Pistolet Carpati Md. 74 : az utolsó 7,65-ös Előzmények

A most bemutatott fegyver kifejlesztője ugyancsak az U.M. Cugir fejlesztőgárdája, és gyakorlatilag az első román fejlesztésű 7,65 Browning kaliberű pisztoly. A második világháborúban a Román Királyi Hadsereg egy igen széles modell választékot használt: Steyr M1912, Walther PP, Luger P08, Walther P38, Beretta M1934, nem említve a szovjet, magyar eredetű zsákmányolt kézifegyvereket.

A hadsereg szovjet mintára történt átszervezése a TT pisztoly rendszeresítését eredményezte, a TT megjelenése viszont nem jelentette a világháborúban használt típusok azonnali nyugdíjazását, ezek még több mint egy évtizedig szolgálatban voltak. Az alkatrészellátás nehézségei miatt a még megfelelő állapotú 9mm Luger pisztolyok raktárba kerültek, a 7,65 illetve 9mm Browning kaliberű pisztolyok kivonásra kerültek. A 9mm Luger és a 7,65 mm Browning lőszer gyártása viszont nem állt le, részben az export igények kielégítése végett, részben a Garzile Patriotice ( Hazafias Gárdák, a magyar Munkásőrség megfelelője ) ellátása végett. Az 1968-ban alakult szervezet kezdetben örökölte a hadseregtől kivont fegyverzetet, így nem volt ritka a második világháborút megjárt kézifegyverek felbukkanása, beleértve a PPS-t és az MP40-et. Az egykori szóbeszéd szerint egyes testvéri hadseregek –Kína például –a szocialista segítségnyújtás keretében megkapta a német és osztrák gyártású fegyverek egy részét.

A 60-as években az egyre népesebb belügyi és „egyéb” szervek részéről felmerült az igény egy a TT-nél kisseb méretű, kényelmesebben hordható, könnyen rejthető szolgálati pisztolyra.

A licensz vásárlás elkerülése végett-ekkor már-még javában gyártották a Makarovot, PA-63-at, Walther PP-t - döntés született egy saját tervezésű, hazai ipar által gyártandó pisztoly rendszeresítéséről. A fejlesztő csapat vezetője Nicolae Sterca volt, a román fegyvergyártás legendás alakja. Nicolae Sterca összesen 55 éven keresztül volt az U.M. Cugir alkalmazásában, tagja volt még 1939-ben a P.U.A. Md. 1941 Orita géppisztolyt kifejlesztő kollektívának.
Leírás:
A fegyver:

Követve a 60-as években népszerű alumínium tokos divatot, a fegyver nagyon hasonlít a magyar PA-63-ra, illetve a közös ős Walther PP-re. A végső verzió a repülőgép gyártásban széles körben használt duralumínium tokkal készült, eloxált kivitelben. Ez egy nem túl hosszú életű fegyvert eredményezett, gyári adatok szerint a fegyver élettartama minimum 3000 lövés. A gyakorlatban ezt a fegyver meg is közelítette.

A fegyver tokmérete a Walther PP és PPK tokmérete közé esik. A tárkioldó a tok alján elhelyezett sarkantyú, a Makarovhoz hasonlóan. A hódfarok kialakítása miatt – lásd utolsó kép – a szán nem üt bele a lövő kézbe. A típus jellegzetessége a masszív alutokon látszó gépi megmunkálási nyomok. Az alumíniumon csúszó acél alkatrészek sem javítják a tok várható élettartamát.

Anyaga acél, kékített kivitelben. A szán rendelkezik néhány jellegzetességgel:

- hiányzik a csőretöltöttségjelző

- a szán két nagyméretű kikönnyítéssel rendelkezik

- rendelkezik egy a szán tetején végigfutó aprón recézett bordával

- a szán bal oldalán van elhelyezve a forgó biztosítókar

- a célgömb kisméretű, nem állítható

- a nézőke oldalirányban állítható

- a hüvelyvonó jellegzetesen Waltheres
A tár:

Mint oly sok más ezen a pisztolyon, a tár is a Walther PP-t idézi. A tárfenék nem rendelkezik újtámasztó sarkantyúval. A tár betöltése az erős rugó miatt kicsit nehézkes. Az adogatólemez rendelkezik egy szánakasztó nyúlvánnyal. A tár szabadon kieső típus.

A fegyver szabvány lőszere az U.M. Sadu lőszergyár ( kód : 22 ) által gyártott teljesköpenyű lőszer volt, ez a típus volt az egyetlen hivatalosan, fegyveres erőknél rendszeresített lőszertípus.

A 80-as évekből származó teljesköpenyes, román gyártású 7,65 Browning lőszer

A fegyver működése teljesen megegyezik a mintául szolgáló fegyverével. A rögzített csövű, revolverező elsütő szerkezetű fegyver biztosítása is a PP-vel megegyező. A fegyver szétszedésének lépései teljesen megegyeznek a PA-63 vagy Walther PP fegyverekével.

Bár az első benyomás hogy ez is csak egy olcsó koppintás, az M74 a gyakorlatban egy pontos, üzembiztos fegyvernek bizonyult. A gyakorlatban problémák csak a tok kopásából adódtak, illetve az esetleges hanyag karbantartás bosszulta meg magát.

A sütés revolverezve pattogós, kemény, viszont single action üzemmódban a billentyű út rövid, a sütés lágy.

A fegyver lövés közben jól uralható, a lövészet nem fárasztó. A kemény műanyag markolathéjak nem rendelkeznek hüvelykujjtámasszal, a fogás kényelmes. Az irányzékok méretük ellenére a szokásos lőtávolságon belül (25 m) megfelelőek.

A korabeli szabályzat szerint lövészeten a szabvány távolságok a 7,65-ös számára 8, 15, 25m voltak. A fegyver pontosságára jellemző hogy 15 m-re, a 6-os számú célra , a 25 pontos eredmény amely a „nagyon jó” osztályzatnak felelt meg, könnyen elérhető volt némi gyakorlattal - és ha az ember kerülte a hivatalos, úri párbajok időszakát idéző beállást.
Utóélet:

Bár a fegyvert a TT váltótípusának szánták, azt sosem tudta teljesen kiszorítani. Jellemző eset: a 80-as években a légierőnél az M74 mint tiszti fegyver szerepelt, a TT megmaradt az altiszti és alkalomadtán a sorállomány fegyvereként. Hogy ki járt jobban…

Érdekes módon a TT a mai napig rendszerben van.

A belügyi és biztonsági erők ellátása viszont teljes volt, az M74, jellegzetes kialakításával a mai napig, mint rendőr fegyver él a köztudatban. A fegyverből ismeretlen mennyiség lett exportálva, a nyugati piacra nem tudtak betörni. A legenda szerint az M74 fel lett ajánlva az NDK belügyi erőinek, állítólag rendszerben is volt egy rövid ideig a STASI-nál, viszont az NDK szervek nem voltak megelégedve a fegyverrel. Kicsit furcsa történet, tudva, hogy az NDK-ban 1960 óta gyártásban volt a Makarov…

A fegyver viszont megfordult egyéb „illusztris ” felhasználók kezében is a Közel-Keleten, ahova a szokásos testvéri segítségnyújtás keretében érkezett. Az egyik közülük a híres-hírhedt Carlos volt, akinek az 1981 –es, SZER rádió elleni merénylethez összeállított kelengyéjében szerepelt. Érdekes módon a meglehetősen komoly fegyvercsomag, amely mint „fogyó eszköz” lett leírva, az akció után eltűnt. A fegyvernek készült hangtompítós változata is, a belügyi egységek részére.

Az UMC Cugir még gyártja az M74-et, 7,65 és 9mm Browning kaliberben. Az elnevezésekkel egy kicsit zűrös a helyzet: az USA piacra szánt fegyverek M95 és M96 jelzéssel kerülnek forgalomba, amely jelzések a román hadseregben a licensz alapján gyártott Jerikó 941 altípusait takarják.

A 9mm Luger kaliberre áttérés következtében az M74 fokozatosan kivonásra kerül.

Képforrások: Gunbroker, ROMARM net oldalak