Dombóvári Közlöny 2005. május 2

IV. FEJEZET

11. 
    §
    

11. 
    §
    

(2) Az önkormányzat minden évben saját költségvetése terhére – a pályázati források figyelembevételével – gondoskodik

a) a Dombóvár Város Természetvédelmi Alaptervében meghatározott programok és feladatok végrehajtásáról,

b) a védett természeti területek és értékek természetvédelmi kezeléséről, valamint

c) a védett természeti területek és értékek bemutatásáról.

(3) A védett természeti területek és értékek nevének, jelképeinek, valamint Dombóvár Város természetvédelmi jelképeinek nyereségérdekelt tevékenységekben való felhasználásáért – a jogosult és a felhasználó közötti polgári jogi szerződésben meghatározottak szerint – a felhasználó díjat köteles fizetni.

Támogatások és kártalanítás

11. 
    §
    

V. FEJEZET

A TERMÉSZETVÉDELEM ELJÁRÁSJOGI SZABÁLYAI ÉS SZANKCIÓI

11. 
    §.
    

(2) Az eljárási határidő a természetvédelmi hatósági eljárásokban 90 nap.

(3) A védett természeti terület és érték esetén a jegyző jogszabályban meghatározott előírások teljesítése érdekében az ügyfeleket kötelezheti az eredeti állapot helyreállítására, különösen a károsodott természeti érték és terület, továbbá a védett természeti érték és terület helyreállítására.

(4) A védett természeti terület és érték esetében a jegyző korlátozhatja, felfüggesztheti vagy megtilthatja a védett természeti értéket és területet károsító vagy veszélyeztető tevékenységet. A határozat – a védett természeti érték, terület közvetlen vagy súlyos sérelme, illetve veszélyeztetése esetében – a jogorvoslatra tekintet nélkül azonnal végrehajthatóvá nyilvánítható.

11. 
    §.
    

a) jelen rendelet, valamint a Tvt. és végrehajtási rendeleteinek előírásait megsérti;

b) a védett természeti értéket jogellenesen veszélyezteti, károsítja, elpusztítja, vagy védett természeti terület állapotát, minőségét jogellenesen veszélyezteti, rongálja, abban kárt okoz;

c) a védett természeti területet jogellenesen megváltoztatja, átalakítja, illetve azon vagy abban a védelem céljával össze nem egyeztethető tevékenységet folytat;

d) a védett élő szervezet, életközösség élőhelyét, illetőleg élettevékenységét jelentős mértékben zavarja;

e) a védett természeti terület és érték jelölését, megőrzését és bemutatását szolgáló környezetarchitektúra elemeket (táblák, pihenőhelyek stb.) veszélyezteti, károsítja, elpusztítja;

e) a természetvédelmi hatóság engedélyéhez, hozzájárulásához kötött tevékenységet engedély, hozzájárulás nélkül vagy attól eltérően végez

természetvédelmi bírságot köteles fizetni.

(2) A természetvédelmi bírságot helyi jelentőségű védett természeti terület esetében a jegyző szabja ki. A természetvédelmi bírság adók módjára behajtandó köztartozás

(3) A természetvédelmi bírság az önkormányzat környezetvédelmi alapja, vagy annak természetvédelmi célokat szolgáló részének bevételi forrása.

(4) A természetvédelmi bírság nem mentesít a büntetőjogi, a szabálysértési, a kártérítési felelősség, valamint a tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, továbbá a helyreállításra vonatkozó kötelezettség teljesítése alól.

(5) A természetvédelmi bírság kiszabására vonatkozó eljárási szabályokra, valamint a bírság mértékére és megállapításának módjára a 33/1997. (II. 20.) Kormányrendelet előírásai vonatkoznak.

11. 
    §.
    

(2) Jelen rendeletben nem szabályozott kérdésekben a Tvt. és végrehajtási rendeletei az iránymutatóak.

Dombóvár, 2004. április 7.
Szabó Loránd A jegyző távollétében:

polgármester Dr.Radochayné Dr. Molnár Zsuzsanna

aljegyző

1. melléklet

A védett természeti területek legfontosabb adatai és természetvédelmi jelentősége

1. 
   Szigeterdő
   

A Szigeterdő a környéken nagyobb részt kiirtott síkvidéki tölgyes-kőrises növénytársulás természetközeli állapotú maradványfoltja. Az idős (70-100 éves) kocsányos tölgyekből (Quercus robur) és magas kőrisekből (Fraxinus excelsior) álló erdőrész számos növény- és állatfaj számára biztosít élőhelyet. Madárfaunája igen gazdag: a rendszeresen költő fajok száma 18, az alkalmi költőké 13, a megfigyelt téli vendégek száma 9. Köztük több ritka, védett madárfaj is előfordul, mint például az erdei fülesbagoly (Asio otus), a macskabagoly (Strix aluco) és a füles kuvik (Otus scops). Ritka, védett emlősök is előfordulnak, mint például a mókus (Sciurus vulgaris) és a keleti sün (Erinaceus concolor).

A természetközeli erdőrész mellett a későbbiekben egy angolkertet alakítottak ki. A parkban díszcserjék (magyal – Ilex aquifolium, hóbogyó – Symphoricarpus orbiculatus, hibiszkusz – Hybiscus syriacus, fagyal – Ligustrum vulgare), örökzöld és lombhullató díszfák (pl. tiszafa – Taxus baccata, japánakác –Sophora japonica, páfrányfenyő – Ginkgo biloba, liliomfa– Magnolia kobus, tulipánfa – Liriodendron tulipifera) egyaránt előfordulnak.

A Szigeterdő DNy-i szélén álló vár és lakótorony a XIII. században épült. A fa- és téglaépítményeket árok és földsánc övezte. Az erődítmény a XVI. században pusztult el egy tűzvész során. Az 1990-es években végzett ásatások során egy 10 x 10 m alapterületű, 2,5 m falvastagságú, tégla anyagú lakótorony alapjait tárták fel. A torony építéséhez szükséges téglát helyben égették ki. A téglaégető maradványait szintén megtalálták. A kiemelkedésen valószínűleg már a vár építését megelőzően, a X-XI. században megtelepedett az ember, amire a feltárások során talált földbe mélyített ház és hulladékgödrök utalnak. A vár és környéke országos jelentőségű régészeti lelőhely.

A parkban kapott helyett Horvay János 1848-as első független magyar kormányt ábrázoló szoborcsoportja, amely 1951-ig a Parlament előtti téren állt. A politikai okokból eltávolított szobrokat 1972-73-ban állították fel Dombóváron. A szoborcsoport és a vár országosan védett műemlék.

A park a Kapos-völgy egyik terasz-szigetén helyezkedik el, amely egy korábban nagyobb kiterjedésű terasz felszabdalódásával keletkezett. A város területén, illetve a Kapos jelenlegi árterén több teraszsziget is található. Ezek közül a szigeterdei a legnagyobb méretű és legkevésbé erodálódott, így típusossága következtében helyi szintű felszínalaktani értéket jelent.

2. 
   Újdombóvári vadgesztenye fasor
   

A vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) fasor az újdombóvári Fő út római katolikus templomig tartó szakaszát szegélyezi mindkét oldalon, mintegy fél kilométer hosszúságban. Az állomány kora 70-80 év. Az összesen 114 db egyed jellemző magassága 10-12 m, törzsátmérőjük 50-70 cm, lombkorona-átmérőjük 6-8 m. Az utóbbi évtizedekben országszerte jelentősen csökkent a városi ártalmakat nehezen viselő, lassú növekedésű vadgesztenyéből álló fasorok száma.

3. 
   Gólyavár
   

A Kapos-völgy egyik terasz-szigetén épült vár, amelynek első írásos említése 1313-ból származik. Alapítója valószínűleg Kőszegi János volt, majd Károly Róbert uralkodása idején a Dombayak, később a Verbőczyek tulajdonába került. Verbőczy István itt írta nevezetes jogkönyve, a Tripartitum egy részét. A falak között megfordult Tinódi Lantos Sebestyén is, aki 1538 körül itt írta Jáson és Medea című széphistóriáját. A vár mérete egykoron kb. 70 x 105 méter lehetett. 1702-ben robbantották fel a karlócai békeszerződés alapján. A várat a XIV-XVII. században patkó alakban település övezte, amelyről egyes kutatók azt feltételezik, hogy Dombóvár település őse, a középkori Dombó, ahol templom is állt. A vár és a település részletes régészeti kutatása még nem történt meg.

Az egyik falrészlet tetején rendszeresen fészkel és költ egy fehér gólya (Ciconia ciconia) pár.

A vár és környéke változatos, természetszerű benyomást keltő tájképi együttes, nagy kiterjedésű gyepekkel, cserjés és fás ligetekkel, a völgytalpból kiemelkedő terasz-szigeten álló várrommal. A várfal maradványának tetején az évtizedek alatt állandósult tájképi elemmé vált a gólyafészek, benne a gólyákkal.

4. 
   Kis-Konda-patak völgye
   

A tőzegbányászat által létrehozott mélyedésekben, a Kis-Konda-patak felduzzasztásával létrehozott Tüskei-horgásztó és Kiskondai-halastavak környékének természetközeli állapotú vizes élőhelyei és vízparti ligetei számos ritka, védett faj számára biztosítanak élőhelyet és táplálkozóterületet. A vizes élőhelyi jellegből adódóan különösen kétéltű- és hüllőfaunája értékes. Az emlősök közül kiemelkedő a vidra (Lutra lutra) előfordulása. A völgyben 1980 óta folyik madárgyűrűzés és vonuláskutatás, így a madárfaunára vonatkozóan részletes adatok állnak rendelkezésre. A megfigyelt fajok száma 172, amelyek között több ritka, védett madárfaj is előfordul, mint például a réti sas (Haliacetus albicilla), a nagy kócsag (Egretta alba), a kis kócsag (Egretta garzetta), a fekete gólya (Ciconia nigra) és a fehér gólya (Ciconia ciconia).

A patak menti természetközeli állapotú ligetek, gyepek – különböző jellegű tájak közötti összeköttetést teremtve – regionális szintű ökológiai folyosót képeznek.

A tavak és parti sávjaik a környező „agrársivatagban” üde látványt nyújtó változatos, természetszerű benyomást keltő tájképi együttesek.

Fokozottan védett fajok Eszmei érték

5. 
   Nyerges-erdő és -horgásztó
   

Az erdő tófelőli szélén álló „svájci lak” értékes építészeti és látványelem. Tömegarányai, díszítőelemei a Monarchia századfordulós fürdőépületeinek hangulatát idézi.

Feltételezhetően részben a mai erdő alatt vannak a középkori Nyerges-puszta település maradványai, amelynek területét régészeti lelőhelyként tartják nyilván.

Nyergesi-horgásztó: A három tóból álló, mesterséges eredetű tó-együttes értékes vizes élőhely, ritka, védett állatfajok, például vízisikló (Natrix natrix) és mocsári teknős (Emis orbicularis) előfordulásával.

Az erdő és a horgásztó környéke változatos, természetszerű benyomást keltő tájképi együttes, nyílt vízfelülettel, a tóparton gyepes, ligetes területekkel, a tó D-i partján természetszerű erdővel, É-i partján hétvégi házakkal tarkított szőlőkkel.

Védett fajok Eszmei érték