Paleolit orvoslás számolj le a betegségekkel!
|
|  Yüklə 3.01 Mb.
|
A táblázatban a gyógyszercsoportok összefoglalója látható. A gyógyszerek megítélése szubjektív: a pozitív és negatív megítélést az eddigi tapasztalataim alapján állítottam fel. A glitazonok csoportja azonban elgondolkodtató lehet. Nem olyan régen történt, hogy egy, a glitazonokhoz tartozó gyógyszert Európában kivontak a gyógyszertári forgalomból, az Egyesült Államokban pedig már csak meghatározott esetekben alkalmazzák, mert bizonyíthatóan növeli a szívinfarktus kockázatát. Mindez az Egyesült Államok Gyógyszer- és Élelmiszer-engedélyezési Hivatalának vizsgálatai I alapján indított szenátusi eljárás következménye volt. A probléma az, hogy a gyógyszeres terápiák biztonságosságába vetett hit alapvetően kezd megingani az emberekben. Az érintett gyógyszert szedő betegek kálváriája a gyártó gyógyszercég hozzáállása sok mindent kétségbe von. A szenátusi vizsgálat például azt igazolta és állapította meg, hogy a cég már a forgalomba hozatal előtt tudott a végzetes mellékhatások lehetőségéről, de eltitkolta a vizsgálatokat. Vajon a szóban forgó gyógyszer gyártója az egyetlen gyógyszercég, amelyik úgy hoz forgalomba gyógyszereket, hogy eltitkolja a kísérletek és vizsgálatok során beigazolódott tényeket? Mellesleg ez az eset a hipnotizálás legfőbb bizonyítéka is lehet, hiszen például Magyarországon a gyógyszer betiltása előtt a diabetológiai szakma még esküdött rá. Az orvosok nyilván nem hazudtak róla, hanem ugyanúgy hipnotizálták őket, mint a betegeket. A különbség „csak” annyi, hogy ők nem haltak meg. Úgy vélem, a szájon keresztül szedhető gyógyszerek szerepe a diabéteszgondozásban túlértékelt. Hatásaik és mellékhatásaik összessége nem feltétlenül a használatuk mellett szól. Inkább csak akkor érzem a szükségességüket, ha valaki betegként minden felvilágosítás ellenére ragaszkodik hozzájuk. A felvilágosítás olyan esetére gondolok persze, amikor a beteg a gyógyulás alternatívájaként a krónikus betegséget választja gyógyszeres támogatással. Az inzulinos kezelés más elbírálás alá esik, hiszen sok olyan eset van, amikor elkerülhetetlen az inzulin pótlása. Ha ennek szükségessége egyértelmű, akkor el kell kezdeni az inzulinkezelést. Itt sem mindegy azonban a miként, és az sem, hogy a paleolit táplálkozás adta lehetőségeket mennyire tudja kihasználni a beteg. Mint említettem, ennek legfőbb eleme a szövődmények megelőzése. A diabetológia a következő kritériumok esetén ajánlja az inzulinkezelés elkezdését:
A probléma már ilyenkor elkezdődik. A rendelőt éppen elhagyó, frissen felfedezett cukorbeteg azt gondolja, hogy eddigi táplálkozása megfelelő volt. Ha mégsem, akkor lép életbe az az ajánlás, melyet a dietetika normálisnak vél. Vagyis az a diéta, amelyet a cukorbetegek betegségük első nyolc hetében a külön ezért foglalkoztatott dietetikus tolmácsolásában hallanak - és amellyel nem lehet cukorbetegséget gyógyítani, mert hatástalan. Amennyiben a paleolit diétát javasoljuk a betegeknek, akkor a felsorolt javallatokban csak az első kettőnek, tehát az 1TDM és 2TDM bizonyos eseteinek van létjogosultsága: A többi javallat ugyanis paleolit étrenddel elveszti alapjait. Az inzulin négy alapvető formában kapható. Mind a négynél más és más a hatás felléptéhez szükséges idő, illetve a hatás időtartama.
A felsorolt készítményeket az inzulinok esetében lehet önmagukban és kombinálva is alkalmazni. Minden esetben szükséges az inzulinszükséglet pontos felmérése. ESÉLY A GYÓGYULÁSRA - A PALEOLIT TERÁPIA A paleolit étrend alkalmazása teljesen megváltoztatja a szénhidrátfogyasztáshoz, s így a cukorbetegséghez való viszonyunkat is. Már több alkalommal említettük, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a betegségek kiváltó kórokait kell megszüntetnünk. Ebben az esetben lehet esély a gyógyulásra. Hadd emlékeztessek például a tejre! Most már sok vizsgálat támasztja alá az autoimmun eredet egyik okaként a tej szerepét. A mai ajánlások azonban nemhogy visszafognák a tej- és tejtermék-fogyasztást cukorbetegek esetében, hanem kifejezetten támogatják. De hogy lehet addig a betegség gyógyításával szemben bármilyen elvárásunk, ha a tej, mint kiváltó ok, benne marad az étrendben? A vizsgálatok szerint a tejen kívül ugyanilyen rizikófaktor a glutén és a D-vitamin! A glutén az egyik fő összetevője a dietetika és diabetológia étrendi javaslatainak, pedig a krónikus D-vitamin-hiányt kellene kezelnünk. Fontos, hogy elfogadjuk a gyógyulás lehetőségét, és ne csodaként tartsuk számon a meggyógyult betegeket. Ehhez azonban a paleolit étrendet is el kell fogadnunk, mint a jelenlegi egyetlen jó étrendi segítséget a gyógyuláshoz. A terápia felállítását kezdjük a 2TDM eseteivel. Ilyenkor a cél az elhízás és az inzulinrezisztencia megszüntetése vagy csökkentése. A kezelési alapelvek szempontjából mindegy, hogy inzulinnal vagy tablettával, esetig a kettő kombinációjával van-e dolgunk. Minden esetben arra kellene törekedni, hogy tiszta képünk legyen az inzulinrezisztencia mértékéről és a hasnyálmirigy B-sejtjeinek inzulintermelő képességéről. Azt sem árt tudnunk, hogy termelődnek-e inzulin elleni antitestek a szervezetünkben. Amennyiben gyerekkori cukorbetegségről vagy hosszabb ideje inzulinnal kezelt betegségről van szó, nagy az esély az inzulin elleni antitestek jelenlétére. Ezeket a vizsgálatokat elméletileg a diabetológus javaslatára laborban elvégzik, de beutalóval magánlaborban is elvégeztethetőek. Ha már kezelt cukorbetegségről van szó, akkor az sem árt, ha tiszta képet kapunk inzulin és tabletta nélküli állapotunkról is. Ez viszonylag könnyen kivitelezhető, veszélyeket csak kivételes esetben hordoz magában. Orvosi kontroll nélkül azonban ne tegyük. A gyógyszer- és inzulinelhagyás után két-négy napon belül kialakul az aktuális cukoranyagcserénkre jellemző állapot. Abban az esetben, ha a beteg hasnyálmirigye nem vagy csak csekély mértékben termel inzulint, különösen óvatosan kell eljárni. Ezért minden esetben csak orvosi kontroll mellett szabad elhagyni a tablettát és az inzulint. A gyógyszerek és/vagy inzulin elhagyása előtt már tanácsos elkezdeni a paleolit étrendet. Ez esetben biztosan elkerülhetőek az extrém magas vércukorértékek. Az alacsonyabb vércukorszint egyébként is veszélyesebb, mint a magas. A magas vércukorszint csak 20-25 mmol/1 érték, és a 2TDM során csak bosszú napokig fennálló, folyamatosan magas cukorszint esetén megy át hyperglykaemiás kómába. A folyamat gyorsabban is végbe mehet 1TDM alkalmával, nem kell hozzá extrém magas vércukorszint. Ezek az esetek azonban az inzulintermelés elsődleges vizsgálataival kiszűrhetők. Vannak betegek, akik az inzulin és a szedett tabletták mennyiségének fokozatos csökkentését kérik. Ilyenkor a paleolit diéta elkezdésével akár naponta is szükség lehet a gyógyszeradagok csökkentésére. Mindkét módszer alkalmas a tabletták elhagyására és az inzulin csökkentésére, végső esetben a kiiktatására is. A szájon keresztül szedett gyógyszerek elhagyása abban az esetben, ha nincs mellette inzulinadagolás, mindenképpen kívánatos. A magas vércukorszint ugyanis a paleolit étrend hatására akár azonnal a normál tartományba csökkenhet, vagy annak közelébe kerülhet. Döntő a beteg túlsúlya. A paleolit étrend, mivel csak a megfelelő mennyiségű szénhidrátot tartalmazza, azonnal elindítja a fogyás folyamatát. Feltéve, ha az étrend helyesen van összeállítva. Tegyünk egy kis történelmi kitekintést. Már említettem Tangl Harald A táplálkozás című munkáját, amely ebben a témában az első komoly összefoglaló volt, és 1936-ban adták ki. Sok érdekességet találunk benne, de most csak egy részt idéznék belőle a cukorbetegek gyógyításával kapcsolatban:
Az orvos a cukortűrő képesség fokának megállapítása céljából először is szénhidrátmentes alapétrendet ír elő. Közben figyeli, hogy mikor tűnik el a vizeletből a cukor. [... A szénhidrátmentes étrend összeállítása nem okoz túlságosan nagy gondot, mert elég tág keretek között mozoghatunk, s így alkalom nyílik a változatos táplálkozásra. Minden hús és zsiger megengedhető, kivéve a májat; mindazok a kolbászáruk, amelyek rizs, zsemlye és kása nélkül készültek, a májas hurkát azonban kerüljük. A különféle húskonzerveket, kocsonyát, hentesárut, például császárhúst, sonkát, csemegeszalonnát bátran adhatunk. A húsok elkészítési módja tetszés szerint változtatható, de tilos a húst zsemlyemorzsában megforgatva kirántani, vagy hozzá lisztes mártást adni. Szénhidrátmentes élelmi anyag a lágy, a kemény, a tükör-, a buggyantott tojás, meg a rántotta vagy tojáslepény. Az állati zsírok alkalmasak arra, hogy velük a kalóriaszükséglet tekintélyes részét fedezzük. [... Sokféle savanyúsággal, salátával változatossá tehetjük az étrendet. A főzeléket nem szabad berántani. Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy minden olyan főzelék adható, amelynek ehető része a föld felett van, kivéve a hüvelyeseket, ellenben kerülnünk kell a gumós növényeket, burgonya, répafélék stb. Csupán a hagymát és a spárgát nem kell mellőznünk. Különféleképpen készült gombával is fokozhatjuk a változatosságot. Minden édes gyümölcs tilos. Az elfogyasztott fehérjemennyiség, amelynek lehetőleg kétharmada állati eredetű legyen, közepes határok között mozogjon, mert a nagyobb fehérjemennyiségek a cukorürítési hajlamot növelik. Ezért a fűtőanyag-szükségletet nagyrészt zsírral kell kielégíteni. [... Különböző tudományos vizsgálódások segítségével sikerült is előállítani rendkívül szénhidrátszegény liszteket és kenyérfajtákat. Szénhidrátmentes lisztpótló anyag például a többféle növényi magból készült, magyar gyártmányú tresfarin.”
A szénhidrátmentes étrend - így a paleolit étrend is - élettani szempontból minden kétséget kizáróan veszélytelen. A gyakorlat és a rendelőmben megfordult sok beteg példája mind ezt támasztja alá. A fenti idézetben még praktikus tanácsok is vannak, hiszen a fehérjék bevitele valóban elengedhetetlen. A probléma akkor kezdődött, amikor jöttek a koleszterinhisztéria kiötlői és fenntartói, s egy világméretű átverés szereplőjeként támadást indítottak az állati fehérjék és a zsír ellen. Vallom, hogy ez a fajta hozzáállás előbbre visz a cukorbetegség kezelésében és gyógyításában. A paleolit étrend bevezetését követően a testsúly napokon belül csökkenni kezd. Ennek mértéke az elfogyasztott szénhidrát mennyiségétől függ. Pontosabban, minél alacsonyabb a szénhidrátbevitel annál gyorsabban indul el a súlyvesztés. Vannak esetek, amikor rögtön sikerül eltalálni a bevitt fehérjemennyiséget is. Ez kicsit nehezebb, de általában a paleolit étrend kétharmadát kell jelentenie, a zsiradékkal együtt. Szeretném hangsúlyozni, hogy a zsír paleolit étrend esetén sem hizlal. A hústól nem lesz köszvényünk, és a vesénk sem károsodik a sok fehérje miatt. A mesterségesen koleszterincsökkentőkkel alacsonyan tartott koleszterinszint emelkedhet, de ennek semmilyen jelentősége nincs, ha paleolit étrenden élünk. Nincs tehát félnivalónk a fehérjéktől és a húsoktól. Ha azonnal eltaláljuk a megfelelő egyensúlyt, akkor a testtömeg csökkenése akár nagyon gyors is lehet. Ettől ugyancsak nem kell félnünk. Nincs az a testsúlycsökkenés, amit a túlhajtott szív-ér rendszer mint mechanikai rabszolga és a túlhajszolt hormonális rendszerünk ne díjazna. A havi négy-öt kilogramm kevésnek, a hat-nyolc átlagos súlyvesztésnek számít a paleolit étrend során. A súlyveszteséget persze befolyásolja az eredeti súly is. Az elhízottabbak nyilván sokkal erőteljesebben fogynak. A súly csökkenésével arányosan áll vissza az inzulinérzékenység. A folyamatot nemcsak a zsírszövet elvesztése és az ezt követő inzulinreceptor/ inzulinhányados 1:1-hez közelítése segíti, hanem a gyulladásos faktorok szintjének drámai csökkenése is. Az elhízott cukorbetegek laborértékei a paleolit diéta elkezdése után drasztikusan változnak. Az első két hónapban élettani tartományba kerül a CRP (C reaktív protein) és a WE (süllyedés), normalizálódik a húgysavszint, a szinte majdnem mindig emelkedett fibrinogén (a trombust alkotó anyag előanyaga) visszacsökken a normál tartományba, és rendeződik az emelkedett triglicerid- (zsírsav) szint. Persze az is előfordul, hogy a páciens ilyenkor már nem tekinthető cukorbetegnek, mert a vércukra és a HbA1c-értéke is normál tartományba kerül. Abban az esetben, ha az inzulinrezisztenciát még csak tablettával korrigálták, akkor az esély erre is kifejezetten nagy. 2TDM esetében, ha a paleolit étrendet bevezetjük és a cukorgyógyszerek fokozatos vagy drasztikus elhagyása elindul, érdemes behatóbban foglalkozni az egyéb okokból szedett gyógyszerekkel. Meg kell vizsgálni, vannak-e köztük olyanok, amelyek erősítik a cukorbetegséget. Ha igen, akkor mindenképpen korlátozni kell a szedésüket vagy más típusúakat ajánlani. Ezekre a gyógyszerekre korábban már kitértünk; közülük a legfontosabbaknak mindenképpen a béta-blokkolókat tartom. Érdekes egy kicsit bepillantanunk a kardiológia területére is. A szénhidráttúlsúlyú étrend a tachycardia (gyors szívverés) és a szívritmuszavarok bizonyos eseteit kifejezettem provokálják. A szívritmus-szabályozásra használt gyógyszerek pedig köztudottan önmaguk is hajlamosítják a szív ingerületvezető rendszerét a szívritmuszavarokra. Ebből elméletileg az következik, hogy a béta-blokkolók elhagyása és a nyugati étrendről paleolit étrendre történő áttérés csökkenti a gyors szívveréses epizódokat és a szívritmuszavarokat. Betegeimnél a paleolit étrend száz százalékban bizonyította ezt. A hatásmechanizmus egy másik könyv témája lehetne, de ami biztos, az a paleolit étrend orvosilag pozitív hatása a szív ingerületvezető rendszerére. Így a gyógyszer elvonása és a paleolit étrend éppen azokra a tünetekre gyógyír, amelyekre esetlegesen kaptuk a gyógyszert. A terápiás lépések fontos eleme a testmozgás. Nem akarok senkit ijesztgetni, de arról, hogy elengedhetetlen lenne, szó sincs. A testmozgás pozitív hatása minden szempontból segíti a cukorbetegség gyógyítását. A mozgás szervezetünkre gyakorolt hatásának sok aspektusa és sok érdekes eleme van. Először is maradjunk hűek az evolúciós orvostudományhoz. Ez mindjárt azt teszi szükségessé, hogy meghatározzuk, mennyi az a testmozgás, ami élettaninak mondható és evolúciós szempontból is elfogadható. Ez a természeti népeknél nagyjából 13-17 km erős gyaloglásnak megfelelő mozgást jelent. Azt is figyelembe kell vennünk azonban, hogy ez csak azért van, mert ennyi mozgás kell nekik az élelem beszerzéséhez. Nem tudjuk, mi lenne akkor, ha nem kellene ennyi energiát fordítaniuk az élelemszerzésre. Ez viszont megfigyelhető például a főemlősöknél, hiszen egy lépéssel sem tesznek többet, mint amit a játék, az élelemszerzés vagy a szaporodás mindenképpen megkövetel. Más szempontból ismeretesek a mozgás negatív hatásai is. Például a sportolónők szervezete folyamatosan azt gondolja, hogy menekülni kell, mert a kardfogú tigris vagy a kannibálok a sarkában vannak. Ezért leállítja a szaporodást, és a tüszőérés, valamint a menstruációs ciklus megváltozik. A szakirodalom szerint ez természetesen csak rendszeres és komolyan űzött sportoknál fordult elő. De vajon vizsgáltak-e másokat, vagy ebből a szempontból számításba vették-e a különböző egyéni érzékenységet? A mozgás kétségtelenül csökkenti a szervezetben a gyulladásos faktorok szintjét. Családi anamnézisekkor sokszor csak a sportban és a mozgásban van különbség, mondjuk egy férj és a felesége között. Az egyik, aki nem sportol, krónikus betegségekben szenved, a másik viszont, aki sportol, egészséges. Ennek következtében a sportnak és testmozgásnak betegségmegelőző szerepe van. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni viszont, hogy senki nem vizsgált még olyan kontrollcsoportokat, akik paleolit módon táplálkoztak. Ez még a jövő kutatóinak a feladata. A magam részéről azt tapasztaltam, hogy a mozgás és a sport nem elengedhetetlen feltétele a gyógyulásnak, el tudok képzelni olyan beteget, akinél ennek különös jelentősége lehet Például egy autoimmun okok miatt inzulinkezelésben részesülő, paleolit étrenden élő beteget, akinek mondjuk, éppen annyi az inzulindeficitje, amennyit rendszeres, nem megerőltető mozgással ellensúlyozni tud. Ha sportol, nincs inzulin, ha nem, akkor szúrhatja magát. A másik példa a súlyosan elhízott inzulinos, 2TDM-es beteg lehet. Biztosan nem fogja szívébe zárni azt a kezelést, ami a testmozgásra épít. Addig, amíg nem megerőltető számára a sport és a mozgás, ezek nélkül is le tud fogyni és a paleolit étrenddel rendezni tudja inzulinérzékenységét. Az első esetben kívánatos a mozgás, a második példa esetében viszont nem elsődleges szempont, bár ez utóbbinál a hozzáállás idővel még változhat. A béta-blokkolóknak és a testmozgásnak különös a kapcsolata. A béta-blokkolók szedése jelentősen befolyásolja a beteg teljesítőképességét. Az esetek jó részében ez akár 30-40 százalékos csökkenés is lehet. A mozgás következménye a gyors szívverés, ami béta-blokkolók szedése esetén hatványozottabban jelentkezik. Már nagyon kis mozgás pulzusemelkedést válthat ki, és nagyon hamar kifulladunk. Ez persze része a mozgáshiány, a béta-blokkolók és a cukorbetegség ördögi körének. Ez azt vonja maga után, hogy ha béta-blokkolót kezdtünk szedni, akkor még messzebb fogunk kerülni a mozgástól. Ha a beteg ilyen állapotban sportol és mozog, akkor kellemetlenül érzi magát és fáradékony lesz, vagyis semmilyen késztetése nem lesz a mozgásra. Ez megint csak a béta-blokkolók elhagyása mellett szól. Az alábbiakban két betegem gyógyulásának történetét ismertetem. A terápiás cél mindkét esetben a 2TDM (2-es típusú cukorbetegség) gyógyítása volt. Az elért eredmények magukért beszélnek. Ez a két eset is azt bizonyítja, hogy a paleolit táplálkozás kínálta lehetőségeket, szövődményekkel terhelt szív-ér rendszeri betegségek esetén is biztonságosan és bátran alkalmazhatjuk, nem kell félnünk a gyógyszerek csökkentésének esetleges nem kívánt hatásaitól. Ellenkezőleg: minél radikálisabb a gyógyszeres terápia csökkentése, persze orvosilag kontrollált körülmények között, annál gyorsabb és eredményesebb a terápia! A paleolit terápia nemcsak alternatíva a gyógyításban, hanem messze jobb eredményeket és életminőséget biztosít, mint bármilyen korábbi konzervatív gyógyszeres kezelés, beleértve az inzulinterápiát is. Ennek oka, hogy oki terápiaként érvényesül a paleolit életmód! Első esetünkben egy 42 éves férfi betegről van szó, akit hat éve kezeltem hypertoniával (magasvérnyomás-betegséggel). Gyógyszeres kezelésében szerepeltek a béta-blokkolók is; a korábbi terápia során a beteg testsúlya folyamatosan emelkedett. 2011 októberében a beteg szájszárazságra és megemelkedett folyadékfogyasztásra panaszkodott. Laborvizsgálatot kértem, amelynek során az alábbi táblázatban szereplő értékeket kaptam:
Magyarázat: ve: vércukorszint, chol: összkoleszterinszint, tryg: zsírsavszint, hs: húgysavszint, ts: testsúly, RR: vérnyomás, gysz: gyógyszerek száma
A beteg diabetológiai szakrendelésre saját maga kért időpontot, ahol kórházi kezelést és inzulinterápiát javasoltak. Rendelésemre beutalóért jelentkezett, ahol felhívtam figyelmét a paleolit étrend kifejezett előnyeire a gyógyszeres és inzulinterápiával szemben. Lehetősége volt tehát dönteni, hogy krónikus betegként vagy gyógyultan szeretne tovább élni. Fiatal korára való tekintettel, és mert gyógyultan kívánt élni, elfogadta javaslatomat. A beteg az első hónapban kéthetente, majd havonta járt kontrollvizsgálatra. Megállapodásunk szerint a módszer hitelességét számára a vér- cukorszintek normalizálódása jelentette. Az első kontrollvizsgálat során a beteg beszámolt arról, hogy vércukorértékei napok alatt rendeződtek, és két hét alatt már kimutatható fogyás is mutatkozott. Ez utóbbi még inkább ösztönözte a beteget a paleolit étrend folytatására. A fenti táblázatból is kitűnik, a három hónapos paleolit táplálkozás hatására orvosi értelemben vett jelentős javulás következett be. Különösen felhívnám a figyelmet arra, hogy az összkoleszterinszint, a húgysavszint, valamint a zsírsavszint gyógyszerek nélkül csökkent. Jelenleg a beteg, egy vérnyomáscsökkentő tabletta szedése mellett, kiválóan érzi magát. Orvosi értelemben gyógyultnak tekinthető. Testsúlya folyamatosan csökken. Másik betegemet 2010 augusztusa óta kezelem paleolit terápiával. Korábban is én gondoztam őt, így állapotát hosszú évek óta ismerem. A beteg a paleolit elveknek megfelelő táplálkozást másfél évvel ezelőtt kezdte. Azt gondolom, mindenképpen elfogadható orvosi tekintetben is az a feltevés, hogy ez az időintervallum már elfogadható bizonyítékokat szolgáltat.
|