Soós István Hóvirágok a Kis Jézuskának

IV. Pusztulás és másodvirágzás

A nagy „emberbarát,” II. József császár, egyedül Prágában nem kevesebb mint 70 zárdát törült el, ugyanazon sors érte a templomokat, kápolnákat, köztük Prága legkedveltebb szentélyét, a kis Jézus hajlékát, a „győzelmi” templomot is. A jámbor és békés szerzeteseknek, a kis Jézus hűséges őreinek 1784. évi július hó 3-án távozniok kellett csendes otthonukból, ott kellett hagyni drága kincsüket – gondolhatni, milyen érzelmekkel. A sok votivajándék, mint „hiábavaló templomkacat”, dobra került. Szinte csodaszámba ment, hogy a kegyelemszobor megmaradhatott régi helyén, és a templom nem fordíttatott világi célokra, hanem plébániatemplom lett, és a máltai lovagrend papjainak felügyeletére bizatott, kik azt a mai napig is kegyelettel gondozzák s benne a drága kincset, a kis Jézus kegyelemszobrát hűségesen őrzik, tiszteletét ápolják.

Habár azonban a Prágai Kis Jézus tisztelete az említett szomorú események folytán nagyon megcsökkent, teljesen azért feledésbe nem ment, s újabb időben igen szép, szinte bámulatos virágzásnak indul és rohamosan terjed világszerte. E másodvirágzás 1879-től veszi kezdetét, mikor a prágai kegyelemtemplom és oltár is megújíttatott. A csodatevő Prágai Kis Jézus szobrai, képei, érmei, olvasói száz meg százezer példányban terjedtek el az utóbbi évtizedben az egész világon, de főképp Franciaországban és Belgiumban. Száz meg száz zárdában, nevelőintézetben, kápolnában, iskolában láthatni képeit, szobrait fölállítva és tisztelve. Főképp a gyermekek kedvelik szinte a rajongásig az isteni gyermekbarátot. 1892-ben Szent Ferenc leányai a hideg Norvégiába is magukkal vitték a kedves kis Jézuska szobrát, s meghonosították tiszteletét; 1893-ban Bostonba, New Orleansba, majd Brazíliába, Chilébe, Kínába, Japánba és a sötét Afrikába is eljutott, hol az egyik misszionárius tanúsága szerint a fekete néger gyermekek éppen úgy fölismerték benne a szívek királyát, éppen oly szeretettel gyülekeznek a bambuszfödél alatt fölállított oltára köré, mint Ausztráliában, Kanadában vagy a Jóremény-foknál. Vajha e könyvecske révén édes hazánkban is minél tágabb körökben elterjedne a kis Jézus tisztelete, minél szebb virágokat hozna és minél bővebb gyümölcsöket teremne!

V. A Prágai Kis Jézus a betegek orvosa

Első helyen áll ezek között Kolowrat Erzsébet grófné, szül. Lobkovitz báróné gyógyulása 1639-ben. E jámborlelkű nő már hoszszabb ideig betegeskedett és állapota napról-napra rosszabbodott, míg végre hallását és beszélőtehetségét is elvesztette, s közel volt a halálhoz. Az orvosok lemondtak minden reményről, s kijelentették az aggódó férj előtt, hogy ők orvosi tudományukkal mit sem tehetnek.

Az istenfélő gróf tehát a „mennyei orvoshoz,” a Prágai Kis Jézushoz fordult segítségért. Megkérte annak legbuzgóbb tisztelőjét, Cirill atyát, hozná el a csodatevő kis Jézus szobrát haldokló nejéhez. A páter teljesíti kívánságát, elviszi a kis szobrot a beteghez, ki azt tisztelettel megcsókolja, s szívében ígéri, hogy ha meggyógyul, hálás lesz iránta. A páter áldását adván a betegre, visszatér a zárdába, a kis szobrot azonban a gróf kivánatára ott hagyja a betegszobában. De alig távozott a várból, a haldokló grófné visszanyerte hallását, beszélőképességét, s rövid idő múlva teljesen felépült. Hálából a feltűnő és csodálatos gyógyulásért szép koronát csináltatott tiszta aranyból a kis Jézuskának, melyet az maiglan is visel.

1733-ban Grácban egy 22 éves leányzó halálosan megbetegedett. Orvosai lemondtak róla, felvette az utolsó kenetet, minden pillanatban várták halálát. Ezt hallván a Klarissza-apácák, a Prágai Kis Jézus képét küldték a beteghez. A haldokló bizalomteljesen emelte rá szemeit és imádkozott, azután mély álomba merült. Mikor abból felébredt, első szava volt: „Meggyógyultam! A kis Jézus visszaadta egészségemet; azonnal felkelek.” A körülállók meg akarták akadályozni, azt hivén, hogy forró lázában félrebeszél. Rögtön hivatták az orvost, ki azonban legnagyobb csudálkozására kénytelen volt kijelenteni, hogy amit előbb lehetetlennek tartott, a leány teljesen meggyógyult. — De nemcsak a régi időben, a legújabb korban is ismételve a betegek orvosának bizonyult a Prágai Kis Jézus. Lássuk csak néhány példáját a legújabb időkből:

Észak-Franciaország Estaires nevű városában 1891. év január havában egy szent Benedek-rendi apáca a második emelet lépcsőjéről leesett a földszintre, miközben egyik térdét annyira összezúzta, hogy az orvos kijelentette, miszerint a lábat le kell vágni, mihelyt a beteg anynyira magához jön, hogy az operációt kibírja, A zárda apátnője azonban előbb a mennyei orvoshoz, a lille-i karmelita-apácák templomában tisztelt Prágai Kis Jézushoz fordult és kilencnapi ájtatosságot kezdett. S a beteg e pillanattól fogva jobban kezdé magát érezni. Bár a térd egészen össze volt zúzódva, a seb feltűnő gyorsasággal begyógyult s a kilencedik napon már teljesíthette szolgálatát mint orgonista. Az orvos maga csodálkozva vallotta be, hogy a fölötte gyors gyógyulás természetes módon nem történhetett.

1895. január 22-én Lotharingia Hayange nevű városában Monnerique János munkást egy fémáru gyárban egy gép elkapott, földhöz vágott és annyira megsebesített, hogy életbenmaradásához semmi remény sem volt. Hátgerince három helyen eltört, két bezúzott oldalbordája megsértette a májt, azonkívül keze és nyaka is megsérült. Orvosi operáció biztos halállal járt volna, azért arról szó sem lehetett. De az isteni orvos, a Prágai Kis Jézus, akihez a szegény beteg és környezete folyton imádkozott, megmutatta hatalmát. A szenvedőnek ipa Fehérvasárnapon fogadást tett, hogy ha vője meggyógyul, a templomba egy Prágai Kis Jézus-szobrot állíttat. És a beteg azon órában felkelt ágyából s mindenkinek bámulatára munkába állhatott. A Monnerique-család azután örömest és hálatelt szívvel állíttatta fel a plébániatemplomban a Prágai Kis Jézus szobrát.

1892. november havában egy bécsi kalmár neje veszélyes betegségbe esett. Minthogy a nő különben is beteges volt, a baj csakhamar fenyegetővé vált, és az orvos nem tudott mit tenni. Másikat hívtak, de az sem ment semmire. Ekkor a beteg környezete kilencnapi ájtatosságot kezdett a Prágai Kis Jézushoz, de a mellett egy harmadik orvost is hívtak, ki a beteget megvizsgálván kijelentette, hogy a két első orvos a betegséget nem ismerte fel, és rosszul gyógyította s most már ha lehetséges is a gyógyulás, legalább három-négy hónap előtt szó sem lehet. S mégis – a beteg három-négy nap múlva felkelt, s képes volt házi teendőit végezni, és azóta sincs semmi baja. Istennél lehetséges, amire emberi tudomány nem képes.

1890. április hó 27-én a monsi leánynevelő-intézetben ünnepélyesen akarták a Prágai Kis Jézus szobrát a zárdakápolnában felállítani. Minden előkészületet megtettek s a növendékek alig várták a fényes ünnepély kezdetét. De az utolsó órában a tanítónők egyike hirtelelen rosszul lesz s az orvos kénytelen rajta kétes kimenetelű műtétet végezni. Míg ez törtenik, az apácák és növendékek 12 órán át felváltva imádkozzák a szobor előtt a Prágai Kis Jézus olvasóját, és nem hiába. A műtét könnyen és igen jól sikerült, a beteg alig érzett fájdalmakat, túl volt a veszélyen s csakhamar teljesen felgyógyult.

Bátorság tehát, szegény betegek! ahol a földi orvos tudománya és gyógyszere nem segíthet, segíthet az, ki azt mondotta magáról: „Én vagyok a föltámadás és élet.” Forduljatok bizalommal a Prágai Kis Jézushoz, s ha az ő szent akarata szerint javatokra válik az egészség, bizonyára visszaadja azt.