Kezünkben tartjuk
|
|  Yüklə 12.01 Mb.
|
KiegészítésekAz „Ezoterikus körkép”-ben és „Az ezotéria kiteljesedésé”-ben tárgyalt témák nagy érdeklődést váltottak ki az olvasók körében. Személyes tapasztalatok híján nem mindenki tudta maradéktalanul elfogadni ezeket a megszokottól eltérő eszméket, merőben új ismereteket. Egy dologban azonban megegyezik a véleményük, szeretnének még többet megtudni az ezotéria titkaiból. Sajnos ebben a témakörben az információk nem jönnek „csőstől”, de innen-onnan érkezik egy-egy új gondolat, ami hasznos kiegészítője lehet a korábban elmondottaknak. Az is előfordul, hogy olyan negatív megnyilvánulás üti fel a fejét, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Lássuk most az egyes témákat teljessé tevő ismereteket, illetve a káros „kinövéseket” kritizáló megjegyzéseket. Az ezotéria avatott szakértői szerint a „new age”, vagyis az emberi fejlődés sokak által várt új korszaka a XXI. század elején fog elkezdődni. Most lépünk rá arra az útra, melynek végén „homo noectius”-szá (magas szintű ismeretekkel rendelkező fajjá) válunk. Ettől kezdve gyökeres változások várnak ránk, amelyek vagy kivezetnek bennünket jelenlegi bajainkból, vagy olyan büntető jellegű túlvilági késztetések követik egymást, melyek civilizációnk pusztulását eredményezik. Ennek a változásnak az előszele elérte a sajtót is, így már a konzervatív beállítottságú lapok is igyekeznek megbarátkozni az ezotéria tárgykörével. A merészebbek már tanfolyamot is tartanak, több lapszámon át igyekeznek beavatni olvasóikat a transzcendentális ismeretekbe. Nem mindegy azonban, hogy kitől tanulunk. Egy ismert női magazin, pl. ilyen tanácsokkal látta el olvasóit az inga használatával kapcsolatban: „Ha az inga vízszintes irányba leng ki, akkor az nemet jelent. A függőleges irányba való kilengés pedig igent jelent.” Amennyiben a vízszintes irányú kitérés előre-hátra, vagy oldalirányú lengést jelent, akkor vajon mit jelent a „függőleges irányú” kitérés? Le-felugrálást? Na de olvassuk tovább a precízkedéssel egyáltalán nem vádolható alkalmi tanfolyamvezető okítását: „Ha jobb oldali forgásba kezd, az nagyon pozitív jelzés.” Ezek után mit csinál akkor, ha kevésbé pozitív válaszról van szó? Előre-hátra leng? Balra nem foroghat, mert az negatív választ jelent. Az egészségügyi felvilágosítás terén sem jobb a helyzet. Egy másik női magazin pl. a természetgyógyászattal foglalkozó rovatában ezt írta a tejről: „Ha megkóstolnánk a frissen fejt tejet, valószínűleg sokaknak nem ízlene. A nyerstej minden bizonnyal meg is savanyodna, mire a háztartásokba kerülne. A tejet ezért különböző technikai eljárásokkal teszik tartósabbá és ízletesebbé.” Ilyen ostobaság terjesztése mellett nem csoda, hogy képtelenek vagyunk visszatérni a természetes táplálkozásra. E cikk szerzője soha életében nem ivott még nyerstejet, mert akkor tudná, hogy a zamata össze sem hasonlítható a pasztőrözött tej ízével. Az általa említett technikai eljárások egyike a szeparálás, melynek során mindent kivonnak belőle, ami finommá és tartalmassá teszi a tejet. A felhasználhatóság időtartamát illetően a gyárilag „tartóssá” tett tej már másnap megsavanyodik, míg a nyerstej négy napig is eltartható a hűtőben. Tanulni kizárólag profiktól érdemes. Kerüljük a műkedvelőket, mert ők csak összezavarnak bennünket. Szép dolog a lelkesedésük, de hiányos tudásukkal, kidolgozatlan módszereik továbbadásával többet ártanak, mint használnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szakma legjobbjai mindent tökéletesen tudnak. Ők sem ismernek mindent, és van amit ők is rosszul tudnak. Ez azonban nem az ő hibájuk. Fejlődésünk jelenlegi szintjén még meglehetősen hiányos a tudásunk. A Földön kívüli civilizációk illetve a túlvilági lények kimozdíthatnának ugyan bennünket a jelenlegi szintről, mivel nagyságrendekkel többet tudnak erről a témáról mint mi, de egyelőre nem sietnek a segítségünkre, nem árasztanak el bennünket információval. Így kénytelenek vagyunk a saját tapasztalatainkra hagyatkozni, és apró szilánkokból összeállítani az ezotéria tudományának szövevényes, s nehezen kirajzolódó képét. Ezért sem érdemes amatőrökhöz fordulni, mert ők nem látják át az egyes jelenségek közötti összefüggéseket, és még azt a kevés tudást is eltorzítják, ami a rendelkezésünkre áll. Arról a veszélyről nem is szólva, hogy az értelemzavar fogalomzavarral fog párosulni bennünk, mivel a laikus előadók műszaki képzettség hiányában „konyhanyelven”, homályos utalásokkal igyekeznek megfogalmazni olyan jelenségeket, amelyek pontos meghatározása a mérnököknek, fizikusoknak is komoly fejtörést okoz. A A legszomorúbb, hogy az ifjúság számára a züllés, a leépülés útjára lépett országok nyomora természetes és megszokott. Nem szúr szemet nekik az elszegényedés, a tömeges lemorzsolódás. Felnőtt egy nemzedék, aki nem ismeri a szociális felelősséget. Korunk fiatal nemzedékében fel sem merül a kérdés, hogy minderről ki tehet. Szerintük a koldus koldusnak született, és nem szükséges emberszámba venni. Sok fiatal így is cselekszik. Otromba szórakozásaik gyakori célpontjai a hajléktalanok. Kíméletlen zaklatásaik egyike így zajlott le Budapest utcáin: Egy 20 év körüli ficsúr aprópénzt kotort elő a zsebéből, majd a segítségnyújtás látszatát keltve rátámadt az út szélén kéregető hajléktalanra. „Itt egy húszas, de aztán dolgozz nekem! Mondd utánam: Dolgozni fogok! Dol-goz-ni! A negyvenes éveiben járó görnyedt koldus megadóan tűrte a láthatóan jól szituált suhanc leckéztetést. A minden emberi méltóságától megfosztott áldozat alázatos tekintete láttán a szülei által elkényeztetett fajankó vérszemet kapott, és felordított: Mondd már te tetű! Dol-goz-ni fogok! Itt egy húszas kapd el! Újrakezdési segély – hajította feléje a pénzérmét. A mögötte álló haverjai hangos röhögése közepette megjegyezte még, hogy: Meg ne lássunk itt még egyszer! Könnyen kihúzhatod a gyufát. Ami azt illeti a társadalom egésze sem tanúsít könyörületes magatartást a hajléktalanokkal szemben. „Több millió földönfutó? Hadd fusson! Amíg össze nem tapossa a gondosan ápolt gyepemet, amíg nem kerül a szeme elé, nem érdekel.” – mondják sokan. Az emberek túlnyomó részét a legcsekélyebb mértékben sem érdekli a lecsúszott réteg sorsa. Senki sem törődik vele, hogy éheznek, vagy télen tucatjával fagynak meg az utakon. Csak az újságok adnak róluk hírt néha. Az egyik napil Egészen más a helyzet a fejlődés útját választó államokban. A kiindulási körülmények ugyanazok: lepusztult városrészek, elköltöző lakók, szegénység. Ezek az országok azonban nem hagyják, hogy városaik az enyészet martalékává váljanak, a körülmények nyomorba taszítsák a lecsúszó rétegeket. Nagyarányú beruházásokkal megmentik az „elszlumosodott” városnegyedeket, lehetőséget adnak az ott élőknek a visszakapaszkodásra. A folyamat elindítója a brit kormány volt, amely a londoni dokknegyed megmentése érdekében létrehozta a Városi Fejlesztési Bizottságot. A nyersanyagigényes iparágak visszaszorulásával elkerülhetetlenné vált a londoni dokkok bezárása. Ennek következtében megállíthatatlanná vált a hanyatlás a kikötőnegyedben. A munkanélküliség ugrásszerűen megemelkedett, maga után vonva a társadalmi feszültségek növekedését. 1968 és 1981 között a foglalkoztatottak száma 100 ezerről 27 ezerre csökkent. A helyzet már robbanással fenyegetett, amikor a kormány elhatározta a dokknegyed rehabilitálását. Első lépésként kisajátították és megtisztították a kikötőnegyedet. Utána megépítették a városrészt átszelő főutat, majd a London City repülőteret. Az építkezést irányító Városi Fejlesztési Bizottság következő lépése egy keskeny nyomtávú vasút, a Docklands Light Railway tervének lépcsőzetes megvalósítása volt. Az első szakaszt 1987-ben adták át a forgalomnak, és 1998-ban, a befejezésekor már naponta 70 ezer utast szállított. A vasút kiépítésében a legmodernebb technikát alkalmazták, a szerelvények automatikusan, számítógép-irányítással közlekednek. Ehhez persze vonzóvá kellett tenni a negyedet. Az elköltözés megállítása, illetve az újonnan beköltözők számának növelése érdekében 1981 és 1998 között 22 ezer új lakást építettek. Azért hogy a „lelakást”, az újbóli lepusztulást megakadályozzák, a bérlőknek lehetővé tették, hogy otthonaikat jutányos áron megvásárolják. Miután az épületek 45%-a magántulajdonba került, most már jobban vigyáztak rá a lakók. A vonzó, egyedi városkép kialakítása érdekében a meglevő épületeket nem rombolták le, hanem újjáépítették. A tönkrement ipari épületek homlokzatát és építészeti stílusát megtartva folyt az építkezés. Ily módon egykori raktárépületekben luxuslakásokat alakítottak ki. Az életminőség javítása céljából megtisztították a vízfelületeket, majd 160 ezer fát ültettek el, és 18 természetvédelmi területet hoztak létre. A beköltözők számának növelése érdekében sok új munkahelyet teremtettek. Ezt a csúcstechnológiát képviselő cégek, és a bankok odacsábításával érték el. A gazdasági élet fellendítését 2,3 millió négyzetméter alapterületű irodahelyiség felhúzása segítette elő. Ezeknek a korszerű, tágas irodáknak a bérleti díja jóval alacsonyabb volt, mint a Cityben, így olyan neves cégek telepedtek le, mint a Texaco, a Morgan Stanley, a First Boston Credit Suisse, a Citybank és a Bank of China. Őket követték a neves sajtóorgánumok: a The Sun, a The Telegraph és a The Guardian. Ma már több mint 2500 cég képviselteti magát a megújult kikötőnegyedben. A városrész rehabilitálása és a nagyszámú új munkahely folytán a lakosság létszáma 40 ezerről 80 ezerre nőt. Korösszetételük is igen kedvező. A letelepedők többsége a fiatal felnőttek közül kerül ki. Sok közöttük a yuppie (fiatal értelmiségi). Ez azonban csak a kezdet, az előrejelzések szerint az építkezések befejezése (2020 táján) már 120 ezren fognak itt élni, a foglalkoztatottak száma pedig eléri a 175 ezret. Ehhez természetesen tovább kell növelni a szolgáltató egységek számát. Ezek színvonalára jellemző, hogy már most is több szupermarket üzemel a negyedben, és jelentősen bővült az egészségügyi s az oktatási hálózat. Közel 4 millió fontos költséggel 5 új egészségügyi központot építettek, 6-ot pedig felújítottak. Az elmúlt 17 évben 11 általános iskolát, valamint 2 új középiskolát alapítottak, és 8 átképzési központot hoztak létre. Több mint 4 millió fontot költöttek az iskolák számítógépekkel való felszerelésére. Ennek köszönhetően ma itt a legmagasabb a 100 tanulóra eső számítógépek aránya az Egyesült Királyságban. A szellemi infrastruktúra növelése érdekében ide helyezték az új londoni egyetemi campust, az University of East London-t is. A létesítményt 1999-ben vette birtokba 3000 hallgató. A fejlesztési tervekben az újabb bevásárló-, és szórakoztató központokat egy kiállítócsarnok és egy szálloda is kiegészíti. A A hazai állapotokat tekintve úgy tűnik, hogy mi fejlődésünk ellenkező irányba halad. Körülményeink arra utalnak, hogy nem sokat törődünk az életterünkkel. Jól érzékelteti ezt a helyzetet Zétényi Lilinek, a Nők Lapja főszerkesztőjének alábbi cikke: „Minden évben elmondjuk, leírjuk. Kérünk és könyörgünk. Vádolunk, szidunk és dicsérünk. Félő, hogy egyszer csak megunjuk, belefáradunk, feladjuk. Félő, hogy már fel is adtuk. Hogy már senkit sem érdekel. Legyintünk: ez egy ilyen ország. Igénytelen és lusta. Nemtörődöm és piszkos. A polgár pedig ölbe tett kézzel szidja a szomszédját, a szomszéd felmenőit, a kormányt, a minisztert, az önkormányzatot, az időjárást, a magyarok istenét. És a teraszán, a kertjében, a háza előtt burjánzik a gyom, hegyekben áll a szemét. Már észre sem veszi. Megszokta, talán már meg is szerette, ez az ő kis hazája. Ahol direkt jól érzi magát. A polgár bejárta Európát, látta a gemütlich osztrák falvakat, a tüchtig német városokat, de mindez nem sok nyomot hagyott benne. Egyedül Svájc hozta ki a sodrából: „Nem normálisak ezek a svájciak. Ha a házad előtt álló fáról csak egy gallyat lemersz vágni öregem, már feljelent a szomszéd” – háborgott a minap az utcánkban egy nagyhangú polgártárs. „Azok teljesen át vannak esve a ló túlsó oldalára” – fűzte hozzá bölcsen. Mi meg jól itt maradtunk a ló egyik oldalán. Mert a magyar már csak ilyen öntudatos, nyakas fajta. Neki aztán ne mondja meg senki, mit csináljon, s mit ne. Hiába, a vérbő kuruc virtust nem lehet elfojtani. Takarítsanak a halvérű labancok, ha nincs jobb dolguk. Ebben a kérdésben teljes az össznépi egység, egy húron pendül a szegény és a gazdag. A Most akkor kinek beszüljünk mi a parlagfűről? Beteg gyerekekről és szenvedő felnőttekről? Kinek meséljünk, hogy szégyen és gyalázat az, hogy Magyarország a parlagfű európai epicentruma? Kinek magyarázzuk, hogy a „Tiszta udvar, rendes ház” felirat nem valami elavult marhaság? A rendben tartott ház az ott lakó emberek lelkének tükre. Az otthon azonban nem ér véget a kertkapunál. Az utca, az erdő, a mező, a folyók, a tavak is a hazánk. Hogyan tudatosítsuk az emberekkel, hogy a gondozott utca, falu, város az egész nemzet cégére. Akinek rendetlen a háza, piszkos a portája – akár a kerítésen innen, akár túl – annak piszkos és zavaros a lelke is. Angliában, de a szomszédos Ausztriában is minden ablakban virágok nyílnak, minden talpalatnyi földet kertté varázsolnak. Nálunk fillérekbe kerül a virág, az erkélyládák többsége mégis kopaszon árválkodik. Hogyan értessük meg azt, hogy amit Angliában, Németországban és a világ sok országában már több száz éve tudnak, hogy a szegénység nem mentség? Sőt, hogy a szegénynek (legyen az ember vagy ország), sokkal jobban kell iparkodnia, szorgoskodnia. Hogy igenis: segíts magadon, mert akkor, de csakis akkor, talán az Isten is megsegít. Mert ha valaki, bár fizikailag képes lenne rá, de nem segít magán, az mástól sem érdemel segítséget. De siralmas, megvetni való az a gazdag, aki csak fitogtatja vagyonát ahelyett, hogy jó példával járna elő. Ahogy a szegény embert nem magasztosítja fel a szegénység, úgy aljasítja le a kosz és a rendetlenség a gazdagot is. Mert ugyanaz a sár tapad a Trabantokra és a Mercedesekre. A mi sarunk. Kedves polgártársak! Ugye tudjátok, hogy a szeméttel és gyomokkal szegélyezett, sáros, kátyús utak biztosan nem Európába vezetnek!” M Mindent egybevéve egyáltalán nem panaszkodhatunk a sorsra, hogy szűkmarkúan bánt volna velünk. A Kárpát-medence természeti adottságai alapján minden lehetőségünk megvan rá, hogy Kánaánná alakítsuk ezt az országot. De mi nem földi Paradicsomot, hanem trágyadombot csinálunk belőle. Semmire sem becsüljük Isten ajándékát, azt, hogy nekünk adta a Föld egyik legszebb vidékét. Viselkedésünk alapján ne csodálkozzunk rajta, hogy fokozatosan el fogjuk veszíteni ezt az országot. A Teremtő annak adja ezt a tájat, aki törődik vele, aki gondját viseli, aki hajlandó megbecsülni páratlan adottságait. Olyan gazdát keres neki, aki nem hagyja, hogy az itt felhalmozódott mérhetetlen érték ebek harmincadjára jusson, bennünket pedig vagy kiebrudal innen, vagy szolgasorsra kényszerülünk. Újkori hódítókban biztosan nem lesz hiány, mert a történelmünk során számos ország fente a fogát erre a területre. A középkorban, a megszálló török hadsereg egyik vezére így kiáltott fel, amikor beleharapott a nálunk termett őszibarackba: „Semmirekellő hitvány ember az, aki ily gyümölcsöt termő föld birtoklásáért nem kockáztatja az életét!” Már némi ízelítőt is kaptunk abból, hogy milyen sors vár ránk. Az egyik napilapunk riportja szerint így bánik az újsütetű német földbirtokos a magyar napszámosaival: „Egy uborkaültetvényen dolgoztunk, ahol emberszámba sem vettek bennünket. A német munkafelügyelő ott járt mögöttünk, és aki felnézett, annak lenyomta a fejét, hogy az uborkát nézze. Egy nagy gép ment a sorok között, és kétoldalt kinyúltak a szárnyai. Arra hasalt rá 12-12 ember. A tűző napon szinte égette a testünket a felforrósodott fémszerelvény. A kezünk a földön volt, és ahogy ment a gép kapkodtuk az uborkát, és dobáltuk a futószalagra. Ha egy ott maradt, a német ordított. Ha több is a soron maradt, fizetés nélkül elzavarták az embert. »Nichts Robot!« – üvöltötte a német, és könyörtelenül kirúgta azt, aki hibázott. Napközben csupán egyszer kaptunk egy 15 perces pihenőt. A melegágyban, a fólia alatt volt a szállásunk. Férfiak és nők vegyesen, egy lavór volt a fürdőszoba.” Egy másik vállalkozónál gyümölcsöt kellett szedni: „Ha valaki beleharapott a barackba, a főnök kiköpette vele. Amikor nem volt köztünk, távcsővel figyelt minket.” Így jár az, aki nem becsüli a sajátját, az új tulajdonos majd megbecsülteti vele. Aki ma nem használja ki a lehetőségeit, attól holnap a szájába vett falatot is elvonják. U Ebben a helyzetben bármikor kialakulhat egy bizalmi válság, és a tőke teljesen kivonul az országból. Már eddig is sok gyárat költöztettek át Kínába, a gazdasági leépülés láttán pedig a magas adókedvezményekkel itt marasztalt külföldi cégek is továbbállnak. Az összeomlás határán a lakosságot is elfogja az idegesség. Ilyenkor elég egy rémhír, és az emberek megrohanják a bankokat, hogy kimenekítsék a megtakarított pénzüket. Mivel a bankok sem rendelkeznek elegendő tőketartalékkal, kénytelenek lesznek bezárni. Ez a gazdaság minden szférájában pánikot kelt, és megindul a hiperinfláció, melynek hatására a gazdagok is elvesztik pénzüket, és az egész társadalom elszegényedik. Argentínában két évvel ezelőtt még senki sem gondolta, hogy gimnáziumi i M Általános adottságaikat illetően a zsenik még az átlagembereknél is alacsonyabb szinten állnak. Ennek oka, hogy akinek Isten valamiből sokat ad, azt más téren visszaveszi. Persze akadnak kivételek, univerzális zsenik, de ez nagyon ritka jelenség. Kiválóságaink zöme sok emberi gyarlósággal küzd, sőt néhányuk leküzdhetetlen szenvedélyekkel terhelt. A közmondás szerint: „A tehetség előbb-utóbb kiharcolja az érvényre jutását.” Valóban így van, ha csak a sors által emelt akadályokat kell legyőznie. Ha viszont egy egész nemzettel, sok millió ember értetlen közönyével, rosszindulatú packázásával, ellenséges magatartásával kell szembeszállnia, akkor nem sok esélye van a sikerre. Ennek a túlerőnek a leküzdésére senkiben sincs elég energia, kitartás. Hiába segítik a túlvilági erők, többévi, évtizednyi küzdelem után feladja a harcot. Elfogy az ereje, és felhagy a küzdelemmel. Ily módon sok kiválóságot veszít el a világ. Ha az alkotás az alkotó hibájából nem jut érvényre, akkor egy idő után egy másik kiválasztott révén újra lehetőséget kapunk a kidolgozására, a gyakorlatba való átültetésére. Ez azonban nagy időveszteséggel jár, ami lassítja a fejlődésünket. Mindennek elejét lehet venni a jól átgondolt, áldozatkész szponzorálással. Mellesleg ha az alkotás a környezet ellenállása, a világ közömbössége folytán nem képes átkerülni a gyakorlatba, akkor a túlvilági erők nem adják át az ötletet másnak újbóli kidolgozásra. Ennek oka, hogy a mű készen áll, bármikor felhasználható. Ha ezt az illetékesek nem hajlandóak megtenni, akkor azon a szakterületen megáll a fejlődés. Mindaddig, amíg jobb belátásra nem térnek, egy helyben fognak toporogni. Ennélfogva ha egy szakmában már évtizedek óta nem történt lényeges előrelépés, a más szakterületeken tapasztalható áttörés elmaradt, akkor az ott tevékenykedőknek jó okuk van gyanakodni, hogy ez a saját hibájuknak, nemtörődömségüknek tudható be. Amennyiben alaposan szétnéznek a világban, előbb-utóbb megtalálják a továbblépéshez szükséges láncszemet, vagy sokszor ugródeszkát, ami aztán a kívánt magasságba repíti őket. Ezt követően nem árt, ha az illetékesek magukba szállnak, és elgondolkodnak azon, hogy az új eredmények iránti közönyükkel vagy sok esetben az évtizedekkel korábban felajánlott érték visszautasításával, illetve figyelmen kívül hagyásával mekkora kárt okoztak a saját cégüknek, és rajta keresztül az egész világnak. A Teremtő minden esetben megadja nekünk mindazon szellemi értékeket, amelyek a továbbhaladásunkhoz szükségesek. Ő azonban nem személyválogató, illetve a célnak leginkább megfelelő személyt nem a mi elképzeléseink szerint jelöli ki. Isten az emberiséget egységes közösségként kezeli. Ha mi nem alkalmazkodunk ehhez, és visszautasítjuk az általa kiválasztott személy fáradozásának eredményét, mert nem a honfitársunk, vagy nem szakmabeli, akkor önmagunkra vessünk. A szűklátókörűség, a faji-, nemzetiségi- vagy vallási előítéletek ára a tespedés, a bénultság lesz. Sok esetben azonban ennél is egyszerűbb okra vezethető vissza egy-egy korszakalkotó alkotás, találmány visszautasítása. Nagyon gyakran előfordul, hogy az elbíráló azért akadályozza meg az ötlet alkalmazásba vételét, mert a feltaláló nem hajlandó őt megvesztegetni, nem ajánl fel százalékos részesedést a szabadalom hasznából. Isten a küldetésre szánt embereket nem a tetszetős külsejük, a társadalmi hovatartozásuk vagy a nemzetiségük szerint választja ki, hanem a szándékaik, a céljaik, a vágyaik és az erkölcseik alapján. Sokszor a képességnek sincs szerepe a kijelölésben. Ennek oka a Bibliában található. Felvilágosult tudósaink nem nagyon forgatják ezt a művet, pedig modern világunk problémáira is magyarázatot találnának benne. Sőt az ősi írások tanulmányozása elvezethetné őket a bajok gyökeréhez is. Lássuk, mit ír a Biblia a Teremtő sajátos szelekciós tevékenységéről: „Azokat választja ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket; Azokat, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket; Azokat, akik a világ szemében nem előkelőek, sőt lenézettek, hogy egyetlen ember se dicsekedhessen az Úr színe előtt.” Ezért ne utasítsunk el soha senkit, amíg a munkáját meg nem tekintettük. Ne azt nézzük, hogy ki alkotta a művet, hanem azt, hogy mit alkotott. Ezért nincs értelme a titkos kutatásoknak sem. A legzseniálisabb ötletek gyakran a legegyszerűbb emberektől származnak. Az az ország, amely elhallgatja a fejlesztési eredményeit, a saját fejlődését lassítja. Egy föld alá kényszerített kisszámú csoportnak kell kikínlódnia azokat az eredményeket, amelyeket a széles néprétegek túlvilági erők által támogatott kiválasztottjai játszi könnyedséggel összehoznak. Egy nagy közösség mindig többre képes, mint egy szűk embercsoport. Azért is érdemes a nyilvánosságot bevonni a kutatásokba, mivel a kívülállók gyakran hamarabb meglátják a problémákat, mint az abba beletemetkezők, így könnyebben jutnak el a megoldásig is. Arról nem is szólva, hogy a siker nemcsak a szürkeállományon múlik. Széleskörű pszichológiai vizsgálatok azt bizonyították, hogy a magas IQ csak 20%-ban járul hozzá a szakmai sikerekhez. A további 80%-ban az optimizmus, a késztetés, az önbizalom, az indulatok féken tartása, az együttérzés, a türelem, a kapcsolatépítő képesség, a hit, a remény és mindenekelőtt a szorgalom segít. A hivatásos tudósok sok esetben azért sem képesek kiugró teljesítményt produkálni, mert a kreativitás nem egyenlő a tudással. Hiába van valakinek a kisujjában a szakma minden csínja-bínja, hiába elismert szakértője valamely tudománynak, ha nincs egy önálló gondolata, nem fog forradalmian új eredményeket elérni. A felfedezéshez, a korszakalkotó találmányok világra hozatalához nem annyira lexikális tudás, mint újszerű gondolkodás szükséges. Összefüggéseket kell találni egymástól független dolgok között. Amikor kialakul egy új tudomány paradigmarendszere, akkor valóban a nagy tudású szakembereké, a specialistáké és a hangyaszorgalomé a főszerep. Egy idő után azonban egyre több lesz az adott rendszerbe nem illeszthető jelenség, kísérleti eredmény, amelyek elkezdik feszegetni a tudományág megcsontosodott kereteit. Ekkor jön el a szabályokat felrúgó zsenik és polihisztorok kora, a nagy szintetizáló elméké, akik végrehajtják a paradigmaváltást. Ezen a téren azért vannak előnyben a jól felkészült autodidakták és a kívülállók, mert mentesek az adott tudomány dogmáitól, így képesek a dolgokat újszerűen megközelíteni. Ez a képesség szintén isteni adomány, amely csak egy adott szituációban, a probléma felvetésekor mutatkozik meg. Ennél is nagyobb lehetőség rejlik a küldetéssel rendelkező emberek elméjében. Egy-egy világrengető alkotás vagy találmány nem véletlenszerűen születik. Ennek megtörténte bele van építve a történelmünkbe, és a túlvilági hatalmak gondosan kiválasztják azt a lelket is, akinek ezt a feladatot majd végre kell hajtani. A korszakalkotó művek létrehozására csak az képes, aki az ehhez szükséges inspirációt megkapja a túlvilágról. Ezt a helyzetet így magyarázta Jézus a Bibliában: „Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a kiválasztottak.” Ennek a jelenségnek legismertebb megtestesítője Leonardo da Vinci. Semmilyen iskolát sem végzett, mégis ő volt az emberiség legnagyobb polihisztora. Találmányainak, felfedezéseinek, műalkotásainak számát és jelentőségét mind a mai napig senki sem tudta túlszárnyalni. Pasteur sem volt orvos, mégis az orvostudomány legnagyobbjai között tartják számon. A titokban tartott kutatásoknál ezek a jelenségek kihasználatlanok maradnak, a nyilvánosságra hozatal hiánya miatt a társadalom rejtett erői nem képesek aktivizálódni. A titoktartást elrendelő nagyhatalmak tehát éppen attól a lehetőségtől fosztják meg magukat, amely ugrásszerű változást eredményezhetne az adott szakterületen.
Ezzel szemben az igazán értékes, a világot előrevivő ötletek csak nagyon nehezen jutnak érvényre. A sötét erők ellenállása, a démoni hatalmak minden kitörési lehetőséget elfojtó ármánykodása következtében a pozitív változást kiváltó találmányok csak több évtizednyi gyötrődés, szenvedés árán képesek érvényre jutni. A forradalmi változásokat előidéző ötletek azonban többnyire még ilyen áron sem valósulhatnak meg. Ezekben az esetekben a pokoli erők minden eszközt megragadnak, hogy a jobbító gondolatot csírájában elfojtsák, a megvalósulását drasztikusan megakadályozzák. Ezekről az ügyekről sokszor csak annyit tudunk, hogy léteztek ilyen kezdeményezések, de a kidolgozójuk nem járt sikerrel. Az ilyen helyzetekben az is előfordul, hogy a sátáni erők az ötlet érvényre jutásának megakadályozásán túlmenően a feltaláló életét is kioltják. Sajnos ezt a folyamatot gyakran az isteni erők sem állíthatják le, mert a túl korán jött, vagy túl nagy változást eredményező kezdeményezések felborítanák a történelmünket, ami fejlődésünk harmóniájának biztosítása érdekében nem engedhető meg. Ilyenkor a pokol Istentől elrugaszkodott angyalai kedvükre kitombolhatják magukat, és még az írmagját is kiirtják a nagyságrendnyi javulás lehetőségének. Ezeknek az akcióknak bennünket is közelről érintő legújabb áldozata ifj. Bóday Árpád, aki a napokban hunyt el embertelen szenvedések közepette. „Az ezotéria kiteljesedésé”-ben részletes képet kaphattunk Bóday Árpád és fia ezoterikus kutatásokban betöltött ígéretes szerepéről. Miután az apa egy hirtelen rátört betegségben meghalt, ifj. Bóday Árpád vette át a szerepét. Éveken át tartó megfeszített munkával sikerült a szabadenergia-hasznosító szerkezeteket reprodukálnia, sőt alkotott egy új készüléket is, a reflexrezonanciás transzformátort. Ezt az állandó mágneseket és tekercseket tartalmazó többletenergia-termelő áramkört a televízió is bemutatta. A „Tiltott találmányok” című film levetítése után hamarosan meghalt a 27 éves lánya. Nem sokkal később ő is életveszélyes helyzetbe került. Éppen készült kiállni a garázsból, amikor egy teherautó padlóig nyomott gázpedállal elzúgott előtte. Életét az mentette meg, hogy a zajt hallva hirtelen lefékezett. Néhány hónappal később egy piros lámpa előtt várakozott, amikor hátulról teljes sebességgel belerohant egy másik autó. A kocsija totálkáros lett, de ő szerencsére kisebb sérülésekkel megúszta a balesetet. Ezt követően hasgörcsök törtek rá. Kezdetben gyomorrontással kezelték, később azonban kiderült, hogy rákja van. A rosszindulatú daganat eltávolítása után kemoterápia következett a szokásos rosszullétekkel, ami miatt nem tudott tovább dolgozni. Félévnyi kínlódás után egy orosz természetgyógyászhoz fordult, aki teljesen rendbe hozta. 2000 tavaszán az összes lelete negatív lett, ezért nekilátott újra a munkának. Néhány hónap múlva azonban rosszul lett. Rohamosan fogyni kezdett, a bőre sápadttá vált, és beszélni is alig tudott. Amikor a barátai megkérdezték tőle, hogy átadta-e munkája eredményét valakinek, csak annyit mondott: „minden összeomlott”. Az ő esetében biztos, hogy a démoni erők tevékenységéről van szó. Nálunk ugyanis a kutya sem törődik az ezoterikus kutatásokkal, senki sem hisz ezekben a dolgokban, így senki sem üldöz senkit ilyen jellegű tevékenység miatt. A pokol urai azonban nagyon jól tudják, hogy környezetünk megmentésének, az apokalipszis elkerülésének ez egy járható útja, így mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne tudjunk végigmenni rajta. „  Az ezotéria kiteljesedésé”-nek IV. fejezetében szó esett a gonosz erők kedvelt zavarkeltő módszeréről, az információk felhígításáról. Ennek sajátos módja a Sátánnak az a törekvése, hogy mostanában rendkívüli mértékben támogatja a nyomtatott és elektronikus média tevékenységét. Az újonnan megjelenő könyvek soha nem tapasztalt mértékű növekedésének, valamint a szinte zsinórban születő új folyóiratok és újságok alapításának az a rejtett célja, hogy az igazán értékes, használható ismeretek elvesszenek az információtengerben. Tisztában van vele, hogy az embereknek se türelmük, se pénzük nincs ahhoz, hogy átrágják magukat a nyomtatott sajtó által termelt papírhegyeken, hogy a sok ostoba és tartalmatlan hablatyolás között megkeressék azt a pár sort vagy néhány oldalt, ami valóban a hasznukra válna. Sajnos egyelőre semmi sem képes gátat vetni ennek a folyamatnak, mert az utóbbi időben ránk zúdult színvonaltalan lelkek áradata igényli a szennyirodalmat. Ennél fogva megveszik ezeket a kiadványokat, eltartják az előállítóikat.
Hasonló célokat szolgál a könnyűzenei műveket és különféle filmalkotásokat rögzítő kazetták, CD-k, videolemezek mindent elsöprő áradata, amit csordulásig tetéz a számítógépes játékprogramok vég nélküli folyama. Már az utcán járva sem figyelünk a környezetünkre, mert fülünkben lóg a walkman, a diskman vagy az MP3 zsinórja, és dobhártyánkat próbára téve zsibbasztja agyunkat a zene. Igen sok időt rabol el tőlünk korunk legújabb divatja, a mobiltelefon is. Miután állandóan kéznél van, gyakran használjuk. A legtöbb esetben azonban nem folyik rajta más, mint értelmetlen fecsegés. Már 6 milliárd embernek van mobiltelefonja világszerte. Sokaknak nem is egy, hanem kettő-három. Időközben megjelentek a négysávos készülékek is, amelyek a jelenleg használt összes frekvenciasávot átfogják. De minek annak az egész világon mindenütt használható telefon, aki hülyeségeket beszél rajta? Ennél is időfecsérlőbb tevékenység az SMS-ezés. 2012-ben több mint 2000 milliárd (2 × 1012) SMS-t továbbítottak világszerte. Ezeknek a rövid szöveges üzeneteknek azonban a 80%-a nem volt más, mint fiatalok idétlen játszadozása, egymás idejének értelmetlen tékozlása. Csupán a telefontársaságoknak származott hasznuk belőle, ez a méregdrága játék csak őket gazdagítja. A műszakilag tájékozottabbak már „képben utaznak”. Általuk készített videofelvételeket töltenek fel különböző videomegosztó oldalakra, amelyeket aztán „kandikamera” szintjén álló kukkolók töltenek le. Ezekben a 10 perces felvételeken többnyire csak primitív bunkók blőd ökörködései, gyomorforgató idétlenkedései láthatók. Ráadásul általában alacsony felbontású mobiltelefonnal (MMS) készítik őket, így a képminőség is csapnivalóan rossz. Legújabb őrület az internetes blog. Régen a titokban vezetett bőrkötésű napló a fiatal lányok féltve őrzött kincse volt. Még az anyjuk sem pillanthatott bele. Manapság több ezren küldik világhálóra a naplójukat, szemérmetlenül világ elé tárják magánéletük legintimebb részleteit is. A blog jellemzője még a szerkesztetlen tartalom, ellenőrizetlen információk, pletykálás és rémhírterjesztés. Járványszerűen terjed. 2007-ben már több mint 100 millió blogot tartottak nyílván világszerte. Számuk öthavonta duplázódik. Létrehozóik többnyire olyan grafomániások vagy feltűnési viszketegségben szenvedők, akik két értelmes mondatot sem tudnak leírni, ezért véleményük kinyilvánítására a média nem tart igényt. Életben tartóik hasonlóan színvonaltalan emberek, akiket ellenállhatatlanul vonz a primitívség, az igénytelenség, a tartalmatlanság. Ezeket a beszámolókat több millióan olvassák, naponta követik a fejleményeket ahelyett, hogy a saját magánéletükkel foglalkoznának. M Már az utcán sem tudunk nyugodtan végigsétálni, mert lépten-nyomon headsetes mobiltelefonálók jönnek velünk szemben. Úgy viselkednek, mint az eszelős futóbolondok: senki sincs mellettük, mégis hangosan beszélnek, miközben hevesen gesztikulálnak. Az egyáltalán nem zavarja őket, hogy senkit sem érdekel a magánéletük. Nem törődnek vele, hogy hangoskodásukkal másokat zaklatnak. Ugyanez a helyzet a tömegközlekedési járműveken. Azok az emberek, akiket ha leszólítanánk, még a nevüket sem lennének hajlandóak elárulni, mobiltelefonjukat szorongatva gátlástalanul harsogják a körülöttük állók fülébe magánéletük legtitkosabb részleteit. Nincs menekvés, már egy talpalatnyi hely sincs, ahová elbújhatnánk, ahol nyugalomra lelhetnénk. A pokol angyalai elviselhetetlenül felgyorsítják az élet ritmusát, lehetetlenné teszik az élmények feldolgozását, a belső csend megteremtését.
Ennek hallatán bizonyára sokakban megfogalmazódik: „Mi értelme van ennek a nyűglődésnek? Keressenek ezek a szerzők is egy tőkeerős kiadót, aki majd az ő művüket is megjelenteti megfelelő nyomdai kivitelben.” Ez a gondolat természetesen a sikertelen írókban is felvetődik, de a pokol angyalai megakadályozzák a tartalmas művek normális úton történő nyilvánosságra jutását. Kezdetben olyan gondolatokat ültetnek el az elbírálók fejében, hogy egy ismeretlen hazai szerző művét nem lehet kellő példányszámban eladni. Ha az első könyves szerző nem hajlandó írói álnevet felvenni, nem képes arra, hogy egy jól hangzó angol álnév mögött meglapulva szélhámoskodjon, akkor már meg is pecsételte a sorsát. Ez után következik az a sablonos műbírálat, hogy: „A műve semmi újat nem tartalmaz, így nem látszik jól eladhatónak”. Amennyiben ezt a kritikát komolyan veszi, és elkezdi bővíteni a könyvét, még leküzdhetetlenebb csapdába esik bele. A vastag kéziratot meglátva a további kiadók már szóba sem állnak vele, arra hivatkozva, hogy egy ilyen terjedelmes mű anyagilag tönkreteszi őket. Innentől kezdve arra sincs reménye, hogy talál magának egy szponzort, aki majd fedezi, illetve megelőlegezi a nyomdaköltséget. A gazdag emberek ugyanis vagy lusták, vagy rendkívül elfoglaltak, ennél fogva nincs türelmük, illetve idejük arra, hogy egy több száz oldalas művön „átrágják” magukat. Meg sem kísérlik, hogy megismerkedjenek a tartalmával, ezért kapásból visszautasítják a kérést. Ezzel a kör bezárul, marad a házilagos előállítás, az ebből adódó színvonaltalan kivitel, és a fentiekben részletezett kudarc. Ugyanez a helyzet az Internettel is. A számítógépes világháló önmagában hasznos dolog, de miután bárki bármit felhelyezhet rá, nyakló nélkül jelennek meg rajta olyan információk (pl. hirdetések, brosúrák, hivatalos jegyzékek stb.), amelyek senkit sem érdekelnek. Jelenleg 230 milliárd weblap található az Interneten, és szakértői előrejelzések szerint ez a szám jövőre 250 milliárdra növekedik. A forgalom is szédületes. A statisztikai kimutatások szerint az Internet adatforgalma minden évben megduplázódik. 2010-ben 241,4 exabájtnyi adatot küldtek fel, és töltöttek le a számítógépes hálóról világszerte. Ebben az adattengerben képtelenség megtalálni a hasznos ismereteket. Az érdeklődők a jelenlegi állapot láttán hamar feladják a reményt, és meg sem próbálják átválogatni ezt az irdatlan információhalmazt. Ez a káros folyamat csak önkorlátozással, józan belátással fordítható vissza, ami attól függ, hogy az érintettek belátják-e az értékmentés szükségét. Mindezen nehézségekkel nem kell szembesülniük azoknak, akik tévtanokat hirdetnek. Az ő könyveik akadálytalanul jelennek meg. A világunkat jelenleg uraló erők gondoskodnak róla, hogy ezek a művek ne maradjanak kiadatlanul. Ezek az írások ugyanis folyamatosan táplálják a fejlődésünket visszahúzó törekvéseket. Egy ilyen forrásműnek tudható be, hogy újabban a „Tényeket Tisztelők” tiszteletre méltónak éppen nem nevezhető Társasága intenzíven foglalkozik a Bermuda-háromszög rejtélyével. Találtak a szakirodalomban egy számukra kedvező teóriát, amelynek a meglovagolásával, úton-útfélen való hangoztatásával igyekeznek elbizonytalanítani az embereket. Egy magyar kutató korábban kiderítette, hogy a tengerfenékből sok helyen metángáz szivárog ki, ami elnyelődik a vízben. Ezáltal a víz fajsúlya lecsökken, ami a rajta úszó testek elsüllyedését eredményezi. Sokan hallottak már róla, hogy a Holt-tenger vizébe nem lehet belefulladni. Magas sótartalma miatt ugyanis olyan nagy a fajsúlya, hogy az emberi test nem süllyed el benne, hanem lebeg a felszínén. A gázbuborékokban gazdag vízben viszont az édesvízben úszó testek, pl. a fából készített hajók is elsüllyednek. Az acéllemezekből készített nagy vízkiszorítású csatahajók elsüllyedéséhez azonban vagy nagyon intenzív gázképződésre, vagy nagy kiterjedésű gázmezőre lenne szükség. Ilyen extrém gázképződést a világ egyetlen óceánjában sem figyeltek meg, és egyetlen bizonyíték, beszámoló sem létezik arról, hogy gázzal telített, buborékos vízben hajók süllyedtek volna el. Mindez csak feltételezés, habár a fizikai alapjai valósak. Csak soha nem történt meg. Ahhoz hogy ez bekövetkezzen, a hajónak le kellene horganyoznia a térségben. Ezt azonban egyetlen épeszű kapitány sem teszi meg. Így mire elsüllyedne, már kijut a veszélyes zónából. A Bermuda-háromszögben azonban nem csak hajók, hanem repülőgépek, sőt egy vadászrepülőgépekből álló egész raj is eltűnt. Ők is a gázbuborékok miatt zuhantak a tengerbe? Erre az ellentmondásra még nem talált magyarázatot az ellendrukkerek tábora. A  világunk megrontására törekvő erők a figyelmünk elterelésén, a dezinformációk terjesztésén, és a tévhitek támogatásán kívül előszeretettel alkalmazzák a lejáratás módszerét is. Erre a célra felelőtlen embereket, tréfás kedvű, meggondolatlan fiatalokat választanak ki. Kezdetben csak búzatáblákba taposott hamisított gabonaköröket készítettek, és jót röhögtek azokon, akik bedőltek a csalásnak. A „lóvátétel” akkor kezdett károssá válni az egész társadalomra nézve, amikor az ezoterikus kutatások lejáratását tűzték ki célul. Egy fizikusnak készülő diák csínytevése előtt alaposan tanulmányozta „az ufóhívők lelki mozgatórugóit, és a csészealj-babona terjesztésének módszereit”. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy „a százszázalékos hatás eléréséhez szükség van egy háttérben meghúzódó összeesküvésre. Az sem árt, ha a mű tele van tudományoskodó, vagy a tudományosság látszatát keltő kifejezésekkel”. Ennek megfelelően fantáziadús története azzal kezdődött, hogy betört a NASA titkos adatbankjába. Két napig próbálkozott, mire sikerült feltörni a rendszerüket. Fáradozását siker koronázta, mert hozzájutott egy szigorúan titkos információhoz, mely szerint a Galileo űrszonda értelmes élet nyomait fedezte fel a Jupiter egyik holdján. Mindezekhez kreált egy képet is az égitest felszínéről. Valódi információ híján ezt úgy oldotta meg, hogy egy olcsó fényképezőgéppel felvételt készített a sülés közben megszilárduló piskótatészta felületéről. Előtte tésztaszaggatóval kusza vonalakat, az Európa hold felszínét imitáló rajzolatokat alakított ki rajta. A „tudományos jelentés” szövegét saját maga által kreált szakkifejezésekkel spékelte meg. A „titkos honlap” tartalmát az angol tanárával lefordíttatta, a fotókat pedig bárki által hozzáférhető dokumentumokból összeollózott „hivatalos fejléccel” ellátva beszkenneltette egy ismerősével.
Aztán az egészet flopi lemezen elküldte két szakfolyóiratnak, amelyek hamarosan le is közölték. Kísérőlevelében számítógépes kalóznak adta ki magát, és „a NASA bosszújától tartva” eleve kizárta a személyes találkozás lehetőségét. A nagyobb nyomaték kedvéért egy kis bizonytalanságot is vitt a dologba. A „jó barát” aláírással ellátott levelében megjegyezte, hogy „nem biztos az egészben. Ő nem űrkutató, ezért kéri, hogy vizsgálják meg a szerzett információ szakmai hitelességét”. A döntnök szerepét a szerkesztőkre bízta, és nem is csalódott a „több éves szakmai tapasztalatra épülő magabiztosságukban”. A rászedett újságírók mentségére legyen mondva, hogy 10-30-szoros nagyításban a leghétköznapibb tárgyakról is „vadregényes” képet lehet készíteni, olyan fotókat, amelyekről az avatott szakértők sem tudják megmondani, hogy mit ábrázolnak. Ezután következett a leleplezés. Jutalmul a fiatalember megkapta a Szkeptikusok Társaságának különdíját, amelyet a hírhedt bűvész, James Randi alapított „parafenomének és más sarlatánok leleplezésére”. A díj átvételekor a kárörvendő hallgatóságnak elmondta, hogy „kisebb korában ő is érdeklődött a repülő csészealjak iránt, s kíváncsisága csak akkor alakult át egészséges szkepticizmussá, amikor fizikatanárának köszönhetően jobban megismerte a természet törvényeit.” Mindezek következményeként ma már egyetlen újság, folyóirat sem hajlandó ezzel a témával komolyan foglalkozni. Sikerült elérni, hogy az ezoterikus kutatásokban valódi eredményeket elérők sehol sem tudják nyilvánosságra hozni a felismeréseiket. A jelenlegi helyzetben egy újságíró sincs, aki hitelt adna az állításaiknak. Így világunk megmentésének még az a hajszálnyi esélye is megszűnt számunkra, amelyet a magányos feltalálók megszállottsága, esetleges sikere jelentett számunkra. A szabadenergia kutatásának is sokat ártanak a szélhámosok, az ezotéria lejáratói. Többségük nem is sejti, hogy honnan ered az indíttatás. Ők ezt a tréfát csupán mulatságos átverésnek szánják. Áldatlan tevékenységük eredménye a YouTube-on tekinthető meg15: Free Energy Generator. Webcímek: http://www.youtube.com/watch?v=KvRMptdaqOk&feature=player_embedded http://www.youtube.com/watch?v=skAePZGgpAA&feature=fvwp&NR=1 http://www.youtube.com/watch?v=EYnWWyAuVIk&NR=1&feature=endscreen http://www.youtube.com/watch?v=l1h5wjpD098&feature=endscreen&NR=1 http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&v=-x07DpvzunE&NR=1 http://www.youtube.com/watch?v=R_966UC1QhQ&NR=1&feature=endscreen http://www.youtube.com/watch?v=5SUvGpRdvj4&NR=1&feature=endscreen A sátáni erők fejlődésünk lassítására, világunk romlásba döntésére gyakran alkalmazzák a feszültségkeltésen alapuló bomlasztás módszerét is. Ennek sikerét arra alapozzák, hogy az elszabadult indulatok rendszerint fékezhetetlenek. Egy középkori megfigyelés szerint, ha valahol valami jó készülődik az emberek között, ott segítőleg megjelennek ugyan az angyalok, de ezt az ördögök tüstént megneszelik, és seregestől odarontanak a készülő jóra, hogy rosszra fordítsák, magából kiforgassák, létrejöttét megakadályozzák. Különösen ünnepek előtt nő meg az effajta indíttatású békétlenségek száma, mert a gonosz erők tisztában vannak vele, hogy az emberek ebben az időszakban a legsebezhetőbbek. Ilyenkor várják el egymástól a legtöbb szeretetet, és ha helyette sértéseket kapnak, veszekedésben van részük, az olyan tüskét szúr a szívükbe, ami egy életen át fáj nekik. A szavaknak hatalmas erejük van. Egyetlen szavunkkal boldoggá vagy boldogtalanná tehetünk bárkit; Egyetlen hanyagul odavetett mondatunkkal egy életre a mélybe taszíthatunk vagy felemelhetünk akárkit. Ne engedjünk tehát a sátáni késztetésnek; vegyük észre, hogy a készülődő békétlenség az alvilági erők provokációja. Vessünk gátat önmagunk pusztító indulatainak; ne hagyjuk, hogy a gonoszt szolgáló szellemek erőt vegyenek rajtunk. A felénk áradó sértésekre a szeretet hangján válaszoljunk. Tűrjünk, sőt ha kell nyeljünk, és ha elég kitartóak, állhatatosak leszünk, akkor káros következmények nélkül vonulnak el a „viharfelhők” felőlünk. Másnapra már el is felejtjük az egészet, mert a feszültségkeltés nem belőlünk származott, hanem csak általunk próbált érvényre jutni, amit önuralmunkkal sikerült megakadályoznunk. Az ily módon megnyert „csaták” fokozatosan gyengítik a fekete sereg uralmát felettünk, és mind inkább kiszabadul a világ a Sátán karmai közül. A Erről persze nincs tudomásunk, mert nem látjuk őket. Rejtőzködő magatartásuk fő oka, hogy tevékenységük így válik igazán hatékonnyá. Tisztában vannak vele, hogy ateista világunkban az emberek nem csak Istenben, hanem a pokol létezésében sem hisznek, ami az ő kezükre játszik. Aki nem fél az elkárhozástól, az nem tart bűnei következményeitől sem, ezáltal könnyen elveszejthető, birtokba vehető a lelke. Amennyiben megmutatkoznának a fizikai világban, ez zavart keltene az emberekben, és sokan elgondolkoznának rajta, hogy mégiscsak létezik a túlvilági létnek ez a nem éppen kellemes szférája. Ez fékezően hatna a bűnös hajlamok kiélésére, ami jelentősen rontaná a Sátán pozícióját a lelkek megszerzéséért folytatott harcban. Ezzel a helyzettel már az ókori görögök is tisztában voltak. Ezért így imádkoztak: „Zeusz atyánk! Milyen sok szenvedésétől válthatnád meg az emberiséget, ha mindenkinek megmutatnád a démont, amely üldözi.” A rejtőzködő taktika annyira hatékony, hogy az emberek többsége tudomást sem vesz erről a világról. A „Tanulmány az európai értékekről” című nemzetközi kutatás eredményei szerint az emberek 70%-a hisz Isten létezésében, 44%-uk a mennyország létében, és csak 28%-uk hisz abban, hogy van pokol. A pokol urának mind közül a legnagyobb cselvetése tehát, hogy tagadja a saját létezését. Ennek tudható be, hogy olyan sikeresen képes rombolni a világunkat. Életünknek nincs már egyetlen szférája se, ahová ne hatolt volna be. Munkálkodása nyomán az emberiség norma- és értékrendszere teljesen felborult. Ördögi sugallatok hatására meglékeltük a házasság intézményét, zátonyra futtattuk a vallást, és lábbal tapossuk a társadalmunkat megtartó több ezer éves erkölcsi értékeket. Mindezek következményeként a bűnözés soha nem tapasztalt mértéket öltött. Megrontónk tevékenységének fő motorja az emberi hitetlenség és felvilágosulatlanság. Úgy tűnik, hogy ez a helyzet nem egyhamar fog megváltozni. Mindenesetre nem ártana, ha az érintettek elgondolkoznának azon, hogy: Mi van akkor, ha ez a világ mégiscsak létezik? Ez esetben megéri néhány évtizedig élvezni a bűnös úton szerzett anyagi javakat, vagy a becstelen módon gyakorolt hatalom előnyeit, ha utána a pokol tüzére vettetve örök időkig kell senyvedni miatta?
Újabban a mobiltelefonok működését is akadályozzák. Ők ugyan már nem használják az általunk alkalmazott távközlési technikát, de jól ismerik, hiszen korábban ők is átestek a technikai fejlődésnek ezen a szakaszán. Ezért nagy szakértelemmel, és célirányosan cselekednek. Használaton kívüli időszakban a készüléket átteleportálják a saját világukba, majd átprogramozzák. Ez a művelet csak a kimenő és bemenő hívások korlátozására szorítkozik. Nem teszik tönkre a telefont, mert akkor a tulajdonos lecserélné, hanem csak a hírközlő funkcióját nehezítik meg. Gyári hibáról sem lehet szó, mivel a bizonyítékként szolgáló példány még garanciális volt. A szervizszakemberek sem tudtak a hibára magyarázattal szolgálni. Nyilatkozatuk szerint olyan opciókat töröltek ki a készülékből, amire a használó képtelen. Az effajta beavatkozás bonyolult számítógépes dekódolást igényel, amelyre még ők sem mernének vállalkozni. Nem ritka jelenség az UFO-megfigyelések bejelentésére szolgáló telefonvonalak lebénítása. Ennek célja az elérhetetlenség képzetének keltése. Így próbálják elvenni az amatőr ufókutatók kedvét ennek a jelenségnek a figyelemmel kísérésétől. Ez a módszer arra is alkalmas, hogy a különböző típusú találkozásokat nyilvántartó irodákat komolytalanná tegyék, és ezáltal az emberek figyelmét más irányba tereljék. A munkakapcsolatok befagyasztása egy idő után lehetetlenné teszi ezeknek a szervezeteknek a működését, amit tovább fokoz az emberi hitetlenség. Egyébként a velünk szemben ellenséges magatartást tanúsító civilizációk nem is tagadják a szándékaikat. A harmadik típusú találkozásokból eredő egyik üzenetük így szól: „Régóta harcolunk a Földért más civilizációkkal, és nem engedjük, hogy segítsenek nektek. Egyedül pedig nem vagytok képesek semmire. Nekünk csak jó, ha háborúztok, és pusztítjátok egymást. A szeretet nálunk nem számít semmit. Megnyugodva tapasztaljuk, hogy ti sem vagytok egységesek ebben a dologban.” Csupán egyetlen vigasztaló hír számunkra, hogy a Földön kívüli civilizációk sem tehetnek meg mindent. Az ufókutató irodák munkatársainak tapasztalatai alapján egy bizonyos ponton túl a pozitív túlvilági erők közbelépnek, és visszafogják a kellemetlenkedő látogatókat. T Budapest, 2000. június 
|
z „Ezoterikus körkép” V. fejezetéből megismerhettük civilizációnk várható jövőjét. Ebből tudjuk, hogy a világ két részre fog szakadni: a fejlődést vállalókra, és a leszakadókra. Ez a folyamat már megindult, szembeötlő nyomai nap mint nap megnyilvánulnak a világban. Az elmúlt évek során egyes országok a szegénység, a nyomor, a kilátástalanság, a teljes lecsúszás térségévé váltak. Városaik zsúfoltak, mocskosak, büdösek; mindent eláraszt a nyomor és a bűn. Ennek nyomában jár a rettegés, és a közbiztonság teljes hiánya. A lehetetlen helyzet kialakulásához hozzájárult a régió elitje is, akik kivonultak a városokból, és a zöldövezetekbe, külvilágtól elzárt lakóparkokba költöztek. Otthonaikat mágneskártyás beléptető rendszerrel, biztonsági személyzettel, és modern vészjelző berendezésekkel védik a nemkívánatos behatolóktól. Csak időnként merészkednek be kívülről átláthatatlan ablakú luxusautóikon a városba, és egy lépést sem tesznek gyalog. Testőrökkel tartatják távol maguktól a koldusok, zsebtolvajok és egyéb molesztálók hadát. 
apban pl. ez olvasható: Felfaltak a kutyák egy hajléktalant! A 45 éves férfi egy elhagyott, lebontásra ítélt házban húzta meg magát, ahol kóbor kutyák szétmarcangolták. Tetemét csak két hét után találták meg, erősen oszló állapotban. A vizsgálati jelentés szerint a fejét, a bal lábát és a bal karját ették meg a vele egy helyiségben tartózkodó kutyák. A szakértők a helyszínen talált lerágott csontokból arra következtettek, hogy az áldozat előzőleg kutyahúst evett. A fejlődésben hátrább levő országokban ennél is döbbenetesebb állapotok uralkodnak. A szegénység diktálta szükség egyik groteszk megnyilvánulása annak az indiai férfinak az esete, aki azért feküdt a vonat elé, mert nem volt pénze elüszkösödött lábának amputálására. A sajátos műtét végbement ugyan, de a szerencsétlen ember csaknem belehalt a súlyos vérveszteségbe, a gázolás okozta sokkos állapotot pedig sokáig nem tudta kiheverni.
terület gazdasági fellendüléséhez jelentős mértékben hozzájárult a turizmus növekedése. A nagy múltú negyedet több mint 10 múzeum, 50 étterem és pub, továbbá számos színház és éjszakai klub működtetésével tették vonzóbbá az idegenforgalom számára. A kikötő korhű felújítása; valamint a számtalan evési-, ivási- és szórakozási lehetőség következtében a turisták száma 1997-ben 1,6 millióra emelkedett. A látványosságok számának gyarapítása érdekében 2000-ben ide helyezték a 800 millió fontos költséggel felépített Millennium Dome-ot. Mindezeket hallva azt gondolhatnánk, hogy sokba került ez a városatyáknak. Ez azonban nem így van. A dokkfelújítási program kifejezetten nyereségesnek bizonyult a költségvetés számára. Az állam az építkezések lebonyolítására 1,7 milliárd font támogatást biztosított a Városi Fejlesztési Szövetségnek. Ehhez járult még 280 millió fontnyi saját bevétel a telekeladások után. A beruházási költség azonban sokszorosan megtérült, mivel az előnyös működési és letelepedési lehetőség, valamint a különféle kedvezmények hatására a magánszektor 1980 óta 9,1 milliárd fontot fektetett be a kikötőnegyedbe. A nyereséget tovább növeli, hogy 1999-ben tőzsdére vitték a beruházást végző cég részvényeit, ami további 551 millió font bevételt eredményezett.
szegényebb országokban is gyönyörűen rendben tartott díszparkok várják a sétálókat. Nálunk a valaha parknak nevezett szemetes, kutyapiszkos bozótosok törött padjain a hajléktalanok vertek tanyát. Budaligeten ötven-hatvanmillióért árulnak egy átlagos házat, átlagos telken. Tehetős környék, ám a hivalkodó paloták és a pedigrés kutyák által őrzött parkosított kertek mellett szerényebb házak is találhatók szép számmal. Hétvégén aztán a polgárok fogják a szemetet, a régi rekamiét, a kiszuperált hűtőszekrényt, a törött WC-csészét, és gondosan elszállítják a város határán túlra – úgy ötven méterre, és teljes nyugalommal lerakják az erdőn át kanyargó, Solymár-kerekhegy felé vezető út mellé, a budai tájvédelmi körzet kellős közepére. Teszik ezt pofátlan gátlástalansággal, fényes nappal. Trabantosok és audisok nagy magyar egyetértésben. Ausztriában egy szeméttelep tisztább, mint nálunk az átlagos turistaút a hegyekben.
agyarország Európa legkedvezőbb klímájú országa. Itt terem az egész kontinensen a legfinomabb zöldség-gyümölcs, a legacélosabb búza, itt érlelődik a világ legjobb bora. Nálunk található Európa legnagyobb felületű, fürdőzésre is alkalmas tava. Ráadásul itt van a világon a legtöbb gyógyvíz, amelynek mellesleg a 10%-át sem használjuk ki. Emellett termálvízben, és egyéb ásványkincsekben sem szűkölködünk. Szerencsés geológia adottságú országunkban több mint 70 ezer termálkút található. Melegvíz-forrásainkat geotermikus energiaként is könnyen hasznosíthatjuk, mert nálunk a furatban lefelé haladva kétszer olyan gyorsan melegszik a földkéreg, mint Európa más országaiban. A Kárpátok hegyláncai által körülövezve védve vagyunk az Atlanti-óceán felől betörő szélviharoktól, életeket kioltó fergeteges havazásoktól, esőzésektől. Nálunk még nem pusztultak ki maradéktalanul az őshonos növények, és a folyóvizeinkben is találhatók halak, nem úgy, mint Nyugat-Európa országaiban. Erdeink fái is többnyire egészségesek, a fejlett ipari államok által keltett savas esők nem okoztak bennük helyrehozhatatlan károkat. Itt a legmagasabb a mezőgazdasági művelésre alkalmas terület aránya. Ennek ellenére folyókkal, tavakkal szabdalt síkvidékeinken nem ritkák a dombok, sőt a hegyek sem. Fővárosunk is páratlan környezetben fekszik. Középen kettészeli a Duna, melynek jobb partján a dimbes-dombos Buda, bal partján pedig a lapályos Pest terül el. Úgy látszik, Európa leghosszabb folyója is a kedvünkbe akart járni, mert a főváros kellős közepén egy festői szépségű szigetet alakított ki nekünk. (A város alatt létrehozott egy még nagyobbat, amit mi üdülőpark helyett gyárnegyedként használunk.)
gyanez a nemtörődömség tapasztalható a társadalomban is. Az emberek nem csak a környezetükkel, hanem a környezetükben élőkkel sem törődnek. Senkit sem érdekel, hogy a több mint 5 millió munkaképes lakosságból már 1,8 millió munkanélküli. Senkit sem zavar, hogy családok százezrei nélkülöznek, gyerekek tízezrei éheznek. Kezünket-lábunkat törve igyekszünk az Európai Unióba, miközben a saját portánkon sem tudunk rendet teremteni. Politikusaink ahelyett hogy a kiútkereséssel foglalkoznának, állandóan civakodnak, mindenféle csip-csup ügyeken veszekednek. Nem is sejtik, hogy milyen közel állunk a teljes gazdasági összeomláshoz. Ha egy társadalom nem rendelkezik stabil gazdasági alapokkal, könnyen mozgósítható tartalékokkal, bármikor megtörténhet a bukás. Mivel a rendszerváltás után kiárusítottuk az országot, és felszámoltuk a nagyüzemi gazdálkodást, nincs önálló nemzeti iparunk és életképes mezőgazdaságunk. Ennek következtében teljesen ki vagyunk szolgáltatva a multinacionális vállalatok kénye-kedvének.
gazgatók és főkönyvelők fognak a kukában kotorászni, hogy így próbálják élelemmel ellátni a családjukat.14 Ha nem használjuk ki a lehetőségeinket, ha nem teremtjük meg a gazdaság számára a kiugrási lehetőséget, pár év múlva mi is erre a sorsra jutunk.
indkét előző könyv részletesen tárgyalta a szponzorálást, a vele kapcsolatos visszásságokat, és szabályokat. Ezek a kemény törvények jó néhány naiv adakozó kedvét elvették ettől a tevékenységtől. Ez pedig nem szerencsés fejlemény, mert ez a törekvés civilizációnk fejlődésének elengedhetetlen feltétele. A segítségnyújtás szükségessége bele van kalkulálva történelmünk alakulásába, egymás támogatása nélkül nem jutunk sehová. Ennek bizonyítására számtalan példát lehetne felhozni. Egyet kiragadva közülük hová jutott volna Richard Wagner, Liszt Ferenc és a bőkezű adakozó II. Lajos bajor király támogatása nélkül? Vajon napjaink operakedvelői élvezhetnék zenéjét, ha korának mecénásai nem támogatták volna őt? Az alkotó emberek többsége meglehetősen élhetetlen. Csak egy dologban kiválóak, az alkotásban. Ha tökéletesek volnának, akkor nem emberek, hanem istenek lennének. Az istenek azonban nem a Földön élnek. Nekik már nincs szükségük arra, hogy fizikai testben fejlődjenek. 
ivel napjainkban teljes intenzitással folyik a lelkek megszerzéséért folytatott küzdelem a két világ között, a démoni erők minden eszközzel megpróbálják lefoglalni az embereket, hogy ne maradjon idejük a befelé fordulásra, a helyes életmódra ösztönző isteni sugallatok meghallgatására. Az állandó zajban és játéklázban élő emberhez nem jutnak el a túlvilági sugallatok. A nap minden percében lefoglalt elme nem képes reagálni a magasabb rendű eszmékre, mert ezek a gondolatok kis intenzitással érkeznek hozzánk. Érzékelésük előfeltétele a külső- és belső csend megteremtése, amire manapság egyre kevesebb lehetőségünk van. Már azok sem képesek önmagukban elmélyedni, akik szeretnének ráhangolódni az isteni üzenetekre. Az utcáról beszivárgó közlekedési zaj, a percenként szirénázó mentő- tűzoltó- és rendőrségi autók, valamint a szomszédban vagy a közeli szórakozóhelyen dübörgő zenegép nem enged egy perc csendet sem nekünk. 
feszültségkeltés másik módja, hogy az egymással szoros kapcsolatban álló, és valamilyen jó ügyön munkálkodó emberek között különböző félreértéseken alapuló látszatproblémákat idéznek elő. Ennek hatására az önmagát alárendeltnek vélő félben alaptalan képzelgések alakulnak ki a másikkal szemben. A kiszolgáltatottság, a mellőzés, a semmibevevés, a lenézés feltételezése, vagy a hiúságában való sértettség idővel haragot vált ki a lelkében, és támadásra ingerli. A másik fél el tudná ugyan oszlatni ezeket a téves gondolatokat, de a külső erők által teremtett kényszerhelyzetből adódóan erre nincs lehetősége. Csak akkor jut tudomására a dolog, amikor az üzleti, érzelmi vagy egyéb partnere nyíltan nekitámad. Sajnos ezek az inzultusok rendszerint dühös veszekedésbe torkollnak, ami nem egyszer a kapcsolat megszakítását eredményezi. A megrágalmazott fél ugyanis a nyilvánvalóan hamis vádak hatására ugyancsak elveszti a fejét, és ő is elkezd gorombáskodni. Ebben a helyzetben az sem segít, ha sikerülne tisztázni a vádak alaptalanságát, mivel a kölcsönös sértegetés olyan indulatokat váltott ki mindkettőjükben, amely nem teszi lehetővé a megbocsátást. Ilyenkor már azzal sem törődnek, ha elveszítik a korábban kiépített kapcsolatok minden gyümölcsét, mert az indulat elborítja az agyukat, ami kizárja a logikus gondolkodást. A világunkat mételyező fekete sereg szinte kéjelegve figyeli ezeket az oktalan acsarkodásokat, és megelégedetten nyugtázzák, hogy mi is az „ő malmukra hajtjuk a vizet”.
