HatáRÁTLÉPÉsek a doktoriskolák III nemzetközi konferenciája, Kolozsvár, 2010. augusztus 26–27. Szerkesztették: Dobos István Bene Sándor
|
|  Yüklə 4.51 Mb.
|
A vizsgálat során a függő változót a nyelvtanulási kompenzációs stratégiái képezték. A független változókat pedig a román nyelvtudás, a román nyelv elsajátításának módjai jelentették. A dolgozat elsődleges célja, hogy értékelje a kétnyelvűség hatását a L3 nyelvtanulási stratégiáit illetően. Ennek megfelelően két hipotézist fogalmaztam meg. Az első hipotézis azon alapszik, hogy az előzetes nyelvi tapasztalat befolyásolja a következő nyelv tanulását, a román nyelvtudás szintje és a kompenzációs stratégiák használata között szignifikáns összefüggés van. Ehhez kapcsolódik a második hipotézis, amely a román nyelvtanulás kezdeteire és kompenzációs stratégiák összefüggésére épít, ezek szerint a román nyelv iskolai vagy spontán körülmények között történő oktatása-tanulása és a kompenzációs stratégiák használata között szignifikáns összefüggés van. 5. Eredmények A vizsgálatban résztvevő hallgatók román nyelvtudásának felmérése önértékelés formájában történt. Szubjektív értékelésként valószínűleg nem felel meg a valóságnak. Dörnyei36 figyelmeztet viszont arra, hogy kétnyelvűek esetében megtörténhet, hogy nyelvi képességeiket elégségesnek ítélik a nyelvi tudás különböző szintjein, amennyiben az működőképes a adott társadalmi környezetben. Közel 40 százalékuk a „Meg tudom értetni magam kisebb hibákkal” (2) kijelentést vélte számára jellemzőnek, míg az „Anyanyelvi szinten beszélek románul” (5) mindössze 4 százalékukra vonatkozott 1. ábra. A román nyelvtudás szintjei. (1 – csak értek románul, 2 – meg tudom értetni magam kisebb hibákkal, 3 – folyékonyan beszélek románul, de akcentussal, 4 – nagyon jól beszélek románul, 5 – anyanyelvi szinten beszélek románul)
A formális/iskolai illetve informális/spontán körülmények meghatározta nyelvtanulás azt mutatja, hogy messzemenő többség formális körülmények között kezdett el románul tanulni. 2. ábra. A román nyelvtanulás kezdete. (0 – informális, 1 – formális)
A román nyelv tanulása javarészt az iskolában kezdődött el, ahol formális nyelvoktatásban részesültek a nyelvtanulók, ám ennek nem sok köze van a nyelvtanulási stratégiák tudatos kialakításához, hiszen a román nyelv oktatása nem úgy történik, mint egy idegen nyelv oktatása. Ugyanakkor a román nyelv használatára vonatkozóan kiderül, hogy csak annyiban környezeti nyelv, amennyiben a média közvetíti ezt, legtöbben a híradó illetve a tv-műsorokat hallgatják románul, de nagyon ritkán használják a román nyelvet az utcán. 3. ábra. A román nyelvtanulás kezdete.
A vizsgált stratégiák közül tehát két csoportot emeltem ki, az egyik az eredeti SILL kérdőívben is található kompenzációs stratégiákat foglalja magába, a másik pedig ennek egy továbbfejlesztett változata, amely olyan kompenzációs stratégiákra kérdezett rá, ahol a román nyelvi tudást a hallgatók felhasználhatták. A két csoport összehasonlításából kiderül, hogy a második csoport (román nyelvtudásra alapozó kompenzációs stratégiák) stratégiáit gyakrabban alkalmazzák a nyelvtanulók. A két csoport stratégiáit vizsgálva a C csoporthoz viszonyítva a G csoport stratégiái nagyobb homogenitást mutatnak, és átlagukat tekintve nagyobb gyakorisággal használják a nyelvtanulók mint a C csoport stratégiáit. A C csoport átlaga 1.80 – 3.48 között van, ahol a legmagasabb átlagot a Cf (Rokonértelmű szavakat használok, amikor nem jut eszembe a keresett angol szó) kijelentés, a legalacsonyabbat pedig a Cc (Nem létező szavakat találok ki, hogy helyettesítsem a keresett szót) jelenti. A G csoport átlaga 2.35 – 2.97 között helyezkedik el, ahol a legmagasabb értéket a Ga (Hasonló hangzású román szavakkal helyettesítem a keresett angol szavakat) képviseli, a legkisebbet pedig a Gf (Ha nem jut eszembe a megfelelő angol szó előfordul, hogy román szavakból próbálok nem létező, de angolul hangzó szavakat kitalálni). 4. táblázat. A C csoport átlagai.
5. táblázat. A G csoport átlagai.
A két kompenzációs stratégia-csoport és a román nyelvtudás összevetése Spearman korrelációs vizsgálattal megmutatja, hogy a csak angol nyelvre alapozó kompenzációs stratégiák (C) csoportjában egy stratégia esetén mutatott ki szignifikáns összefüggést a vizsgálat eredménye (p<.05) (Cf. Rokonértelmű szavakat használok, amikor nem jut eszembe a keresett angol szó). A román nyelvi tudásra alapozó kompenzációs stratégiák (G) esetén három bizonyította, hogy szignifikáns összefüggés van a román nyelvtudás és a felhasznált kompenzációs stratégiák gyakorisága között (p<.05) (Gb. Igyekszem a román nyelvtani tudásomra alapozni, amikor angolul olvasok.; Gc. Sokszor érzem úgy, hogy segít a román tudásom az angol nyelv tanulása során; Ge. Sokszor összehasonlítom a két nyelv (román és angol) szavait.). Spearman korrelációs vizsgálat segítségével összehasonlítottam a két kompenzációs stratégia-csoportot, tekintettel a román nyelv elsajátításának körülményeire. A vizsgálat azt bizonyítja, hogy a csak angol nyelvre alapozó kompenzációs stratégiák (C) esetén egy stratégia esetén mutatott ki szignifikáns összefüggést a vizsgálat eredménye (p<.05) (Ce. Igyekszem előre kitalálni, mit fognak nekem mondani angolul). A román nyelvi tudásra alapozó kompenzációs stratégiák (G) esetén ismét három bizonyította, hogy szignifikáns összefüggés van a román nyelv elsajátításának körülményei és a felhasznált kompenzációs stratégiák gyakorisága között (p<.05) (Gc. Sokszor érzem úgy, hogy segít a román tudásom az angol nyelv tanulása során.; Ge. Sokszor összehasonlítom a két nyelv (román és angol) szavait.; Gf. Ha nem jut eszembe a megfelelő angol szó előfordul, hogy román szavakból próbálok nem létező, de angolul hangzó szavakat kitalálni.). Az eredményeknek megfelelően nem állíthatjuk, hogy minden felmért kompenzációs stratégia esetén a megfogalmazott hipotézisek igaznak bizonyulnak, de nem is vethetők el. A két stratégia-csoport eredményei közötti eltérés viszont megerősít abban, hogy a harmadik nyelv tanulása során a nyelvtanulók mindenképpen alapoznak előzetes nyelvi tudásukra.
Bár a korrelációs vizsgálatok rávilágítanak arra, hogy a román nyelvi tudásra alapozó kompenzációs stratégiák használatát befolyásolja a nyelvtanuló román nyelvi tudása, sajnos a hat kompenzációs stratégia közül csupán három, vagyis a fele mutatott szignifikáns összefüggést. Az előzetes nyelvtudás hatással van a harmadik nyelv tanulására, így stratégiahasználatra is, de a domináns kétnyelvűek esetében nem észlelhetünk igazán erős tendenciát. Ezt valószínűleg a második és a harmadik nyelv elsajátításának eltérő rendszerei is befolyásolják. A román nyelvi tudásra alapozó kompenzációs stratégiák használatát befolyásolja a nyelvtanuló román nyelvtudása. A magasabb román nyelvtudás több stratégiahasználatot is eredményez. A kétnyelvűek sajátos kompenzációs stratégiákat is kialakítanak, amelyek segítik őket a nyelvtanulás folyamatában. Felhasznált irodalom
III. Történettudomány, művelődéstörténet, eszmetörténet CZICZKA KATALIN Erdélyi szászok és magyarok kulturális kapcsolatai a 16. században Írásom időben, térben és mondanivalójában is át kívánja lépni a határokat. Elsősorban a 16. századi szász közösség identitástudatával kapcsolatban kísérel meg eligazító képet rajzolni, hiszen nyelvi, etnikai, vallási és kulturális tekintetben zárt csoportról van szó. Mégis elég néhány szerzőt alaposabban megvizsgálnunk ahhoz, hogy azonnal megállapíthassuk, ez a közeg elevenen élt, lüktetett és hatása önmagán túlmutat mind a teológia, mind az irodalom területén. A távolabb élő kortárs, elsősorban magyar és német szerzőkkel való multikulturális kapcsolattartást a közvetítő nyelv – német, magyar és latin általános használata –, a területhatárok átlépése, külföldi tanulmányok, s az ebből fakadó ismeretségek későbbi ápolása, illetve az alkotói pályán több tudományterület együttes élése – teológia, történetírás, költészet – segítette. A 16. századi határok semmiképp sem tekinthetők letisztultnak, sem nyelvi, sem vallási tekintetben. A dolgozat tehát a következő kérdések körüljárására helyezi a hangsúlyt: Mitől válik kettőssé egy szász szerző identitástudata, s ugyanakkor a mai Magyarország területén élő kortársaival milyen viszonyt tud fenntartani, ha utóbbiak vallási képe változik? Hogyan befolyásolják a század jelentősebb eseményei a kapcsolattartást? Néhány konkrét, vagy kevésbé ismert példán keresztül elevenedik fel a múlt a válaszkeresést célozva. Így tanulmányomban a nagyobb közösséget érintő kérdésektől indulva kísérelek meg egyetlen szász szerző környezetére, annak sokszínű kapcsolatrendszerére fókuszálni. A 15–16. század fordulóját a szász városok fellendülésének lehet tekinteni. Nemcsak gazdasági szempontból volt jelentős a fejlődés, amelyhez a könyvnyomtatás iránti megnövekedett igény társult – kiemelkedő szerepet töltött be ebből a szempontból például Hermannstadt (Szeben) –, hanem a nagyobb, szászok által is lakott városokban indul meg a reformáció elterjedése,37 Luther tanai a wittenbergi tanulmányokat folytató diákok közvetítése révén gyorsan ismertté váltak. A „Siebenbürgen” fogalom eredetét kutatva több lehetséges magyarázat született egészen a 15. századtól kezdve, így Aenea Silvio Piccolomini38 olasz humanista szerzőig térhetünk vissza, aki először próbálta azonosítani a hét várat. A humanista irodalomban egyre gyakoribb, hogy Erdély (Transilvania) és Siebenbürgen összemosódik. „Piccolomini szerint az erdélyi németek Szászországból vándoroltak be, jó erődítéseik vannak, s bátor emberek s mivel hét városban laknak, hazai kifejezéssel Siebenbürger-nek nevezik őket.” Verancsics Antal hasonló vélekedést fogalmaz meg, de nála Erdély német elnevezését a hunok által épített hét földvár után nyerte el.39 Utóbbi esetben nem hagyható figyelmen kívül a fikcióképződési folyamat, hiszen a lehetséges néveredet mellé az idő múlásával az összemosást elősegítő kijelentések kerülnek papírra. Binder Pál szerint számolni kell azzal, hogy a 11–15. század közötti forrásokban a „Comitatus Cibiensis” a szebeni ispánságra vonatkozott és csak külföldi forrásokban találkozhatunk a „Septem Castra” kifejezéssel. A szebeni jog kiterjesztésével a Siebenbürgen fogalom is tágulni kezdett.40 A szász identitástudat kialakulásában Szegedi Edit41 szerint szintén fontos szerepe van a városi tradíciónak, a nyelvnek annyiban, hogy bár régióként változó dialektusban beszélték, mégis tudatosította bennük hovatartozásukat. Nem elhanyagolandó a politikai tényező sem. Nemcsak arról a különállásról van szó, amelyet már a középkor óta (1224, Andreanum) biztosítottak nekik jogilag, hanem a Mohács után kialakult helyzetről, amikor a szétdarabolt országban oszmán, Habsburg és magyar törekvések között az egységben maradás adhatott hatékonyabb érdekérvényesítési lehetőséget. Az erdélyi szász kulturális öntudat fejlődését és más népekhez való viszonyítási és elkülönülési pontjait mutatja meg az a kép, amelyet a történetírás fejlődése kapcsán figyelhetünk meg.42 Georg Reicherstorffer 1550-ben Bécsben kiadott leírása Erdély és Moldva népeinek összehasonlításával emeli ki a szász közösség kultúrateremtő erejét. Bitskey István szerint inkább politikai szerveződésről lehet beszélni ekkoriban és nem nyelvi vagy etnikai közösségekről. Pár évvel később viszont Thomas Bomel tollából43 születik olyan mű, amelyben a szerző hazájának egész Magyarországot nevezi meg. Fontos azért kiemelni, hogy itt szász szerzők latin nyelvű munkáiról van szó, ahogyan a későbbi évtizedekből Christian Schesaeus Ruina Pannonica című verses éneke témájában szintén ebbe a sorba tartozhat. Egyszerre van meg a magyarországi események és magyar történelem iránti érzékenység és a szűkebb környezet, a szász nézőpont érvényesítése. Érdekes azonban az öntudat alakulása és a hovatartozás kérdésének vizsgálata, ha az 1566-ban Nürnbergben megjelent Johannes Tröster munkájára gondolunk. Az Alt und Neu-Teutsche Dacia című műben a szászokat Erdélyben őslakosnak tartotta. Ahogyan az egyik oldalon állnak a sablonosan és negatívan rajzolt magyarok, úgy a szászok a valóság terein túllépve előkelő hősökkel rendelkeznek. A század végére azonban eltűnt a jellegzetes hungarus-tudat a szász értelmiségi réteg írásaiból.44 Minden bizonnyal gyorsította a beolvadási folyamatot Kolozsvár esetében a szoros gazdasági, művelődési kapcsolatok fenntartása és ebből fakadóan a vegyes házasságok kötése. Balogh F. András kutatásaiban megállapítja, hogy a 16. században a szász szerzőknél Erdély leírásokban és a történelmi tárgyú írásokban jelenik meg magyar téma, „kevés szász specifikumot mutatva.45 A két náció viszonyának alakulását érzékeltetve néhány ismertebb névvel gondolhatunk például Johannes Honterus szerepére. 1532-ben készített térképmetszete a Chorographia Transylvaniae Sybenbürgen saját meghatározása szerint a németek által lakott területeket ábrázolja, a címben feltüntetett elnevezés viszont kettős, a fogalmi határvonalak kezdenek eltűnni.46 A protestáns értékrend egyik megfogalmazója, Heltai Gáspár (Caspar Heltner), aki a szászok, az erdélyi magyarok és románok körében is jelen volt papi, nyomdászi tevékenységével, ugyancsak kettős identitástudattal rendelkezett. 1536-tól tanulhatott magyarul, Adrian Wolphardust követően, mint kolozsvári utódja lesz prédikátor. Amikor Gyulai István lányát, Zsófiát vette feleségül és a városban a vegyes házasságok miatt nagyjából hasonló arányban élt egymás mellett magyar és szász etnikum, a kétnyelvűség élő jelenséggé vált a polgárok körében. Heltai felismerte, hogy Luther lépéséhez hasonlóan nemzeti nyelven prédikálva több emberhez jut el az ige, mivel a német nyelvű hirdetései Erdély szerte ismertek voltak, így a nyelvváltás gondolata logikus lépésként értékelhető. Az 1553-as katekizmusában leszögezi, hogy szászoknak prédikál, de magyarokat szolgál. 1557-ben pedig visszautasította, hogy a brassói szászok főpapja legyen a Fekete templomban. Miután Dávid Ferenc a kolozsvári szászok plébánosa lesz, Heltai Gáspár Hans Eppellel együtt viseli a német nyelvű prédikátori tisztet,47 Szakmári István pedig Kozárvári Pállal együtt a magyarok prédikátora lett.48 Dávid Ferencről szintén tudjuk, hogy 1568 előtt nem szól a hívekhez magyarul, de „mint kolozsvári főpap, szász létére a megyék, más szóhasználattal az erdélyi magyarság püspöke lett.” Munkái tükrözik, hogy mindkét nyelvet alaposan ismeri, jezsuiták jegyzik meg róla, hogy szászul és magyarul is tökéletesen hirdeti az igét.49 A korabeli értelmiségi pályára készülő erdélyi szász vagy magyar ifjú a latin és görög műveltség alapjainak elsajátításával a szászad legnagyobb részében a wittenbergi tanulmányokat tekintette célnak, így ha főúri, vagy papi mecénási50 kapcsolatrendszerből nem feltétlenül fakadt, legkésőbb a német területen töltött egyetemi évek alatt nyílt lehetőség szorosabb ismeretségek kiépítésére a magyarországi szintén ott tanuló diákokkal. Ennek a kommunikációs sokszínűségnek egyik remek példáját igyekszem a későbbiekben Christian Schesaeus személyén keresztül érzékeltetni. Nem részletezve a szász egyház különválásának folyamatát, elég néhány évszámot kiemelve jelezni, hogy az 1545-ös medgyesi, majd erdődi zsinat után, az 1552-ben tartott szebeni gyűlés zárásakor választottak először lutheránus püspököt Paul Wiener személyében,51 majd Matthias Hebler lesz utána 1556-ban az egyik legnagyobb hatású vezető a szász evangélikus egyházban. Az erdélyi magyar evangélikus egyház létrejötte nagyjából ugyanerre az időszakra, 1554-re tehető. A század során zajló vitás vallási kérdések lezárásának, jogi érvényesítésének formája volt, amikor az egyházi vezetők a német teológusokhoz küldték véleményezésre döntéseiket. A szászok kapcsolatai ebből a szempontból a felvidéki evangélikusokhoz hasonlóan folyamatosak voltak. Erich Roth: Die Reformation in Siebenbürgen című kétkötetes könyvében gazdag forráshasználattal tárja elénk az egyes döntéseket és azoknak hátterét. Viszont még mindig akadhatnak figyelmen kívül hagyott magyar levéltári anyagok, amelyek az erdélyi szász evangélikusok Felvidékkel, ill. Magyarország középső lutheránus területeivel kialakult párbeszéd jelenlétét erősíthetik. Elég gondolni a Pempflinger52 család, az Enyingi Török família és Nádasdy birtokok hármasára. Hiszen tudjuk, hogy Pempflinger Katalin53 volt az Enyingi ágból származó Török János édesanyja, s a család szoros kapcsolatban állt a Nádasdyakkal. Részben a sárvári vallási, kulturális központ jelentősége miatt érdemes figyelemmel kísérni útjukat, részben a térségbe kötötték őket a dunántúli szomszédos birtokok, melyekért a Török fiúk idejében kezdődnek csupán nagyobb horderejű pereskedések.54 Mindez egy nagyobb feladatot vetíthet előre. Továbblépve, nagyobb figyelmet érdemel egyetlen szász költő, lutheránus pap: Christian Schesaeus. Életéről képet festve kísérelem meg bemutatni, hogyan valósul meg egy képzeletbeli sokszereplős színdarab. Amelyben szászok, magyarok együttélése eredményez pezsgő, műfajilag sokszínű és termékeny szellemi közeget. A nyelvi, vallási különbségek ugyan léteznek, de a kultúrák találkozása és a német kapcsolatok ápolása nemzetek/nemzetiségek egymásra hatását eredményezi a teológiában, de az irodalmi alkotások témaválasztásakor úgyszintén. Schesaeus erdélyi székbíró fiaként született a Nagy-Küküllő menti Medgyesen, feltehetően 1535-ben.55 Tanulmányait először szülővárosában, majd a Honterus56 szellemét sugárzó Brassóban végezte, ahol Luther tanai szintén kezdtek gyökeret verni; Bártfán a neves reformátor, Leonard Stöckel57 tanítványa volt.58 1556-ban Wittenbergbe került.59 Humanista műveltsége ebből a szellemi közegből ered. 1556/1557-ben diáktársa volt Melius Juhász Péter, a magyar bursának ahová az erdélyi szászok is tartoztak, Melius a seniora volt.60 Iskolái befejezése után valószínűleg már 1556 végén, vagy 1557-ben61 megkezdi Kolozsváron Dávid Ferenc mellett lelkészi pályáját, ahonnan rövidesen a Berethalom melletti Tóbiásra62 távozott. 1569-től egészen haláláig szülővárosában, Medgyesen volt lutheránus lelkész. 1571-ben Báthori István poeta laureatussá avattatta. 1585. július 29-én az erdélyi pestisjárvány áldozata lett.63 Az élete során szerzett személyes kapcsolatai nagyban hozzásegítették Schesaeust, hogy a fejedelmi udvar legjelentősebb alakjaihoz jusson közelebb, Bártfán például együtt diákoskodott Kendi Sándorral, aki Erdély nagyhatalmú és befolyásos főúri családjának tagja, s egyben Schesaeus asztaltársa volt.64 12 soros köszöntő versében örökítette meg kapcsolatukat.65 Ismerte Forgách Ferencet, hosszabb ideig Dávid Ferenc köréhez tartozott, Kornyáti Bekes Gáspárról is elismerően nyilatkozik, levelezés fűzte a neves német teológushoz Nikolaus Selneckerhez. A reformáció évszázadából, 1501-ből fennmaradt levélváltás jelzi, hogy az erdélyi szászok folyamatos kapcsolatot ápoltak Béccsel. Ekkor a bécsi egyetem rektora ír Brassó város tanácsának, amely Siebenbürgenben van, tehát itt a szász Universitas egyértelműen részeként említi a várost.66 Nem kevésbé izgalmas terület a későbbi évtizedektől kezdve a német egyetemjárás során kialakított szellemi háló visszaidézése. Baumhäckel besztercebányai ifjú és a magyar Cziráky Márton az első két Wittenbergben tanuló diák. Mindketten Luther Márton tanítványai voltak 1522-ben.671556. március 11-én Christian Schesaeus egyszerre iratkozott be a wittenbergi egyetemre Erdődi Sylvius Gáspárral, Dombrius Péterrel, Laskai Istvánnal és Károlyi Gáspárral.68 Melius Juhász Péterrel ismerniük kellett egymást még ebből az időszakból (beiratkozása Petrus Melius Vngarus néven 1556/7-es tanévben október 25-én szerepel).69 A lutheránus és epikus beállítottságú Christian Schesaeus költészete egyidejű Molnár Gergely,70 Szikszai Fabricius Balázs,71 Károlyi Péter, Heltai Gáspár, Dávid Ferenc vagy Johann Sommer72 munkásságával, de mégis elüt tőlük. Nemcsak túlmutat saját vallási nézetén, hanem legalapvetőbb vonása, hogy a tárgyilagosságra törekszik. Epikus szemléletében rokon vele az ugyancsak szász származású Deitrich, aki útleírásaiba azonban gyakran személyességet visz.73 Humanista köre már Kolozsváron kezdett kialakulni a későbbi kálvinista és unitárius magyar prédikátorok között; így Crispus (Fodor) Bálint verset írt hozzá, Dávidot ő üdvözölte verssel. A reformáció további alakulása során főként a szász prédikátorok soraiból adódott írói köre.74 Ez a termékeny közeg, amelyből néhányan még a wittenbergi tanulmányok idejéből származnak, adta meg Schesaeusnak a szellemi hátteret. A modern műfaji besoroláshoz hasonló rendszert a 16. században nem nagyon kereshetünk. A határok ebben az esetben is elmosódnak.75 Schesaeusnál ugyanúgy megfigyelhető a történelmi helyzettel foglalkozó témaválasztás, tanító célzat, földrajzi leírás, szerelmi elégia, alkalmi vers, mint bármely kortársánál. Sőt, ezekkel kapcsolatban lehetséges műfaji előzményeiről, hatásmechanizmusairól beszélhetünk. Lírai műveiben sem elhanyagolandó az a humanista vonal, amelyet a jelentősebb politikai és szellemi élet szereplőihez írt költeményekben rajzol meg. Számos elégia és óda maradt hátra, a magyar nemesi családok tagjai közül politikailag a Báthory família nézetei álltak közelebb a költőhöz. Költészete a században zajló háborúk és a reformációs áramlat miatt aktualizálódik az akkori világ elvárásainak megfelelően. Sőt millenniumi gondolatok – például a Krisztus királyságának kezdete a visszatérés után –, szintén megfogalmazódnak. Korának hanyatlását tisztán látja, elégiaciklusa az 1563-as De ressurrectione mortuorum (A halottak feltámadásáról) értékes alkotása. Az „erdélyi szászok Janus Pannoniusa” névvel felruházott Schesaeus után tizenegy ismert munka maradt. Ezek közül – a Forgách Ferencnek76 és Báthory István fejedelemnek ajánlott – Ruina Pannonica című hőskölteménye a legismertebb, amelynek cselekményéből János Zsigmond alakja rajzolódik ki. Honterus szellemében íródott, a nagy ókori költőelőd Vergilius stílusa nyomot hagyott rajta, Tinódi Erdélyi históriájából is merített Schesaeus kulturális és történeti adatokat a monumentális munkához.77 További művei: Elegia de falsis prophetis, a Dávid Ferenchez írt költemény időrendben az első. Schesaeus kolozsvári tartózkodása idején Dávid még nem szakított a lutheranizmussal, a szász és magyar egyház sem vált szét, ezért a költő-lelkész őt, mint igaz prófétát ünnepli.78 Amikor évek múlva Schesaeus és Dávid Ferenc messze távolodnak egymástól hitbeli kérdésekben, akkor sem támadja őt olyan ellenségesen, ahogyan a kor hitvitáiban ez elvárható lett volna. A bártfai iskolai életbe nyerünk bepillantást: Oratio describens historiam vitae precipuam clarissimi viri Leonharti Stöckelii79 című művében emléket állít Leonard Stöckelnek, az egykori tanárnak. Schesaeus pontosan beszámol a különböző korosztályok tananyagáról és a tanulmányozott szerzőkről. Megtudhatjuk, hogy távoli országokból is érkeztek diákok a bártfai iskolába, ahol Melanchthon pedagógiai elvei érvényesültek. Az értelmi nevelésen kívül nagy hangsúlyt fektettek a gyakorlati vallásos nevelésre.80 Melanchthonnal levelezésben állt Stöckel, így hatása a Bártfán tanuló fiatalok révén egész Erdélybe kisugárzott. Az 1556-os kolozsvári országgyűlésen résztvevő Schesaeus politikai tevékenységet fejtett ki akkor, amikor elítélte a „dúló, fosztogató, sarcoló nemesi életmódot.”81 A régóta fennálló ellentét alapja a nemesi kiváltságokkal rendelkező sérelmeket okozó magyar és az azokat elszenvedő szász polgári öntudat egymásnak feszülése, mellyel kapcsolatban Szamosközy szókimondásától eltérően, de a humanista értékrendet hirdetve felemeli hangját. „Senki sem barbár, csak az, akit a vad élet és a rossz erkölcsök jellemeznek s a műveletlenekhez és bátortalanokhoz tesznek hasonlóvá.” – mondja ki humanista állásfoglalását.82 Az ‘56-os kolozsvári gyűléssel kapcsolatban jegyzi meg később, hogy szinte semmit sem határoztak.83 A templomban ülő híveinek nagyobb része polgári származású szász hallgatóságból került ki, magukat egyenrangú, kiváltságokkal rendelkező nációként határozták meg. Természetes folyamat, hogy a prédikátor felszólal a védelmükben, hirdetve, hogy minden ember egyenlőnek születik és csak az erényes tulajdonságok nemesítenek. Ettől, vagy a hasonló esetektől eltekintve azonban „a szász írók a ‘natio hungaricá’-hoz tartozóknak érezték magukat, ez akkor a történelmi-politikai értelemben vett egységes Magyarország lakóit, elsősorban az ott születetteket jelentette.”84 Üdvözlő verset írt 1558-ban János Zsigmondhoz és Izabellához, Csáki Mihályhoz; Bekes Gáspárhoz és Harinnai Annához85 pedig esküvői sorokat. 1573-ból gyászvers következik Honterus, Valentin Wagner és Mellenberger Jakab halálára, egy Zrínyit dicsőítő verse szintén fennmaradt. Valószínűleg ő készített 1558-ban a 79. zsoltárhoz egy latin parafrázist.86 1578-ban írta Berzeviczy Márton esküvőjére ünnepi köszöntőjét. Schesaeus a kor szokásainak megfelelően ír üdvözlő költeményt Báthory István tiszteletére, mint pártfogó, mindenképpen fontos ember marad, mellette azonban akadt messzebb élő támogatója a teológiai tanulmányok idejéből: Nikolaus Selnecker. Kolozsvári akták vizsgálatakor az 1561-es év szeptember 25-ei ülésének szövegében szó esik a lipcsei és wittenbergi teológusokról, köztük Selneckert említik. Schesaeus 1584-ben Lipcsében második alkalommal adta ki Imago Boni Pastoris,87 című munkáját, a nyomtatáshoz segítséget tehetősebb német barátjától kapott. Erről megemlékezik a Régi Magyar Könyvtár is: Ajánlva a czímlap után következő (I3) levelen Selneccer Miklós lipcsei lelkésznek. Nem önállóan, hanem a «Confessio Ecclesiarum saxonicarum» Selneccer Miklós által eszközölt második, lipcsei 1584-diki kiadásával együtt mint annak függeléke jelent meg.88 Magát a művet a kritikai kiadásban két nagyobb egységre osztva találhatjuk meg, először szerepel a főcím alatt Christian Schesaeus levele Selneckerhez, majd következik a második egység, az Imago boni pastoris 8 rövid elmélkedése. Az igen híresen méltó férfinak, Nicolaus Selneccer úrnak, lipcsei lelkipásztornak írt üdvözlővers89 mellett levélváltás szintén volt közöttük, hiszen Schesaeus még wittenbergi tanulmányai alatt ismerkedett meg a szintén ott tanuló néhány évvel idősebb Selneckerrel. Matthias Hebler nagyszebeni evangélikus püspök, részt vett az 1557 júniusában zajló szász vitákban, melyek az úrvacsoratan, a szentségek és a krisztusi jelenlét kérdései körül forognak, 1561-ben nyomtatta ki a Brevis confessio című művét, számos aláírással látta el 1563-ban.90 A kolozsvári kiadás után könyve 1584-ben ismételten Lipcsében került nyomdába, ekkor már Selnecker segítségével. Lucas Unglerus, aki Matthias Heblert követte a szász evangélikus püspöki székben, a philippista teológusok nagy részével érintkezhetett, könyvtárában gazdag szakirodalom található.91 Nem véletlen, hiszen 1550-56 között Wittenbergben tanult Melanchthon tanítványaként, július 9-én jegyzik nevét az anyakönyvben, emlékezzünk rá, Selnecker bő két hónapja tanult ugyanott. Később az 1601-11 között püspökként tevékenykedő Matthias Schiffbaumer könyvállományában philippista teológusok könyveinek széles választéka mellett jelen van Selnecker több munkája.92 Az erdélyi szász olvasási szokásokat vizsgálva kiderül, hogy a 16. századi könyvtárakban a Biblián túl általában megtalálhatóak Théodor de Bèze, Martin Luther és Erasmus Desiderius Roterodamus művei. Georg Major és Selnecker neve Verók Attila vizsgálataiban a zsoltároknál tűnik föl. A mindennapi vallásgyakorláshoz szükséges könyveken kívül pedig meglehetősen heterogén a kínálat, ám az ortodox lutheránus szerzők között ismét megtalálható.93 Megállapítható tehát, hogy „határvonalak” húzása nélkül a képzeletbeli színpadra kerülő személyek köre bővülhet, csupán nem szerencsés, ha egyetlen szerepet osztunk. A szász-magyar együttélés is többfajta szerepkört feltételezett a 16. században. Egymásra hatásuk azonban Erdély 16. évszázadi szellemi fejlődésén, történésein szinte pontról-pontra nyomon követhető. Az utóbbi évtizedekben föllendült a témával kapcsolatos kutatói munka. A nehéz történelmi örökséggel számolva szász-német, magyar és román kutatások is teret nyertek, mely az örökségvédelem mellett az újraértelmezést, párbeszédet segítheti elő.94 Ehhez azonban együttműködés szükséges. Nekünk magyaroknak kikerülhetetlen a szászok említése 16. századi kultúrtörténeti vizsgálódások során, legyen szó irodalmi, vagy történelmi szempontú értékelésről, jelenlétük meghatározó volt. Vajon nyitottak vagyunk-e, mai emberek, hogy aktív kommunikációval megfelelő párbeszédet folytassunk, országhatár, nézőpont, vagy anyanyelvi különbözőségünk ellenére? A kooperációval már megvalósult és témával foglalkozó tanulmánykötetek azt mutatják, hogy egymás értékeinek fölismerésében, elfogadásában és földolgozásában jó irányban indultunk el. GARADNAI ERIKA | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
