Richard dawkins az Ördög Káplánja Válogatott tanulmányok

126 Lásd a 169. oldalt, valamint Nicholas Humphrey briliáns Amnesty-előadását, melynek címe What shall we tell the children? (Mit mondjunk a gyerekeknek?). Az írás eredetileg a W. Williams által szerkesztett The Values of Science: The Oxford Amnesty Lectures 1997-ben (Boulder, Westview Press, 1999) jelent meg, és most Humphrey összegyűjtött esszéinek új kiadásában, a The Mind Made Flesh-ben is (Oxford, Oxford University Press, 2002).

127 Ami nem jelenti azt, hogy a vírusteória egymagában elégséges lenne a vallás jelenségének leírásához. Két olyan komoly könyvet ismerek, amelyek biológiai és pszichológiai szemszögből is vizsgálják a kérdést: Robert Hinde: Why Gods Persist (London, Routledge, 1999), és Pascal Boyer: Religion Explained (London, Heinemann, 2001).

128 Előszó S. Blackmore: The Meme Machine (Oxford, Oxford University Press, 1999). c. könyvéhez. Magyarul: A mémgépezet (Magyar Könyvklub, Budapest, 2001).

129 D. Delius:The Nature of Culture, megjelent M. S. Dawkins, T. R. Halliday and R. Dawkins (eds.): The Tinbergen Legacy (London, Chapman & Hall, 1991).

130 A „kultúrgén" fogalmának bevezetését C. J. Lumsden és E. O. Wilson javasolták a Genes, Mind and Culture (Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1981) c. könyvükben. Mikor én 1976-ban először használtam a „mém" szót, nem tudtam róla, hogy Richard Semon német biológus már írt egy könyvet, Die Mneme címmel, [angol kiadás: The Mneme (London, Allen & Unwin, 1921)], amelyben átvette egy osztrák fiziológus, Edald Hering, 1870-óta használt „mneme" kifejezését. Először Peter Medawar Az önző génről írt recenziójában olvastam erről, aki a „mneme" szót mint a tudatos etimológiai tisztaság példáját említette.

131 Susan Blackmore A mémgépezet cimű könyvén túl, íme, még néhány, amelyek hangsúlyosan alkalmazzák a mém fogalmát: R. Brodie: Virus of the Mind: the New Science of the Meme (Seattle, Integral Press, 1996) (ne keverjék össze az én esszémmel – lásd következő fejezet –, amelyet három évvel korábban jelentettem meg); A. Lynch: Thought Contagion: How Belief Spreads Through Society (New York, Basic Books, 1998); J. M. Balkin: Cultural Software (New Haven,Yale University Press, 1998); H. Bloom: The Lucifer Principle (Sydney, Allén & Unwin, 1995); Robert Augner: The Electric Meme (New York, Simon & Schuster, 2002); Kevin Laland és Gillian Brown: Sense and Nonsense (Oxford, Oxford University Press, 2002); és Stephen Shennan: Genes, Memes and Human History (London,Thames Hudson, 2002). A mém sorsában fordulópontot jelentett, hogy Daniel Dennett magáévá tette, és az elme evolúciójának sarokköveként elméletének központjába helyezte, különösen két könyvében, a Consciousness Explained-ben (Boston, Little Brown, 1991), és a Darwin's Dangerous Idea-ban (New York, Simon & Schuster, 1995 – magyarul Darwin veszélyes ideája. Budapest.Typotex, 1998).

132 Első megjelenés: B. Dahlbom (ed.): Dennett and His Critics: Demystifying Mind (Oxford, Blackwell, 1993).

133 D. Dennett: Consciousness Explained (Boston, Little Brown, 1990), 207. o.

134 H.Thimbleby: Can viruses ever be useful? Komputers and Security, 10 (1991), 111-114. o.

135 Ez, és még sok ehhez kapcsolódó gondolat, Douglas Hofstadter mindig termékeny agyában született meg (Metamagical Themas, London, Penguin, 1985).

136 Sir Thomas Browne, Religio Medici (1635), 1, 9.

137 A. Zahavi: Mate selection – a selection for a handicap. Joumal of Theoretical Biology, 53 (1975), 205-214. o.

138 A. Grafen: Sexual selection unhandicapped by the Fisher process. Joumal of Theoretical Biology, 144 (1990), 473-516. o. A. Grafen: Biological signals as handicaps. Joumal of Theoretical Biology, 144 (1990), 517-546. o.

139 M. Kilduff and R. Javers: The Suicide Cult (New York, Bantam, 1978).

140 A. Kenny: A Path from Rome (Oxford, Oxford University Press, 1986).

141 Először Snake Oil and Holy Water címmel a Forbes ASAP-ban jelent meg, 1999. október 4-én.

142 U. Goodenough: The Sacred Depths of Nature (New York, Oxford University Press Inc., 1999).

143 C. Sagan: Pale Blue Dot: A Vision of the Human Future in Space (New York, Ballantine, 1997).

144 Valóban, Einstein maga is felháborodott erre a felvetésre: „Az természetesen hazugság, amit ön az én vallásos meggyőződésemről olvasott, hazugság, amelyet szisztematikusan ismételgetnek. Nem hiszek semmilyen személyes Istenben, és ezt sohasem tagadtam, sőt világosan ki is fejtettem. Ha mégis van bennem valami vallásos érzés, akkor az a mérhetetlen csodálat, amivel a világ felépítését szemlélem, már amennyire a tudomány képes volt ezt mostanáig feltárni." Idézet a H. Dukas és B. Hoffman által szerkesztett, Albert Einstein, The Human Side című könyvből (Princeton, Princeton University Press, 1981). Ezt a hazugságot ma is szisztematikusan terjesztik, attól a makacs vágytól vezérelve, hogy Einstein tekintélyét felhasználva másokat is e mémkészlet bűvkörébe vonjanak.

145 V. J. Stenger: The Unconscious Quantum (Buffalo, NY, Prometheus Books, 1996).

146 Ez a pápának a kétértelműség előnyét nyújtotta. Az üzenet kulcsfontosságú szakaszának eredeti francia verziója így szól: „Aujourd'hui... de nouvelles connaissances conduisent a reconnaitre dans la théorie de l'évolution plus qu'une hypothese.” A hivatalos angol fordításban a „plus qu'une hypothese” kifejezés „több, mint egyetlen hipotézis”-ként szerepel. Az „une” szó jelentése itt nem egyértelmű a franciában, ezért mások jószándékúan úgy állították be a dolgot, mintha a pápa azt akarta volna mondani, hogy az evolúció „több, mint egy puszta hipotézis”. Még ha a hivatalos angol fordítás félrevezető is, ez az üzenet a legjobb esetben is a hozzá nem értésről tesz látványos tanúbizonyságot. Mindez nyilvánvalóan isteni ajándék volt az evolúció egyházon belüli ellenzőinek. A Catholic World Report mohón vetette rá magát a „több, mint egyetlen hipotézisre”, hogy aztán oda lyukadjon ki, hogy „ezzel kapcsolatban a tudományos közösség sem tudott egyetérteni”. A hivatalos Vatikán ma a „több, mint egy puszta hipotézis” értelmezést favorizálja, és szerencsére a média is ebben a formában vette ezt át. Másrészt a pápa üzenetének egy későbbi passzusa arra utal, hogy a hivatalos angol fordítás mégiscsak jó lehetett: „Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az evolúció számos elméletéről kell beszélnünk.” Lehet, hogy a pápa egyszerűen összekeverte a dolgokat, és nem tudta, hogy mit is akart mondani.

147 A szó maga a pápa üzenetének hivatalos angol fordításában „Az evolúció, és az Egyház magisztériuma" című fejezetben bukkan fel, ám az eredeti francia verzióban, amelynek nincsenek fejezetcímei, nem fordul elő. A Pápa üzenetére adott válaszok, az enyémet is beleértve, valamint maga az üzenet szövege, elolvashatók a Quarterly Review of Biology 72 (1992), 4-ben.

148 A „különálló magisztériumok" tézisét S. J. Gould ateista létére is támogatta, jóval lelkesebben, mint ahogy azt a kötelező tapintat megkívánta volna, a Rocks of Ages: science and religion in the fullness of life (New York, Ballantine, 1999) c. könyvében.

149 Először a The Independent, 1997. március 8-i számában jelent meg.

150 Elsőként a Freelhought Todayben jelent meg, (Madison, Wis.), 18: 8 (2001) (http://www.ffrf.org/). A szöveget később a The New Humanist egy speciális „Manhattan után" kiadáshoz igazítottam (2001. tél).

151 Tony Blair is azok közé tartozik, akik valami ehhez hasonló dolgot nyilatkoztak, mert úgy gondolta – rosszul –, hogy a kereszténységet vádolni az észak-írországi eseményekért magától értetődő módon abszurd dolog.

152 http://www.biota.org/people/douglasadams/mdex.html

153 Lásd még Polly Toynbee ragyogó cikkét a The Guardian 2001. október 5-i számában, http://guardian.co.uk/Columnist5/Column/0,5673,563618,00.html

154 http://www.guardian.co.uk/Archive/Article/0,4273,4257777,00.html

155 „Keresztény érzületem Uramat és Megváltómat harcosként mutatja meg nekem. Olyan embert látok magam előtt, aki egykor elhagyatva élt, és csak néhány követője volt, de felismerte, hogy milyenek is a zsidók, és felszólította az embereket, hogy harcoljanak ellenük, és aki – isteni igazság! – nem szenvedőként, hanem harcosként volt a legnagyobb! Határtalan keresztényi és emberi szeretetben olvastam el azt a passzust, amely arról szól, hogy az Úr végül hogyan mutatta meg hatalmát, és egy ostorral hogyan kergette ki a Templomból a viperafajzatokat. Milyen nagyszerű volt a zsidó métely ellen, a világért vívott harca! Ma, kétezer évvel később, a legnagyobb megindultsággal ismerem föl, még inkább, mint eddig bármikor, azt a tényt, hogy ez volt az, amiért a vérét kellett ontania a keresztfán. Mint keresztény, nem hagyhatom, hogy megcsaljanak, hanem az a dolgom, hogy harcoljak az igazságért. És mint férfinak, az a dolgom, hogy gondoskodjak arról, az emberi társadalom nem szenvedi el ugyanazt a katasztrofális összeomlást, mint amit az ősi világ civilizációjának kellett elszenvednie majd kétezer évvel ezelőtt – annak a civilizációnak, amelynek vesztét ugyanezek a zsidók okozták." Adolf Hitler beszéde 1922. április 12-én Münchenben. Norman H. Baynes (ed.): Speeches of Adolf Hitler, April 1922 – August 1939 (2 kötet, Oxford, Oxford University Press, 1942) 1. kötet, 19-20. o. Lásd még http://www.secularhumanism. org/líbrary/ft/murphy_l9_2.html http://www.nobeliefs.com/speeches.htm

156 „Mondták nekem, Heraclitus, mondták nekem, hogy meghaltál" – idézet William Johnson Cory (1823-1892) Heraclitus című verséből. (A szerk.)

157 W. D. Hamilton: Narrow Roads of Gene Land, vol. 2 (Oxford, Oxford University Press, 2001).

158 John Diamond: C: Because cowards get cancer too (London,Vermilion, 1998).

159 Megjelent a The Guardian 2001. május 14-i számában.

160 Mások természetesen életének más vonatkozásairól szóltak.

161 Beszédének teljes szövege elolvasható a http://www.biota.org/people/douglasadams/ index.html címen.

162 Vagyis most indították újra, mint a számítógépet. (A ford.)

Azaz DNS – angolul. (A ford.)

163 http://www.americanatheist.org/win98-99/T2/silverman.html

164 Break the Science Barrier with Richard Dawkins, Channel 4, Equinox sorozat, 1996.

165 Ez igaz, és e történet felidézésével nem is áll szándékomban Stephen Bartz munkáját becsmérelni. Bill Hamilton tudta, jobban mint mások, hogy egy papírfecnire firkantott elképzelés nem ugyanaz, mint egy kidolgozott modell.

166 Times Literary Supplement, 1992. szeptember 11. Eredetileg japánul Tervezett temetésem és annak miértje
címmel jelent meg, Insectarium, 28 (1991), 238-247 o. Ugyanezen cím alatt (My Intended Burial and Why)
kiadták angolul az Ethology, Ecology & Evolutionban, 12 (2000), 111-122. o.

167 Az emlékmisén maga Luisa olvasta fel mindkét passzust. A második szakaszt felvésték egy padra, a sírja mellett, amelyet Hamilton nővére, dr. Mary Bliss állított az emlékére.

168 W. D. Hamilton: Innate social aptitudes of man: an approach from evolutionary genetics. In R. Fox (ed.): Biosodal Anthropology (London, Malaby Press, 1975).

169 A Rózsaszín párduc filmsorozat kétbalkezes felügyelője. (A szerk.)

170 W. D. Hamilton: Narrow Roads of Gene Land, vol. 1: Evolution of Social Behaviour (Oxford, W. H. Freeman and Stockton Press, 1996). A 2. kötet (Evolution of Sex) mostanában jelent meg (Oxford, Oxford University Press, 2001), és eulógiám
előszóként szerepel benne.

171 A búcsúztatáson Ruth Hamilton olvasta fel.

172 John Diamond: Snake Oil and Other Preoccupations (London,Vintage, 2001).

173 K. Sterelny: Dawkins vs Gould: Survival of the Fittest (Cambridge, leon Books, 2001).

174 A. Brown: The Darwin Wars: How Stupid Genes Became Selfish Gods (London, Pocket Books, 2000).

175 Ballada az ősi Rómáról.

176 S. J. Gould: Self-help for a hedgehog stuck on a molehill (recenzió R. Dawkins: Climbing Mount Improbable c. könyvéről), Evolution, 51 (1997), 1020-1023. o.

177 S. J. Gould: The Pattern of Life's History. In: J. Brockman (ed.): The Third Culture (New York, Simon & Schuster, 1995), 64. o.

178 P. B. Medawar: The Art of the Soluble (London, Penguin, 1969).

179 Recenzió S. J. Gould: Ever Since Darwin: Reflections in Natural History (London, André Deutsch, 1978) c. könyvéről. Először a Nature, 276. (1978. november 9.) számában jelent meg, 121-123. o.

180 Amerikai karikaturista, † 1970. Az egyszerű dolgokat rendkívül bonyolult módon megvalósító „találmányairól" híres. (A ford.)

181 American Association for the Advancement of Science (Amerikai Tudományfejlesztési Társaság). (A szerk.)

182 E. O. Wilson professzorra oldalról egy pohár vizet öntöttek (később különféle túlzó beszámolók láttak napvilágot, például ,,egy kancsó jeges vízről", amellyel nyakon öntötték).

183 Végül tíz kötet jelent meg, az utolsó, az I have landed (Földet értem), a halála idején.

184 Caring Groups and Selfish Genes címmel megjelent S.J. Gould: The Panda's Thumb (New York, W.W. Norton, 1980) c. könyvében.

185 G. C. Williams: Adaptation and Natural Selection (Princeton, Princeton University Press, 1966), 22-25. és 56-57. o.

186 P. B. Medawar: Pluto's Republic (New York, Oxford University Press Inc., 1982).

187 S. J. Gould: Hen's Teeth and Horse's Toes (New York, W.W. Norton, 1983).

188 P. B. Medawar: The Hope of Progress (London, Methuen, 1972).

189 Lásd Örvendezés a természet sokszínűségén (243-248. oldal).

190 Bár a magyar szövegből nem derül ki egyértelműen, nőnemű volt az illető. (A ford.)

191 „Mivel mi javasoltuk a megszakított egyensúly fogalmának bevezetését a trendek magyarázatához, dühítő, hogy a kreacionisták erre állandóan úgy hivatkoznak – szándékosan, vagy ostobaságból, azt nem tudom –, mint annak beismerésére, hogy a fosszíliák közt nincsenek átmeneti formák. A fajok szintjén az átmeneti csoportok általában hiányoznak, de egy-egy nagyobb csoportban mindig szép számmal vannak." Idézet az Evolution as Fact and Theory (Evolúció – tények és elméletek) című esszéből, Hen's Teeth and Horse's Toes, (A tyúk fogai és a ló lábujjai), 260. oldal.

192 R. Dawkins: The Selfish Gene [Az önző gén], 2. kiadás (Oxford, Oxford University Press, 1989), 271-272. o.
Lásd még R. Dawkins: The Extended Phenotype [A hódító gén] (Oxford University Press, 1999), 116-117., 239-247. o.

193 Ezt a doktrínát újabban „nem csökkenthető komplexitás" néven élesztették újra, azt a hamis benyomást keltve, hogy új gondolat.

194 Shakespeare:Vízkereszt, vagy amit akartok. II. felv. 3. szín. Radnóti Miklós és Rónay György fordítása. (A ford.)

195 Recenzió S. J. Gould: Wonderful Life (London, Hutchinson Radius, 1989) c. könyvéről.
Megjelent a Sunday Telegraph 1990. február 25-i számában.

196 Nevelési elmélet, mely szerint egy kultúra alapvető elveit és ismereteit mindenkinek egyformán kell megtanulnia, jól bevált módszerek segítségével. (Webster's Ninth New Collegiate Diaionary. – A ford.)

197 Daily Telegraph, 1990. január 22.

198 Recenzió S. J. Gould: Full House (New York, Harmony Books, 1996) c. könyvéről, amely az Egyesült Királyságban Life's Grandeur címmel jelent meg (London, Jonathan Cape, 1996). Evolution, 51:3 június 1997),1015-1020 o.

199 A magyar kiadásban megmaradt az eredeti cím – George C. Williams: A pónihal lámpása. Budapest, Kulturtrade. 1997. (A szerk.)

200 Egy teljes cikket szenteltem annak, hogy a fejlődés ilyen értelmezését támadjam: R. Dawkins: Progress, megjelent E. Fox Keller and E. Lloyd (eds.): Keywords in evolutionary biology (Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1992), 263-272. o.

201 J. Maynard Smith: Time in the Evolutionary Process, Studium Generale, 23 (1970), 266-272. o.

202 D. W. McShea: Metazoan complexity and evolution: is there a trend? Evolution, 50 (1996), 477-492. o.

203 J. W. S. Pringle: On the parallel between learning and evolution. Behaviour, 3 (1951), 90-110. o.

204 J. Huxley: The Individual in the Animal Kingdom (Cambridge, Cambridge University Press, 1912).

205 Lásd Az információs kihívás (123-138. oldal).

206 J. Huxley: Essays of a Biologist (London, Chatto & Windus, 1926).

207 S. Pinker: The Language Instinct (London,Viking, 1994).

208 Ez a szemérmes célzás a A Valószínűtlenség Hegyének meghódítása című könyvemre itt helyénvalónak látszik, mivel – ahogy már elmondtam e fejezet elején – az Evolution szerkesztője párhuzamosan dr. Gouldot is megbízta a könyvről szóló recenzió megírásával.

209 M. Ridley: Coadaptation and the inadequacy of natural selection. Brit.J. Hist. Sci., 15 (1982), 45-68. o.

210 R. Dawkins and J. R. Krebs:Arms races between and within species. Proc. Roy. Soc. Lond. B, 205 (1979), 489-511. o.

211 H. Jerison: Evolution of the brain and intelligence (New York, Academic. Press, 1973).

212 J. Maynard Smith: Genes, Memes and Minds. New York Rewiew of Books, 30 (1995. november 30.). Recenzió D. Dennett: Darwin's Dangerous Idea [Darwin veszélyes ideája] c. könyvéről.

213 R. Leakey and R. Lewin: The Sixth Extinction (London, Weidenfeld & Nicolson, 1996).

214 G. A. Wray, J. S. Levinton and L. H. Shapiro: Molecular Evidence for Deep Precambrian Divergences Among Metazoan Phyla. Science, 274 (1996), 568. o.

215 Ezt az elképzelést vettem át a The Evolution of Evolvability-ben (Az evolúciós képesség evolúciója) (in C. Langton ed.: Artificial Life. Santa Fe, Addison Wesley, 1982), és Maynard Smith és Szathmáry egy könyvet is írtak róla (J. Maynard Smith – E. Szathmáry: The Major Transitions in Evolution. Oxford, W. H. Freeman/Spektrum, 1995. Magyarul: Az evolúció nagy lépései. Budapest, Scientia, 1997).

216 Nyerő ütés a baseballban. (A szak.)

217 http://www.arn.org/docs/pjweekly/pj_weekly_011202.htm

218 Darwinizmus: Miért szereztem meg a második Ph. D.-met? címmel számol be Jonathan Wells életének nagy fordulópontjáról: „Az Atya szavai, a tanulmányaim és az imáim meggyőztek arról, hogy életemet a darwinizmus lerombolásának kell szentelnem, mint ahogy oly sok Egységesített társam szentelte életét a marxizmus lerombolásának. Mikor az Atya 1978-ban kiválasztott (vagy egy tucat végzős szeminaristával együtt), hogy részt vegyek a Ph. D.-programban, én is örömmel fogadtam el a lehetőséget, hogy felkészüljek a csatára." (Az „Atya" alatt természetesen Moon tiszteletest kell értenünk, ahogy őt a moonisták nevezik.) http://www.tparents.org/ Library/Unification/Talks/Wells/DARWIN.htm

219 S. J. Gould: The Structure of Evolutionary Theory (Cambridge, Mass., Harvard University Press, 2002).

220 D. Barash: Grappling with the Ghost of Gould. Human Nature Review, 2 (2002. július 9.), 283-292.0.

221...tipegve / Vánszorog létünk a kimért idő / Végső szótagjáig, s tegnapjaink / Csak bolondok utilámpása voltak / A por halálba. Shakespeare: Machbeth. V. felv. 5. szín, Szabó Lőrinc fordítása.

222 Előszó H. Croze and J. Reader: Pyramids of Life c. könyvéhez (London, Harvill Press, 2000).

223 Eredetileg a Financial Times 1998. május 9-i számában jelent meg, E. Huxley: Red Strangers (London, Chatto, 1964) c. könyvével kapcsolatban, később az újabb Penguin Books kiadás (1999) előszava lett.

224 Most már igen!

225 Ez először a Financial Timesban jelent meg. Örömmel mondhatom, hogy a Penguin Books válaszolt erre a kihívásra, és kiadta a könyvet, és a Financial Timesban megjelent cikkemet itt előszóként használta fel.

226 Angus, Maisie and Travers McNeice: The Lion Children (London, Orion Books, 2001).

227 Clive Staples Lewis. Szent István Társulat, Budapest, 1988. (A szerk.)

228 Travers, Angus és Maisie 16, 14 és 12 évesek voltak, mikor a könyvet befejezték.

229 Először All Our Yesterdays címmel jelent meg a Sunday Times 1995. december 31-i számában.

230 R. Leakey: The Origin of Humankind (London, Weidenfeld & Nicolson, 1994).
Magyarul: Az emberiség eredete (Kulturtrade, Budapest, 1995, 1997).

231 I. Douglas-Hamilton and O. Douglas-Hamilton: Among the Elephants (London, Viking, 1975). I. Douglas-Hamilton and O. Douglas-Hamilton: Battle for the Elephants (London, Doubleday, 1 992).

232 P. Matthiessen: The Tree where Man was Born (London, Harvill Press, 1 998).

233 Azóta még ennél is régebbi maradványokat is találtak.

234 Megjelent a J. Brockman and K. Matson által szerkesztett How Things Are kötetben (New York, Morrow, 1995).

235 A Salman Rushdie elleni fatváról (vallási állásfoglalás, amellyel a hit meggyalázásáért halálra ítélték az írót) sokat írtak az újságok egy időben.