Ana səhifə

Soós István Hóvirágok a Kis Jézuskának


Yüklə 1.53 Mb.
səhifə2/13
tarix25.06.2016
ölçüsü1.53 Mb.
1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   13

II. feledésben



A kis Jézus legbuzgóbb tisztelői a rendnek újoncai voltak, kik között különösen kitűnt bizonyos Cirill nevezetű. Az 1630. évben azonban kitört a háború, s az újoncokat Münchenbe helyezték át. A következő év november 15-én Prága megnyitotta kapuit a protestáns Gusztáv Adolf svéd hadvezér győztes seregei előtt, kiknek nyomait pusztulás és füstölgő romok jelezték, amerre csak mentek. A prágai nemesség futva menekült a vad hordák elől, valamint a szerzetesek is. A karmeliták közül csak ketten maradtak ott, kiket azonban a svédek, az egész zárdát földúlván, vasra vertek és erős őrizet alatt tartottak.

A gyors menekvés közben senki sem gondolt arra, hogy a kis Jézus szobrát magával vigye, vagy biztonságba helyezze. A fosztogatók, mint valami „pápista babonaságot,” bedobták az oltár háta mögé, miközben a szobornak kezecskéi letörtek, de különben, dacára annak, hogy viaszból volt, épen maradt. Itt hevert a kedves kis szobor megcsonkítva, mindenektől elfelejtve a piszokban hét teljes évig.

Az ellenség ugyan nem sokáig bitorolta a hatalmat Prága városában, Wallenstein seregei már a következő évben kiűzték a lázadókat Prágából és egész Csehországból, de a visszatért szerzeteseknek annyi gondot adott földúlt házuk és templomuk jókarba helyezése, hogy egykori jótevőjük, a kis Jézus, egyiknek sem jutott eszébe. Éppen azért a kis Jézus is, mintegy megfeledkezett róluk. Pedig most ugyancsak rászorultak volna segítségére. III. Ferdinánd a folytonos hadi kiadások miatt nem adhatta meg nekik az atyja által igért évi segélyt, sem a zárda fölépítésére szánt 5000 forintot, s mivel a haszonbérben birt szőlők és szántóföldek után járó bérletet sem tudták megfizetni, azokat is elvesztették. Egyáltalán annyi baj és viszontagság érte a zárdát, hogy már-már végleges bomlásnak kezdett indulni. A főnökségre senki sem akart vállalkozni a sok kellemetlenség miatt, az alattvalók más zárdákba kívánkoztak, az egész házra mintegy átok nehezedett, és senki sem tudta, miért távozott szemlátomást az Isten áldása. Pedig egyszerű oka volt: Az áldástosztó kis Jézus-szobor még mindig a lomtárban hevert, elfelejtve.

III. A tisztelet trónján



Két évi száműzetés után a kis Jézus szobra ismét előkerült a feledés homályából, és elfoglalta régi trónját a karmeliták imatermének oltárán. Egykori buzgó tisztelője, P. Cirill eközben pappá szenteltetvén, 1637-ben a prágai zárdába helyeztetett át. Első gondja volt a kedves kis szobrot fölkeresni, s hosszú keresés után meg is találta kincsét az oltár háta mögött a porban. Örömmel telve rögtön hozzálátott annak megtisztításához s főnöke engedelmével közös tiszteletre fölállította az imaterem oltárára, melynek zsámolyához a zárda tagjai napról-napra növekedő buzgósággal gyülekeztek annál inkább, minthogy a kis Jézus segítségét egyre világosabban, sokszor szinte csodálatos módon tapasztalták. Legbuzgóbb tisztelője mindenkor P. Cirill maradt, kinek egy mai napig ismeretes imáját a prágai kis Jézushoz, alább közöljük.

A kis Jézus tisztelete azonban nem sokáig maradt a zárda falai között, hanem lassankint kiszivárgott a nép közé, minek folytán egyre általánosabbá lett a vágy, hogy a csodatevő kis szobor nyilvános tiszteletre a templomban állíttassék föl. E vágy 1641-ben teljesült, midőn a kis Jézus szobra a templom főoltárára állíttatott.

Ez időtől fogva tisztelete igen gyorsan terjedt nemcsak Prágában, hanem egész Csehországban, sőt annak határain túl is. Számosan folyamodtak szükségeikben a „Prágai Kis Jézus”-hoz, s bizalmukat igen sokszor fényes siker koronázta. Ki tudná számát, hányan nyertek nála szükségeikben segítséget, fájdalmaikban enyhülést, szomorúságukban vigasztalást, betegségeikben gyógyulást, bűneiktől szabadulást? Az alábbi fejezetekben elmondunk néhány esetet régi és újabb időből. De álljon mindjárt itt egy, mint amely a kis Jézus tiszteletének különös lendületet adott.

A harmincéves hárborúban és az ebből származott ragályos dögvész, a „fekete halál” idején Prága városának lakói feltűnő módon tapasztalták a kis Jézus csodálatos segítségét. A nemesség és a nép egyforma buzgósággal és bizalommal seregesen tódult a „győzelmi templomba” a kis Jézus kegyelemoltára elé. Természetes, hogy a nyert kegyelmekért ki-ki tehetsége szerint iparkodott háláját leróni. Rövid négy év múlva annyi ajándék és alamizsna gyűlt össze, hogy a kis Jézus számára külön kápolnát lehetett építeni, melybe a kegyelemszobor 1664. január 14-én nagy ünnepséggel vitetett át. Martinitz Ignác, Csehország helytartója, hálából egy bizonyos kegyelemért, drága aranykoronát készíttetett, mellyel a prágai biboros-érsek a szobrot megszámlálhatatlan sokaság jelenlétében ünnepélyesen megkoronázta.

A nemesség kitüntette magát a prágai kis Jézus tiszteletében. III. Ferdinánd császár ismételve térdelt a kegyelemoltár zsámolyánál, és mutatta be hódolatát a szívek-lelkek kormányzójának. Mária Terézia királyné, a hírneves Lobkovitz, Martinitz, Eszterházy, Zrínyi, Zichy, Kolowrát stb. főnemes családok különféle alkalmakkor szebbnél-szebb ajándékokkal mutatták ki kegyeletüket és szeretüket a kedves kegyszobor iránt.

A kis Jézus kegyelemoltára
A népnek bizalma és tisztelete nőttön-nőtt s ezzel arányban szaporodtak a csodás kegyelmek és imameghallgatások. A kegyelemkápolna sohasem volt üres, némely napokon pedig zsúfolva volt ájtatoskodókkal, sőt a karácsony előtt tartatni szokott szent kilenced alatt a nép a tágas templomban sem fért el, hanem az utcára szorult. Papok és világiak, öregek és ifjak, alacsony és magas állásúak vetélkedtek egymással a kis Jézus tiszteletében.

Legszebb virágzásban állott a prágai kis Jézus tisztelete az 1730-as években, amiben főérdeme egy magyar születésű Barát Imre nevű karmelitának volt, ki – mint a prágai zárda perjele – 1737-ben kiadta a „Prágai Kis Jézus történeté”-t, mely pár év múlva olasz és cseh nyelven is megjelent és sok ezer példányban terjedt mindenfelé. Ennek kapcsán mind többen és többen ismerkedtek meg a kedves ájtatossággal még távol országokban is. Rövid idő múlva szász, lengyel, francia, olasz, spanyol és más országokban lehetett a csodatevő prágai kis Jézus képeit, szobrait látni, sőt a hithirdetők révén még Indiába és Kínába is eljutott híre és tisztelete. Hogy a Prágai Kis Jézus tisztelete hazánkban is nagyon el volt terjedve, arról még több mint egy század után is számos emlék tanúskodik, különösen a régebbi zárdatemplomokban.

Természetes, hogy a tisztelet azután, ahová csak eljutott, bő gyümölcsöket is hozott. Egyedül a prágai kegyelemtemplom évkönyveiben 1741-től 1791-ig több mint 90 feltűnő gyógyulást és imameghallgatást találunk följegyezve a világ minden részéről; csak a magyarországiakat említve: Budáról, Sopronból, Győrből stb.

1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   13


Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©atelim.com 2016
rəhbərliyinə müraciət