Ana səhifə

Az egészség fogalma és a betegség fogalma. A modern népegészségügy fogalma, tárgya


Yüklə 219.5 Kb.
tarix27.06.2016
ölçüsü219.5 Kb.
1. tétel

Az egészség fogalma és a betegség fogalma. A modern népegészségügy fogalma, tárgya.

Az 1960-as években kezdték külföldi szakemberek felfedezni, hogy a magyar lakosság egészségi állapota koránt sem olyan jó, mint amilyennek feltüntették. Azonban ezt nyiltan kimondani, erről beszélni nem volt szerencsés. 1986-ban jelent meg az első olyan cikk, amelyben utaltak arra, hogy talán többet kellene az egészséggel foglalkoznunk. 1989-90-ben jelent meg az első, szakemberek által készített könyv. Az EU-hoz való csatlakozás hívta életre a népegészségügyi programokat, bár pénz továbbra is igen kevés jut rá. Jól működik a mammográfiai program. Az első népegészségügyi képzés 1996-ban indult Magyarországon először, ma már főiskolai végzettséggel rendelkezők számára is elérhető.



    1. Hagyományos, történelmi megközelítésben:

    a betegség hiányát jelenti, egészséges az, aki nem beteg.



    2. WHO megfogalmazásában (idealista): a teljes testi, lelki, szociális jólét állapota, nemcsupán betegség, vagy nyomorékság hiánya, melyet nemre, korra, szocális igényekre és egyénileg kell meghatározni.

    3. Realista megfogalmazásban: az egyén biológiai működése, valamint a kora és neme szerint a társadalom által elvárt és/vagy elérhető biológiai működése közötti megfelelősség, amely vonatkozik a szociális állapotra is. Meghatározzák az igények is, mert egy magas igényt támaszt, amelyet nem tud elérni, ezért nem egészséges, mert igénye nincs kielégítve, tehát lelkileg sérült.

    Az egészség eszköz és nem cél az élet kiteljesedéséhez, az egészség tehát és ezért fejleszthető.


Az egészségi állapotot meghatározó tényezők:


  1. 45 %-ban az életmód (táplálkozás, mozgás, stressz – megfelelő stresszkezelés, megfelelő alvás, pihenés, egészséges szexualitás, dohányzás-alkoholfogyasztás-drogfogyasztás kerülése).

  2. 15 %-ban az egészségügyi ellátás (mindenki számára elérhető legyen a magas szintű ellátás).

  3. 20 %-ban a genetikai tényezők,

  4. 15 %-ban a környezeti hatások (a magyarországi környezetszennyezési határértékek gyakran 5-10-szeresei a nyugati országok határértékeinek),

  5. 5 %-ban az ország egészségpolitikája, szociálpolitikája, GDP-je.

Az egészség Maslowi lépcsője:


  1. jól-lét

  1. megelőzés, egészséges életmód, preventív medicina

  1. egészségügyi és szociális ellátás megfelelő szolgáltatás

  1. egészség tudatossága, az egészséget befolyásoló tényezők fel és elismerése

  1. lelki, szellemi túlélés, önbecsülés, önértékelés => a magyarokra jellemző az önbizalom hiány

1. meleg hajlék, biztonság, élelem => fizikai túlélés

Az egészség:


    • nem életcél, hanem eszköz a kiteljesedett élet eléréséhez,

    • nem szomatikus fogalom, hanem az egyén összetett pozitív testi, pszichés és szociális egyensúlya,

    • nem állapot, hanem folyamat, ezért fejleszthető,

    • nem csak az egyén problémája, hanem össz társadalmi ügy.

Beteg-betegség: az, aki nem egészséges, egy testi, pszichés, szociokultúrális probléma.

Egészségügy: azaz állami és társadalmi tevékenység, mely az emberek egészségének megtartására, javítására, helyreállítására a munkaképesség és az élettartam meghosszabbítására irányul.

  1. Orvoslás: anamnézis, diagnózis, terápia, rehabilitáció

  2. ápolási tevékenység

  3. gondozás

Prevenció szintjei:


    • primer: egészség megőrzés, egészséges emberek, a betegség hiánya, egészségügyi nevelés, egészség megőrzési programok, környezetvédelem

    • Szekunder: megjelenik a betegség. Cél az egészség helyre állítása, amely az egészségügy feladata. Szűrő vizsgálatok

    • Tercier: az életminőség javítása, a minőségi életévek meghosszabbítása, rehabilitáció.

A „health promotion” definíciója: az emberek képessé tétele arra, hogy ellenőrzést gyakoroljanak saját egészségük felett, és azt fejlesszék. Nem egyszerűen egészségnevelés vagy prevenció, hanem az egészség megtartására és fejlesztésére irányuló tudatos magatartásformák és szemlélet módok összessége. (nem lehet tanítani)

Az egészség megőrzés alapelve:


Nem tiltani kell, hanem útmutatást kell nyújtani.


2. tétel Az új népegészségügyi program. A lakosság egészségügyi állapotának jellemzésére szolgáló demográfiai adatok: strukturális demográfia


Az új népegészségügyi program:


Az egészséges nemzetért Népegészségügyi program épít a korábbi népegészségügyi stratégiákra, egy-egy terület nemzeti programjaira, stratégiáira és azok eredményeire. A program illeszkedik az Egészségügyi világszervezet Health 21 politikájához és olyan cselekvési terveket tartalmaz, amelyek teljesítése elengedhetetlen Európai Uniós csatlakozásunkhoz.

A dokumentum célja:


  1. a már futó programok egységbe foglalása,

  2. a kereteik között folyó tevékenységek összehangolása,

  3. a népegészségügyi szempontból kiemelkedő programrészek kiemelése,

  4. tárcaközi programokban az egészségügy feladatainak meghatározása, pontosítása

A program 5 nemzeti célt tűz ki a 2010-ig tartó periódusban:


  1. A lakosság meghatározó többsége vallja, hogy az egyik legfőbb emberi érték az egészség. Ezzel egyidejűleg el kell érni, hogy a döntéshozók mind a jogalkotásban, mind a költségvetésben kitüntető jelentőséget tulajdonítsanak a lakosság egészsége javításának.

  2. a rokkantságmentes életéveket a férfiaknál legalább 64, a nőknél 72 évre kell kiterjeszteni.

  3. a születéskor várható átlagos élettartamot a férfiaknál legalább 70, nőknél 78 évre kell meghosszabbítani.

  4. a társadalmi egyenlőtlenségek illetve a születéskor várható élettartamban mutatkozó különbségek csökkennek

  5. a felnövekvő generáció számára biztosítani kell az egészséges fejlődés feltételeit a fogantatástól a felnőtt korig.

10 kiemelt nemzeti feladat:

  1. az egészséges életre nevelés, az oktatás és tudatformálás erősítése

  2. a célzott lakossági szűrővizsgálatok bevezetésével a nagy népegészségügyi jelentőségű betegségek korai felismerése

  3. az egészséges táplálkozás széleskörű elterjesztése

  4. az egészséges élethez szükséges mozgáskultúra fejlesztése

  5. káros szenvedélyek elleni küzdelem

  6. az egészséges élethez való egyenlő esély megteremtése és megtartása

  7. a járványügyi biztonság erősítése

  8. az élelmiszerbiztonság feltételeinek javítása, felkészülés az új kihívásokra

  9. az egészséget támogató környezet kialakítása, a külső okok miatti halálozás visszaszorítása

  10. az egészségügyi ellátórendszer népegészségügyi szempontokat is figyelembevevő fejlesztése

A célok elérését és a feladatok megvalósítását szolgáló 17 alprogram:


  1. infarktusos halálozás megelőzése

  2. agyérbetegségek miatti halálozás csökkentése

  3. daganatos betegségek megelőzése

  4. mentális betegségek megelőzése

  5. mozgásszervi betegségek csökkentése

  6. egészséges életkezdet és gyermekkor biztosítása

  7. a roma népesség egészségi egyenlőtlenségeinek kezelése

  8. egészséges környezet kialakítása

  9. járványügyi biztonság fokozása

  10. élelmiszer biztonság fokozása

  11. külső okok miatti halálozás csökkentése

  12. lakossági szűrővizsgálatok bevezetése

  13. egészséges táplálkozás támogatása

  14. dohányzás visszaszorítása

  15. egészségfejlesztés oktatása, nevelése

  16. aktív testmozgás támogatása

  17. alkoholfogyasztás visszaszorítása, drog prevenció



A demográfia alapját: az emberrel, az emberi élettel kapcsolatos jelenségek populációs méretekben történő megfigyelése képezi.

A demográfiai jelenségek alakulását nem lehet a környezetéből kiragadva elemezni. A földrajzi, a társadalmi és a gazdasági környezet alapvetően meghatározza a népesség életterét, ugyanakkor a demográfiai jelenségek és azok változásai is következményekkel járnak környezetük fejlődésére.

A demográfiai megfigyelések köre, a demográfia tárgya két jól elkülönülő de egymással szoros kölcsönhatásban lévő részterületre osztható.


  1. strukturális demográfia

  2. népmozgalom

Strukturális demográfia: a népesség számát és összetételét elemzi. A struktúra – jellemzők közül a kor és a nem meghatározó összetevője a népességnek nem a csak a jelenben, hanem a reprodukciós lehetőségek alapjaként a népesség jövőbeni fejlődésének is. Egyben közvetlenül befolyásolja a népesség egészségügyi állapotát és az egészségügyi ellátási feladatokat. Közvetlen hatása van az egészségi állapotra és egy sor további tényezőre is, pl. foglalkozás, urbanizáció, etnikai tagoltság stb.

A lakosság egészségi állapotát befolyásoló struktúra-tényezők közvetlen hatása mellett számolnunk kell még a közvetett hatásokkal, amelyek általában különböző kombinációkban érvényesülnek, az életmódon keresztül befolyásolják az egészségügyi állapotot.

A népesség száma és struktúrája mindig egy meghatározott időpontra vonatkozó állapotot tükröz.

Népmozgalom: vagy népesedés demográfiai változásokat foglalja magába. A népesedési jelenségek mindig időtartamra vonatkoznak.


  1. természetes népmozgalom:

    • élveszületés

    • termékenység

    • szaporodás

    • halálozás

  1. migráció:

    • belső vándorlás

    • külső vándorlás

A strukturális demográfia adatforrásai: a fejlett országokban periódikusan - általában 10 évente – megismételt népszámlálások (cenzusok) biztosítanak ilyen részletes adatokat a népesség egészéről. Mivel ezek az adatfelvételek minden egyes személyre kiterjednek, ezért a népszámlálásokat teljes körű adatfelvételnek nevezzük.

3 tétel A lakosság egészségügyi állapotának jellemzésére szolgáló demográfiai adatok: születés és termékenység.
A demográfiai jelenségek folyamatos elemzése viszonyszámokra épül. A legáltalánosabban alkalmazott viszonyszámok két nagy csoportba sorolhatók:

  1. arányszámok és

  2. megoszlási, valamint összehasonlító viszonyszámok

Arányszámok: a vizsgált jelenség, esemény előfordulási gyakoriságát mérik a megfigyelt népesség – alapnépesség, populáció – körében.

A népesség változásának mérésében az egyik legfontosabb népmozgalmi esemény, az élveszületés mérőszáma:



(nyers) Élveszületési arányszám (É):

É= Az élveszületettek évi száma x 100

A lakosság évközepi száma

A natalitás alapmutatója, a nyers élveszületési arányszám csak globális információt ad a populációs növekedésről, de kevésbé informál a termékenységről és a reprodukcióról.



Az általános termékenységi arányszám:

Az élveszületettek évi száma x 1000

A 15-49 éves nők évközepi száma

Tisztított termékenységi mutató, amely a termékenység szempontjából számításba jöhető népességre szűkíti az élveszületettek viszonyítását. Mivel a termékenység a propagatív életszakaszon belül is korspecifikusan alakul, ezt a korspecifikus arányszám fejezi ki a legjobban ( fejlett országokban 20-29 évesek )

A korspecifikus termékenységi szintekre épül a reprodukció – vagy szaporodás – mérése.



Bruttó reprodukciós együttható: azt fejezi ki, hogy az adott időszak korspecifikus termékenysége mellett egy nő élete folyamán átlagosan hány leánygyermeket szülne, azaz megadja az egy nőre jutó leánygyermekek átlag számát. A termékenység mellett tehát figyelembe veszi a fiú-lány születési arányt is, mivel a jövő termékenységének bázisát a leány újszülöttek képezik.

Nettó reprodukciós együttható (NR): figyelembe veszi a csecsemő és gyermekhalálozást is, Így azt fejezi ki, hogy az adott időszak csecsemő és gyermekhalálozási viszonyai mellett, az egy nőre jutó leánygyermekek közül hányan jutnának el a szülőképes korba. Ez voltaképpen a népességnövekedés generációs ,értéke. Értéke jelzi a jelenlegi termékenység potenciális hatását a népesség változására. Ha:

    • NR > 1: szaporodó népesség

    • NR = 1: stagnáló népesség

    • NR < 1: fogyó népesség


4 tétel Csecsemőhalálozás

Csecsemőhalálozás: az élveszületettek első életévi halálozását értjük. Ennek megfelelően a csecsemőhalálozási arányszám számítása is eltér a korspecifikus halálozása arányszámok számításától.

< 1 éves korban elhaltak évi száma x 1000

az élve születettek évi száma

Ez azt jelenti, hogy a csecsemőhalálozás nem egyszerűen egy kiemelt korcsoportra alkalmazott korspecifikus halálozás, hanem voltaképpen az élveszületettek első életévi halálozási valószínűsége.

Az első életévi halálozás két jellegzetes szakaszra osztható:



  1. neonatális – korai csecsemőhalálozás: az élveszületettek 0-28 napos korban történő halálozását értjük

  2. posztneonatális – késői csecsemőhalálozás: a 4 hetes kor betöltése utáni csecsemőhalálozások tartoznak ide.

A fejlett országokban a csecsemőhalálozások több mint 2/3-a a korai időszakban következik be és több halálok endogén jellegűen – veleszületett fejlődési rendellenesség éretlenség – és ezeket követik a szülési sérülések. A fertőzések ma már inkább a fejlődő országok csecsemőhalálozására jellemzőek. A csecsemőhalálozás alakulásában döntő szerepe van az érettséget demográfiai szempontból behatároló születési súlynak.

Perinatális halálozás: a születés körüli halálozást vizsgálja a magzat és az újszülött aspektusából, amely hasznos mércéje lehet a terhes gondozásnak. A perinatális halálozási arányszám ugyanis a terhesség utolsó szakaszának (28 vagy az utána következő hetek) és a csecsemőkor legelső szakaszának ( az első 7 nap ) mortalitási történéseit méri a következő formában:

Halva szülöttek (> 28 hét) + a 0-6 napos korban elhalt élve szülöttek évi számax1000

Élve szülöttek + halva szülöttek évi száma


Anyai halálozás: a terhességgel, a szüléssel kapcsolatos halálozást az anya szempontjából méri az anyai halálozás a következő formában:

Az anyai halálozások évi száma x 100.000

Élve szülöttek évi száma
Ahol az anyai halálozás magában foglalja:


    • a terhességgel

    • a szüléssel

    • a gyermekággyal ( szülés után 42 napig ) kapcsolatban álló női halálozást is.

Az anyai halálozás egyik fő kockázata az életkor.

5 tétel A lakosság egészségügyi állapotának jellemzésére szolgáló demográfiai adatok: Az élettartam
Az élettartam mutatók: olyan származtatott mortalitási jellemzők, amelyek a jelenlegi korspecifikus halálozás alapján adnak különböző aspektusokból becsléseket a populációs élettartamra.

  1. születéskor várható átlagos élettartam: azon évek száma, amelyet az újszülöttek átlagosan megélhetnek, az adott időszak korspecifikus halálozási viszonyai mellett.

  2. valószínű élettartam: azaz időtartam, amely alatt az azonos évben születettek száma felére csökken

  3. normál kor: azaz életkor, amelyhez az év során a legnagyobb számban tartoznak

  4. átlagos életkor: a népesség egy időpontban élő tagjai életkorának átlaga.

Mind a négy élettartam mutató tehát a népesség életesélyét hivatott valamely irányból mérni azon feltétel mellett, hogy az alapul vett – az adott évi – halálozási szintek változatlanok maradnak. Ezért mindig az adott évi mortalitást mérik, a halálozási arányszámmal ellentétben – közvetett formában.

Születéskor várható átlagos élettartam: a legelterjedtebb élettartam mutató, melynek értéke a XX. században a halálozás csökkenésével párhuzamosan rohamosan nőtt. Növekedéséhez kezdetben a csecsemő és gyermek halálozás, majd a fertőző betegségek miatti halálozás drámai csökkenése járult hozzá.

A 80-as évek közepén a fejlett országok közül is Japánban, Svédországban és Svájcban volt a legmagasabb (Magyarországon férfi-10, nő-8 év). Afrikában csak az utóbbi években érte el az 50 évet.

A születéskor várható átlagos élettartam analóg módon méri a demográfia bármely más életkorban is még várható életesélyeket. Ezt a mutatót nevezzük, az adott korban még várható átlagos élettartamnak.

A valószínű élettartam (1988-ban: férfi: 69 év, nő: 77 év) és a normálkor (férfi: 76 év, nő: 82 év) ma már kevésbé elterjedt mutatók, mint az előbbi. A három élettartam mutató között a következő összefüggés áll fenn: Egy adott népességben a legkisebb születéskor várható átlagos élettartam, ennél nagyobb a valószínű élettartam és a legnagyobb a normálkor.

Az átlagos életkor: is elveszítette korábbi jelentőségét, mert erősen függ a lakosságkor szerinti összetételétől. Így a születések számának csökkenésével és az idősek számának növekedésével úgy is nőhet a lakosság életkora, hogy annak életesélyei nem javulnak, sőt esetleg romlanak. Megalapozatlan és értelmetlen a lakosság átlagos életkorából annak életesélyeire következtetni.


6 tétel A lakosság egészségügyi állapotának jellemzésére szolgáló demográfiai adatok: a halálozás
A mortalitási elemzések: jelentősége abban rejlik, hogy a halálozási statisztikák – a mortalitási statisztikákkal ellentétben – teljesnek mondhatók. Így nem csak képet nyújthatnak a lakosság egészségügyi állapotáról, hanem célzott epidemológiai kutatások alapjául is szolgálhatnak mind a rizikófaktorok kutatásában, mind pedig a veszélyeztetett lakosságcsoportok behatárolását célzó vizsgálatokban.

A mortalitást és a morbiditást összekapcsolja a letalitás, amely egy betegség vagy betegségcsoport halálozási veszélyességét mérő mutató:



A vizsgált betegségben elhaltak száma x 100

A vizsgált betegségben megbetegedettek száma


A legfontosabb mortalitási statisztikákat a különböző típusú halálozási arányszámok képezik.

Halálozási statisztikák:


  1. halálozási arányszámok:

  • kor, nem

  • hely (terület)

  • idő

  • Halálok: általános halálok, csecsemő halál, perinatális halál, anyai halál

  1. származtatott mutatók: élettartam mutatók:

  • várható élettartam

  • valószínű élettartam

  • Normálkor

  • átlagos életkor

  1. többlethalálozás: elveszített potenciális életévek.

A demográfiában a halandóság legelterjedtebb populációs mértéke a halálozási arányszám általános vagy specifikus problémakörre értelmezett formája. Az általános halálozást alapvetően differenciáló tényező csoportok:

    • személyi jellemzők, pl. kor, nem

    • földrajzi hely – területi halmozódások.

    • Az idő, pl. évszázados, trendek, szezonális ingadozások

    • Halálokok

E tényezők szerinti folyamatos elemzések szervezett információforrások az egészségügyi tervezésben.

Nyers halálozási arányszám (H)


H = az elhaltak évi száma x 1000

A lakosság évközepi száma

Mivel a nyers halálozási arányszám értékét az életkor számottevően befolyásolja, az egyes korosztályok halandóságát az úgynevezett korspecifikus halálozási arányszám méri:

Az elhaltak évi száma az adott korosztályban x 1000

A lakosság évközepi száma az adott korosztályban


A halandóság életkor szerinti alakulása jellegzetes görbét ír le, amelyet halálozási görbének nevezünk. A halálozás a kezdeti életszakaszban, a csecsemőkorban igen magas értékkel indul, majd egy éves kortól hírtelen lecsökken. Gyermekkorban – 10 év körül – a legalacsonyabb. Felnőtt korban előbb lassan, majd gyorsabban emelkedik. 60 év körül éri el a csecsemőhalálozási szintet.

Az életkor nem csupán a halálozás mértékét differenciálja erőteljesen, hanem jellegzetesen változnak az életkorral a vezető halálokok is.



7. tétel Többlethalálozás. Potenciálisan elvesztett évek.



A többlethalálozásra alapozott demográfiai elemző módszer kidolgozásához az a felismerés vezetett, hogy a fejlett országokban az igen alacsony halandóságot kétségtelenül nehezebb csökkenteni, de nem lehetetlen és a halandóságban is tekintélyes különbözőségek észlelhetők egy-egy lakosságcsoport vonatkozásában.

A többlethalálozási módszer az indirekt, standardizálást alkalmazza a világon, mert minimális korspecifikus halálozással, mint standard viszonyítási alappal.

A standard tehát egy olyan lista, amelyek elemeit más és más ország adja, ahol éppen a legalacsonyabb az adott korosztály halálozása.

Egy –egy ország várt minimális halálozása


    • a világon mért minimális korspecifikus halálozásból és

    • az adott ország népességének kormegoszlásából számított halálozás.

Többlethalálozás: az adott országban bekövetkező különbség: tényleges halálozás – várt minimális halálozás.

Többlethalálozási hányados (THH % )


THH % = Többlethalálozás x 100

Várt minimális halálozás

Értéke minimum O, ha adott ország képviseli a legkisebb minimumot. Az alapul vett minimum szint lehet adott évi, illetve történelmi minimum. Az előbbit országok közötti az utóbbit egy országon belüli – pl. mortalitás időbeli elemzésekor – összehasonlításban célszerű alkalmazni. Az utóbbi ugyanis azt a minimális halálozást jelenti, amely időben ez idáig előfordult egy-egy korosztályban. Világszinten az adott évi és a történelmi minimum általában egybeesik a legtöbb korosztályban.

Az elveszített potenciális életévek: módszere az elhalálozás miatt meg nem élt életévek aspektusaiból elemzi a mortalitást. Minden egyes halálozás nem csak az egyén számára jelent elveszített életéveket, de populációs méretekben bioszociális veszteséget is jelent, képez.

A halálokok szerinti elemzés a bioszociális veszteség szemszögéből segíti


    • behatárolni a halálokok relatív fontosságát,

    • az egészségügyi és a társadalmi prioritások meghatározását, amely hatékony prevenció és egészségügyi ellátás tervezésének feltétele.

Az elveszített potenciális évek módszere a bioszociális veszteséget legszélesebb körben az 1-70 éves életszakaszon méri és elemzi.

Az elveszített potenciális évek adott évi abszolút száma a 70 – elhalt életkora (év) különbségéből összegződik 1000 lakosra viszonyítva:



Elveszített potenciális évek adott évi száma x 1000

Az 1-70 éves lakosság évközepi száma az adott évben


Elveszített potenciális aktív évek: a módszer specifikus alkalmazása az aktív életszakaszra (15-60 év). Az elveszített potenciális aktív évek – a kijelölt határoknak – megfelelően az aktív korai halálozások alapján a 60 – az elhalt élet kora (év).

Életév veszteségeket összegzi és viszonyítja az aktív korú lakosság évközepi számához lehetőségek + eszközök = 0 érdemi beavatkozás nélkül.


8. tétel Demográfiai átalakulás. A világnépesség számának alakulása

A XIX. sz. jelentős változás következett be a fejlett országokban, ezt a folyamatot és jellegzetes szakaszait szokták demográfiai tranzakciónak nevezni, illetve népesedési ciklusnak. A pretranzíciós időszakot hosszútávon igen magas natalitás és mortalitás mellett minimális népességszaporodás jellemezte. Rövidtávon ezek a mutatók ingadoztak. Az 1800 években nagymértékben csökkent a mortalitás, miközben a natalitás a század második feléig változatlanul magas maradt. Így ez a szakasz a népesség számának gyorsütemű növekedését eredményezte (demográfiai robbanás).

A század második felében megkezdődött a születések számának csökkenése is a fejlett országokban, de ugyan akkor folytatódott a halandóság csökkenése is. A demográfiai átalakulás a legtöbb fejlett országban az 1930 –as évekre befejeződött. Azóta a natalitás és a mortalitás viszonylag alacsony szinten stagnál. A 80-as évek közepén a fejlett ipari országokat általában igen alacsony élveszületési arányszám jellemzi, de ez igen alacsony halandóság mellett ez nem feltétlenül eredményez természetes fogyást.

A fejlődő országokban most zajlik a demográfiai átalakulás, melyet a WHO igen sok szervezet programja is támogat.

A termékenységbeli különbségeket jelzi, hogy a fejlett országokban a népességszám stagnál, a fejlődő országokban viszont a nettó reprodukciós együttható értéke 2, azaz ha nem történik számottevő csökkenés a termékenységben, ezen fejlődő országok népessége egy generáció alatt megkétszereződhet. A demográfiai robbanás tehát eddig soha nem észlelt méreteket ölt a fejlődő országokban. A termékenység szoros összefüggésben van nemcsak a népesség szám növekedésével, hanem a népesség kormegoszlásával is.

Korfa: a népesség kor és nem szerinti megoszlását érzékeltető jellegzetes felépítésű ábrát nevezi a demográfia korfának. A korfa voltaképpen egy összetett szalagdiagram, amely a férfi és női lakosság számát (vagy százalék arányát) mutatja korévenként (vagy korcsoportonként) Három típusa van:


  1. szaporodó: úgynevezett piramis alakú, pl. Mexikó a fejlődő országokra jellemző, igen nagymérvű gyermek utánpótlás, egyben a jövőbeni szaporodás bázisa

  2. stacioner - stagnáló: úgynevezett harang alakú. Stagnáló népesség szám, amely általában a fejlett országokra jellemző, pl. Svédországban a nettó reprodukciós együttható alig haladja meg az 1-et.

  3. öreg vagy fogyó típus úgynevezett urna alakú megjelent a fejlett országok között. Pl. Magyarország népességének alul beszűkülő korfája már 1970-ben jelezte, hogy veszélyben van a jövő populációs növekedésének alapja.

A világnépesség számának és összetételének alakulása. Az 1950-es években a világnépesség 1/3-a élt a fejlett országokban, a 80-as évekre ez ¼-re módosult.

Urbanizációs szint:



    • fejlett országokban 72%

    • fejlődő országokban 31%

Tekintélyes migráció észlelhető az elmaradottabb országokból az iparilag fejlettebb országok irányába. A népesség öregedése ma már világjelenség, azaz nem korlátozódik csupán a fejlett országokra. Az idős – 60 éves és idősebb – népesség száma gyorsabban nő, mint az össznépesség száma. A fejlett országokban a népesség öregedésének specifikus demográfiai jellemzője magának az időskorú lakosságnak a további öregedése. Megnőtt és növekszik az idős lakosság körében a 85 éves és idősebbek aránya.


9 tétel Az epidemiológia fogalma, tárgya, adatforrásai, módszerei
Az epidemiológia: az orvostudománynak az – az ága, amely a lakosság körében vizsgálja az egészségi állapottal kapcsolatos jelenségeket, történéseket, folyamatokat és keresi azok populációs szintű megoldásának, befolyásolásának lehetőségeit. Az epidemiológia kialakulása a XIX. sz. második felére vezethető vissza. Ekkor alkalmaztak először olyan természetű átgondolt vizsgálatokat, amelyek a fertőzés okainak, terjedésének, a lakosság körében történő feltárását tűzték ki célul. Így kezdetben az epidemiológia leszűkült az orvostudományon belül a járványtanra. Ennek oka az volt, hogy a fertőző betegségek jelentették még hosszú távon a legnagyobb veszélyt a lakosság számára és a fertőző betegségek epidémiás jelleggel könnyen felismerhető volt.

„Társadalmi fejlődés => visszaszorítás => új epidémiák


A mai értelemben vett modern epidemiológia vizsgálati tárgya szélesen értelmezett, azaz az epidemiológiai vizsgálatok irányulhatnak:

    • akut és krónikus

    • szomatikus vagy pszichés

    • fertőző vagy nem fertőző betegségekre, egészségkárosodásra éppúgy, mint a lakosság ( csoport) egészségi állapotával kapcsolatos bármely jelenségre, így pl. a megelőző intézkedések, az egészségügyi ellátás hatékonyságának az értékelésére.

Az epidemiológiai vizsgálatok a következő célokat szolgálják:

    • feltárni és leírni a betegségeknek egy adott populációban való előfordulását, gyakoriságát és azok dinamikáját

    • hozzájárulni az etiológiai és kockázati tényezők törvényszerűségek azonosításához

    • elméleti és gyakorlati ismeretekkel segíteni az egészségügyi ellátó tevékenység tervezését, fejlesztését.

Modern epidemiológia szélesen értelmezett tárgyának és vizsgálati céloknak megfelelően adatait is széles körből meríti. Így felhasznál népességi, népesedési, klinikai és laboratóriumi adatokat egyaránt. Egészségügyi rendszeres és kötelező nyilvántartásokat, bejelentéseket, rutin statisztikákat. A céloknak megfelelően alakultak ki és fejlődnek az epidemiológia főbb módszertani ágai:

  1. Deszkriptív epidemiológiai: vizsgálat megfigyeli és leírja a lakosság körében létező jelenségeket anélkül, hogy a vizsgáló beavatkozna a történés a folyamat természetes alakulásába.

  2. analitikus epidemiológiai: vizsgálatok összefüggéseket kutatnak és tesztelik a hipotetikus oki összefüggéseket. Azonosítják a rizikófaktorokat.

  3. Az experimentális epidemiológiai: kísérleti eszközöket alkalmazza.

A gyakorlatban nem mindig lehetséges szétválasztani őket, a vizsgálatokban igen gyakran ötvöződnek a különböző típusú módszertani elemek.

10 tétel Descriptív epidemiológiai vizsgálatok, morbiditás mérése

A lakosság egészségének a védelme, a betegségének a védelme, a betegségek kóros állapotok és egészségkárosodások populációs méretű megelőzése és ellátása, a lakosság egészségi állapotának epidemiológiai információkkal megalapozott ismeretét igényli. A lakosság egészségi állapotáról alkotott kép annál teljesebb, minél szélesebb körben nyújtanak betekintést az epidemiológiai információk, hogy mely betegségek hogyan befolyásolják a lakosság egészségi állapotát – ideértve a várható átlagos élettartamtól, az életnek az egészségi állapota által befolyásolt minőségén át, az életmódot és az életviteli lehetőségeket egyaránt.

A descriptív epidemiológia körébe tartozó vizsgálatok elsősorban ellátási, tervezési, vezetési célokra szolgáltatnak információt az ellátandó populáció egészségi állapotáról, de alkalmasak lehetnek hipotézisek felállítására is, amely feltételezések az adott irányban további – analitikus – kutatásokra késztetnek. A deskriptív epidemiológia a betegségek előfordulásának megfigyelését három alapvető irányból közelíti meg.


    • személyi jellemzők

    • hely

    • idő

Morbiditás mérése: az epidemiológiában morbiditáson a lakosság megbetegedési és betegségi viszonyait értjük, ahol a betegség fogalomköre nem feltétlenül szűkül le objektíve megállapított – orvos által diagnosztizált – szomatikus, pszichés vagy mentális elváltozásokra, hanem beletartozhat az egyén szubjektív betegségérzete (tünetek, állapotok), amely a megszokott életvitelt gátolja.

A morbiditás mérése általában arányszámokkal, gyakorisági viszonyszámokkal történik. Az epidemiológia azonban alapvetően megkülönbözteti az új fellépő jelenségek és keletkezési idejétől függetlenül, már fenn álló jelenségek gyakoriságának a mérését.


Incidencia és prevalencia:


Incidencián az új betegségi esetek, megbetegedések egy meghatározott időtartamban, általában egy év alatti előfordulását értjük. Általános alak: I.

I = Új esetek száma adott idő alatt x K

A kockázatnak kitett népesség száma ugyan azon idő alatt

Speciális személy –év megközelítés:

I = Új esetek száma a megfigyelés ideje alatt x K

Megfigyelt személy-évek száma a megfigyelés ideje alatt



Prevalencia: a betegség, - a beteg személyek – gyakoriságát méri egy meghatározott időpontban. Alakja: P.

P = A betegségben szenvedő személyek száma adott időpontban x K

A kockázatnak kitett népesség száma ugyanazon időpontban

Az incidencia és a prevalencia összefüggése:


Incidencia

Prevalencia

Kilépők – Gyógyultak, elhaltak

A morbiditás megismerésének feltételrendszere:

Nyilvántartott ismert morbiditás:


    • kötelező, folyamatos bejelentések – morbiditási felügyelet

    • regiszterek – vak, iker, veleszületett rendellenességek

    • egészségügyi intézmények statisztikái

    • társadalombiztosítási statisztikák

  • Rejtett morbiditás:

    • szűrő vizsgálatok

    • követéses vizsgálatok

11 tétel A szűrővizsgálattal kapcsolatos követelmények
Szűrővizsgálatokról akkor beszélünk, amikor a látszólag önmagát egészségesnek érző ember, önkéntesen olyan vizsgálatoknak veti alá önmagát, melynek során még tüneteket még nem okozó, de vizsgálattal a betegség csíráját kimutatható elváltozást jelez.

Szűrővizsgálatok kritériumai:


  1. önkéntesség-kivéve speciális munkakörök, csecsemők

  2. népbetegségre is történik szűrővizsgálat – arra, ami a lakosság körében gyakran előforduló betegség, pl. TBC

  3. olyan betegségre is végzünk szűrést, amely időben felismerve 100%-ban gyógyítható, pl. méhnyakrák, emlőrák

  4. minél kevesebb legyen az invazív (behatoló) fájdalmas beavatkozás, pl. Japánban – vastagbél szűrés

  5. Költséghatékonyság, pl. mammográfia

  6. egyértelmű legyen a kiszűrt személyek sorsa => továbbiakban megfelelő helyre kell irányítani a további diagnosztikai, terápiás lehetőségekre.

Szűréstípusok Magyarországon:


  1. alapellátások során – háziorvosi praxisban is elvégezhető vizsgálatok, pl. vérnyomásmérés, vércukor, koleszterin, EKG

  2. szakellátási formában végezhető szűrővizsgálat: pl. méhnyakrák, mammográfia, mellkasröntgen

  3. újszülöttek, csecsemők körében végzett szűrés, pl. PKU szűrés phenilketanúria-idiócizmushoz vezet,

A szűrés epidemiológiai értelemben vett definíciója:


A rejtett – nem diagnosztizált – betegségek, elváltozások valószínűsített feltárása, könnyen és gyorsan kivitelezhető, a szűrtek számára a kockázat veszély nélkül elfogadható tesztek, vizsgálatok és egyéb eljárások alkalmazásával.

A szűrési tesztek elkülönítik azokat a látszólag egészséges személyeket, akik nagy valószínűséggel betegek a nagy valószínűséggel nem beteg személyektől. A szűrés tehát önmagában nem diagnosztikus eljárás. A pozitív vagy bizonytalan szűrési eredményű személyeket további kivizsgálásra szükséges utalni a diagnosztizáció – és szükség esetén a kezelés – érdekében.


Kritériumai:


    • reproduktívitás: megismételhetőség

    • validitás: a teszt szűrőképessége

    • specifitás: korrekten 100% azonosítja a nem beteg embereket

    • szenzitivitás: korrekten 100% azonosítja a pozitív betegeket

    • + prediktív érték: megadja, hogy egy pozitív eredményű személy milyen valószínűséggel beteg

    • prediktív érték: megadja, hogy egy személy negatív eredményességéből milyen valószínűséggel következik a betegségtől való mentessége.

Fajtái:


    • tömeges

    • multifázisos

    • általános szűrővizsgálatok

    • előírt

    • követéses vizsgálatok



12 tétel Analitikus epidemiológiai vizsgálatok. Kockázat és kockázati tényező
Az analitikus epidemiológia túllép az egészségi állapottal kapcsolatos jelenségek leírásán – (deszkriptív epidemiológia) és előtérbe állítja a vizsgálat epidemiológiai jelenség etiológiáját. Mivel az egészségi állapottal összefüggő jelenségek nem véletlenszerűen bekövetkező események, ezért az analitikus epidemiológia célzott tanulmányokban vizsgálja.

    • a jelenség, mint okozat és az azt

    • előidéző, befolyásoló tényezők, mint feltételezett okok közötti összefüggéseket.

Célja feltárni azon etiológiai és egyéb befolyásoló tényezőket, amelyek hozzájárulnak a vizsgált betegség kifejlődéséhez, és visszaszorításuk csökkenti a betegség előfordulási gyakoriságát.

Az analitikus epidemiológia tág teret szentel az úgynevezett kockázati tényező rizikófaktorok:



    • azonosítására

    • az egészségre gyakorolt hatásuk mérésére

    • hatásmechanizmusuk feltárására

Analitikus epidemiológiai vizsgálatok típusai: Módszertani szempontból a vizsgálat célját, anyagát és módját tekintve három fő típusa van:

  1. eset-kontroll vizsgálat: kiindul egy beteg és egy kontroll csoportból, vizsgálja a kockázati tényező előfordulását a két csoportban

  2. kohor vizsgálat: kiindul egy exponált és egy nem exponált csoportból, ahol a vizsgált betegségből mindkét csoport egyedei mentesek, vizsgálja az adott betegség fellépését mindkét csoportban.

  3. keresztmetszeti vizsgálat: kiindul egy rétegzetlen mintából vizsgálja minden egyes mintabeli személy esetében egyszerre a betegség és a kockázati tényező jelenlétét.



13 tétel A magyar lakosság egészségi állapota: a születés, halálozás, szaporodás, fogyás és élettartam mutatószámai
Magyarországon a népesség évről-évre csökken. 1999-ben 48600 fővel éltek kevesebben mint egy évvel korábban. A népesség előreszámítások szerint 2050-re hasonló tendenciák érvényesülése esetén a lakosságszám 8 millióra csökkenhet. A népesség szám csökkenése az alacsony, folyamatosan csökkenő élve születések és a magas stagnáló halálozások következménye.

1999- ben 94645 gyermek született – az 10000 lakosra jutó élve születések száma 94, 2656 kevesebb mint 1998-ban. A teljes termékenységi arányszám 130/100 volt. Ahhoz, hogy a népesség száma változatlan maradjon, minden 100 nőnek 200-213 gyermeket kellene világra hoznia. Egyre több nő szül idősebb korban, az élve születési arányszám 30 éves kor alatt csökken a felett pedig nő. A születési szám csökkenéséhez hozzájárul a házasság kötések idősebb élet korra halasztása, a házasodási kedv csökkenése és a válások magas száma, a népességben csökken a családban élők részaránya.

Európa többi államához hasonlóan a magyar népesség is öregszik, az elmúlt évtizedekben a populációban folyamatosan csökkent a gyermekek és növekedett az idősek részaránya.

1999-ben a lakosság


    • 17,1% 15 év alatti

    • 68,3% 15-64 éves

    • 14,6% 64 év feletti

100 gyermekkorúra ( 15 éven alulira) jutó 64 év feletti személyek száma 1999-ben 85,5 volt azaz, az öregedési index értéke folyamatosan növekszik. A növekedés oka elsősorban a fiatalok arányának csökkenése, az idősek aránya lassabb mértékben növekszik.

1999-ben a 10000 lakosra jutó halálozások száma 142-re emelkedett az 1998-as 139-ről. A halálozásban jelentős területi különbségek tapasztalhatók.

A csecsemő halandóság 1999-ben javult az előző évekhez képest, míg 1998-ban 10000élve szülöttre 97 egy éven aluli elhalálozott jutott, addig ez az érték 1999-ben 84 volt. Ez az arány a nyugat európai értékkel összevetve még mindig nagyon magas.

1999-ben tovább nőt a férfiak születéskor várható átlagos élettartama 66,4 év, míg a nőké kissé csökkent 75,2 év. Ezek az értékek 2-3 évvel alacsonyabbak mint az európai és 1-2 évvel a közép-kelet-európai átlagnál.

A hosszabb távú trendeket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a magyar férfiak lemaradása tovább növekszik a nyugat-európai társaikéhoz viszonyítva, mivel a nyugat – európai férfi lakosság életkilátásai sokkal gyorsabban javulnak, mint a magyaroké. A nők lemaradása nem növekedett az utóbbi években.

14. tétel A magyar lakosság egészségi állapota: a mortalitás és morbiditás struktúrája. A vezető halálokok és megbetegedések.
Az európai tagországokhoz képest igen jelentős az elmaradásunk, amit az egészségügy önmagában nem képes megváltoztatni, csak interszektorális intézkedésekkel lehet eredményeket elérni. A halálozás az országon belül is jelentős eltéréseket mutat és az e mögött rejlő okok feltárása szintén kiemelt feladat. A vezető halál okok népegészségügyi szempontból igen fontosak, az életminőség nagymértékű megromlásához vezetnek, jelentős életév veszteséget eredményeznek.

Csecsemőhalálozás: Az európai országokhoz viszonyítva a magyarországi csecsemőhalandóság magas, az európai átlag 2x-e. Ez azonban folyamatosan csökken. 1997-ben tízezer újszülöttre 98, míg 1999-ben 84 elhalálozás jutott. A csecsemőhalálozási mutatók az országon belül jelentős különbségeket mutatnak, ami felhívja a figyelmet az egészségügyi ellátásban illetve a szociális-gazdasági helyzetben fennálló egyenlőtlenségekre.

Összes halálozás: A magyar lakosság halandósága Európán belül igen kedvezőtlen. A korai halálozás (65 év alattiak) az utóbbi évtizedben a szomszédos, volt szocialista országok paramétereihez hasonlóan alakult. Az utóbbi években a tendencia kismértékben javult a férfiak és nők esetében egyaránt, azonban a halálozás még jelenleg is az európai országok átlagának 2x-se. Hazánkban az idős korú – 65 év felettiek - férfiak halálozása is kedvezőtlenül alakult, mint az európai térség többi országában. 100 ezer főre jutó halálozás mind a férfiaknál, mind a nőknél az európai 1,5 x-ese. Az össz halálozás az országom belül jelentős különbségeket mutat. Hazánkban az összes halálozás kb. 34 % öt vezető betegségcsoport miatt következik be. A haláloki struktúra mindkét nem esetén kismértékben bár, de folyamatosan módosul, a daganatos halálozás arányát tekintve is egyre inkább növekszik.

Az elkerülhető megelőzhető – 65 év alatti halálozások- trendjére jellemző, hogy a férfi lakosság körében a májzsugor, a tüdőrák ajak-szájüregi danatok okozta, nők körében pedig a májzsugor, és a tüdőrák okozta halálozás jelentősen növekszik.



  1. Keringési rendszer betegségei okozta halálozás és morbiditás:

    • ischaémiás szívbetegség

    • agyér betegség

    • magas vérnyomás betegség

  1. Rosszindulatú daganatok okozta halálozás és morbiditás:

    • a légcső, a hörgő és a tüdő okozta rosszindulatú daganat okozta halálozás

    • a gyomor rosszindulatú daganata okozta halálozás

    • vastagbél és végbél daganata okozta halálozás

    • az ajak, a szájüreg és a garat daganata okozta halálozás

    • a női emlő és méhnyak rák daganata okozta halálozás

    • a prosztata rosszindulatú daganata okozta halálozás

  1. Emésztő rendszeri betegségek okozta halálozás

  2. Erőszakos okok miatti halálozás

  3. Légző rendszeri betegségek okozta halálozás


15 tétel A fejlődő és fejlett országok lakossága egészségi állapotának átfogó jellemzése, a mortalitás nemzetközi tendenciái.
Az utóbbi évtizedekben tekintélyes csökkenés következett be a halálozásban nem csak a fejlett világban, hanem a fejlődő országokban is. Egy sor fejlődő országban a halandóság megközelíti bizonyos fejlett országok mortalitási szintjét, ugyanakkor változatlanul lényegi különbség észlelhető a halálozási struktúrában. Kevésben van érdemi lehetőség a részletes haláloki struktúrák összehasonlítására – egyebek között – a fejlődő országok egy részében még ma is tapasztalható haláloki adatszolgáltatási hiányosságok és bizonytalanságok miatt.

A WHO haláloki becslése szerint a fejlett országok lakosságának halálozását túlnyomórészt meghatározó főbb halálok a fejlődő országokban történő halálokozások felét sem teszik ki. A fertőző betegségek okozta halálozáson túl – ( fejletteknél 1%) -, kivált képpen nagy az eltérés a keringésrendszeri betegségek és a daganatos betegségek okozta halálozásban: haláloki súlyuk a fejlődő országokban mint egy harmada a fejlett országokéinak. A légző rendszeri betegségek viszont a fejlődő országokban szerepelnek kétszeres súllyal. A fejlett országokban az összes halál eset 2/3 %-a a 65 éves vagy idősebb lakosság köréből kerül ki, ezzel szemben a fejlődő országokban még 1/3-sem. A fejlődő országokban aranytalanul magas a fiatalkori halálozás (40%, míg a fejlettnél 4%). A fejlett világban az ischaémiás szívbetegségek (férfiaknál), és az agyérbetegségek (férfiak és nők) okozta halálozás a 60-as évekig nőt, azóta csökken. Továbbra is a légcső-, a hörgők és a tüdő rosszindulati daganatai a legmarkánsabb mortalitási probléma. Motoros- jármű balesetek, a fiatalokra jellemző.



16.tétel A keringési rendszer betegségeinek népegészségügyi vonatkozásai. A központi és perifériás keringés zavarai.

A központi és perifériás keringés zavarai


Az új népegészségügyi program a keringési rendellenességgel kapcsolatban különböző célokat tűzött ki. Ilyen:

az infartusos halálozás megelőzése.

Ennek érdekében elsődleges a hipertónia (magas vérnyomás) szűrővizsgálat fejlesztése.

az agyérbetegségek miatti halálozás csökkentése.

Valamint csökkenjen a szélütések maradandó károsodása (magas vérnyomás szűréssel)

A keringési rendellenességek 3 fő csoportja:


1./ ISZB (érszűkület):

Oka: --- a vér zsírtartalmának megemelkedése (koleszterinszint emelkedés)

--- életmód,

--- genetikai hajlam.

--- dohányzás,

--- magas vérnyomás,

--- cukorbetegség (diabetis mellitus)

--- elhízás,

--- vesebetegségek (hiperosis)

2./ Agyér betegségek:

Oka: ----- magas vérnyomás,

----- szívbetegség,

----- cukorbetegség,

----- elhízás.

----- genetika

----- életmód.

3./ Perifériás környéki érszűkület (főként végtagoknál)

Oka: --- dohányzás,

--- cukorbetegség,

--- magas vérzsírtartalom,

--- visszértágulat, érszűkület,

--- genetika

--- életmód.

A halandóság szintjén: meghatározó tényezők:

→ életmód (rizikófaktorok)

→ eü. Ellátás minősége (18 %-ban meghatározó)

→ környezeti tényezők ( stressz, levegőszennyezés stb.)

Az alkoholizmus és a dohányzás az a két tényező, amely a legfontosabb rizikótényező a halálozások közrejátszásánál.


A központi keringés zavarai:


A keringés szerveinek megbetegedései fokozott munkát rónak a szívre.

A központi keringés zavaráról beszélünk akkor, ha a szív működésében zavar keletkezik.

A szívbetegségek vagy a jobb, vagy a ball szív rendellenességével kezdődnek.

Ilyen például a :

I. vírusos fertőzésekből adódó szövődmények kialakulásai,

II. baktérium okozta gyulladásos megbetegedésből eredő



  • billentyű elégtelenség

  • billentyű szűkület okozta szívbetegségek. (a baktérium a szívbillentyű-




  • jéhez eljut és gyulladást okoz)

III. magas vérnyomás: amikor a túlzott erőkifejtés miatt a bal-kamra megvastagodik és egy
idő után a szív túlfárad és kialakul: --- a szívelégtelenség.

IV. tüdőbetegség:  ha a tüdőbe a vér csak túlnyomással tud eljutni, (pl. TBC, dohányzás )


miatt a jobb-kamra egy idő után szintén elfárad és ---
szívelégtelenséghez vezet.
Normál esetben, amikor a szív kinyomja a vért a szív teljesen üres marad.

I.Bal-fél szívelégtelenség esetén ha


A bal-kamrában vér marad és a szívben nyomás-megnövekedés, keletkezik melyet a szív tovább, próbál kinyomni, tehát túlmunkát végez. A nyomáscsökkentést úgy próbálja elérni, hogy visszafelé nyomja a vért a tüdőbe. Ezáltal nehézlégzés keletkezik, un. diszpnoe légszomjat okozva.
A diszpnoe fajtái:

1./ munkavégzés diszpnoe amikor a munka során a légzés miatt pihenőt kell tartani.

2./ nyugalmi diszpnoe amikor az egyén pihenéskor is légzési nehézségekkel küzd.

3./ ortopnoe amikor az egyén már szinte harapja a levegőt légzési nehézségei miatt.

4./ tüdővizenyő, amikor az érpályából a vérplazma kiszivárog a tüdőbe és a tüdőből

Rózsaszín habos váladék jön fel. (saját vérébe fullad meg)

II.Jobb-fél szívelégtelenség esetén


A vér a keringéssel ellentétes irányban próbál haladni a nagyvéráram felé. A nyomás megemelkedés miatt a vérplazma a szövetek között kezd kipréselődni (pl. szimmetrikus bokaduzzanatot okoz).

Ha a jobb szív munkája továbbra sem javul, a daganat bokától felfelé haladva folytatódik.



Tésztatapintású: amikor a lábszárt benyomjuk és a lenyomat, ott marad egy ideig.

Majd a duzzanat eléri a májat, lépet, a has puffadt s benne víz jelenik meg  aszcitesznek nevezzük. S ez a mellüregi folyadék megnövekvés a szív megállásához vezethet.

Ha a szív egyik fele beteg, egy idő után a túlmunka miatt a másik fél is megbetegszik.

Például ha a ball szív betegségét a jobb követi: - az átmeneti nehéz légzés csökken, de ugyanakkor megjelenik a szimmetrikus bokaduzzanat ez már teljes szívelégtelenség --- óriásszív.

Jobboldali szív-fél betegség esetén gyakori tünet: ---- a gyakori éjszakai vizelés.

Tanácsok! (ZH kérdés is lehet!)


  • a folyadék visszajuttatása a vérbe Reggel vízhajtó adása + megfelelő szívgyógyszer adása.

  • ha a folyadék már a derékig is eljutott a szervezetbe felpockolt fekvés éjszakára (majdnem ülve aludjék).

A perifériás keringés zavarai:


  • artériák (oxigént szállít, kivezet a szívből)

  • vénák (sötét színű széndioxidban dús, lassan folyik, és a szívbe vezet)

  • erek

A perifériás keringés: = vénás keringés.

Ha az érfal sima felszíne megváltozik Pl. zsírlerakódás, keletkezik az érfalon, a rajta áthaladó vér keringése lelassul, --- letapad, vérrög keletkezik, ami onnan leszakadva a vérbe áramolva trombózist okozhat.



Trombózis: a vér az érpályán belül megalvad, és vérrög keletkezik.

Oka: értágulat (tartós állás, ülés, szülés után)

 A vérkeringés lelassul (mely ingere az alvadásnak)

 A tágult véna begyullad (nem sima az érfal, rücskös és a vér az érfalhoz tapad)

Veszélye: - ha elkezdünk mozogni, a vérrögből leszakadnak darabok és a véráramba

Kerülve trombózist, embóliát okozhatnak.



17. Tétel A légzőszervrendszer betegségeinek népegészségügyi vonatkozásai. A leggyakoribb légzőszervi betegségek.

A leggyakoribb légzőszervi betegségek


A krónikus légzőszervi betegségekben (kalb) szenvedők 80-90 %-a dohányos. De ahhoz, hogy a betegség kialakuljon, szükséges még a genetikai hajlam is. A kor előrehaladtával a tüdőbetegségek kialakulása is fokozottan nő. Mo. a tüdőbetegség miatti halálozás eléggé magas.

A tüdő betegségei:


1./ Bronhitisz: a hörgőutak begyulladnak, idült krónikus görgőgyulladást okoznak.

2./ Tüdőtágulat:(emphizéma) a szennyeződés miatt a tüdő léghólyagocskái közötti kötőszövetek

Elpusztulnak, melynek hatására a tüdő felülete felére is csökkenhet.



Tünetei: - légszomj jelentkezik, a száj környéke lila, a mellkas megnő, amely

Légvételkor sem képes már tovább tágulni. (nagy mellkas)



3./ Allergia: a különböző szennyeződések miatt évek alatt alakul ki.

(pl. poliallergia alakul ki—amikor már mindenre allergiás az egyén)

Ha az allergiát nem kezelik időben, asztmává alakulhat.

4./ Asztma: egy túlérzékenységi reakció, mely lehet felnőtt kori és gyerekkori betegség is.

Tünetei: - az illető jól van, s csak a rohamok alatt vannak kilégzési nehézségei!

Jellemzői: köhögés, melynek során nagyon nehezen tudja felköhögni a sűrű

Faszerű erős váladékot.

Okai: a hörgőket sima izom borítja, amely begörcsöl és szűkíti a légutakat,

 A nyálkahártya termeli a váladékot,

 A hörgők belső laphámja beduzzad és szűkíti a lég utat.

Megoldás: -- asztma ellenes spray használata



  • roham előtt a megfelelő köptető hatású gyógyszer bevétele.

5./ TBC (fertőző betegség)

6./ Daganatos betegségek

A hörgőrák férfiak esetén, az első helyen áll.

Kockázati tényezői:


  • dohányzás,

  • foglalkozási ártalom (por, bányászat stb.)

  • Levegőszennyezés.


18.Tétel Az emésztőrendszer betegségei – a májbetegségek, fekélybetegség, elhízás, cukorbetegség.

Májbetegségek, fekélybetegség


Az emésztőrendszer feladata, a tápanyagok felvétele, építőkövekre való bontása, majd azok felszívása és az emészthetetlen salakanyagok eltávolítása.

A szájüregtől a végbélig terjedő szakasz az emésztőrendszer. Tehát a betegségek is e szakaszon belül alakulnak ki.



Szájüreg: a keresztül kerül a tápanyag a nyál segítségével a garaton keresztül az

Gyomorba: ami a tápanyagcsatorna tágult szakasza. A gyomor tárolja a tápanyagot 2-3 órától 8-10 óra) előkészíti a tápanyagot az emésztésre.

Vékonybél: ahová a gyomorból eljut a tápanyag, és nagy része felszívódik. A salakanyag az

Vastagbélbe: kerül, ahonnan távozik a szervezetből.

Leggyakrabban kialakuló emésztőrendszeri betegség, a gyomorfekély, ami férfi – nő arányban 2: 1.

Kialakulásában szerepet játszik: ---- az etnikai különbség,

---- városi lakosság körében nagyobb (stresszesebb élet)


Rizikótényezői:


→ dohányzás (ami a savtermelést növeli)

→ kávé (reggel éhgyomorra)

→ alkohol

→ stressz

→ fertőzés (baktérium)

→ genetikai tényezők.


A gyomorfekély ------------------- elrákosodik (daganat alakul ki)

A nyombélfekély -------------------nem rákosodik el, de hasnyálmirigy gyulladást okoz.


Májbetegségek:


A májsejtek jelentős enzimkészlettel rendelkeznek, amelyek károsodás esetén a bérbe kerülnek. A különböző májbetegségek esetén más-más enzimszint emelkedik meg.

A májra ható káros tényezők:


  • alkohol,

  • gyógyszerek (pl. fogamzásgátlók)

  • vegyszerek (higanyszármazékok, ólom)

  • élő kártevők (hepatitis A,B. vírus, baktériumok)

Mo-on a májbetegségben meghaltak a 4. Helyen állnak, ami folyamatosan emelkedő tendenciát mutat.

A testsúly BMI:


B:- bady (test)

M: - tömeg kg 54

I: - mutató BMI= -------- = ----------- = 21.

M2 1,6 a négyzeten (160 cm magas)

20 alatt sovány

20-25 normál testsúly

25-30 enyhén túlsúlyos (diéta napi 600 kcal bevitel, mozgás)

30-40 kövér (gyógyszeres kezelés, mozgás)

40 extrém elhízott (műtét, utána gyógyszer, mozgás)
19. Tétel Daganatos betegségek előfordulása hazánkban - rizikótényezők szerepe kialakulásukban
A daganatos megbetegedések előfordulása hazánkban 22 % körül van.(a statisztikák eléggé hiányosak).

A daganatos megbetegedéseknél nem az eredeti daganat okoz nagy problémát (halált) hanem a daganat áttéte. A rosszindulatú sejt bejut a véráramba, eljut más szervekhez és ott áttéteket ad, ami halálhoz vezet.

Az emlőrák vezető helyen van Mo.-on a nők esetében, melyet mammográfiával vizsgálnak.

Kialakulásában nagy szerepet játszik:



  • az elhízás,

  • szülés, szoptatás (30 év után rizikófaktor)

  • fogamzásgátló gyógyszerek szedése,

  • alkohol, dohányzás.



Rizikótényezői:


→ 1./ életkor: a kor előre haladtával előfordulása egyre gyakoribb, de ma már a fiatalabb

korosztályt sem kíméli.

A prosztatarák 20 %-os emelkedést mutat.
→ 2./ a nem: férfiaknál ------------- hörgő, prosztatarák,

Nőknél ----------------- emlő, méhnyakrák,

Férfi-nő ----------------- vastagbéldaganat áll a vezető helyen.

3./ táplálkosztás,

Túl sok füstölt termékfogyasztás ------------- végbélrákhoz vezet.

4./ alkohol: túlzott fogyasztása ---------- máj és gyomorrákhoz vezet.

→ 5./ dohányzás: 16 %-kal növeli az elhalálozást ----------- tüdőrákhoz vezet.

6./ genetika: genetikailag öröklődés mutatható ki. Ha valakinek a szüleje rákban hal meg,

Nagyobb odafigyelést igényel.

7./ vírusfertőzés: mint krónikus, állandóan fennálló gyulladás szerepet játszik a daganatok

Kialakulásában, pl. nőknél a méhnyakrák állandó gyulladása.

8./ vírus- és szexuális szokások:

Kimutatták, hogy az apácák körében nem fordul elő méhnyakrák, ezzel

Szemben a prostituáltak magas arányban méhnyakrákot kapnak.

Megelőzés

Előny, ha időben kiszűrik és gyógyítják ezeket a betegségeket. Tehát a szűrővizsgálatokat kellene tovább terjeszteni, kiszélesíteni. S a kiszűrt személyek további ellátásáról gondoskodni.








Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©atelim.com 2016
rəhbərliyinə müraciət