a feltárt kötőszöveti rostok jobban hozzáférhetővé válnak az emésztőenzimek számára. Az emészthetőség az elfogyasztott állat életkorával csökken.

  A hús fehérjéi nem váltanak ki allergiás reakciókat. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha valamilyen adalékanyagot tartalmazó húst fogyasztunk. Ez akkor is érvényes, ha a feldolgozás előtt az állatot allergizáló anyaggal etették. Sajnos a 20. századi állattenyésztés ennek minden tekintetben kedvez. Sok betegem panaszkodik például, hogy a bizonyos helyeken vásárolt csirkehúsnak halíze és halszaga van. Ezért a sokféle eljárással kimutatott húsallergia sohasem az, aminek látszik. Nem a hús allergizál, hanem a nem oda való anyagok váltják ki a reakciókat.

  A zsíroknak jelentős biokémiai és biológiai szerepük van. Először is a legnagyobb energiatartalmú tápanyagok (lg zsír = 37 kJ). A sejtek felépítésében nélkülözhetetlenek, a határoló hártyák és a sejtépítők anyagai, valamint a zsírban oldódó vitaminok és aromaanyagok hordozói. A bőr alatti zsírszövet mechanikai védő- és hőszigetelő réteg. A zsír a húsban zsírszövet formájában van jelen. Ez lehet jól látható felületi zsiradék vagy az izmon belüli, márványozottságot adó zsír. Az előbbit el lehet távolítani, de kérdés, hogy valóban kell-e? Az utóbbit gyakorlatilag nem. Szakácsok szerint két százalék zsírtartalom alatt a hús túlságosan száraz és élvezhetetlen, mert elmarad az a hatás, amit a zsiradék gyakorol a nyáltermelésre. A zsírtartalom függ az állat fajától, fajtájától, korától, nemétől, az etetésétől és természetesen a húsrész fajtájától.

  Az állati zsírok egyik komponense a koleszterin, ami a sejtmembránok működésében tölt be elengedhetetlenül fontos szerepet. Mint már említettem, a szervezet szabályozó mechanizmusa gondoskodik arról, hogy a vér koleszterinszintje - függetlenül a táplálékkal bevitt mennyiségtől - az élettani tartományban legyen. A húsok koleszterintartalma a közhiedelemmel ellentétben nem kimagaslóan nagy.

   A zsírok másik fontos komponensei a zsírsavak. Ezek lehetnek telítettek és telítetlenek. Az utóbbiak egy vagy több kettős kötést tartalmaznak. Ha egyet, akkor egyszeresen telítetlen zsírsavak (angol nevük rövidítése: MUFA), ha kettőt, akkor többszörösen telítetlen zsírsavak (angol nevük rövidítése: PUFA). A telített zsírsavak könnyen felszívódnak. A 18 szénatomszámú sztearinsav az anyagcsere-folyamatokban átalakul egyszeresen telítetlen olajsavvá, ami kedvező élettani hatású. Hasonló kedvező élettani hatást tulajdonítanak a többszörösen telítetlen zsírsavaknak is, elsősorban a három kettős kötést tartalmazó alfa-linolénsavnak, amelyből eikoza-pentaénsav (EPA), majd dokoza- hexaénsav (DHA) keletkezik.

   Az omega-3 zsírsavcsoportba tartozó alfa-linolénsav esszenciális zsírsav, vagyis a szervezet nem tudja előállítani, ezért a táplálékkal kell a szervezetbe juttatni. Ez azt jelenti, hogy egy újabb összetevő van a húsokban, amely miatt nélkülözhetetlen forrásnak kell tekintenünk őket. Az omega-3 zsírsavak egyébként is fontos szerepet játszanak élettani folyamatainkban. Sok olyan növény van, amely tartalmaz alfa-linolénsavat, például a dió vagy a lenmag, de számottevő mennyiségben csak a húsokban található meg. Megfelelő mennyisége elengedhetetlen az immunfolyamatokban, a prosztaglandinok termelésénél, valamint fontos szerepe van a vérnyomás szabályozásában is. Többek között ennek következtében tapasztalható a húsfogyasztóknál a vérnyomás csökkenése (persze ebben szerepe van a szénhidrátok vízzel való kölcsönhatásának is).

   A Magyarországon történelmileg elérhető húsok között magas linolénsav-tartalmú a halakon kívül a marha-, a bárány-, a kecske-, valamint a vadhús. Sajnos ezeknek a húsoknak a fogyasztása nálunk a sertés- és szárnyas húsokhoz viszonyítva ma elenyésző. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy minden zsiradékot igyekszünk eltávolítani a húsokról, mielőtt a serpenyőbe kerülnének, akkor a linolénsav és ezzel az omega-3 zsírsavak fogyasztása minimálisnak tekinthető. Persze, ha nem számítjuk ide a „bukott” növényi étolajokat.

   Magyarországon teljes mértékben átalakult a húsfogyasztás szerkezete. A húsfogyasztás hazai mértékéről megbízható statisztikai adatok egyelőre csak 1900 után vannak, a korábbi időszakra vonatkozó becslések még nem nyújtanak elfogadható összképet. Sok bizonytalansággal, de lényegesen jobban ismert a húsfogyasztás mértékének alakulása Közép-Európa nyugati felén. Itt a fogyasztást a középkorban, egészen a 16. századig igen magasra, fejenként évi 100 kg-ra becsülik, és ebbe a köznép is beletartozik. Ezt egy igen gyorsan bekövetkezett nagyarányú és hosszan tartó visszaesés időszaka követi, amit a 19. század első felében megállapított 20 kg körüli átlagfogyasztás jellemezhet. Azóta az iparosítással párhuzamosan folyamatos emelkedés tapasztalható, de a fogyasztás mindmáig nem érte el a középkori szintet.

   A magyar paraszti rétegeknél a húsfogyasztás mértékének erős szociális differenciáltsága századunk előtt is bizonyosra vehető. A tájegységek arányairól és ezek időbeli alakulásáról viszont nincs több évszázados összefüggő képünk. A parasztság elsőrendű húsállata a sertés; ez nyújtotta a háztartás egész évi biztos tartalékát. Húsából igyekeztek minél többet konzerválni, ami így elsősorban füstölt húsként került a konyhára. Az értékes marhahús a legparádésabb paraszti étkezés volt. A marhát főként ezért tenyésztették a pusztákon, és nem a tej miatt. A juhhús fogyasztása az európai átlagot messze meghaladta. A juh elsősorban friss húsként került a konyhára, bár füstölve is fogyasztották. Bizonyos források szerint egyértelműen több birka- és bárányhúst ettünk, mint sertést. A baromfifélékből a konyhán elsősorban a tyúk szerepelt, míg hízott kacsa és a liba jóval ritkábban.

   Nem volt azonban ritka más, ma már kuriózumnak számító húsok fogyasztása sem, például szamár-, csikó- és lóhús. A vadhús a paraszti táplálkozásban csak alkalmi volt, a nemesség körében viszont gyakran került a terített asztalra. De itt se gondoljunk mindig vaddisznóra, nyúlra vagy szarvasra. A vadhúsok választéka a varjúnál, a pelénél, a sündisznónál kezdődött, és csak ezután következett a fogoly, a túzok, a szarvas és a vaddisznó. A halételek nálunk egyáltalán nem voltak gyakoriak és elterjedtek, kivéve a halászok körében. Mint látjuk, korábban sokkal többféle húst fogyasztottunk, és az úgynevezett vörös húsok fölénye vitathatatlan. Ezt az arányt alakították át az orvosi és dietetikai ajánlások.
A HÚSOK ÖSSZETEVŐI
A történeti kitekintés után térjünk vissza eredeti kérdésünkhöz, a húsok összetevőihez. Arról már írtam, hogy az esszenciális aminosavak és zsírsavak miatt elengedhetetlen az állati fehérjék és zsírok fogyasztása. Most nézzük meg, hogy még milyen összetevők miatt jó, ha a zsírokkal együtt megfelelő mennyiségű húst eszünk.

  Az emberi szervezet életműködésének fenntartásához nemcsak olyan tápanyagok kellenek, amelyek energiát szolgáltatnak, hanem olyan természetes szerves vegyületek is, amelyekből csak kis mennyiségre van szükség. Ilyenek például a vitaminok, amelyek azért nélkülözhetetlenek, mert szabályozzák az anyagcserét, az energiaforgalmat, az enzimműködést és a szervezet megújítását. A vitaminok két nagy csoportba sorolhatók:

• 
  zsírban oldódó (A, D, E, K);
  
• 
  vízben oldódó (B-csoport, C).
  

A húsok a B-vitamin-csoport tagjait tartalmazzák jelentős mennyiségben (B1, B2, niacin, B6, B12). Ezek a vitaminok sok élettani folyamatunkra vannak hatással. Hiányuk komoly egészségügyi problémákat, nemritkán betegségeket tud okozni. Ha kevés jut belőlük a szervezetünkbe, akkor vérszegénység, álmatlanság és kóros fáradékonyság léphet fel.

  Különösen kiemelkedő a sertéshús Bl1vitamin-tartalma, amely más állatok húsához viszonyítva ötszörös mennyiségű. Zsírban oldódó vitaminokat a hús kis mennyiségben tartalmaz, a belsőségek viszont nagy mennyiségben tartalmazzák őket, főleg az A- és a D-vitamint. A sort folytathatjuk a mikro- és ásványi elemekkel. 

  Az ember egészséges élete elképzelhetetlen megfelelő mennyiségű helyes arányú ásványianyag-ellátás nélkül. Ezek az anyagok biztosítják a sejtek és a szövetek rugalmasságát, felelősek a fehérjék oldatban tartásáért, részt vesznek az idegvezetésben és a vér sav-bázis egyensúlyában. Az anyagcsere-folyamatok során állandóan veszítünk ásványi sókat, amelyeket ivóvízzel, de főleg élelmiszerek útján pótolni kell. Az élelmiszerekben található elemeket előfordulási koncentrációjuk, fiziológiai szerepük és az emberi szervezetre vonatkozó szükségleti értékük alapján makro- és mikroelemekre osztjuk. A makroelemekre jellemző, hogy ezekből az emberi szervezet napi szükségletét grammban, míg a mikroelemekét milligrammban mérjük. A makroelemek közül a nátrium és a kálium megfelelő arányban található a húsokban. Együtt szabályozzák a szervezet vízegyensúlyát és normalizálják a szívritmust. A nátrium-kálium arány eltolódása az idegrendszer és az izomműködés zavarát okozza.

  A mikroelemek közül kiemelkedő a húsok vastartalma. A vas központi szerepet játszik a vörösvértestek felépítésében és a szervezet oxigénellátásában. A vas a vörös színt adó húspigment központi eleme. Minél vörösebb színű tehát a hús, annál nagyobb a vastartalma. Például a marhahúsé nagyobb, mint a sertéshúsé, a csirkecombé nagyobb, mint a csirkemellé. A hemoglobinban - a vörösvértestek festékanyagában és oxigénszállító egységében - lévő vas, amelyet húsfogyasztáskor megeszünk, majdnem hússzor nagyobb mennyiségben szívódik fel, mint például a sóskában lévő. A máj különösen gazdag vasforrás.

  A cink szintén nagy mennyiségben fordul elő a húsokban. Részt vesz az enzimek működésében, biztosítja a sejtek épségét, szabályozza az izmok összehúzódó képességét, elősegíti az inzulin képződését, szerepet játszik a szaporítószervek kialakulásában, és hozzájárul a szellemi frissesség megőrzéséhez. A szervezet ezeket az elemeket sokkal könnyebben fel tudja venni a húsfélékben előforduló szerves kötésű vegyületekből, mint más, például növényi eredetű táplálékból. Ezért az ajánlások vasbeszerzési forrásainak, például a spenótnak és egyéb növényi forrásoknak csak elenyésző szerepeiül kellene játszaniuk a húsokhoz képest. A marha-, a bárány és a kecskehús vas-, illetve cinktartalma sokszorosa a halhúsénak és a növényi eredetű raktáraknak. Ez megint csak azt jelenti, hogy a hús fogyasztása mindenképpen előnyökkel jár. De ebből sajnos az is következik, hogy ha elfelejtjük ezeket a húsokat, akkor nem igazán étkezünk változatosan. A marha- és a kecskehúsnak pedig különös jelentősége lehetne. A Q-10 koenzim az egyetlen antioxidáns molekula, amelyet állatok is tudnak szintetizálni, és a marhahúsban hatszor annyi van, mint a sertéshúsban.

  Ne feledkezzünk el a húsok glikogéntartalmáról sem. Minden hús tartalmaz kisebb-nagyobb mennyiségű glikogént, vagyis összetett cukrot. Ez azt jelenti, hogy ha húst eszünk, akkor korlátozott mértékben ugyan, de mindig eszünk szénhidrátot is. A húsok cukortartalma fagyasztással és konyhai műveletekkel sem csökken jelentősen. A húsok cukortartalma változó. A sertéshús kevés, a marhahús több, a lóhús pedig sok glikogént tartalmaz.

  Ha minden, itt leírt szempontot számításba vennénk, akkor tabukat kellene ledönteni ahhoz, hogy a húsfogyasztásban ne érvényesüljenek a jelenlegi torzító hatások. A változtatásoknak ugyanakkor mi lennénk a nagy nyertesei, főleg, ha az egészségünkre gondolunk.

  Az uralkodó káoszt azonban csak súlyosbítják a nap mint nap megjelenő és a legújabb kutatásokat idéző félreértelmezett vizsgálatok tömegei. A biokémia szerint legalább 50 gramm fehérje kell ahhoz, hogy teljes mértékben fedezzük minden esszenciális aminosav- és zsírsavszükségletünket. Ezzel szemben olvasható olyan, az Egészségügyi Világszervezet által készített vizsgálat, amely 30 gramm fehérjét is egészségesnek talál.

  A köszvényt illetően még mindig élen jár a húsok kárhoztatása. Igaz, már régen megszülettek az ezt megcáfoló vizsgálatok, és már tudjuk, hogy a fruktóz és más cukrok okozzák a húgysavszint emelkedését. A tojás - koleszterinemelő hatása miatt - közellenség volt. Ma már tudjuk, egyáltalán nem igaz a koleszterin megbetegítő szerepe. A vörös húsok káros hatásait soha senki nem bizonyította egyértelműen. A legújabb hír arról szólt, hogy a húsfogyasztás cukorbetegséghez vezethet, ám ebben a tanulmányban például senki nem vizsgálta, hogy mennyi fruktózt ettek a vizsgált emberek.

   A húsfogyasztás fontossága minden szempontból egybevág a paleolit módon táplálkozó népeknél történt vizsgálatokkal. Ezek a népcsoportok nagy becsben tartják a húst, és elfogyasztják annak zsírját is. Az étkezésük legalább 60 százaléka a hús, de szélsőséges esetekben akár 100 százalék. A hús- és zsírfogyasztás 60-70 százalékos aránya nem túlzás, főként akkor nem, ha kiegészítjük zöldséggel és gyümölccsel.

   Már látom, hogy a vesebetegeket gondozók és ellátók felsikítanak, hiszen a vesebetegeket is óvják a húsfogyasztástól - sajnos ezen a fronton is csak ijesztgetésnek, riogatásnak fogható fel ez a vélekedés. Az elvégzett tanulmányok általában már vesebeteg emberekre vonatkoztak, akiknél a fehérjekiválasztás a vesén keresztül már adott volt. A tanulmányok nem vették figyelembe a máj belgyógyászati állapotát, és a májat egészséges embereken sem vizsgálták sokáig. A közelmúltban elkészült, egészséges embereken folytatott vizsgálatok azonban a fehérjék semmilyen vesekárosító hatását nem tudták kimutatni.

   Fogyasszunk csak nyugodtan húst. Nem célszerű a zsírt eltávolítani, ugyanis a zsírbevitel csökkentése semmilyen orvosi szempontból nem indokolt. A vörös húsok előnyösebbek a fehér húsoknál. Ha így táplálkozunk, akkor nem kell félnünk sem a köszvénytől, sem a vesebetegségtől. A paleolit étrend alapeleme a hús, amely értékes anyagokat tartalmaz; olyanokat is, amelyeket nem tudunk más tápanyagokkal pótolni. Fogyasztása költséghatékonyabb, mint ha más eszközökkel pótolnánk a bennük lévő makro- és mikroelemeket, a vitaminokat, az esszenciális zsírsavakat és aminosavakat.
A PALEOLIT TÁPLÁLKOZÁS BETEGSÉGMEGELŐZŐ SZEREPE
Azt gondolom, így a könyv vége felé már senkinek sem kell bizonygatnom a civilizációs betegségek pusztító jellegét. A megelőző (prevenciós) orvostan is fáradozik a súlyos helyzet megoldásán: programokat indít és ajánlásokat fogalmaz meg. A magántőke azonban igyekszik a prevenciót is igájába hajtani. Ennek kontrollja gyakorlatilag teljessé teszi a betegségek dinamikája feletti kontrolt. A megelőzés jelenleg egyet jelent a szűrővizsgálatokkal és az étrendi ajánlásokkal. Az étrendi ajánlások megbuktak. A szűrővizsgálatok pedig félrevezetőek, mert csak a betegségek gyors diagnózisát teszik lehetővé, nem előzik meg a betegségeket. Így azt kell mondanom, a hivatalos orvostudományi módszerek között nincs érdemi módszer a civilizációs betegségek megelőzésére.

   A paleolit táplálkozás ezt az űrt tölti ki. A maga egyszerűségében képes a civilizációs betegségek nagy többségének a megelőzésére. Alapvetően megszünteti a kóroki tényezőket. Az autoimmun betegségek vitorlájából teljes mértékben kifogja a szelet (annak a tisztázására is szükség van, hogy itt milyen szerepet játszanak az oltások). Mivel alapvetően meggátolja az elhízást, így már gyermekkorban rendkívül nagyok az előnyei. Hadd emlékeztessek arra, hogy a paleolit étrenden lévő gyerekek tanulmányi eredményei a teherbírás és koncentrálóképesség javulása miatt jobbak, mint a társaiké.

   A krónikus betegségek sok anyagi és lelki kárt okoznak nekünk. Önálló emberekként azonban megvan a lehetőségünk ennek elkerülésére. A hivatalos ajánlások azonban még hosszú ideig nem fogják figyelembe venni a szükséges elveket. Mint beteg embereknek és az egészségünket féltőknek azonban jogunk van kilépni ebből a rendszerből, és a betegség helyett az egészséget választani.

  Nézzünk néhány adatot, hogy a világban miképpen alakul az egészségügyi helyzet, a dollár- és eurómilliárdok és a rengeteg gyógyszer ellenére. Ha Magyarországon az eddigi dinamika szerint növekszik a cukorbetegek száma, akkor 2025-ben már majdnem minden tizedik ember cukorbeteg lesz. Természetesen ezt szinte egyenes arányban követik a halálozások is. Az eddigi próbálkozások a szívinfarktusok okozta hirtelen halálozások csökkentésén kívül semmilyen eredményt nem értek el. A szívinfarktusok esetében egyértelműen a katéteres eljárás bizonyított. Így a költségek az egekbe fognak szökni, óriási terhet jelentve az ország, de az egyes családok költségvetésére is. A gyógyszerekre, paraszolvenciára és egyéb egészségügyi termékekre költött összegek minden család esetében meredeken emelkednek, egyre nagyobb hányadot szorítva ki a pénzünkből. Nem túlzás azt állítani, hogy a gyenge és félrehangsúlyozott élelmiszerek olcsósága az egészségügyre elköltött összegek tükrében messze nem fizetődik ki.

 

(forrás: KSH)

   Ha valaki a nyugati étrend mellett sokat mozog, akkor többet fog enni, és nem normalizálódik a testsúlya. Így nem a mozgás a sarokkő, hanem a táplálkozás, amit tökéletesen ki tud egészíteni a mozgás. A testnevelésórák mit sem érnek, ha nem társul hozzájuk az étkezés radikális megváltoztatása. A szénhidrátalapú étkezéssel a közétkeztetésben is fel kellene hagyni. Sok szülő panaszkodik, aki gyermekét paleolit módon gyógyítja, hogy a közétkeztetés hátráltatja a gyerek egészségessé válását. Egyfelől van egy akarat és már elért siker a szülők részéről, másrészt viszont ott vannak a hivatalos ajánlások, amelyek közétkeztetésben való alkalmazása tovább rontja a gyermekek egészségét.

   A paleolit terápia - ahogy arra már utaltam - nem minden esetben jelent gyógyulást. Viszont minden esetben javulást jelenthet a tünetek tekintetében. Az ízületi fájdalmak például jelentősen csökkennek a reumás betegségekben, attól függetlenül, hogy az autoimmun folyamat még zajlik a szervezetben. Az 1TDM esetében az inzulinszükséglet jelentősen csökken, a szövődmények kialakulásának esélye szinte megszűnik, függetlenül attól, hogy itt is folyik az autoimmun folyamat. A példákat még sorolhatnám.