HatáRÁTLÉPÉsek a doktoriskolák III nemzetközi konferenciája, Kolozsvár, 2010. augusztus 26–27. Szerkesztették: Dobos István Bene Sándor

77 Phoebus forrása, id. kiad., 419–420.

78 Kolozsvár, 1558. BITAY Ilona, Christian Schesaeus irodalmi munkásságának magyar vonatkozásai, 71-72. In. Művelődéstörténeti tanulmányok, szerk. CSETRI Elek, JAKÓ Zsigmond, TONK Sándor, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979.

79 Wittenberg, 1563.

80 BITAY Ilona, 73.

81 BINDER Pál, Az erdélyi szász polgári öntudat kialakulása XVI-XVII. század, Korunk, XLI (1982), 291.

82 Uo.

83 Uo. 292.

84 BALOGH F., i. m., 51.

85 Nászdala, az Epithalanium Gyulafehérváron jelent meg 1567-ben.

86 ZOVÁNYI Jenő, Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon, 247.

87 Teljes címe: Imago Boni Pastoris, Ad Christvm Mvndi Salvatorem accommodata: Iohan. 10. Carmine descripta a CHRISTIANO SCHESAEO, Pastore Ecclesiae Mediensis in Transyluania, Anno M.D.LXXXIIII.

88 733-as jelzet, Régi Magyar Könyvtár I. kötet Pótlások, közreadja az Országos Széchényi Könyvtár, Bp., 2002.

89 1579. november 10-én keltezett levél. Christianus SCHESAEUS, Opera Quae supersunt omnia, ed. Franciscus CSONKA, Budapest, 1979, 481. A levél eredetileg latin nyelven található meg.

90 Erich ROTH, Die Reformation in Siebenbürgen Ihr Verhältnis zu Wittenberg und der Schweiz, II, 1964, 44.

91Dr. Gustav GÜNDISCH, Über die Bibliothek des Bischofs Lukas Unglerus (1526–1600), Kirchliche Blätter 8 (1975), 2–3.

92 DR. Gustav GÜNDISCH, Bischof Matthias Schiffbaumer (†1611) im Spiegel seiner Bücher, Kirchliche Blätter, 6 (1976), 6–7.

93 Attila VERÓK, Über die Bücherverzeichnisse der Siebenbürger Sachsen, Ulrich A. WIEN, Krista ZACH, Humanismus in Ungarn und Siebenbürgen: Politik, Religion und Kunst im 16. Jahrhundert, 2004, 227.

94 További tájékozódási pontok: magyar részről Binder Pál, Balogh F. András, Pozsony Ferenc, Szegedi Edit szentelnek nagyobb teret a szászok múltjának kutatására. Német nyelven Gustav Gündisch jelentősége mellett Stefan Sienerth, Konrad Gündisch, Oskar és Joachim Wittstock, Erich Roth, Krista Zach említhető a teljesség igénye nélkül.

95 HELTAI János, Hitviták és irodalmi élet Kassán az 1660-as évtizedben [Vieoručné polemiky a literáry život v Košiciach okolo roku 1660] = 350. Vyročie Košickej Univerzity: jubilejny zborník príspevkov z medzinárodnej vedeckej konferencie Košice 27. februára 2007, ed. Cyril HIŠEM, Košice, 2007 (Katedra Histórie), 39–48, 39–43.

96 PÉTER Katalin, A református gyülekezet első száz esztendeje Sárospatakon = A tudomány szolgálatában: Emlékkönyv Benda Kálmán 80. születésnapjára, szerk. GLATZ Ferenc, Bp., MTA Történettudományi Intézet, 1993, 113–122; PÉTER Katalin, A jezsuiták működésének első szakasza Sárospatakon = Az értelmiség Magyarországon a 16–17. században, szerk. ZOMBORI István, Szeged, Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1988, 103–117.

97 HELTAI, i. m., 41.

98 A vita részletes filológiai leírását lásd: „Tenger az igaz hitrül való egyenetlenségek vitatásának eláradott özöne...”: Tanulmányok XVI–XIX. századi hitvitákról, szerk. HELTAI János, TASI Réka, Miskolc, Miskolci Egyetem BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék, 2005, 275–299; ZOVÁNYI Jenő, Sámbár Mátyás és Kis Imre hitvitái s az ezekkel egyidejű hitvitázó művek, TheolSz, 1925, 264–271; UŐ., Szóbeli hitviták Sárospatakon és Kassán, TheolSz, 1933/34, 139–148.

99 TASI Réka, „Könnyű vólna meg-torkolni”: Polemikus hang a 17–18. század fordulóján megjelent katolikus prédikációgyűjteményekben = „Tenger az igaz hitrül...”, i. m., 199–215, 199.

100 OLÁH Szabolcs, A hitvita retorikája: nyilvánosság és önszemlélet – 1577: Megjelenik Telegdi Mikós Postilláinak első része és Bornemisza Péter Négy könyvetskéje = A magyar irodalom történetei I. A kezdetektől 1800-ig, szerk. JANKOVITS László, ORLOVSZKY Géza, Bp., Gondolat Kiadó, 2007, 323–336, UŐ, A tanúságra hívás retorikája és a vita dialektikai elvű elutasítása = „Tenger az igaz hitrül...”, i. m., 13–31.

101 PÁZMÁNY Péter, A Szentírásról és anyaszentegyházról két rövid könyvecskék, Bécs, 1626 (RMNy 1551).

102 GYŐRI Levente, Pázmány Péter vitamódszere a Két rövid könyvecskékben = Pázmány Péter és kora: Pázmány irodalmi Műhely Tanulmányok, szerk. HARGITTAY Emil, Piliscsaba, PPKE BTK, 2001, 261–267, 266.

103 SÁMBÁR Mátyás, Három üdvösséges kérdés. Első: A lutheránusok és kálvinisták igaz hitben vannake? Második: Csak az egy pápista hité igaz? Harmadik: A pápisták ellenkezneké a Sz. Írással, avagy inkább a lutherek és kálvinisták?, Nagyszombat, 1661 (RMK I, 979).

104 BÁN Imre, A jezsuita államelmélet = B.I., Költők, eszmék, korszakok, szerk. BITSKEY István, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1997 (Bibliotheca Studiorum Litterarium, 11), 145–160.

105 Nádasdy közreműködése jelentős volt az ún. sárospataki hitvitán is. KULCSÁR Árpád, A sárospataki hitvita (1660. szeptember 30. – október 1.), Egyháztörténet, 1999, 21–46.

106 SZABÓ G. Zoltán, SZÖRÉNYI László, Kis magyar retorika: bevezetés az irodalmi retorikába, szerk. MÉSZ Lászlóné, Bp., Helikon Kiadó, 1997, 43–92.

107 MATKÓ István, Fövenyen épített ház romlása, avagy három kérdések körül gőgösen futkározó Sámbár Mátyás jezsuita ina szakadása. Melyben világosan megbizonyíttatik a Szent Irásból, I. Hogy a pápista vallás nem igaz vallás, II. Hogy csak az egy apostoli vallás igaz, mellyet a kálvinisták álhatatosan vallanak. III. Hogy a pápisták ellenkeznek a Sz.írással és a régi római vallással, nem a Kálvinisták. Kézdi Vásárhelyi Matko István, Felső-Bányai eklézsiának együgyű tanítója által, Szeben, 1666 (RMK I, 1043).

108 Uo., 44.

109 Uo., 41.

110 Uo., 5, 6, 71.

111 Csak néhány szöveghely a teljesség igénye nélkül: „No feleljen ezeknek Sámbár, az után ballagjon felénk.” Uo., 7. „ki konkolyos bálványozó tudományával behinté a tiszta mezőt” Uo., 8. „Ez is Sámbár ránk lőtt nyila vala, de ám visszapattana. Más tőrében is így akad.” Uo., 9. „nosza vesd ki e kötelet nyakadból” Uo., 11. „Bizony nem lehet jó fa amelynek ily mérges gyümölcsei vadnak (...) A pápista vallás poshatt és mérges gyümölcsei lám ezek.” Uo., 14. „De jer fordítsuk idegét nyakába.” Uo., 17. „De Sámbár uram nem tudom itt mit álmadoz?” Uo, 21. „De hogy magadtól ellenünk formált Labyrintusodban is ügess, jó Sámbár uram, inaszakadva.” Uo., 26. „Pápisták nem Krisztus sem nem Simon Péter, hanem Simon Mágus tanítványai.” Uo.,28. „hasonló egyesség ez amahoz amelyet az Fene Bestiáról olvasánk.” Uo., 62.

112 PÓSAHÁZI János, A három kérdésre való summás válasz tételnek egy arra lött alkalmatlan felelettel való nagyobb megerősödése és azon feleletnek megrázogatása, Sárospatak, 1666 (RMK I, 1050).

113 Uo., 27.

114 Uo., 17–19.

115 PÓSAHÁZI János, Summás választétel. Amaz csalóka könyvecskére: kinek cégére hogy már. Három idvességes kérdés. Írattatott egy Xeno-cosmus szerzetén lévő fráter által, Kassa, 1666 (RMK I, 1047); BORDA Lajos, Pósaházi János: Summás választétel (RMK I 1047): egy példányról eddig ismeretlen nyomtatott hitvita, MKsz 2000/4, 493–500. Sámbár Mátyás elveszett válaszirata: A három kérdésre lött summás válasz-tételre írott felelet. E műből példány nem ismeretes, de egykori létezése a hitvitaszövegek alapján bizonyos.

116 Uo., 47.

117 „Azt írja csorba csorosznyájú, az az fogú Sámbár...” PÓSAHÁZI, A három kérdésre való... i. m., 75. „Minek utána rossz bordában fogta volna fonalat, törött-fogú Sámbár...” Uo., 128. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni az irodalomtörténeti legendát, mely szerint Sámbárt egy szóbeli hitvitán Matkó legyőzte, de a protestáns prédikátor megkegyelmezett életének, és csak két fogát húzatta ki. Ennek valóságalapja azonban nem bizonyított, s Pósaházi sem rögzít róla pontosabb információt.

118 SÁMBÁR Mátyás, A három idvösséges kérdésre a Lutter és Kálvinista tanítók mint felelnek? Ugy, amint Matkó István mondja, fol. 128. X. ut Tök. Imé azért Matkó hazugságinak megtorkollása, és Pósaházi mocskainak megtapodása, Kassa, 1667 (RMK I, 1056).

119 1665-ben Dömötöri György, Vitnyédi István tübingeni alumnusa Christoph Wölflin ottani teológiaprofesszor számára latinra fordította a Három üdvösséges kérdés 1661. évi kiadását, melyre Wölflin három teológiai disputációval válaszolt. „Tenger az igaz hitrül...”, i. m., 276.

120 SÁMBÁR, A három idvösséges kérdésre a Lutter és Kálvinista..., i. m., 3.

121 Uo., 22.

122 MATKÓ István, X ut Tök könyvnek eltépése, avagy Bányász csákány, mellyel amaz fövenyen építetett s már leromlott házát, elébbi fövenyre sikertelen sárral raggatni akaró és 1000. mocskokkal eszelőssen színlő s mázoló Sambar Mattyas nevű tudatlan sárgyúró megcsákányoztatik Kézdi Vasarhellyi Matkó István mostan zilahi ecclésiának együgyű lelki pásztora által. Ki Sámbártól Bányásznak neveztetett, Sárospatak, 1668 (RMK I, 1072).

123 Uo. 12, 9.

124 Uo. )( 3b.

125 BÓKAY Antal, Bevezetés az irodalomtudományba, Bp., Osiris, 2006, 21–51.

126 BARTÓK István, „sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk”: Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1630–1700 között, Bp., Akadémiai Kiadó – Universitas, 1998.

127 Tarnai Andor a korszakban három stílusnemet különböztetett meg: udvarit, tudományost és a „cselédes” gazdáknak szólót. Uo., 265–267.

128 MOL P 1955 1 cs. 6. t. 95–96. Enyedi István levele Bethlen Elekhez – 1695. dec. 21.

129 A magyarországi protestáns lelkészek életútjával, képzésével, megélhetési körülményeivel kapcsolatosan lásd Ugrai 2003; Ugrai 2004; Ugrai 2007.

130 Az európai és amerikai oktatás társadalomtörténetének historiográfiai áttekintése: Sasfi 2006, leginkább 510–523.

131 Kaelble szerint ezen első korszak legfontosabb jellemzői: az oktatás alapvetően a hagyományos elitek és a nemesség fiaira terjed ki, az alsóbb rétegek anyagi eszközök hiányában távol maradnak tőle, a szegény diákok támogatása az egyház, testületek, családok, magánszemélyek adományaira épül, valamint a szolgadiák rendszerre.

132 Legfontosabb birtoktestek Küküllő vármegyében: Bethlenszentmiklós, Bonyha, Bernád, Csávás, Dányán, Dicső­szentmárton, Erzsébetváros, Gógán, Kisbún, Küküllőszéplak, Küküllővár, Magyarherepe, Marosbogát, Mezőbodon, Nagymedvés, Nagybún, Radnót, Teremi. A Felső-Fehér vármegyei birtokok közül Alsórákos és Olthévíz lelkésztársadalmát vizsgáltuk.

133 Pusztán a Bethlenekkel kapcsolatban álló egyháziak életútját vizsgálva némiképp torz kép alakulhat ki a karrier-lehetőségekről, lelkészi pályafutásokról, jelen írást ezért olyan esettanulmánynak szánjuk, amelynek következtetéseit, eredményeit a későbbiekben több – más területre és családokra kiterjedő – kutatással kell összehasonlítani.

134 A Bethlen család levéltára jelenleg több különálló egységben található: ROLKmIg F 327, F 328 valamint MOL P 55, P 56, P 1951, P 1952, P 1953, P 1954, P 1955, P 1960.

135 A Küküllői Református Egyházmegye vizitációs és parciális zsinati jegyzőkönyvei: EREL KükEhmLvt Egyházlátogatási jegyzőkönyvek: II/1, I/2, II/2, II/3, II/4, II/5, II/6. Kiadva: KükTK I. Egyházmegyei összeírások: KükEhmLvt Conscr. 1714, KükEhmLvt Conscr. 1749. Parciális zsinati jegyzőkönyvek: I/1, I/2, I/3.

136 Ünnepi legatusok kiküldéséről tudósító levelek a család levéltárában: Kolozsvárról – ROLKmIg F 328 Nr. 28. 171. (1695. dec. 19.); Uo. Nr. 44. 142. (1752. dec. 19.); Marosvásárhelyről – MOL P 1953 2. cs. 6. t. 115–116. (1724. ápr. 11.); Nagyenyedről – ROLKmIg F 328 Nr. 28. 70. (1694. dec. 20.); Uo. 72. (1695. dec. 20.); Uo. 168. (1695. dec.); Szászvárosról – ROLKmIg F 328 Nr. 28. 52. (1782. márc. 29.); Szatmárról – MOL P 1953 2. cs. 6. t. 161–162. (1741. május 17.); Székelyudvarhelyről – ROLKmIg F 328 Nr. 39. 270–271. (1736. május 17.).

137 ROLKmIg F 328 Nr. 28. 72. Az enyedi professzorok tudósító levele. Nagyenyed, 1695. dec. 20.

138 ROLKmIg F 328 Nr. 65. 5. Kis Gergely levele Bethlen Gergelyhez. Székelyudvarhely, 1783. ápr. 14.

139 ROLKmIg F 328 Nr. 149. 511. Bitai Péter elismervénye 1784. áprilisában.

140 ROLKmIg F 328 Nr. 149. 438. Bitai Péter elismervénye 1786. ápr. 24-én.

141 ROLKmIg F 328 Nr. 50. 82. Vesmás György levele Bethlen Lajoshoz. Enyed, 1773. nov. 17. Vesmás 1769-ben subscribált Nagyenyeden.

142 ROLKmIg F 328 Nr. 50. 290. galambfalvi Hegyi Mózes levele Bethlen Lajoshoz. Bún, 1774. febr. 27. Balog László 1772 óta tanult Enyeden.

143 ROLKmIg F 328 Nr. 49. 180. Kerekes János levele Bethlen Lajoshoz. Bethlenszentmiklós, 1772. márc. 7. Demeter Zsigmond 1772-ben subscribált Enyeden.

144 EREL FőkonzLvt 1784/34.

145 Bethlen [1691–1695]. Lásd az utószót.

146 Gönczi 1895. 14.

147 Szigethi 1825. 56–57.

148 Jakó–Juhász 1979. 142. 1725-ben subscribált Enyeden. Vele egy osztályban tanult a másik hasonló nevű diák, Galambfalvi György, feltehetően testvére, aki Bethlen Lászlónak, Gergelynek volt nevelője, majd udvari lelkész.

149 MOL P 1955 4. cs. 22. t. 4. – Kemény Krisztina levele Bethlen Gergelynek. Máramarossziget, 1744. febr. 1.

150 Egyetlen ilyen nevű diák van ebben az időben a kolozsvári kollégiumban, Csávási Dániel, aki valószínűleg azonos a későbbi búzásbesenyői (1757–1761), küküllőszéplaki (1763), mikefalvi (1764–1768), gógáni (1770–1786) és erzsébetvárosi lelkésszel (1787–1803). – Török 1906. 32., KükTK I. 401.

151 [...] méltó tekintetben vévén [...] mind idvezült édes atyánk néhai méltóságos gróff bethleni Bethlen Sámuel uram őnagysága életiben öt esztendőkig mellettünk praeceptori hivatalban való fáradozásit, mind penig annakutánna in communi et privato hozzánk ugyan más öt esztendők elfollyása alatt való relatiojában contestált hív szolgálattyát MOL P 56 35. cs. 71. t. 62–63. Bonyha, 1713. aug. 12.

152 Ravasz 1889. 111.

153 ROLKmIg F 328 Nr. 252. 6–7. – Mezőbodon, 1685. szept. 4.

154 Benkő 2004. 68.

155 MOL P 1953 1. cs. 1. t. 1. – Bethlen József kötelezvénye Bonyhai Györgynek. Bethlenszentmiklós, 1716. július 30.

156 1655–1684 között szolgált Bonyhán, KükTK I. 399.

157 1669–1685 között nagyteremi lelkész, 1684–85-ben rövid ideig a Küküllői Református Egyházmegye esperese.

158 1685–1699 között nagyteremi lelkész.

159 Az Udvarhelyi Református Egyházmegye lelkészeinek többsége 60–120 mft. közötti fizetést kapott a hívektől 1782-ben. EREL FőkonzLvt 1782/195.

160 UREL Régi protokollumok I/3. 31. 1715. évi fizetéskimutatás, UREL Régi protokollumok (1779) 242. – 1779. évi összeírás.

161 ROLKmIg F 328 Nr. 285. 156–183. (1770) A bethlenszentmiklósi birtok 1770. évi számadása, Uo. 208–237. (1774), Uo. 238–270. (1775), Uo. f. 287–315. (1776).

162 EREL KükEhmLvt Conscr. 1714. 47–49. A nagyteremi lelkész fizetése 1714-ben.

163 UREL Régi protokollumok (1779) 262. 1779. évi összeírás.

164 EREL KükEhmLvt Conscr. 1714. 1. A küküllővári lelkész fizetése 1714-ben.

165 MOL P 1953 1. cs. 1. t. 12–13. Bethlen József adománylevele Csávási Vas Jánosnak – Bethlenszentmiklós, 1717. márc. 12.

166 MOL P 1951 20. cs. 14. t. 43–111. Bethlen Mihály, István és László birtokainak összeírása – 1737. aug. 27.

167 KükTK I. 191.

168 EREL KükEhmLvt II/4. 25. – 1762. évi vizitációs jegyzőkönyv.

169 UREL Régi iratok 29/1–29/8 jelzetek alatt.

170 UREL Régi iratok 29/5 – Bodola Sámuel levele Kovásznai István espereshez – Nagybún, 1784. dec. 7.

171 A tanítók és lelkészek folyamatosan bővülő névsora jelenleg kéziratban van a kötet szerkesztőinek tulajdo­nában.

172 MOL P 56 38. cs. 79. t. 35.

173 MOL P 56 38. cs. 79. t. 27–36. – vallatás néhai Vas alias Diószegi János teremi prédikátor őseiről. 1743. febr. 18.

174 MOL P 56 38. cs. 79. t. 33.

175 MOL P 56 38. cs. 79. t. 35.

176 Pl. Csávási Benjámin kolozsvári diák esete, aki 1751-től Bethlen Józsefné „specialis alumnus”-a 3 éven keresztül évi 10 ft. és 20 véka búza ösztöndíj mellett. – MOL P 55 29. cs. 29. t. 3.

177 Bővebben róluk lásd KükTK I. 278–336.

178 Sámuel kutyfalvi pap, Dániel Magyarországon lelkész, János Nagymedvésen szolgál 1711-ben. – MOL P 1951 12. cs. 14. t. 21–34. – a bonyhai jószág összeírása 1711-ből.

179 Az 1711-es bonyhai összeírásban nevezett lelkészek után a következő megjegyzés szerepel: Ezek azért írattak fel, hogy ha a fiok papok nem lesznek, ne abalienálódgyanak.

180 MOL P 56 38. cs. 79. t. 27–36.

181 Az esetet feljegyezte a Küküllői Református Egyházmegye 1681. februárjában Héderfáján tartott parciális zsinatának jegyzőkönyve is: Legyen emlékezetiben mind a jelen lévő s mind a következendő Szent Társaság­nak, hogy ennekelőtte jórészént 18 esztendőkkel Czávási János deák, alias Vas János manumittáltatván a tekintetes nemzetes Bethlen Ferencznétől és őkegyelme méltóságos úrfiaitól etc., ajánlá s adá magát, posteritas­sit a mi társaságunknak akkor mindgyárt úgy, hogy valamikor, valamiben társaságunknak szolgálni kévántatik, mind belső, mind külső dolgokban, tehetsége szerint el nem mulattja, meg is cselekedte. – KükZs I. 139.

182 MOL P 1951 17. cs. 14. t. 1. Csávási Vas Bálint kötelezvénye – Berkenyes, 1747. júl. 30.

183 A Bocskai-féle privilégiumról legújabban lásd Dáné 2003.

184 A Bethlen Gábor-féle címeres nemeslevélről lásd Tonk 2000.

185 MOL P 1953 1. cs. 1. t. Bethlen József adománya Csávási Vas Jánosnak – Bethlenszentmiklós, 1717. márc. 12.

186 KükTK I. 397.

187 Erre utal Nánási Mihálynak Bethlen Gergellyel folytatott levelezése. ROLKmIg F 328 Nr. 28. 295. Az udvarhelyi egyházközség levele Bethlen Gergelyhez – Székelyudvarhely, 1696. jún. 5., Uo. Nr. 29. 173. – N. M. esperes levele B. G.-hez – 1697. Székelyudvarhely, nov. 7., Uo. Nr. 27. 271. – N. M. esperes levele B. G.-hez – Székelyudvarhely, 1697. nov. 16. A feltevést igazolja az is, hogy Zoványi adattárában Nánási Mihály udvarhelyi esperessége előtt etédi szolgálatáról ír, erre vonatkozó adat eddig sehonnan nem került elő. – Zoványi 1977. 434.

188 Példájuk nem egyedülálló, hasonló karriert futott be Soós Ferenc is, aki kudui (Beszterce) jobbágycsalád gyerekeként előbb Kolozsváron volt alumnus, majd a Bethlen és Bánffy családok támogatásával Franekerben peregrinált. Róla: Soós 1912, illetve Keszeg 2007.

189 Felhasznált adattárak: Jakó–Juhász 1979; Zoványi 1977; Szinnyei 1891–1914; Pápai 1711–1726; Ravasz 1889; Bod 1766; Herepei 1971.

190 MOL P 1955 1 cs. 6. t. 95–96. Enyedi István levele Bethlen Elekhez – 1695. dec. 21.

191 MOL P 1955 1 cs. 6. t. 95–96. Enyedi István levele Bethlen Elekhez – 1695. dec. 21.

192 Onesimus Filemon szökött rabszolgája volt, Pálnak köszönhetően keresztény hitre tért, érdekében Pál levelet írt Filemonnak.

193 Enyedi idézett levele Bethlen Elekhez.

194 MOL P 1953 1. cs. 1. t. 1. Bethlen József kötelezvénye Bonyhai Simon György esperesnek – Bethlen­szentmiklós, 1716. júl. 30.

195 Borosnyai Lukács János omniáriumáról lásd Buzogány 1985. 500­–501.

196 Kolozsvári Állami Levéltár (a továbbiakban KÁL), A cenzori bizottság iratai (Oficiul central de revizuire a cartilor), Fond 205.

197 GYÖRGY Lajos Hagyatéka, Mártonfi József püspökre vonatkozó iratok, Gyulafehérvári Érseki Levéltár (ezentúl GyÉL), VI., 11/b, 1. doboz. – A szerző tematikusan csoportosította az általa átírt forrásanyagot, s ezen csoportok egyike az erdélyi cenzúrai üggyel kapcsolatos leveleket tartalmazza.