Kezünkben tartjuk

Érdekes hírek

A világ vallásainak szinte mindegyike a patriarchátus idején alakult ki. Ezért természetes, hogy a férfit tekintették a teremtés koronájának, és a nő létrehozása csak utólag, többnyire a férfi kívánságára történt. A keresztény kultúrkörben élők úgy tudják, hogy ez a folyamat a Paradicsomban zajlott, ahol az Úr az Ádámból vett energiából alkotta meg Évát. Az „édeskettesben” töltött boldogság azonban nem sokáig tartott, mert Éva leszakította a tudás fájának gyümölcsét, melynek következtében kiűzettek a Paradicsomból. Ettől kezdve korántsem volt olyan harmonikus a kapcsolat férfi és nő között olyannyira, hogy a nemek közötti harc napjainkra már háborúsággá fajult. Ez az ellentét más vallások teremtéstörténetében is fellelhető. Igen érdekes történet formájában örökíti meg ezt a brahmanizmus.

Brahma először megteremtette a férfit. Amikor az asszonyra került volna sor, már nem maradt semmije. Ezért összegyűjtötte a napsugár hevületét, a felhők mélabúját, a szél kiszámíthatatlanságát, a tűz forróságát, a jég hidegségét, a virágok törékenységét, a méhraj zümmögését, a méz édességét, a gyémánt keménységét, a galamb turbékolását, a nyúl félénkségét, a tigris kegyetlenségét, a páva hiúságát, a daru képmutatását, a szarka fecsegését, és a gólya hűségét. Mindezekből megalkotta a nőt, és a férfinak adta. A férfi azonban egy hét múlva visszament Brahmához: „Oh Isten, a lény, akit nekem teremtettél, megmérgezi az életemet. Szüntelenül fecseg, elrabolja az időmet, minden semmi­ségért zsörtölődik, és folyton unatkozik. Vedd vissza tőlem!” Brahma megértően bólintott, és vissza­vette az asszonyt. Egy hét múlva ismét jött a férfi, és panaszkodott: „Oh Isten, amióta visszaadtam neked az asszonyt, életem nagyon unalmas. Egyedüllétem alatt folyton arra gondolok milyen csodálatosan táncolt és énekelt. Nem tudom elfelejteni milyen pajkosan nézett rám a szeme sarkából, mennyire értett a játékhoz, és hogyan feküdt a karjaimban, Add vissza kérlek!” Brahma teljesí­tette a kívánságát. Az újabb boldogság egy hétig sem tartott. Már három nap után visszament a férfi Brahmához: „Oh Isten, már magam sem tudom, hogy mit tegyek. De abban biztos vagyok, hogy több a bánatom miatta, mint az örömöm. Kérlek, szabadíts meg tőle!” Brahma haragos lett: „Boldogulj vele, ahogy tudsz!” A férfi siránkozott: „De képtelen vagyok vele élni.” „És épp oly ke­vés­sé tudsz nélküle élni.” – szólt Brahma, és eltűnt.



Annak ellenére, hogy mind több információval rendelkezünk erről a szféráról, a legtöbb ember nem hisz a túlvilági lények létezésében. Pedig ők minden igyekezettel megpróbálják felhívni a figyelmünket a jelenlétükre, életünk irányításában betöltött szerepükre. Eközben arra is fény derült, hogy fejlett humorérzékük van. Egy román asszony így imádkozott a Teremtőhöz az évek óta pártában levő lányai érdekében: „Adj Uram nekik egy udvarlót!” Adott. Csak később derült ki, hogy mindkét lánynak ugyanaz a fiú udvarolt. Volt is nagy veszekedés belőle.

Jellemző a romlottságunkra, hogy már a szentéletű embereket is kigúnyoljuk. Az egyik kereskedelmi rádió megemlékezett Szent Tekláról, akit fiatalon máglyahalálra ítéltek az ókori Görögországban. Közel kétezer évvel ezelőtt tekintélyes és gazdag szülők lányaként kereszténnyé lett, és szüzességi fogadalmat tett. Pedig nem volt híján a szépségnek, és számtalan kérője akadt. A sok csá­bítás ellenére azonban tartotta magát az elhatározásához. Jegyesének kérése, szüleinek rábeszélé­se, sőt bántalmazása sem ingatta meg döntésében. Ez a kor szokásainak megfelelő, kicsapongó éle­tet élő emberek szemében elfogadhatatlan volt, ezért úgy próbáltak megszabadulni a paráznaságuk­ra emlékeztető tiszta lánytól, hogy megrágalmazták, és máglyára hurcolták. A meggyújtott tűz azonban csodálatos módon kialudt alatta. A műsorvezető erre megjegyezte, hogy „valószínűleg nem véletlenül”. Ezzel arra akart utalni korunk sajátos felfogásában, hogy biztosan frigid volt. A szíve és egyéb szervei helyén jégcsap nőtt. Mellesleg a meghiúsult máglyahalál után kiéheztetett vadállatok elé vetették a szentéletű lányt, de ők sem bántották.



Az alábbi különös eset a Közel-Keleten történt. Egy 12 éves libanoni kislánynak könnycseppek helyett jókora üvegdarabok potyognak a bal szeméből, ha sírni kezd. Ez a jelenség akkor kezdődött, amikor Haszana édesapja leejtett egy üvegpoharat, ami apró darabokra tört. A kislány kiment a seprűért, de mire visszajött semmi sem volt a földön. Azóta üvegdarab­kákat sír, melyek úgy törnek elő a sze­méből, hogy közben nem karcolják meg a könny­csatornát. A francia egész­ségügyi minisztérium vizsgáló bizott­sága tanácstala­nul áll az eset előtt. A szakértők szerint az üvegszilánkok nem a kislány szer­ve­zetén belül képződnek, hanem az előtörő könny alakul át üveggé. A röntgenátvilágítás egyér­telműen iga­zol­ta, hogy semmi­lyen idegen tárgyat nem ültettek a tes­tébe művi úton, ami esetleg kivált­hatná ezt a hatást. Hasz­ana szerint ezt a csodát Mohamed próféta egyik tár­sának köszönheti, aki egyszer meglátogatta őt álmában.

Az új mexikói Santa Fé-ben ma is csodájára járnak egy rendkívüli szak­mai bravúrral készült csigalépcsőnek. A várost 1610-ben alapították a spa­nyo­lok. Azóta több katolikus templom is épült itt. 1873-ban egy gótikus stí­lu­sú kápolna építésébe kezdtek, de be­fejezni nem tudták, mert a francia építőmestert, P. Mouly-t lelőtte egy féltékeny férj. A kápolnából már csak a földszintet és a karzatot elválasztó lépcső hiányzott. Az új építésvezető azonban túl szűknek találta a helyet egy csigalépcső számára. Az apácák viszont nem akartak létrán felmászni a karzatra, ezért 9 napig imádkoztak Szent Józsefhez, az ácsok védőszentjéhez, hogy adjon tanácsot az építőknek. Az imádkozás kilencedik napján egy sovány ember jelent meg öszvérháton a zárda előtt. Bár csak fűrésszel, kalapáccsal és fejes vonalzóval érkezett, vállalta a csigalépcső megépítését.

Az ismeretlen ács néhány hónap alatt elkészítette a csigalépcsőt anélkül, hogy egyetlen szöget vagy csavart felhasznált volna hozzá. Az idegen nem mutatkozott be az apácáknak, és mielőtt kifizethették volna eltűnt Santa Fé-ből. Amikor elkezdtek nyomozni utána, a helyi fatelep tulajdonosa azt állította, hogy senki sem vásárolt tőle csigalépcsőhöz szükséges anyagot. Az is kiderült, hogy Új-Mexikóban ilyen keményfa nem is található. A legnevesebb amerikai építészek csodálattal beszélnek erről a lépcsőről, amit ma is használnak. Eddig nem találtak magyarázatot arra, hogy az ács kizárólag fából miként készíthetett ilyen csodálatos hajlatokat. A tripla csavarral megépített lépcső olyan karcsú, hogy szinte át lehet ölelni. Mégis rendkívül stabil, az elmúlt 120 év alatt karbantartásra sem volt szükség. Emellett igen szép, finomvonalú, kecses alkotás. Ezt a bonyolult alakzatot a XX. század mesterei fémöntvényekből is nehezen tudnák megépíteni.



Isten a balesetekben sem hagyja cserben híveit. Tennesse állam hegyi útjain kanyarogva szakadékba zuhant egy egyházi kórust szállító autóbusz. A fiatalokból álló „Isten Hangjai” nevű kórus tagjai azonban sértetlenül megúszták a balesetet. A jármű 70 méteren át sodródott a szakadék aljáig, ahol teljesen szétroncsolódva ki is gyulladt. Ám akikor a por elült, és a füst elszállt a 37 lány és fiú épségben mászott ki a roncsok körül. Elmondásuk szerint egy különös megnyugtató fényben voltak, amelyet azóta életüket megmentő „Isten fényének” neveznek. Mire a mentőalakulat a helyszínre ért, a kórustagok már visszamásztak az útra, és egyházi dalokat énekeltek. Rex Hudderly önkéntes men­tő szerint: „Könnyű volt megtalálni a helyszínt, mert »csak a fényt kellett követnünk«. De amint odaértünk, eltűnt a rejtélyes fényjelenség. Valóban istenadta csoda, hogy egyetlen áldozat sem volt.”

Csodák tehát ma is történnek. Ennek ellenére mind több az ateista. Szemléletük nagyon hasonlít a cserebogarakéhoz. Köztudott, hogy a cserebogár csak egy arasznyi távolságra lát. Így a világot is ennek alapján ítéli meg. Egy példabeszéd szerint két cserebogár beszélget. Az egyik azt mondja, hogy ő hisz az emberek létezésében. Erre a másik azt válaszolja, hogy nincsenek emberek, mivel ő még nem látta őket. Az ember meg bölcsen hallgat, mivel minkét cserebogár a tenyerén van. Isten az ateistákat is a tenyerén hordozza, de beszűkült gondolkodásmódjuk miatt ők ezt képtelenek belátni.

Már a papok sem hisznek maradéktalanul Istenben. Egy 52 éves dán férfi ezt nyilatkozta az egyik hetilapnak: „Nem lehet komolyan venni az olyan gyermekmeséket, mint a világot teremtő Isten, a feltámadás, meg a mennyei manna. Én egy percig sem hittem el ilyesmit. Őszintén szólva ez a témakör nem is érdekel.” Ez a kijelentés nem keltett volna feltűnést, ha egy átlagember mondja, hiszen ebben a hitetlen világban sokan vallanak hasonló nézeteket. A megrökönyödést az váltotta ki, hogy ezt a nyilatkozatot Thorkill Grosböll lelkész és hittantanár tette. Helsingör püspöke azonnal felfüggesztette állásából a papot. Szerencséje, hogy nem a középkorban hangoztatta ezt a hitvallást. Ma már nem jár érte se kiátkozás, se máglyahalál. Grosböll csupán gondolkodási időt kapott nézeteti felülvizsgálatára, és a bűnbánatra.



A norvég főváros Gamble kerületének tanácsa engedélyezte, hogy az ateista szövetség hangszóró­kon is kinyilvánítsa meggyőződését. A kérelem alapjául az az indoklás szolgált, hogy a mohamedán hívek számára a müezzin naponta többször is szétkürtöli, hogy: „Allah akbar” – vagyis „Nagy az Isten”. Az ő kiáltványuk így szól: „Nincs Isten”.

Az oslói ateisták erőlködése valószínűleg hiábavalónak bizonyul, mert a jelenlegi trend a vallásosság irányába mutat. Újabban már a bulvárlapok is egyre többet foglalkoznak a hittel. Érdeklődésüket azonban nem a vallásos meggyőződésük motiválja, hanem az aktuális divathullám. Miután a pornó, a horror, a szadizmus, a terrorizmus és egyéb állati cselekedetek témáját kimerítették, nem tudnak újat nyújtani az olvasóiknak. Előfizetőik megtartása érdekében kénytelenek „új vizekre evezni”. Most éppen a hit van soron, a vallásos emberek meggyőződését próbálják áruvá silányítani. Eközben sok olyan felfedezést tesznek, ami számukra meglepő. Elmélyült ismeretek terjesztésével nem vádolható magazinjaink egyike pl. ily módon összegezte a hittel kapcsolatos ismereteit.

1. Csökkenti a stresszt: 7000 személyen végzett vizsgálat azt mutatta, hogy a hívőket sokkal kevésbé nyomasztják pénzügyi, egészségügyi és hétköznapi problémák, mint a „hitetlen” társaikat.

2. Jótékonyan hat a vérnyomásra: A rendszeresen imádkozók vagy meditálók kevésbé hajlamosak agyérgörcsre, és a keringési rendszer betegségeire.

3. Serkenti az immunrendszert: Egyes kutatók szerint a hívőknél alacsonyabb a szervezet immunrendszerét támadó káros anyagok szintje. Idős korukban is mozgékonyak, és friss marad az elméjük.

4. Javítja a hangulatot: A vallásos családokban nevelkedő lányok 60%-kal kevesebb esélyük van a depresszióra, pánikbetegségekre.

5. Jót tesz a házasságnak: Több tanulmány is rámutatott arra, hogy az istenfélők között harmonikusabb a házastársi kapcsolat, kevesebb a válás.

Lehet, hogy az emberek unalmukban ismét vallásosak lesznek. Folyton új élményekre vágynak, és jobb híján most éppen a hittel próbálkoznak. Amit a papok és a hittérítők évezredek alatt nem tudtak elérni, azt most egy divathullám megteremti. Ha így megy tovább, még a megrögzött bűnözők is hinni fognak Istenben, mert most éppen ez a módi.



Az újsütetű hívőket már csak egy dolog aka­dályozza az Istenhez for­dulásban, az időhiány. A 26 éves Monica Ballarini azonban erre a problé­má­ra is talált egy sajátos meg­oldást, a bérimádkozást. Az olasz hölgy az általa létrehozott Paradicsom Ügynökség keretén belül bárkiért hajlandó imád­kozni, aki az előre meg­szabott tarifát kifizeti. Aki azt kéri, hogy vala­mely nap imádkozzon ér­te reggel és este, az 25 ezer lírát fizet. A kilenc­napos ájtatosság 40 ezer, a teljes rózsafüzér elimád­kozása pedig 50 ezer lí­rába kerül. Ezek alap­szol­gáltatások, ennyi pénzért csak otthon teljesíti a rendelést. Ha azt kérik, hogy valakinek a sírjánál imádkozzon, akkor kiszállási díjat számol fel. Kívánságra házhoz is megy. Ebben az esetben külön pótlékot fizettet a ké­nyel­mes kuncsafttal. A megbízásból imádkozó vállal­kozó ötletének életképessé­gét azzal magya­rázza, hogy: „Az élet vi­haros tempót diktál. Haj­tani kell mindenért, és közben már nem jut idő az Istenhez fordulásra. Én azonban megszaba­dí­tom az embereket et­től a kötelezettségtől, fel­vál­la­lom he­lyet­tük az imád­kozás ter­hét,” Kreativitá­sából né­hány szívhez- vagy in­kább lelkiismeret­hez szó­ló reklámszlogen­re is fu­totta: „Gondolj ar­ra, hogy csak egy lelked van! Mi lesz, ha elkár­hozol? Ha nincs időd a megmen­tésére, hívj engem; a többi az én dol­gom!” Az élelmes vállalkozó kez­de­ményezése kitűnő üz­letnek bizonyult. Már az elején megrohanták őt az emberek rendeléseikkel. A nagy sikerre való tekintettel úgy döntött, hogy Internetre viszi az ügynökségét.

Annak ellenére, hogy a katolikus egyház tömegével veszíti el híveit, püspökei egyre nagyobb luxusban élnek. Franz-Peter Tebartz-van Elst limburgi püspök például 31 millió eurós palotát építtetett magának. A 10 milliárd forintos rezidencia az eredetileg tervezett összeg több mint tízszereséből jött ki. Egyetlen fürdőkád beépítése 15 ezer euróba (4,4 millió forintba) került. 350 ezer euróba (150 millió forintba) kerültek a beépített gardróbok, de van benne 25 ezer eurós (7,3 millió forintos) asztal is. Csak a saját lakosztálya 900 millió forintnak megfelelő euróból jött ki.

(Cak azért került többe, mert a püspök korábban úgy nyilatkozott, hogy „nem vágyik grandiózus életstílusra”. Az épületkomplexushoz szauna, kandalló, borospince, drágakövekkel díszített ereklyetartók, szobrok és fűthető tető tartozik, amely leolvasztja a személyes használatra szolgáló püspöki kápolna tetejéről a havat és a jeget. A rezidenciához kis park is tartozik, ahol a püspök esténként sétálgat, miközben olvassa a breviáriumot. Ez sem volt olcsó: 783 ezer euróból, azaz 230 millió forintból készült el.

Az 1300 négyzetméter alapterületű kastély alatt földalatti folyosók is találhatók „logisztikai okokból”.A számlát természetesen nem a saját, hanem az egyház pénzéből egyenlítette ki. Mindezt annak ellenére tette, hogy egyházmegyéjének forrásai meglehetősen szűkösek. Nincs elég pénz a templomok, plébániák karbantartására, fenntartásra. Sok helyen már a fűtési költséget sem tudják előteremteni. Drasztikus költségcsökkentő intézkedéseivel a katolikus napközi költségvetését is megnyirbálta. Szükség is van a szigorra, mivel rezidenciájának negyedévi fenntartási költsége 200 000 euróra rúg. (Sokba kerül a főépület és a kiszolgáló épületek rezsiköltsége, a sofőr és a cselédként szolgáló apácák munkabére, stb.)

Palotáját magas kőfallal vetette körül, hogy megóvja magát az irigy pillantásoktól. A légi felvételek azonban leleplezték üzelmeit. A luxusköltekezés miatt a rezidencia előtt felháborodott hívek tüntettek, és az ügyben vizsgálatot indított a német katolikus egyház is. A botrány olyan nagy volt, hogy a limburgi püs­pököt magához rendelte Robert Zollitsch érsek, a német egyház feje. A püspök ró­mai útjára demonstratívan a legolcsóbb utazási formát választotta, de ezen a téren sem volt mindig ilyen szerény. Volt, hogy első osztályon repült Indiába, hogy szegény gyerekekkel találkozzon. A jumbo jeten pezsgővel, ka­viárral várták, és egy ágy is rendelkezésre állt, ha le kívánna pihenni. Ezt később eskü alatt kétszer is tagadta, amiért a Spiegel polgári pert indított ellene. Hívei is elfordultak tő­le azzal vádolva, hogy „vi­zet prédikál, és bort iszik”. Egyik karácsonyi beszédében ezt prédikálta híveinek: „Aki megtapasztalja a szegénységet, fel fogja felfedezni magában az igaz Isten nagyságát.” Úgy tűnik ő még távol áll ettől a felfedezéstől, mert eddig csak a szemével tapasztalta meg a szegénységet.



Amerikában egy Salt Lake City-i mormon püspök hajléktalannak öltözött, és karácsony előtt kiállt a templom elé. A miséről érkező hívek közül legalább néhányan azt mondták neki, hogy menjen odébb a templom elől. A legtöbben azonban egyszerűen nem vettek róla tudomást. A püspök még egy maszkmestert is megkért, hogy tegye felismerhetetlenné az arcát. Később egy helyi tévének mesélte el, milyen érzés volt hajléktalannak lenni:

• 
  Odaléptem hozzájuk, és boldog hálaadást kívántam. Nem kértem tőlük semmit, de tudomást sem vettek rólam. Nagyon meglepő volt.
  



A rendszerváltozás után Kelet-Európában ugrásszerűen megnőtt a különböző egyházak tagjainak száma. Szlovákiában pl. a 2001-es népszámlálás során kiderült, hogy a polgárok 84%-a valamilyen valláshoz tartozónak vallja magát. Ez meglehetősen magas szám ahhoz képest, hogy a kommunista diktatúra évtizedei alatt főbenjáró bűnnek számított a vallásosság. Ján Bunčák szociológus azonban rámutatott arra, hogy: „Ez a változás nem a hitnek, hanem a konformizmusnak, a társadalomba való beilleszkedés vágyának tudható be. A diktatúra bukása után kiment a divatból az ateizmus. A polgári demokratikus rendszerek viszont helyénvalónak tartják, sőt elvárják, hogy valaki valamilyen valláshoz tartozzon. Ezeknek az embereknek a túlnyomó része azonban egyáltalán nem hisz Istenben. Csupán a beilleszkedés, az érvényesülés vágya mondatja velük, hogy vallásosak. Azt is elvárják, hogy az általuk választott egyházak a lehető legkisebb mértékben szóljanak bele az életükbe.” Az új keletű hívők számát jelentősen gyarapítja a köpönyegforgatók, az elvtelen haszonlesők hada, akiknek mindegy, hogy milyen eszmét szolgálnak, csak jól járjanak. Ezek a gerinctelen csúszómászók voltak az előző rendszer kiszolgáló is. A nagyobb konc reményében buzgón tagadták Isten létét, most pedig elsőként vallják magukat vallásosnak.



A felvilágosodás kora eltávolította az embereket Istentől. A művelt emberek, a tudósok szinte mindegyike ateistává vált. Az egzakt módszerekhez való ragaszkodás száműzte a hitet az életükből. A materialista szemlélet, a tudományos gondolkodás azonban ahelyett hogy eltávolítaná, egyre közelebb viszi őket a Teremtőhöz. Az anyagi világ rejtelmeibe való belemerülés során olyan dolgokat ismernek meg, amelyek korábban a hit, a vallás tárgykörébe tartoztak. A saját útjukon haladva lépésről lépésre felfedezik Istent, és az ő csodálatos világát. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy minden út hozzá vezet. Ennek a folyamatnak legújabb állomása egy olyan felfedezés, amely a neuro­teológia kialakulásához vezetett. Ennek az új tudományágnak az alapjait amerikai kutatók rakták le, akik nemrég felfedezték, hogy agyunknak van egy különleges területe, amelynek segítségével kapcsolatot tartunk a természetfeletti erőkkel. A philadelphiai egyetemen végzett kísérletek során komputertomográffal vizsgálták, hogy az emberek imádkozás közben agyuk mely részét használják.



2002-ben már 2262 nyelven adták ki a Bibliát világszerte. A Szentírás eddig 3 milliárd példányban jelent meg a világ országaiban. Ez a szám azonban kissé csalóka. Nem azt jelenti, hogy ennyien el is olvassák ezt a művet. Franciaországban pl. 250 ezer Bibliát adnak el évente, és ennek csak 2%-át olvassák rendszeresen. A nagy példányszám annak tudható be, hogy a Biblia lakberendezési tárggyá vált. A nyugati szállodák minden szobájának tartozéka a Biblia. Ha igényli a vendég, ha nem, ott áll az éjjeli szekrényén. Sokan el is viszik emlékbe. (Nem azért, hogy otthon elolvassák, mert ha ezt tennék, felhagynának a lopással.) Emiatt gyakran kell pótolni, ami tovább növeli az eladott példányszámot.

Az elmúlt évek legnagyobb egyháztörténeti szenzációja a kumráni tekercsek megtalálása és feldolgozása volt. A tudósok után a teológusok is komoly érdeklődést mutatnak iránta. Alapos tanulmányozás után a Vatikán hivatalosan is elismerte, hogy a benne foglaltak hitelesek. A holt-tengeri tekercsek Kr.e. 170 és Kr.u. 68-ban keletkeztek, tehát régebbiek minden korábbi biblikus forrásnál. Ennélfogva ezek a dokumentumok jóval pontosabban ismertetik az ótestamentum és az újtestamentum egyes részleteit, mint ahogy azok a Bibliában le vannak írva. Ezt felismerve a katolikus egyház a Szentírás átdolgozására készül. Gianluigi Boschi domonkos rendi szerzetes, az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetem docense elmondta, hogy ezt a Modenában rendezendő nemzetközi konferencián fogják hivatalosan bejelenteni. Az átszerkesztést a jeruzsálemi Ecole Biblique e Archeologiqe szakértőire bízták, akik azonban felhívták a figyelmet arra, hogy nem fogják átfogalmazni a szent szöveget. A Bibliát csupán új elemekkel, pontosításokkal egészítik ki, ami lényegileg nem változtatja meg az üzenetét. Ha így haladunk tovább, előbb-utóbb bekerülnek a Szentírásba a hittudósok által lenézett „gnózisok” is, mert kiderül róluk, hogy nem hamisításokról, hanem valódi közlésekről van szó. Az igazi áttörést azonban majd a kronovizor széleskörű alkalmazása hozza meg ezen a téren, mivel ezzel a készülékkel feleleveníthetővé válik Mózes és Jézus minden szava, a velük történtek minden mozzanata.



Ily módon rekonstruálható lesz az eredeti, csonkítatlan Biblia, amely jobban igazodik majd korunk szövevényes társadalmához, és képes lesz választ adni modern életünk létkérdéseire is. Jézus eredeti tanításainak hirdetésével a hívek ismét visszatérnek majd a templomokba. Erre az egyházak megrendült anyagi helyzete miatt is szükség lenne. A jelenlegi, lényeget nélkülöző hittételek hangoztatása ugyanis elvette az emberek kedvét a templomba járástól, és ezáltal csökkent az adományok mennyisége is. Így sok helyen már a templomok fenntartási költségének előteremtése is gondot okoz. Ez a jelenség főleg az Egyesült Államokban érezteti hatását. Ezért az amerikai egyházak rákényszerültek arra, hogy üzleti tevékenységbe kezdjenek. A The Wall Street Journal-ban megjelent tudósítás szerint kereskedelmi tevékenységük a templom előterében folytatott kávé- és fánk­árusí­tás­tól, a templom teraszán berendezett éttermek működtetéséig terjed. A Florida állambeli Jackson­ville-ben egy egyház bevásárlóközpontot nyitott egyik templomának szomszédságában. Található itt utazási iroda, szépségszalon, és amerikai ételspecialitásokat kínáló étterem. Már meg is ideolo­gizál­ták ennek a tevékenységnek a helytállóságát. Vaughn McLaughlin¹⁸, az egyház alapítója és püspöke ezt mondta: „Jézus azt akarja, hogy használjuk és kamatoztassuk a tőle kapott ajándékokat. A „kamatoztatás” egyre jobban megy, mivel 2000-ben már több mint 2 millió dollár bevételt hozott.

Egy évnyi misére járásra ítéltek egy ifjút Chilében, mert meglopott egy templomot. A 18 éves férfi gázpalackokat próbált zsákmányolni, ám tetten érték. A bíróság ítélete szerint minden misén részt kell vennie a következő 12 hónapban, és emellett be kell segítenie a templom takarításába, meg egyéb egyházi munkákba.



Mint ahogy az egyéneket, a társadalmat is levizsgáztatják az égiek a nagy sorscsapások előtt. Még mielőtt átbillenne a mérleg nyelve, adnak egy utolsó esélyt a megmenekülésre. Ha elbukunk, nem nyújtanak nekünk segélykezet, hanem hagyják, hogy elnyerjük méltó büntetésünket. 1940. február elején az Athén-Korinthosz autóbuszjárat egyik megállójában felszállt egy sovány és gyönge, de eleven tekintetű öregasszony. Mikor a jegy árát kérték tőle, csak állt a sofőr mellett kitágult szemekkel, értetlenül. Minthogy nem volt pénze, a kalauz a következő megállónál leszállította. Ez éppen az eleusziszi megállóban történt. Alig hogy leszállt róla az öregasszony a busz motorja leállt. A sofőr hiába próbálta újra és újra elindítani. Egy idő után a türelmetlen utasok már kezdték sejteni, hogy ez nem véletlenül történt. Egyiküknek mentő ötlete támadt: adják össze a pénzt, hadd jöhessen velük a szegény öregasszony is. Ő azonban nem szállt fel az időközben működőképessé vált buszra, hanem így szólt hozzájuk: „Ezt hamarabb meg kellett volna tennetek, de ti önzők vagytok. Ha már itt vagyok, mondok még nektek valamit. Bűnhődni fogtok azért, ahogy éltek, még füvetek és vizetek sem lesz!” Alighogy befejezte a baljóslatú fenyegetést az öregasszony, eltűnt. Az utasok szeme előtt semmivé vált. Csak bámulták a megváltott jegyet, mert átadni már nem tudták.



Világunk rohamos pusztulásának okait kutatva elgondolkodtató Jézus panasza, amely a lübecki dóm falán olvasható:

VILÁGOSSÁGNAK hívtok, és nem láttok engem.

IGAZSÁGNAK hívtok, és nem hisztek nekem.

ÚTNAK hívtok, és mégsem jártok ezen az úton.

ÉLETNEK hívtok, és nem vágyódtok utánam.

Azt mondjátok, hogy BÖLCS vagyok, és nem követtek engem.

Azt mondjátok, hogy SZÉP vagyok, és nem szerettek engem.

Azt mondjátok, hogy GAZDAG vagyok, és nem kértek tőlem.

Azt mondjátok, hogy ÖRÖK vagyok, és nem kerestek engem.

Azt mondjátok, hogy IRGALMAS vagyok, és nem bíztok bennem.

Azt mondjátok, hogy NEMES vagyok, és nem szolgáltok nekem.

Azt mondjátok, hogy IGAZSÁGOS vagyok, és nem féltek engem.

NE VÁDOLJATOK ENGEM!



Amikor Mark Twain 1881-ben Montrealba látogatott megjegyezte, hogy: „Az ember nem tud elhajítani egy követ anélkül, hogy ne törné be vele egy templom ablakát.” A montreali The Gazette című újság szerint: „Manapság a temp­lomokban kialakított lakások ablakait tör­né be vele.” Ennek ellenére a város még mindig 600 imádkozó hellyel büszkél­kedhet. További 100-nak az eladása azonban már tervbe van véve. Az egyikben pl. pizzéria fog működni. Montreal érseke elmondta, hogy 1960 óta nem kevesebb mint 25 katolikus egyházközösséget osz­lattak fel. Kanadában a katolikusok száma 1871 és 1971 között 1,5 millióról majd­nem 10 millióra nőtt. Mostanra azonban a templomba járók száma nagymértékben csökkent. 1970-ben a francia lakosságú Québec tartományban a hívek 75% járt rendszeresen templomba. Ma csupán 8%-uk. Ők is általában egyedülálló, idős em­berek, akik így próbálják enyhíteni a ma­gányukat. Egy angliai közvélemény-ku­ta­tás során megkérdezték a templomba já­rókat, hogy miért mennek Isten házába. A legtöbbjük azt válaszolta, hogy ott lelnek társaságra. Nem csak hí­vőkből van kevés, hanem papokból is. A fiatalok perspektívátlannak tartják ezt a pályát.

Ennél is rosszabb a helyzet Japánban. Az Asahi Shimbun című újság felmérése szerint arra a kérdésre, hogy: „Ön hívő, vagy érdekli valamennyire a vallás, illetve valamilyen hit?” – a férfiaknak csupán 9%-a, a nőknek pedig 10%-a válaszolt igennel. Még csekélyebb az érdeklődés a vallás iránt a fiatalok között. A 20-as éveikben járó nőknek csupán 6%-a volt hívő. Az 1978-as adatokkal összeha­son­lítva a japánok vallás iránti érdeklődése a felére esett vissza. Ennek a lesújtó ered­ménynek az a fő oka, hogy a buddhizmus, illetve ennek japán ága a sintoizmus nem egyistenhiten alapul. Mint tudjuk Buddha nem isten volt, hanem egy szentéletű földi ember. A brahmanizmusban vannak ugyan igazi istenek is, de ők meg túl sokan vannak. Nem tudják az emberek, hogy kihez imádkozzanak, kitől várhatnak segítséget mindennapi bajaikban. Megoldást jelentene a Mindenhatóhoz való fohászkodás, de sokan nem hisznek abban, hogy Isten teremtette a világot. Ateista nézeteik szerint a földi élet az evolúció következménye. Ezáltal kizárják Istent a világukból.

Az ateizmus miatt a kereszténység sem tudott igazán gyökeret verni ebben az országban. A lakosságnak csupán 0,8%-a vallja magát kereszténynek. Csak egy valami terjed Japánban: a nyugati stílusú esküvő. A 2001-ben kötött házasságoknak már a 61%-a zajlott a katolikus egyház ceremóniája szerint. Ez a jelenség azonban nem más, mint egy divathullám, a nyugati életvitel, szokások másolása. A hitnek, a meggyőződésnek semmi szerepe sincs benne. A nyugatmajmoló pároknak nem a kereszténység által kínált szentségekre van szükségük, hanem a kiszolgáltatásukkal járó külsőségekre, a látványos ünnepségre. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a szertartást nem felszentelt papok, hanem nyugati származású polgári személyek végzik, akik csak a külsőségekre ügyelnek. A keresztény értékrendre nem kíváncsi sem az ifjú pár, sem a vendégsereg.