VI. A Prágai Kis Jézus a gyermekek barátja
Az isteni Kisded Jézus mindenkinek bőven osztogatja kegyelmeit, de úgy látszik, hogy legbőkezűbb mégis a gyermekek iránt, mintha ezzel is mondani akarná: „Hagyjátok hozzám jönni a kisdedeket.”
Prágában egy Weidner János nevű két éves kis fiú a himlőben megvakult. Szomorkodó édesanyja minden gyógyszert megpróbált rajta, amit csak az orvosok tanácsoltak, de hiába. Végre azon üdvös gondolatra jött, hogy ha már a földi orvosok nem segíthetnek, az isteni orvoshoz fordul. Elment a karmeliták templomába és a kis Jézus oltáránál szentmisét mondatott szerencsétlen gyermekéért, melyen maga is jelen volt. Midőn a miséről hazament, leánya, ki azalatt a beteg gyermekre vigyázott, elébe futva, lelkendezve monda: „Édesanyám, Jánoska már nem vak, meggyógyult.” Miután erről az anya is meggyőződött, visszament a templomba, és szívből hálát adott a kis Jézuskának gyermeke meggyógyúlásáért.
De Viguet Józef királyi udvari orvos János nevű fiacskája 1752-ben ugyancsak himlő következtében elvesztette szeme világát. Édesatyja, valamint más orvosok is siker nélkül gyógyították őt. A szülők fájdalma leírhatatlan volt. „Ekkor — úgymond az atya—látván, hogy emberi segélyben nem bízhatunk, a csodatevő kis Jézushoz fordultunk, s elvittük hozzá fiúcskánkat. A gyermek, ki azelőtt a világosságot nem szenvedhette, a templomban egész könnyen elviselte, sőt egyszer csak felkiáltott: „Mama, már látok, látom a kis Jézuskát!” És azóta tökéletesen meggyógyult.”
„Mama, látok, látom a kis Jézuskát!”
Egy szegény kocsis nejének jobb lábán veszélyes seb támandt, mely sehogy sem akart begyógyulni. Legidősebb fia egy napon egy öt fillérest kapott ajándékba. S mit cselekszik? „Mily nagy öröm volna reánk – gondolja magában –, ha a kis Jézus jó anyánkat meggyógyítaná!” Elmegy tehát, és vesz egy Prágai Kis Jézus-érmecskét, melyet haza vivén, azt mondja anyjának: „Édesanyám, tegye ezt az érmecskét a sebére, majd meglátja, hogy a kis Jézus meggyógyítja.” A jámbor anya tiszteletlenségnek tartá az érmecskét a sebre tenni, de végre engedett fia unszolásának, rátette sebére, s íme fájdalmai rögtön eltűntek, s gyógyulása oly gyors és tökéletes volt, hogy az orvos is csodának tulajdonította.
Legjobban el van terjedve a kis Jézus tisztelete a különféle intézetekben, s azért igen természetes, hogy a legtöbb imameghallgatások is ezekben történnek.
Egy árvaházban egy nyolc éves kis leánykának hüvelykujján oly veszélyes gyulladás támadt, hogy az orvosok a hüvelyk levágását elkerühetetlennek találták. A szegény gyermek természetesen nagyon félt és aggódott, de nem kevésbé a főnöknő. E szomorú helyzetben a főnöknő az összes intézetbeli gyermekekkel a Prágai Kis Jézusba helyezte bizalmát, s ő hozzá folyamodott. A kis Jézus szobra előtt gyertyát gyújtott, kilencnapi ájtatosságot kezdett, és egy érmecskét köttetett a lányka beteg ujjara. S íme! már az első nap megszűnt minden fájdalom s a legrövidebb idő alatt teljes volt a gyógyulás, de teljes fölötte az öröm is.
Ugyanezen zárdaintézeben az 1895-ik év elején több leányka megbetegedett a vörhenyben. De a Prágai Kis Jézushoz folyamodtak, és azontúl egyetlenegy betegedés sem fordult elő többé.
1896. január elején ugyanazon intézet egyik növendéke heves oldalhártyagyulladásba esett. Az orvos szavai szerint a betegség rendes körülmények között legalább is négy-öt hétre az ágyhoz szegezte volna a szegény leányt, de ő nagy bizalommal a Prágai Kis Jézushoz folyamodott s nem hiába. Egy napon mély álomba merült s amint felébredt, egyszerre meggyógyulva érzé magát. „A Prágai Kis Jézus meggyógyított!” — kiáltá örömében. Ez időtől fogva a Prágai Kis Jézus tisztelete még általánosabbá vált azon intézetben, s az összes növendékek ünnepélyesen a Kisded Jézus oltalma alá helyezték magukat.
Genfben egy kis fiúcska vigyázatlanságból jobb kezének hüvelykujját irótollával megszúrta. Eleinte oda se nézett a sebnek, minek következtében az rövid idő múlva annyira elmérgesedett, hogy az orvos kijelentette, miszerint nincs segítség, az ujjat le kell vágni. A szerencsétlen gyermek szüleinek valaki azt tanácsolta, hogy forduljanak a kis Jézushoz. Úgy is tettek. A sebre egy kis Jézus-érmecskét kötöttek és buzgón imádkoztak. Imájukat meg is hallgatta a gyermekek orvosa. Fiúknak sebes keze, mindenkinek csodálatára, alig néhány nap alatt tökéletesen meggyógyult.
Egy hetedfél éves kis leányka két hónap óta tüdőbajban szenvedett, s az orvosok már lemondtak róla. Midőn már közel volt a halálhoz, édesanyjának egy ismerőse elmondta, hogy mily sokszor segít a Prágai Kis Jézus beteg gyermekeken. S bizalomra buzdítván őt, egy kis Jézus-érmecskét tett a beteg gyermek ágyára és imádkozott. S íme, a közelgő halál jelei azonnal eltűntek.
Midőn az orvos ismét jött, azt hivén, hogy kis betegét már halva találja, a feltűnő javulást látva nem győzött csodálkozásának kifejezést adni. A boldog anya pedig sietett az isteni orvosnak háláját leróni.
Hogy a gyermekek imája minő befolyást gyakorol az édes kis Jézuska isteni Szívére, következő példából is látható:
1893 őszén a gy... irgalmas nővérek nt. főnöknője életveszélyesen megbetegedett s állapota, dacára a nővérek és növendékeik egyesült imájának, egyre aggasztóbbá vált. Az orvosok közös tanácskozást tartottak, de különféle gyógyszereik inkább ártottak, mint használtak a betegnek. Így telt el két hét s a beteg egyre gyengébb lett. A nővérek fájdalomtól megtörve kérték főnöknőjüket, venné fel a végső szentségeket, mire a beteg azonnal késznek nyilatkozott. November 20-án, éppen midőn a pap az utolsó kenetet akarta a betegnek feladni, megszólalt a zárdaajtón a csengetyű. A karmeliták főnöke egy szolga által a Prágai Kis Jézus szobrát küldte azon meghagyással, hogy a gyermekek az előtt imádkozzanak a beteg főnöknőért. A szobrocskát először is a beteg szobájába vitték, ki ezalatt felvette az utolsó kenetet.
A nővérek a gyermekekkel együtt még aznap szent kilencedet kezdettek, de a betegség is azon órától fogva más fordulatot vett, s a főnöknő a nővérek és gyermekek örömére nemsokára teljesen felépült.
Azóta a Prágai Kis Jézus képe ott függ a zárdaiskola minden osztályában, s minden gyermek kívülről tudja az „Óh kisded Jézusom, hozzád folyamodom” kezdetű imát a Prágai Kis Jézushoz.
Legújabban egy hazai nevelőintézet főnöknőjétől a következő sorokat vettük:
Intézetünkben a lefolyt 1897. év november havában két növendékünk súlyos betegségbe esett, úgyannyira, hogy rajtuk semmi emberi tudomány már nem segíthetett.
A veszély tetőpontját érte el. Házi templomunkban, valamint egyes termeinkben a „csodatevő Prágai Kis Jézus” szobrot tiszteljük. Bizalommal fordultam társnőimmel egyetemben az isteni gyermekhez, s bőven megjutalmazta bizalmunkat.
Meg is fogadtam, ha kérésünk meghallgattatik, nyilvánosságra hozom. Íme, a két gyermek ma már teljes egészségnek örvend, ezer hála a kis Jézusnak.
Kegyeskedjék, kérem, ezen eseményt — mely valóban csodának mondható — az annálokba feljegyezni.
Azért, kedves gyermekek! kik e sorokat olvassátok, tiszteljétek buzgón a kis Jézust, imádkozzatok hozzá szüleitek, testvéreitek és a hozzátok tartozókért, s meg fogjátok látni, hogy ő a gyermekeknek igazi barátja, akiknek buzgó és állhatatos kérését meg nem vetheti.
|