Ana səhifə

HatáRÁTLÉPÉsek a doktoriskolák III nemzetközi konferenciája, Kolozsvár, 2010. augusztus 26–27. Szerkesztették: Dobos István Bene Sándor


Yüklə 4.51 Mb.
səhifə4/30
tarix27.06.2016
ölçüsü4.51 Mb.
1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   30

3. A bennhatóság és a medialitás elmosódó határa


Míg az unakkuzativitási hipotézis eredeti formájában azt feltételezi, hogy az egyargumen­tumú igék mindegyike egyértelműen besorolható vagy a bennható, vagy a mediális igék körébe, újabb kutatások (SORACE 2000, ALEXIADOU 2004) arra engednek következtetni, hogy ez koránt sincs így: bár számos ige mondattani viselkedése alapján valóban egyértelműen bennhatóként vagy mediálisként viselkedik, más igék mondattani szempontból ingadozó viselkedést mutatnak (mind egy adott nyelven belül, mind pedig különböző nyelveket összehasonlítva), mintegy a bennhatóság és a medialitás határmezsgyéjén mozogva.

  • Egyes nyelvekben máshol húzódik:

  • I vampiri non sono mai esistiti. → mediális

A vámpírok nem léteztek.

  • There exist three versions of the manuscript. → mediális

A kéziratnak három változata létezik.

  • Die Dinosaurier haben/*sind wirklich existiert. → bennható

A dinoaszauruszok nem léteztek.

  • Il a/*est été a l’université. → bennható

Az egyetemen volt.

  • Egy nyelvben belül vannak egyértelmű és ingadozó esetek is:

  • Maria è venuta alla festa.

Maria eljött az összejövetelre.

  • La villa ha appartenuto/è appartenuta alla mia famiglia.

A nyaraló a családomhoz tartozott.

  • I colleghi hanno chiaccherato tutto il pomeriggio.

A munkatársak egész délután beszélgettek

Ez arra utalhat, hogy az éles bennható-mediális szembenállás helyett egy bennható-mediális kontinuumot (spektrumot) kell feltételeznünk, melynek szélein az egyértelműen bennható, ill. mediális igék foglalnak helyet, a spektrum belseje felé haladva pedig egyre inkább ingadozó viselkedéssel találkozunk. Amennyiben ez így van, érdekes kérdés, hogy ez a megfigyelés miként magyarázható a szóbanforgó igék szemantikai jellemzőivel. SORACE (2000) az alábbi modellt javasolja a jelenség leírására:



Ige/predikátum szemantikai jellemzése Szintaktikai viselkedés (segédigeválasztás)

    1. helyváltozás (change of location) BE (legkisebb variáció)

    2. állapotváltozás (change of state)

    3. fennálló állapot folytatódása (continuation of a pre-existing state)

    4. állapot fennállása (existence of state)

    5. irányítatlan folyamat (uncontrolled process)

    6. irányított folyamat, mozgás (controlled process, motional)

    7. irányított folyamat, nem mozgás (controlled process, nonmotional)

HAVE (legkisebb variáció)

Vagyis (nyelvek közötti összehasonlításban és egy nyelven belül is) egyértelműen mediálisak a helyváltozást kifejező igék és egyértelműen bennhatóak nem mozgás jellegű irányított folyamatokat jelölő igék, míg az állapot fennállását vagy irányítatlan folyamatot jelölő igék szintaktikai besorolása bizonytalan. Fontos észrevenni, hogy Sorace olyan szemantikai jegyeket használ, amelyeket az unakkuzativitási szakirodalom már korábban is azonosított; megközelítése annyiban újdonság, hogy azok segítségével egy spektrumot-hierarchiát definiál.



Releváns szemantikai jegyek:

    1. folyamat/állapot (dynamicity/stativity)

    2. érintettség (affectedness)

    3. folyamat és érintettség esetén:

      1. hely- vagy állapotváltozás (change of location vs. change of state)

    4. belső vagy külső okozás (internal/external causation)

    5. (az argumentum általi) irányítottság (control)

    6. ágentivitás (agentivity)

    7. telikusság (telicity)

A fenti megközelítés deskriptív szempontból erős, ugyanakkor hátránya az, hogy nem egyértelmű az egyes jellemzők szerepe, ill. az, hogy ezek együttesen hogyan határozzák meg a bennhatóságot/medialitást: pl. így pl. a cselekvésigék (az érintettségtől függően) a spektrum ellentétes szélein helyezkednek el. Az elemzés egyoldalúsága, hogy az unakkuzativitás-próbák közül csupán egyet, a segédige-választást vizsgál; s ebből következően vizsgáló­dásá­nak körét az indoeurópai nyelvekre szűkíti le.

4. Mozzanatos (szemelfaktív) igék


A mozzanatos igék olyan eseményeket jelölnek, melyek egyetlen időpillanatban követ­keznek be, nincs előkészítő szakaszuk, és nincs utalás az esemény eredményeképpen létrejövő végállapotra. SMITH (1991) VENDLER (1957) alapján az igék/predikátumok osztályozására három jegyet javasol:

  • statikus/dinamikus (stative/dynamic),

  • duratív/időben pontszerű (durative/instantaneous)

  • telikus (természetes végpont, eredményállapot része a leírt eseménynek)/atelikus (telic/atelic)

E jegyek segítségével öt igeosztályt különít el, a klasszikus vendleri négyes felosztást kibővítve a szemelfaktívok osztályával:

  • Állapotok (States): statikus, duratív, atelikus

  • Cselekvések (Activities): dinamikus, duratív, atelikus

  • Teljesítmények (Accomplishments): dinamikus, duratív, telikus (egy folyamat és az azt követő eredményállapot)

  • Szemelfaktívok (Semelfactives): dinamikus, időben pontszerű, atelikus

  • Eredmények (Achievements): dinamikus, időben pontszerű, telikus

A magyar nyelvben a szemelfaktívok azonosítása az időhatározókkal való kompatibilitás vizsgálatával lehetséges (KIEFER 2006): a mozzanatos igék ugyanis csak a -kor időhatározó­val kompatibilisek:

  • A fény hat órakor felvillant.

  • *A fény hat óra alatt felvillant.

  • *A fény hat óráig felvillant.

  • *A fény hat órán keresztül felvillant.

A magyar szemelfaktívok jellemzője, hogy morfológiailag jelölve vannak: -en, -dul vagy  int végződéssel rendelkeznek (ugyanakkor nem minden ilyen végződésű ige mozzanatos, pl. rohan). Az  en végződéssel való szóképzés jelenleg is produktív (pl. trottyan). Érdekesség, hogy a szemelfaktívok külön műveltetési paradigmával rendelkeznek (villan-villant vö. rohan-*rohant-rohantat). Az  en-szemelfaktívok esetén egy párhuzamos  o(n)g paradigmát látunk, amely iteratív olvasatú igéket eredményez: villan-villog, pattan-pattog.
1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   30


Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©atelim.com 2016
rəhbərliyinə müraciət