Kezünkben tartjuk

Jövőnk alakulása

Az „Ezoterikus körkép” V. fejezetében logikai alapon feltártuk a jövőnket, vagyis azt a sorsot, amely akkor vár ránk, ha kihasználjuk, illetve ha figyelmen kívül hagyjuk a rendelkezésünkre álló lehetőségeket. Most nézzük meg milyen jövő vár ránk az elkövetkező századokban élő személyek elmondása szerint. Ezek a – Gyöngyösi Anna és Szabó Szilárd: Sok életem, sok halálom című könyvében közölt – rövid élménybeszámolók progresszív hipnózis során születtek, vagyis olyan tudatállapot eredményei, amikor jelenben élő emberek későbbi életeikről számoltak be.

Kezdjük a kellemesebb fejleményekkel. Néhány évtized múlva gyökeresen meg fog változni az ezotéria megítélése. Az ezotériára és a paranormális jelenségekre alapozódva létrejön egy új tudományág, amely rendkívüli felfedezések tömkelegével fogja meglepni az emberiséget. Az ezoterikus eszméket forrásként felhasználó kutatások eredményei nagyban hozzá fognak járulni a világban történő események egységben látásához. Feltárul előttünk az univerzum szabályos struktúrája, ahol a befolyásoló erőnek, a végrehajtásban közreműködő energiának és a bölcsességnek különböző szintjei léteznek. Új technikai eszközeinkkel bármikor kapcsolatba léphetünk a világunkat irányító, felügyelő fénylényekkel, és tanácsot kérhetünk tőlük. Helyzetünk ahhoz lesz hasonló, mint amikor több ezer évvel ezelőtt az „istenek” még közöttünk jártak, és bármikor érintkezhettünk velük. Parapszichológiai képességeink is oly mértékben fejlettek lesznek, hogy közvetlenül érezni fogjuk azoknak az erőknek a munkálkodását, amelyek a tökéletesség felé visznek minket. Ekkor már nem megérzésnek vagy hetedik érzéknek fogjuk ezt a jelenséget nevezni, mert mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy szoros kapcsolat áll fenn a látható és a láthatatlan világ között. Azzal is tisztában leszünk, hogy ez a kapcsolat semmire sem kényszerít bennünket. Életünk minden pillanatában a hatása alatt állunk ugyan, ennek ellenére továbbra is megőrizzük a függetlenségünket.

Folytatva a jövőnkből érkezett híradásokat száz év múlva már nem lesz szigorúan vett munkaidő. Az élet, a munka és a szórakozás egységes keretben történik. Az emberek kötetlen munkaidőben dolgoznak. Ha sok tennivaló gyűlik össze, akkor csak azzal foglalkoznak; a pihenés, a szórakozás kárára. Máskor meg huzamosabb időn át lazítanak. A pihenés azonban nem lustálkodás lesz, hanem aktív tevékenység. A szórakozásban is a célszerűséget keressük. Olyan dolgok iránt fogunk érdeklődni, amelyek által tanulhatunk, fejlődhetünk. Az ókori bölcsekhez hasonlatossá válunk, akik azt hangoztatták magukról, hogy akkor dolgoznak legintenzívebben, amikor látszólag semmit sem tesznek. Ilyenkor ugyanis szabadon szárnyal a fantáziájuk, és ennek során ötlenek fel bennük a legértékesebb gondolatok. A jövőben tehát életünk minden percét a tökéletessé válás iránti vágy hatja át. Haszontalan dolgokra, ostoba, értelmetlen cselekedetekre nem pazarolunk többé időt. Rájövünk arra, hogy az idő mekkora kincs; és minden erőnkkel igyekszünk a rendelkezésünkre álló életünket tartalommal megtölteni.

Ez a viselkedési mód azonban csak a szellemileg emelkedett emberekre lesz jellemző. Sajnos ők fogják alkotni a kisebbséget. A népesség növekedésével rohamosan nőni fog a primitív emberek száma. Ennek oka, hogy a szellemi megvilágosodás nem fogja megérinteni a lakosság egészét. Emiatt az erőszak, a brutalitás terjedése globális problémává válik. A felvilágosulatlan, neveletlen emberek tömege nem lesz képes beilleszkedni a társadalomba. A kívül rekedtek a jelenleginél agresszívebbé válnak, és állati ösztöneik kiélésében különféle eszközök igen széles tárháza áll majd a rendelke­zésükre. A jelenleg ismert mechanikus és vegyi fegyverek mellett alkalmazni fogják a később felfedezésre kerülő pszichogén fegyvereket is, ami igen sok gondot fog okozni a világban.

A feljegyzések alapján úgy tűnik, hogy a túlnépesedés problémája sem fog megoldódni. A jövőben is Elő-India lesz a világ legintenzívebben szaporodó régiója. Egyre nagyobb gondot fog okozni az emancipáció fokozott térhódítása. A nők tömeges egyenjogúsítása a fejlődő országokban is végbemegy, ami tönkreteszi a férfiak és a nők kapcsolatának több ezer éves struktúráját. Ez a helyzet egész világra kiterjedő fenyegetettséget fog kiváltani a férfiakban, ami általános kisebbrendűség-érzetet kelt bennük. Ettől a nők sem válnak boldogabbá, mert az egyensúly felborulása az élet semmilyen területén sem vezet eredményre. A természet is egyre jobban elhasználódik, mert az elmulasztott fejlesztések következtében ezen a téren sem leszünk képesek áttörésre.

Az elhangzottakat tekintve a jövőnk alapjában véve meglehetősen lehangolónak tűnik, de ne felejtsük el, hogy a prekognición alapuló jóslás mindig a jelen eredményeire épül. Nem tartalmazza a kihasználatlanul hagyott lehetőségeket. Így tulajdonképpen a legrosszabb változat tárul fel előttünk, vagyis egy olyan jövő, ami amikor következik be, ha semmit sem teszünk civilizációnk felemelése érdekében, csupán „sodortatjuk magunkat az árral”. Hogy a valódi jövőnk milyen lesz, az csupán rajtunk múlik. A XXI. század kezdetén igen nagy lehetőségek kerülnek a kezünkbe, melyek kihasználása esetén a fentiekben vázolt gondok néhány évtized alatt megoldódnak, és nem kell tovább cipelnünk őket a későbbi századokba. Mi sem bizonyítja jobban kidolgozásuk szükségességét, mint annak a jövőbeli kutatónak a panasza, aki így foglalta össze majdani bajaink okát: „Nagyon sok adatot tártunk fel, de ezek nem világosították meg az igazi összefüggéseket. Nincs meg a Kulcs, a Nagy Igazság. Nincs meg az a fundamentális elv, amelynek segítségével a remélt káprázatos fejlődési ív megteremthető lenne. Vannak ugyan részeredmények, de nincs meg a teljesség, az összesség.”

Ez az idő múlásával egyre égetőbbé váló probléma a jelenlegi nemzedék mulasztásának tudható be. Mi vagyunk azok, akik elmulasztjuk a „Nagy Igazság” felismerésének, és alkalmazásba vételének a lehetőségét, amely aztán rányomja bélyegét civilizációnk további pályafutására. A XXI, XXII, és XXIII. században élő nyilatkozók egyértelművé tették azt is, hogy ezeket az eredményeket nem korunk filozófusaitól várták, hanem az ezotéria művelőitől. Egyikük így foglalta össze a tudomány akkori állását: „Az ezredfordulón olyan felfedezések születtek, amelyek elhomályosították a korábbi eredményeket. Az új felismerések két tudományágból származnak: egyrészt a fizikából, másrészt az ezotériából. Az ezotériára alapozó, a paranormál jelenségeket kutató és azt forrásként felhasználó irányzat nagyon sokat tett azért, hogy az egységben látás, és a világrend értelmezése megtörténhessen.” A megkezdett munkát kellene most folytatnunk, hogy a jövő nemzedéke ne féleredményeket kapjon tőlünk, hanem kerek, egésszé formált eszméket, évszázadok múlva is jól használható elméleteket.

Ránk különösen nagy lehetőségek várnak ezen a téren, mert egy 2241-ből származó amerikai nyilatkozó szerint: „Az új világrendet megteremtő ezoterikus felismerések Közép-Európából, ezen belül Magyarországról származnak”. Ennek a helyzetnek a kialakulását támasztja alá a mennyei kórus dalban kifejezett buzdítása is, amelyet Molnár Editen keresztül juttattak el hozzánk pár évvel ezelőtt. A teljes üzenet szövege a szerző „Az égi mester válaszol” című művében található. Idézzünk belőle egy részletet: …„S mert sugaraink másik végén ti vagytok, úgy árasztjuk rátok a fényt, hogy sugarazzatok! Sugárzó Magor, magok, magyarok. Fáklyahordozók! Sötétben kell világítanotok! Élő tűzoszlopok! Tűzzé, fénnyé váljatok! Tükrözzétek vissza a Napot, mert magatokban, a magokban ti magyarok hordozzátok a holnapot. Kapaszkodjatok! Belénk kapaszkodjatok! S ők belétek, ti élő létrafokok. Vigyétek őket feljebb, akár a hátatokon! Maradjatok szabadok! És szabadítsatok! A szabadító hat általatok. Mert míg szólni kell, a szabadság a titok. Ám a szabadból az AD a holnapotok. Adjatok, hogy Újat kaphassatok!”.

Ez a dicshimnusznak is beillő üzenet meglehetősen rejtélyesen hangzik. Nem lehet azonban teljesen alaptalan, mert a British Museum-ban őrzött 81-7-27,130 jelzésű ékírásos szövegrészleten a kö­vetkező felirat olvasható: MAH-GAR (szanszkritül: a tudás népe). Az is különös, hogy a holt-ten­geri tekercseket készítő esszénusok vallási csoportja „mah-gar”-nak nevezte magát. Honfoglaló elődeink valószínűleg sokkal többet tudtak az eredetünkről mint mi, mivel a krónika szerint István ki­rály azzal az üzenettel menesztette követeit II. Szilveszter pápához, hogy az „ő nemzetsége már régóta áhítozik a keresztény hitre”. Azért kéri a koronát a pápától „mert elei ismerték Jézust”. Ma már a nyelvészek is hajlanak arra, hogy máshol keressék a gyökereinket. A genetikai kutatások ugyan­­is bebizonyították, hogy a finnugor nyelvcsaládhoz tartozás téves feltevés volt. A világ népeinek napjainkban zajló genetikai feltérképezése egy­értelműen kimutatta, hogy semmi közünk sincs a finnekhez. Mi magyarok leginkább az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó népekkel állunk genetikai rokonságban, akik az Arab-félsziget felől áramlottak Ázsiába, majd onnan Európába.

Sokan megütköznek rajta, hogy mit kerestünk mi ezen a népek bölcsőjének tekintett félszigeten, hiszen a történelemkönyvekben az áll, hogy a Volgába torkolló Káma mentéről vándoroltunk be a Kárpát-medencébe. Az eredetünkről azonban nem írnak semmit a tankönyvek. A Bibliában viszont az olvasható, hogy: „Khús nemzé Nimródot. Ez kezde hatalmassá válni a Földön. Hatalmas vadász volt ő az Úr előtt. Azóta mondják azt: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földjén. Arról a földről ment Assúrba, és építette Ninivét, Rehóbót-Írt, Kelahot és Reszent, ezt a nagy várost Ninive és Kelah között. Utána következik a leszármazottak feltüntetése, ami a következő megjegyzéssel zárul: „Ezektől ágaztak szét a népek a földön az özönvíz után.” (1 Móz 10, 8-12). A Tarihi Üngürüsz azt is megemlíti, hogy „Nimródnak két fia volt, Hunor és Magor, akinek az utódai a hunok és a magyarok.” Az ókori Mezopotámia területén sok olyan ékírásos táblát találtak, amelyeken szerepel Nimród neve, akit a sumérok NIB-ÚR néven említenek. (NIB = párduc, Úr = úr) A nagy Vadász vagy Hős Párduc névvel illették az égbolt leghatalmasabb csillagképét, az Oriont is. Sok mindent elárul a magyarokról, a magyar nyelv eredetéről, ősi múltunk egész világon fellehető nyomairól Bolyki Tamás cikke, amely a Színes UFO 2004. júniusi (22. oldal) és augusztusi (26-27. oldalak) számaiban jelent meg. Elektronikus formában is letölthetők a magazin honlapjáról. Cím: http://szinesufo.hu (A továbblépéshez kattintsunk a folyóirat címlapjára, majd a forgó UFO-ra.)

A magyar nyelv különlegességét már külföldön is kezdik felismerni. Egy svéd kutató főorvos 62 éves korában meglátott egy József Attila költeményt. Ove Berglund nem beszélt magyarul, de nagyon megragadta a vers és a szavak képe. Megkért egy magyart, olvassa fel neki. El volt ragadtatva tőle, és már sejtette, hogy „a magyar az istenek nyelve, amit azért teremtettek, hogy az emberek verseket írjanak rajta”. Pedig egyetlen szót sem értett belőle. Aztán elmondták neki, miről szól, és akkor már tudta, hogy a ráköszönt a végzete, és le kell fordítania ezeket a műveket. Túl a hatvanon beleásta magát a magyar poétika irodalmába, bevágta a verstant az ókori görögöktől a maiakig, és amikor – magyar nyelvtudás nélkül – megismerte a magyar nyelv struktúráját, ismét egy megdöbbentő kijelentést tett: „A magyar nyelv az emberi intelligencia csúcsterméke”. Megszállottként fordított. Hét év alatt hatkötetnyi magyar versfordítást adott ki. Horace Engdahl – a svéd irodalom atyaistene, a Nobel-díjat odaítélő Akadémiai bizottság vezetője – levélben méltatta Berglund kiemelkedő műfordítói teljesítményét, és a magyar irodalom svéd nyelvű tolmácsolásában elért utolérhetetlen érdemeit. A hazánkban tanuló külföldi diákok is dicsérik a magyar nyelv dallamosságát, pontosságát, gazdagságát. Véleményüket ezen a néhány perces videoklipen hallgathatjuk meg. Web­­cím: http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=EOlVMjPNYCk



Amerikában egy asszony beszámolt a 14 éves korában átélt halálközeli élményéről. A klinikai halál beállta után egy fénylénnyel találkozott, aki három sínpárt mutatott neki, amelyek a jövőbe vezettek. A sínek az emberiség sorsát jelképezték, és mindegyik a dolgok másfajta elrendeződésére utalt. Az „A” jövő akkor valósult volna meg, ha 3000 évvel ezelőtt, a görög bölcsek tevékenységének fénykorában bizonyos dolgok megtörténtek volna. Ez esetben a béke és a harmónia jövője várt volna ránk (vallási háborúk és Krisztus-alak nélkül) egészen 1956-ig. Miután ezt a sorsdöntő lépést nem tettük meg, a kínálkozó lehetőséget nem használtuk ki, jövőnk átkerült a „B” vágányra. Ez az ismert történelmünk, sok-sok háborúval és Megváltással. 1956-tól azonban a „B” vágány elágazik, és vele párhuzamosan kialakul egy „C” vágány is. A „B” és „C” vágány párhuzamosan fut, mindkettő ugyanoda visz, de a „C” tele van zökkenőkkel, akadályokkal, és értelmetlen áldozatokkal. Az évtizedekkel korábbról származó profetikus jövendölés szerint az emberiség jövője akkor kerül át a „C” vágányra, ha nem fogadja el a kínálkozó lehetőséget, amiért semmi mást nem kell tennie, mint kinyújtania a kezét. A XX. század végének egyre sűrűsödő katasztrófáit tekintve úgy tűnik, hogy civilizációnk, ha nem is tudatosan, de a „C” vágányra irányította a jövőjét. Mindenesetre vigasztaló, hogy a „B” és a „C” vágányok között meghatározott időpontoknál váltók vannak, ami azt jelenti, hogy ha akarjuk, bármikor visszatérhetünk a simább utat biztosító „B” vágányra. Az viszont rejtély, milyen történelmi fordulat áll az 1956-os csomópont mögött. Ebben az évben két említésre méltó esemény történt a világban; a szuezi válság, és a magyar forradalom.

Ezeknek a fordulópontoknak, illetve váltóknak a hátterét egyelőre homály fedi, de a lexikonok életrajzi adatait tanulmányozva még 2500 évvel ezelőtt is lehetőségünk lett volna a klasszikus görög bölcsek által elszalasztott lehetőséget bepótolni. Ez az 500 évvel későbbi lehetőség Püthagorasz nevéhez fűződik. A görög származású tudós matematikával és asztronómiával foglalkozott, és i.e. 500 körül halt meg. Miután hazájából száműzték, Itáliába menekült, de tanai miatt ott is állandó támadásnak és üldözetésnek volt kitéve. Fiatal korában sokat utazott, bölcsességét Egyiptomban szerezte. Ő volt a reinkarnációs tan európai megteremtője. Fennen hirdette, hogy a lélek halhatatlan, és a fizikai halál után újra testet ölt. Ezért az ember legfontosabb feladata, hogy földi életében tisztán tartsa a lelkét. Őt magát Apollón isten reinkarnációjának tekintették. Az ókor hedonista nézeteket valló hatalmasainak azonban nem tetszettek ezek az elvek, ezért tanítványaival együtt elüldözték Görögországból. Itáliába menekült, de erkölcsi újjászületésre ösztönző tanításai itt sem arattak osztatlan elismerést. Miután iskolájának vallás-erkölcsi tanai már a politikát is befolyásolták, halála után a tanítványait lemészárolták, és iskoláját feloszlatták. Bár nézetei Platon és Arisztotelész gondolkodására is nagy hatást gyakoroltak, a pitagoreizmus csupán néhány évtizeddel élte túl a tudós halálát. Utána ismét előtérbe került a barbár viselkedés, és az „egyszer élünk, használjuk ki” szemlélet.

Mivel a korabeli társadalom nem engedte érvényre jutni ezt a fajta bölcsességet, megakadályozta a védikus életelv terjedését, köztudatba való beépülését, a teremtőnek most már elkerülhetetlenül át kellett írnia civilizációnk „forgatókönyvét”. A feladat végrehajtását egy másik Földön kívüli fajra bízta, akik a görög istenekkel ellentétben már nem a tudományt, hanem az istenfélelmet hívták segítségül bűnöző hajlamaink visszaszorítására. Ők 500 évvel később egy Megváltót küldtek a Földre, aki tanításaival már jóval eredményesebben tudta féken tartani állati ösztöneinket, a keresztény erkölcs két évezreden át hatékony nevelési elvnek bizonyult. Mára azonban ez a módszer is hatástalanná vált. A XX. században mind nagyobb teret nyert az ateizmus, az emberek nem hisznek Istenben, a túlvilágban, így nincs már semmi, ami meggátolná az elállatiasodásunkat. Ezt látva a Teremtő úgy döntött, hogy elpusztítja ezt a világot, és az Apokalipszis lezajlása után új világot teremt számunkra, ahová csak a kiválasztottak kerülhetnek.



Ahogy terjednek az ezoterikus ismeretek, egyre többen kérdezik, hogy mikor veszik már fel velünk a kapcsolatot a Földön kívüli civilizációk? Mikor állnak már ki a nyílt színre? Mikor mondják azt, hogy itt vagyunk! A híres bolgár jósnő, Vanga Dimitrova szerint az emberiség csak 2190 körül fog kapcsolatba lépni az első Földön kívüli civilizációval. Ez azonban túl távolinak tűnik. Ha néhány éven belül elkezdjük az ezoterikus fejlesztéseket, pár évtized múlva olyan szintre érünk, hogy elkerülhetetlen lesz a beavatkozásuk. Ha ezt nem teszik meg, ha nem veszik át az irányítást, olyan veszélyessé válik a tevékenységünk, hogy akár a naprendszert is szétrobbanthatjuk. Ez senkinek sem lenne jó, ezért muszáj lesz ide jönniük, és felvilágosítani bennünket a ránk leselkedő veszélyekről. A szubatomi energiarészecskékben olyan hatalmas erő rejtőzik, ami segítség nélkül nem válhat a javunkra. Ha elpusztítjuk magunkat, a bennünket felügyelő Földön kívüli civilizációk fejlődését is megakadályozzuk. Ők azáltal fejlődnek, hogy segítenek a kevésbé fejlett fajoknak felemelkedni.

Feltehetően ennek a folyamatnak a része a francia űrkutatási központ váratlan döntése. Az amatőr UFO-kutatók évtizedek óta panaszkodnak, hogy a titkosszolgálatok világszerte nyomtalanul eltüntetik a balesetet szenvedett Földön kívüli járművek minden maradványát. A szemtanúkat pedig vagy megfélemlítik, vagy mindenféle ködösítéssel, félremagyarázással nevetségessé teszik. Ezért képtelenek bebizonyítani az állításaikat, nem tudják meggyőzni az embereket a földönkívüliek létezésről. Ezt a folyamatot szakította meg a CNES 2007. tavaszán. Március 23-án a francia űrkutatási központ vezetői úgy döntöttek, hogy felhagynak a további titkolódzással, és világelsőként nyilvánosságra hozzák a rendelkezésükre álló összes UFO-aktát. Az elmúlt 50 év alatt francia terület felett 1650 azonosítatlan repülő objektumot észleltek. Az esetek egyharmad részére a tudósok sem tudtak magyarázattal adni. A jegyzőkönyvek nem csak szemtanúk beszámolóit, hanem fotókat, rajzokat, videofelvételeket és szakértői véleményeket is tartalmaznak. A dokumentumokra oly sokan voltak kíváncsiak, hogy a nyitás napján a rendszer összeomlott. A szerver túlterhelése csak pár nap múlva szűnt meg, amikor a látogatók meggyőződtek róla, hogy nem átmeneti engedékenységről van szó, az akták tartósan fennmaradnak az Interneten. Ráadásul bárki ingyen hozzájuthat a teljes archívumhoz. A jegyzőkönyvek a http://www.cnes-geipan.fr honlapon tanulmányozhatók.

A franciák után a britek is közzétették titkos ufóaktáikat az Inteneten. A Brit Védelmi Mi­nisz­té­ri­um jelenté­sei a Nemzeti Ar­chívum internetes oldalán váltak el­érhetővé minden érdeklődő szá­mára. Bőven van miből válogatni. Az elmúlt 30 évben brit ügynökök 7000 esetben nyomoztak. Az archívumot létrehozó Di 55 titkosszolgálati osztály azért kezdte el kivizsgálni az UFO-berepülése­ket, mert attól féltek, hogy a repülő tárgyak mögött a Szovjetunió vagy más „ellenséges” államok kémakciói rejtőznek. A jegyzőkönyvekből az is kiderül, hogy a brit parlament többször is foglalkozott az ufókérdéssel. Nemzetvédelmi szempontból a MOD³⁴ is vizsgálta ezeket a berepüléseket, de mivel az égen megjelenő tárgyak nem je­lentettek veszélyt, ezért csak kevés esetet elemeztek behatóan. A brit ufóakták 1200 jelentését bárki megtekintheti a Nemzeti Archívum honlapján. Webcím: www.nationalarchives.gov.uk

2009-ben nyilvánosságra kerültek az ír hadsereg által 37 éven át vezetett ufóakták is. Az ír parlament által hozott törvény arra kötelezte a védelmi minisztériumot, hogy fedje fel titkait. A dokumentumok 1947 és 1984 között egy sor igen figyelemreméltó észlelést írnak le. Mivel Írország nem foglalkozik űrkutatással, a felgyülemlett anyaggal nem tudtak mit kezdeni. Ezért 1984-ben felhagytak az UFO-esetek további kivizsgálásával. Az írek után a brazilok is léptek. 2010 szeptemberében a brazil kormány utasította a légierőt, hogy tegye elérhetővé az azonosítatlan repülő objektumokról szóló beszámolókat. A hadsereg által évtizedeken át őrzött dokumentumokat a Nemzetei Archívumnak kell átadniuk, ahol a nagyközönség bármikor hozzáférhet. Ezen túlmenőleg kötelezték a légierőt, hogy az ezután dokumentálásra kerülő észleléseket, képeket, videókat feldolgozás után szintén át kell adniuk a Rio de Janeiróban található archívumnak. Brazília után Argentína, Mexikó, Equador, Belgium és Dánia is abbahagyta az UFO-kkal kapcsolatos titkolózást.

A francia és brit UFO-akták nyilvánosságra hozása után megnyíltak a zsilipek. 2007 őszén az amerikai asztronauták sorra ismerték el, hogy szinte mindegyikük találkozott az útja során idegen járművekkel, rejtélyes fényjelenségekkel. 1969. július 21-én az első Holdra szállást több Földön kívüli civilizáció is figyelemmel kísérte. A látóhatáron szinte fél karéjban álltak az UFO-k, és figyelték minden mozdulatukat. Ezért az Apollo-11 legénysége csak 5 órás várakozás után mert előjönni a leszálló kabinból. A földi irányító központ csak azt követően engedélyezte a Holdra lépést, miután meggyőződtek róla, hogy az idegen járművek nem tanúsítanak ellenséges magatartást. Erről azonban az űrhajósoknak hallgatniuk kellett. Évtizedeken át titkolóztak, félrevezették az embereket. Mára azonban megelégelték a hazudozást, és sorra nyilatkoznak, élményeikről könyvet írnak. Ezt a kitárulkozást már a NASA sem bánja, úgy látszik nekik is elegük van a hallgatásból. Ezt követően a CIA volt igazgatója adott interjút. Bár 2010-ben letelt a számára előírt 50 évnyi titoktartási idő, nem engedték nyilatkozni. A fenyegetés azonban már nem érdekelte. Miután halálos beteg úgy gondolta, hogy neki már nem tudnak ártani. Az 51-es bázison rejtegetett UFO-król és földönkívüliekről szóló riport ezen a videón tekinthető meg: http://www.youtube.com/watch?v=HGd4i0T84vM

Az orosz űrkutatók is beszédessé váltak. Nekik igen különös élményük volt, mely fölött a mindmáig nem tudtak napirendre térni. Mint tudjuk az oroszok tartják az űrben tartózkodás világrekordját. Hosszú hónapokat töltenek a Föld körül keringő űrállomáson, és ez igen csak megviseli őket mind fizikailag, mind idegileg. Így nem csoda, hogy nem hittek a saját szemüknek. 1984 nyarán a Szaljut-7 űrállomás legénysége meglepő jelentést továbbított a földi irányításnak. A jelentés szerint az űrállomás narancsszínű fényekben úszik, és angyalok veszik körül. A meglepő közlést ellenőrizve az űrhajósok megerősítették, hogy az űrállomás ablakán kinézve az űrben valóban 7 angyal látható, amint a Szaljut·7-et körbevéve lebegnek az űrben. Olyanok voltak, mint az emberek. Arcuk és testük emberinek tűnt, de szárnyaik voltak, és barátságosan mosolyogtak az űrállomás lakóira, majd kb. 10 perc múlva eltűntek. Oleg Atkov parancsnok, Vlagyimir Szolovjov illetve Leonyid Kizim kozmonauták már 155 napja tartózkodtak az űrben, ezért eleinte azt hitték megbolondultak. A földi irányítók szerint a látomás a hónapokig tartó űrrepülés egyfajta mellékhatása lehet, ami tömeghallucinációt idézett elő náluk. Ettől megnyugodtak, de 2 héttel később újabb űrhajósok csatlakoztak a legénységéhez. Szvetlana Szavitszkaja, Igor Volk és Vlagyimir Dzsanibekov a Szojuz T-12 űrhajóval érkezett, és hamarosan ők is furcsa élményben részesültek. Lényegében megismételték űrhajóstársaik korábbi jelentését. Az űrállomást narancsszínű fények vették körül, majd ismét megjelentek a mosolygó angyalok, akiket ezúttal mind a hat kozmonauta alaposan megfigyelhetett. Mindez egyértelművé tette, hogy a korábbi eset sem lehetett a hosszú távú űrutazás által előidézett tömeges hallucináció, hiszen a Szojuz T-12 kozmonautái még csak órákat, töltöttek az űrben.

A kiszivárogtatás okozta kár azonban korántsem bizonyult akkorának, mint azt a diplomaták gondolták. Az átlagember véleménye szerint ez az egész ügy nem más, mint egy kémfilmparódia. A nyilvánosságra került információk gyakorlatilag semmilyen következménnyel sem jártak. Még komoly sértődésekről sem lehetett hallani a bírálatok célpontjaiként szereplő külföldi diplomaták részéről. A közvéleményt pedig egyáltalán nem izgatta ez az eset. Kiderült, hogy az embereket a legkevésbé sem érdekli politikusaik idétlenkedései, ostoba kiszólásai. Ez pedig az egész titkosítási rendszer értelmetlenségét és feleslegességét bizonyítja. Mind több ember számára nyilvánvaló, hogy a szolgálatok azért kreálnak titkokat, hogy aztán legyen mit megvédeni, illetve megszerezni. Az öncélúan létrehozott titkok csupán arra alkalmasak, hogy indokolni lehessen a megszerzésükkel kapcsolatos magas költségeket. Így a titkosszolgálatok egyre nagyobb szeletet hasíthatnak ki a költségvetésből.

Ezt felismerve néhány skandináv ország, Svédországgal az élen minimumra csökkentette a titkosítható információk körét. Az átláthatóság és a költségvetés csökkentése érdekében kötelezővé tették minden hivatalos okirat, feljegyzés, sőt még az állami szervek közötti e-mail forgalom Interneten való közzétételét. Ettől nem omlottak össze a skandináv államok. Nem váltak sem ellenséges hatalmak, sem bűnszövetkezetek áldozatává. A titkolódzás, a titkok felfedői elleni eljárás azért sem célszerű, mert ez a kisemberek szemében hőssé magasztosítja az elkövetőt. Csodálni fogják őt, hogy volt mersze szembeszállni a világ legnagyobb hatalmával.

A WikiLeaks ügy egyetlen maradandó következménye, hogy sokan részvétet éreznek Assange iránt. Úgy vélik, hogy a londoni hatóságok az amerikai külügyminisztérium nyomására tartják őt jóval szigorúbb körülmények között, mint a többi őrizetest. Magánzárkáját csak fél órára hagyhatja el naponta, nem nézhet tévét, nem használhatja a könyvtárat, és nem érintkezhet a többi rabbal. Amerikai nyomásra utal az a tény is, hogy a Visa és a MasterCard bankkártya-kibocsátók és a PayPal internetes pénzforgalmi szolgáltató blokkolták a WikiLeaks-nek címzett pénzátutalásokat. A fontoskodó diplomaták Assange anya­gi ellehetetlenítésével próbálnak megszabadulni tőle és a WikiLeaks-től. A hírre a hackerek megtámadták a MasterCard weboldalát, amely másnap elérhetetlenné vált. Emellett hathatós szakmai támogatást nyújtottak a WikiLeaks portálnak, hogy a hatóságok ne tudják törölni a világhálóról. Miután a korábbi szerverükről kitiltották, áttükrözték a fórumot más szerverekre. A folyamatos klóno­zás következtében néhány nap alatt már 750 szerveren lehetett elérni a WikiLeaks honlapot.

Ezzel az üldözési hadjárattal tehát csak azt érték el, hogy most már az egész világ tudomást szerzett erről a „Robin Hood” portálról. Említésére azok is felkapják a fejüket, akik korábban azt sem tudták, hogy a WikiLeaks létezik. Így ha valami gyanús politikai manipulációról hallanak, első dolguk lesz, hogy felkeresik a WikiLeaks portált. Így remélhetőleg Amerikában is visszaszorul a különféle szolgálatok titoktartási mániája, és végre mindenki számára átláthatatlanná válik tevékenységük. Ezen az úton haladva előbb-utóbb nyilvánosságra kerülnek az amerikai UFO-akták is.

Szerencsére erre nem kellett sokáig várni. 2015 elején végre az Egyesült Államok is rászánta magát, hogy megnyissa az UFO aktáit. (Nem az összeset. Most még csak a légierő 1947 és 1969 között keletkezett aktáit tárták a nyilvánosság elé. Azonban már ez is tetemes mennyiség. Összesen 12 618 aktáról van szó. További akták itt azért nincsenek, mert az USA légiereje 1969-ben lezárta a Project Blue Book Collection nevű gyűjteményt. Ez a gyűjtemény a Sign, a Grudge és a Blue Book titkosítás alól feloldott anyagát tartalmazza.) A Project Blue Boook Collection-ban elképesztően sok UFO eset leírása található. Milliók tanulmányozzák ezeket az aktákat az Interneten. Csak azt nem érti senki, hogy miért kellett erre ennyi ideig várni. A földönkívüli civilizációk létezésével kapcsolatos tények és bizonyítékok nyilvánosságra hozása ugyanis nem okozott sem tömeghisztériát, sem pánikot. Eddig is mindenki tudta, hogy léteznek UFO-k és nálunk jóval fejlettebb földön­kívüli civilizációk.