HatáRÁTLÉPÉsek a doktoriskolák III nemzetközi konferenciája, Kolozsvár, 2010. augusztus 26–27. Szerkesztették: Dobos István Bene Sándor

• 
  Frédéric BARBIER, Catherine BERTHO LAVENIR, A média története Diderot-tól az internetig, Bp., Osiris, 2004.
  
• 
  Frédéric BARBIER, A könyv története, Bp., Osiris, 2005.
  
• 
  BISZTRAY Gyula, A prenumeráció: Egy fejezet a magyar könyvkiadás és olvasóközönség történetéből = B. Gy., Könyvek között egy életen át, Bp., Szépirodalmi, 1976.
  
• 
  CSETRI Lajos, Egység vagy különbözőség?: Nyelv- és irodalomszemlélet a magyar irodalmi nyelvújítás korszakában, Bp., Akadémiai, 1990.
  
• 
  Döbrentei Gábor levelei Sipos Pálhoz (1815–1816), közzéteszi Dr. KRISTÓF György, Erdélyi Muzeum, 1910.
  
• 
  Erdélyi Muzeum, 1814, Első füzet.
  
• 
  HÁSZ-FEHÉR Katalin, Gyulay Lajos naplókönyvei = GYULAY Lajos, Lotty-Fanny: (1867. január 21. − 1867. március 3.), szerk. LABÁDI Gergely, Szeged, 2008.
  
• 
  IVÁNYI Béla, GÁRDONYI Albert, CZAKÓ Elemér, A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda története 1577–1927, Bp., A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1927.
  
• 
  KÄFER István, Az Egyetemi Nyomda négyszáz éve [1577–1977], Bp., Magyar Helikon, 1977. GÁRDONYI Albert, Kisfaludy Sándor és az insurrectio, ItK, 1927.
  
• 
  KAZINCZY Ferenc Levelezése: 1813. augusztus 1. – 1814. július 31., XI, kiad. VÁCZY János, Bp., MTA, 1901.
  
• 
  KAZINCZY Ferenc Levelezése: 1814. augusztus 1. – 1815. június 30., XII, kiad. VÁCZY János, Bp., MTA, 1902.
  
• 
  KAZINCZY Ferenc Levelezése: 1816. márczius 1. – 1816. deczember 31., XIV, kiad. VÁCZY János, Bp., MTA, 1904.
  
• 
  KISFALUDY Sándor, Hunyady János (cenzúrapéldány) = OSZK Kt. Fol. Hung. 150.
  
• 
  KISFALUDY Sándor, Hunyady János, Budán, Királyi Magyar Universitás betűivel, 1816.
  
• 
  Kisfaludy Sándor végrendelete = MTAK Mikrofilmtár, 4152/I.
  
• 
  KÖLCSEY Ferenc Minden munkái, Levelezés I. 1808−1818, kiad. SZABÓ G. Zoltán, Bp., Universitas, 2005.
  
• 
  NYÁRY Krisztián, Tuladuniano Satyr, Szépliteratúrai ajándék, 1995.
  
• 
  Sághy Ferenc levelei Kisfaludy Sándorhoz, 1816−1824. = MTAK Mikrofilmtár, 4152/I.
  
• 
  Sághy Ferenc levelei Kisfaludy Sándorhoz = OSZK Kt. Levelestár, Sághy Ferenc Kisfaludy Sándorhoz
  
• 
  Sághy Ferenc levelei Kisfaludy Sándorhoz, közzéteszi GÁLOS Rezső, ItK, 1934.
  
• 
  TRATTNER János Tamás, Az Előfizetésnek módja, neme, czélja és haszna = Tudományos Gyűjtemény, 1818, 10. kötet.
  

Kassa városának adminisztrációs központja a középkor óta fennálló városi levéltár, amely őrzött iratai révén többek közt a városi nyelvhasználat kutatásának is kiváló fóruma. Kassa (ma: Košice, Szlovákia) város levéltára (Archív mesta Košice – AMK) 1239 óta őriz dokumentumokat a város gazdasági, társadalmi és kulturális életéről, ugyanakkor a város érdekeltségi körébe tartozó, a várossal szoros kapcsolatban álló szervezetekről, régiókról, falvakról. A levéltár anyagai közt találjuk azokat az értékes jogtörténeti iratokat, városi kiadású okleveleket, amelyeket később több város is követendő példaként alkalmazott, ahogyan a város hivatali gyakorlatát is. A „kassai jog”²⁹⁰ (libertas civium de Cassa) kancelláriai gyakorlatát előszeretettel alkalmazták a környező szabad királyi városok (Eperjes, Bártfa, Lőcse, Kisszeben) is mindennapi hivatali ügyvitelükben.²⁹¹

A város alapításáról sajnos nem maradtak fenn iratok, a legkorábbi dokumentumok már egy fejlett városi életről nyújtanak tanúbizonyságot.²⁹² Az első Kassát említő irat 1230-ban kelt (ún. „lubinai²⁹³ levél”), melyben Kassát plébániatemplommal rendelkező királyi települést, Villa Cassa-ként említenek egy telekeladás kapcsán.²⁹⁴ 1249-ben IV. Béla, a szinai²⁹⁵ hospesek számára telkeket adományoz „Újvár megyében”, és felruházza őket a kassai hospesek jogaival,²⁹⁶ az okirat azonban, sajnos, nem tartalmazza, hogy a kassai polgárok milyen jogokkal rendelkeztek. Az első két fennmaradt privilégiumot I. (Nagy) Lajos király adományozta a városnak, mindkettőt 1347-ben, ezek tartalmazzák mindazon gazdasági (csöböradó alóli mentesség, árumegállító jog, beszállásolás alóli mentesség), igazságszolgáltatási (szabad bíróválasztás, a polgárok felett csak a kassai bíró hozhat ítéletet, bárhol kövessék el a bűntettet) és jogi (szabad végrendelkezés, egyházi elöljárók választása) kiváltságokat, ame­lyek szinte teljesen megegyeznek Buda városának jogaival, és Kassát a legjelentősebb váro­sok közé emelik.²⁹⁷ A város jogállásának jelentőségét híven tükrözi I. (Nagy) Lajos címer­ado­mánya is, Magyarországon – mint jogi személy – elsőként Kassa kaphatott címert 1369-ben.²⁹⁸

A települést az első Árpád-házi királyok egyike ruházta fel különböző hospesjogokkal, miután külföldi (valószínűleg flandriai szász) telepeseket hívott meg Kassára.²⁹⁹ Bizonyos, hogy az Alsó- és Felső-Kassa (Cassa Inferior, Cassa Superior) területére érkezők német ajkúak voltak, a kassai városkönyvbe bejegyzett legelső személyek neve ugyanis német volt. Az 1393-tól 1404-ig vezetett városkönyvben a polgárság egy része vezetéknevében megőrizte származási helyét. Az Iglói Állami Kerületi Levéltárban (Štátny okresný archív v Spišskej Novej Vsi) található városkönyvekben is hasonló nevű polgárok szerepelnek,³⁰⁰ ezért való­színűsíthetően a Szepességbe érkező hospesek is azokról a német területekről érkeztek, mint a kassaiak, de az is lehet, hogy a Szepességbe települtek költöztek később különféle kivált­ságok, engedmények fejében a Kassai-medencébe. Kassa első városkönyve is alátámasztja, hogy Flandriából és a Rajna-mentéről érkeztek a telepesek a 12. és 13. században, de kiderül, hogy nem közvetlenül a városba (ekkor még villa regia), hanem a királyi településtől délre fekvő területekre, s innen költöztek be a villa regiába.³⁰¹

Kassa város demográfiai mutatói, illetve népességének összetétele a középkor végén kezdett megváltozni. Magyarország városainak lakossága, a nemzetiségi összetételt tekintve, a középkor végéig főképp magyar és német ajkú. A később Felső-Magyarországként ismert országrész szabad királyi városaiban a német nyelv sokkal erősebb dominanciával bírt, mint a többi szabad királyi városban, és a jórészt a törökök elől menekülő magyar lakosok Kassára való beköltözése csak később történt meg. A német polgárság középkori kiváltságai kivételezett jogokat szereztek a városok polgárságának, így az újonnan érkezők polgárjogának elnyerése nem volt egyszerű.

Vélhetően a polgárjog (németesen: purgerleit) megszerzésének körülményessége is hozzájárulhatott a német ajkú polgárság évszázadokig tartó dominanciájához. A szabad királyi városok statútumai a polgárjog elnyeréséhez nem követelték meg a német nyelv ismeretét, tehát más etnikumú jövevény is polgárrá válhatott, a 15–16. században több kassai céh­szabályzatban szerepelt viszont, hogy a céhbe felvételt kérő tanulóknak német felmenőkkel kell rendelkezniük, és ezekben a céhekben a vándorló mesterlegényeknek, mesterré válásuk előtt, szintén igazolniuk kellett német eredetüket. A városi céhek, gazdasági szerepük mellett, fontos társadalmi szerepet is betöltöttek a városokban, említett szabályzatukkal ráadásul a város nemzetiségi és nyelvi aspektusait is befolyásolták.³⁰² Érdemes megemlíteni ugyanakkor, hogy a fennmaradt források, szabályzatok zöme kifejezetten csak a polgárjogot már elnyert lakosokkal foglalkozik, bár a városokban, köztük Kassán sem kizárólag polgárjoggal rendelkező lakosok éltek.

A 14. századtól tűnik fel a vicus kifejezés, amelyet a Kassa várost (civitas) környező falvakra használták, elöljáróikat, a bírákat iudices foris civitatem (Dorfrichter) megjelöléssel illették. A 15. században város külső birtokain, illetve a Kassán élők között is számos szláv vezetéknevet találunk, használták a német vezetéknevek szláv kicsinyítőképzős „ko” vagy „o” utótagját (pl.: Heinzko, Cunczo, Langko, Franczko), vagy a nevek előtt a szláv „pán” (úr) megszólítást is (pl.: pan Hac, pan Pulian).³⁰³ A vezetéknevek egy része valamilyen helység­névre utalhatott, ezekből megállapítható, hogy a különféle vezetéknevű „vendégek” mely vármegyékből érkeztek Kassára. A honi helységnevű vezetéknevek 33 %-a abaúji, 26 %-a valamelyik szepességi településnévre utal, továbbá a polgárok 25 %-a sárosi, 9 %-a zempléni és 3,2 %-a gömöri helységnevet viselt nevében.³⁰⁴ A magyar (Ungern) nemzetiségnév is megjelenik az első városkönyvben, leggyakrabban a Tiszántúlról érkezett „alföldi embe­rekre”, kereskedőkre használják, akik a város piacain árulták portékájukat.³⁰⁵ Megjelennek a protokollumban ugyanakkor magyar nevek, kifejezések, elnevezések, amelyek magyar polgá­rok jelenlétére utalnak: Unger, Ungerlein, Ungerisch, Hungarus, Ungarik.³⁰⁶

A középkor végi városi társadalom sajátosságához tartozott, hogy nem volt képes biztosítani a lakosság természetes szaporodás útján történő növekedését, gyakran még az önfenntartást sem, ezért fontos volt az újonnan betelepült lakosok polgárjogának megadása, természetesen csak akkor, ha az előírásokat teljesítették. Az újonnan betelepültek a kései középkorban a polgárok összlétszámának mintegy 1–5 %-át tették ki.³⁰⁷ A 15. század második felében kezdett felgyorsulni a városokban a nemzetiségi keveredés,³⁰⁸ kiváltképp a felső részek német többségű városaiban, és erre az időszakra tehető a magyar nyelv elterjedése is. Kassán az 1492–1493-ban polgárjogot nyert személyek 24%-a volt magyar.³⁰⁹ A 16. században újonnan betelepültek között ismét jelentős a német többség, 1510 és 1530 között nagy többségük Németországból, Sziléziából, Morvaországból, Csehországból és Lengyelországból érkezett, bár számottevő az erdélyi szász területekről betelepülők száma is, és „ha a latin foglalkozásnéven szereplő személyeket nem vesszük figyelembe, a város német–magyar polgárainak aránya 70:30.”³¹⁰

A Mohácsot követő trónutódlások közepette a kassai német többségű polgárság Ferdinánd pártján állt.³¹¹ Szapolyai 1536 decemberében foglalta el Kassát, és erőszakos változtatásokhoz látott. A városi tanács tagjait, akik nem álltak a pártjára, eltávolíttatta, illetve a német származású polgárság jelentős részét száműzette.³¹² Helyükre erdélyi hivatalnokokat ültetett, és érkezésükkel a német írásbeliséget fokozatosan a magyar váltotta fel. 1554-ben Serédy György kassai kapitány Nádasdy Ferenc nádorhoz címzett levelében, kissé túlzóan, a magyar­ság négyszeres létszámfölényéről tesz említést.³¹³ Szapolyai özvegye, Izabella, a Ferdinánddal kötött egyesség értelmében, fia nevében is lemondott az erdélyi fejedelmi címről, és János Zsigmond 1552-ben adta át a várost Ferdinándnak a teljes hadi felszereléssel és élelem­készlettel együtt. Ferdinánd 1552. április 7-én hivatalos okiratban erősítette meg a nemrégiben betelepült, időközben már polgárjogot nyert magyar nemesek szabadságjogát.³¹⁴

A hivatali nyelvhasználatot tekintve, 1590 és 1606 között a latin és a német nyelvű városkönyvekben egyre gyakrabban jelenik meg a magyar nyelv, sőt a Bocskai-felkelés után már a magyar nyelvű írásbeliség van túlsúlyban a némettel szemben. A 17. század folyamán a magyar nyelv mellett már csupán a latin nyelv marad meg a hivatalos levelezésekben és a városi tanács jegyzőkönyveinek írásbeliségében, mint a középkorból átörökölt hivatalos nyelv, s ez már csak 1841-ben, törvényi módosítással változik meg. Kassán a hivatalos ügyiratkezelésben a német nyelv csupán 1849-ben, a szabadságharc bukását követően, illetve a Bach-korszak alatt válik ismét használatossá.³¹⁵

A Rákóczi-szabadságharc alatt emelkedett a magyar lakosság száma, ugyanakkor a latin nyelvű írásbeliség a reformkori nyelvtörvényekig használatban maradt. A szláv és a német nyelvűség az egyházak nyelvhasználatában, a misék szentbeszédeiben, illetve a protestáns istentiszteletek alkalmával élt tovább a 17. század végén és 18. század folyamán. A szlovák katolikus hívek már 1604-ben, a Bocskai-felkelés alatt megkapták a Szent Mihály-templomot, amelyet ettől kezdve szláv templomnak neveztek (windische Kirche, „tót” templom, ecclesia Sclavorum).³¹⁶ 1666-ban kérvényezték a katolikus szlovákok, hogy hetente kétszer szláv miséket tarthassanak minden templomban a város területén, és azt, hogy a halottaikat szláv egyházi énekek kíséretében temethessék el. Szláv nyelvű miséket egyébként, „régi szokás szerint”, már 1666 előtt is tartottak minden héten egy alkalommal a városi ispotály temp­lo­mában és a Szent Erzsébet-plébániatemplomban is állt egy szláv pap a hívek szolgálatában.³¹⁷ A szláv evangélikusok imatermét 1687-ben említik először a források, amely a délnyugati Hóstátban terült el, a szlovák evangélikusok ugyanakkor egészen 1714-ig birtokoltak egy lakóházat a belvárosban,³¹⁸ amelyben valószínűleg istentiszteleteket is tartottak. A belvárosban saját templomot csak 1809-ben építtethetett az evangélikus egyház.

A különböző etnikumok nyelvhasználattal kapcsolatos érdekei az oktatás területén is érvényesülhettek, 1729 januárjában említik először a három náció (magyar, német, szláv) három tanítóját.³¹⁹ 1771/72-es tanévtől kezdve a szláv evangélikus egyház a német lutheránus egyháztól iskolai helyiségeket bérelt anyanyelvű oktatás céljából. Az oktatásban ekkor még, nemzeti nyelv híján, cseh nyelvű tankönyveket használtak, ugyanakkor tanítási nyelvként a régióban használatos kelet-szlovák nyelvjárást használták a tanítók.³²⁰

A szlovák nyelvet, hivatalos nemzetiségi nyelvként, a Bernolák-féle szlovák nyelv megalkotását³²¹ követően, 1787-től kezdik el használni számos helyen a szlovákok lakta területeken. Anton Bernolák az új és egységes szlovák nyelv megalkotásánál a nyugat-szlovákiai nyelvjárást vette alapul, amely csak néhány lényegi elemben tér el a cseh nyelvtől, de ez éppen a keletebbre fekvő régiók számára volt nehezebben elfogadható. A szlovák nyelv megalkotása, helyesebben a már korábban használatos nyelvjárások, nyelvváltozatok egységes, kodifikált formába öntése szorosan egybekapcsolódik a nemzeti mozgalmak meg­erősödésével és elterjedésével, ugyanakkor a szlovák nyelvújítás–nyelvteremtés eszméje számos más nyugatról érkező hatást is magába szívott. A francia forradalom hatására a magyar nemesség saját magát „natio hungarica”-nak kezdi nevezni,³²² a szlovák nemzeti tudat kialakulása viszont az egységes nemzeti nyelv megteremtésével kezd kialakulni, melynek központja Pozsony lett.³²³

A felső- és alsó-magyarországi városokban számos szlovák nyelvjárást beszéltek a közép­kortól kezdve, és ezek sok tájegységben ma is használatosak. A szlovák nyelv kelet-szlovákiai nyelvjárásában is legalább három egységi formáról beszélhetünk, az ún. šariščina-ról, ami az elnevezéséből következtethetően az egykori Sáros vármegye területén volt használatos, az ún. zempínčina-ról, amelyet értelemszerűen a zempléni régióban beszélték, és a harmadik, az előző kettőt sok esetben ötvöző, de egyediségeket is tartalmazó abaúji, így Kassára és a környékére jellemző keleti nyelvjárási formáról. A már említett kassai szlovák iskolákban használatos tankönyvek cseh nyelvűek voltak, biblikus cseh nyelven íródtak. Az említett nyelv először Ján Hus idején vált használatossá a mindennapi használatban.³²⁴ A králicei vagy králici bibliát³²⁵ alapul vevő cseh nyelvet a magyarországi szlovák népesség körében kezdetben főként a Csehországból menekülő protestáns lelkészek használták mind írásban, mind szóban, főleg az evangélikus egyházi szertartásokon, prédikációkban. A „bibličtinának,” vagyis biblikus cseh nyelvnek is nevezett írás- és szóbeliséggel a szlovák katolikus értelmiség nem tudott megbékélni, bár a cseh nyelvet még a 19. században is használták. Bohuslav Tablic, aki 1803-ban Jiří Palkovič-csal és Juraj Ribayval közösen a pozsonyi evangélikus líceumban létrehozta a Csehszlovák Nyelv és Irodalom Tanszéket, még 1809-ben is cseh nyelven írja verseit,³²⁶ igaz az evangélikusok ekkor a cseh nyelvet használták liturgiájukban, a katolikusokkal ellentétben, akik elsőként kezdték el a cseh nyelv „elválasztását” a szlovák nyelvtől. Az első nyelvújítók a katolikus értelmiség tagjai voltak, ellentétben a reformkori nyelvújítók ún. második generációjával (Ľudovít Štúr, Jozef Miloslav Hurban, Michal Miloslav Hodža), akik evangélikusként alkották meg a ma is használatos szlovák nyelvet.

Kassa város szlovák lakosainak nyelvhasználatában ez a cseh nyelvre hasonlító új nyelv­változat nem terjedhetett el a már korábban említett okok miatt. Az írástudók származásától és a tanulmányaik végzésének helyszínétől függően használták a szlovák vagy szláv nyelvvál­tozatokat (biblikus cseh, szlovakizált cseh, kelet-szlovák nyelvjárások egyike, esetleg mindhármat ötvözve) a város írásbeliségében. Valószínűleg ezért fordulhatott elő a városi írásbeliségben az egyes hangzók és betűk felváltva és rendszertelenül történő használata, például a keleti „dz” és „c”, illetve a vokalizált „r” és „l”-t gyakran a cseh „ř” (a magyar r-t és zs-t együttesen ejtendő hangzó) hangzóra változtatták.³²⁷

A 16. és 17. század folyamán is megtalálhatóak a magyar és német nyelvű városi írásbeliségben a 18. század végén lefektetett szlovák nyelv elemei, ugyanakkor a városi hivatalnokok esküszövegeinek nyelve Kassán a 16. század első felében német, a 16. század második felétől magyar nyelvű.³²⁸ A szláv (szlovák) nyelvű esküszövegek csak Mária Terézia korától ismertek, sőt a korszakból nem csupán alacsonyabb rangú hivatalnokok számára jegyeztek le az esküszövegeket szláv nyelven, hanem a városi tanács tagjainak is.³²⁹ A hivatalnokok esküszövegei Kassán kívül más városokban, így Eperjesen, is fennmaradtak, az eperjesi Felső-Hóstát önálló tisztújítási jegyzőkönyvet vezetett, amelyet 1665-től 1828-ig vezettek, ráadásul szlovákul.³³⁰ A tisztújítási jegyzőkönyvben, amely 1750-től az eperjesi Hóstát pénzügyi elszámolását is tartalmazza, megtalálhatóak a hóstáti hivatalnokok (bíró, esküdtek, ülnökök, a külváros szolgálatában álló aratómunkások és zsellérek) esküszövegei, és a városban lakó etnikumok, zsidók és cigányok formulái is. Az esküszövegek érdekessége, hogy túlnyomó részük szlovákul íródott, a zsidók számára németül³³¹ és szlovákul,³³² a cigányok pedig saját nyelvükön³³³ tehették le esküjüket bírájuk előtt.

Kassa társadalmát a 18. század folyamán tehát jelentős demográfiai változások jellemez­ték. A szlovák lakosság egyre nagyobb számban jelent meg a városban. A demográfiai viszonyokról Wick Béla kassai katolikus pap és történész megállapítja, hogy a 19. század elején a város őslakos polgárainak érintkezési nyelve a magyar, a német és a szlovák, ugyanakkor megjegyzi, hogy nagyon sokan beszélnek francia nyelven és többen angolul is.³³⁴ Fényes Elek 1837. évi statisztikai művében teszi közzé megállapítását: „Nyelvökre nézve magyarok, németek és tótok, a németek azonban számosabbnak tetszenek a magyaroknál.”³³⁵ Fényes 1851-ben számokat is közöl: 4738 tót, 2904 magyar, 2592 német, 729 izraelita, 100 cigány, 2838 pedig külföldi és belföldi idegen.³³⁶ A neves, Kassáról származó régész és művészettörténész, Henszlmann Imre ugyancsak a német polgárság túlsúlyát emeli ki 1846-ban, de megemlíti, hogy a más nemzetiségűek „nagyobb része is ért és beszél magyarul”, és a fiatal generáció is kezd közelíteni a magyar nyelvhez. „A magyarságot itt, mint mindenütt, általában a középnemesség teszi, állandó lakást azonban aránylag csak kevesen tartanak közülük a városban, mert a Kassán lakástól elidegenítheti őket a fő nemesség kizáró osztályszelleme.”³³⁷ 1740 és 1820 között Kassa lakossága 5800-ról 12–13 ezerre emelkedett.³³⁸ Az 1787. évi II. József-féle népszámlálás 7905 fős kassai lakosságot tartalmazott,³³⁹ míg az első fennmaradt városi lélekösszeírás 1788-ban érdekes módon 7537 főt számlált.³⁴⁰ A lakosság számának emelkedése az 1830-as évek végén gyorsul fel, a legnagyobb ütemű növekedés az 1850/60-as években tapasztalható. Az 1836 és 1838 közötti évek lélekösszeírása 10 300 főt számlált, majd 1839-ben 11000 fölé emelkedett Kassa népességszáma, 1844-ben már közel 13 000-et tett ki, végül az utolsó lélekösszeírás 1847-ben a 14 000 főt is meg­haladta.³⁴¹ Az első olyan hivatalos statisztika, amelyben az etnikai viszonyokat is felmérték, csak 1850-ben keletkezett, így a korábban felsorolt adatok csupán becslések, bár Fényes Elek adatai pontosnak bizonyultak, hiszen az 1850-es népszámlálás Fényes 1840 körüli adatainak helyességét bizonyítja.³⁴² Ondrej Halaga szlovák mediévista, aki a város levéltárát is rendezte, Kassa demográfiai viszonyaival foglalkozva, a reformkori kassai nemzetiségi összetételről is értekezik, és a szlovák nemzetiség abszolút többségéről beszél. Halaga, Fényes Elek és Johann Plath művére hivatkozva, megállapítja, hogy a kizárólag szlovákul beszélő lakosok száma az 1860-as évek elején 8473.³⁴³

Kassa Város Levéltára iratai közt is fennmaradtak olyan dokumentumok, amelyek meg­erősítik, hogy a 18–19. század fordulóján a szlovák lakosok voltak többségben. Így gondol­hatták a korabeli kassaiak is, hiszen 1800-ban egy özvegyasszony a Kakas utcából jelentette a rendőrségi hivatalnak egyik albérlője, nevezett Balogh Ferenc eltűnését, aki neki többször is kijelentette: „hogy a tótok között Kassán nem marad, hanem inkább elmegy koldulni.”³⁴⁴ Déryné Széppataky Róza, a neves színésznő 1828 és 1837 között hosszabb időszakokat töltött a városban, naplójában többször is említést tett a szlovák nyelvűségről.³⁴⁵ Petőfi 1845-ben járt Kassán, s távozása után útinaplójában megjegyezte: „Hűvös, ködös, komor volt a reggel, mint szívemben – Kassa emléke, hol magyar szót alig hallottam.”³⁴⁶

A város hivatali írásbelisége ugyanakkor nem változott az 1840-es évekig, megmaradt a korábban megszokott gyakorlat, miszerint a város legfontosabb ügyiratait, a város központi adminisztratív egységeinek ügykezelését, úgymint a tanácsülési jegyzőkönyveket, a közös név és tárgymutatókat, a lakosság összeírásait és az újonnan polgárjogot nyertek jegyzékét latinul vezették, a hivatalos levelezések, a tanácsnak és adminisztratív egységeinek (a bíróság, a rendőrségi, kapitányi hivatal, a városi kórház, az árvaszék és a város szolgálatában álló hivatalnokok) egymás közötti írásos nyelvhasználata ellenben igen vegyes képet mutat. A város írásbeliségére jellemzően, a városi tanács hivatalnokai magyar, német és latin nyelvet használtak gyakorlatukban, a város jegyzője azonban a beérkezett, iktatott iratokat latinul regesztázta, tehát az irat külső részén az ügyiratról készült összegzés latinul íródott. A nem hivatalos levelek esetében gyakran fordult elő, hogy az ügyben érintettek anyanyelvén fogalmazták meg, vagy íratták meg a levelet, kiváltképp jellemző volt ez a különféle adás-vételi, csere- és bérügyletek esetében. A városi tanácsot is érintő pénzügyi szerződések eseté­ben gyakran előfordult a városban, hogy a szerződő felek, biztonságuk érdekében, anya­nyelvükön fogalmazták meg a szerződést.³⁴⁷ 1830-ban például két szerződő fél, Czitto Dániel és Porschky Ignác szlovák nyelven íratja meg szerződését, amely egy pince és a pincéhez tartozó további ingatlan (pásztorszállás) bérbeadására vonatkozik, pontosan kikötve, hogy milyen bútorok tartoznak az ingatlanhoz, mennyi a bérleti díj, és azt milyen időközönként szükséges fizetni. Négy évvel később Czitto Dániel felesége, Czitto Zsuzsanna egy korábban megkötött haszonbérleti szerződés alapján viszont németül igazolja, hogy a szerződésben foglalt fizetségét megkapta.³⁴⁸ Kassa írásbeliségének nyelvi sokszínűsége a városi tanács iratai közt is fellelhető temetési iratokban mutatkozik meg a legszembetűnőbben. Egy 1835-ből való temetésről megőrzött iratanyagban a Szt. Erzsébet-plébánia sekrestyése latinul, a harangozó magyarul írt. A temetéssel kapcsolatos szolgáltatást a kassai orsolyiták főnöknője németül igazolja, a sírásók helyett pedig, mivel nem tudtak írni, latinul állítják ki a munkát és a bért igazoló szerződést.³⁴⁹ Hasonló gyakorlatot mutat egy 1846-os családi akta is, ahol az egyház latinul jelent, a kórház németül, a temetés körüli vásárlások számlái pedig már magyar nyelven íródtak.³⁵⁰ Ezzel szemben 1848 áprilisában a Szent Erzsébet Anyaszentegyház már magyarul állítja ki a születési és halotti anyakönyvi kivonatot,³⁵¹ ami országos viszonylatban is figyelemre méltó, ritkán előforduló gyakorlatot tükröz.

Kassán a korábbi évszázadokhoz hasonlóan a 19. század első felében is bevett gyakorlat volt a topográfiai nevek sajátos használata. A város sokszínű nyelvhasználata a topográfiai elnevezéseket is befolyásolta. Ennek szembetűnő példája az 1831-ben egy városi biztos által készített városi utcanévjegyzék,³⁵² amelyet latin nyelvű jelentés formájában Aranyossy János és Melczel Sámuel tanácsnokok készítettek. Az irat érdekessége, hogy az utcaneveket sajátos módon vezették fel, a belváros, illetve az újváros utcáit ugyanis magyar és német nyelven írták össze, ugyanakkor az egyes belvárosi utcáknál, ahol még élt a köztudatban, latinul is le­jegyezték az utca nevét. A Hóstát utcáinak nevét kivétel nélkül magyarul és szlovákul vetették papírra, és feltűnő, hogy a szlovák elnevezések szinte mindegyike a magyar elnevezés tükörfordítása. A belváros gyakran használt német utcanevei, illetve a Hóstát szlovák elneve­zései ugyanakkor a városi tanács felfogását tükrözik, azt a véleményt, elképzelést mutatják, amelyet az összeírást végző tisztviselő és társai alkottak Kassa nemzetiségi össze­tételéről és szegregációjáról. Egyébként az 1832-ben keletkezett, és 1844-ben kinyomtatott Joseph Ott által rajzolt utcatérkép is hasonló utcaneveket mutat. A térkép a belváros utcáinak nevét csak németül adja meg, míg a külvárosokét magyarul, és csupán zárójelben teszi mellé a külvárosi utcák szlovák nevét.³⁵³ Joseph Ott valószínűleg a város megbízásából készítette térképét.

Kassa város tanácsülési jegyzőkönyveinek nyelvhasználata a mindenkori szokásjogot követte, egészen a reformkori nyelvtörvények megalkotásáig. Az 1784. évi II. József-féle jogszabály óta, amely a kormányzásban a latin helyett a németet tette meg hivatalos nyelvvé, a reformkori országgyűléseken számos, magyarosító törekvéseket tartalmazó törvény született. A Kassa és más szabad királyi város írásbeliségét befolyásoló törvény az 1840. évi 6. törvénycikk volt, amely alapján Kassán 1841-től a tanácsülések jegyzőkönyvét, a korábban megszokott és a középkorból átörökölt latin nyelv helyett, magyarul kezdték el vezetni. Kassa írásbeliségében korábban is előfordult, hogy a városi hivatalok egymás közt magyarul leveleztek. A Választott Község, vagyis a város választott képviselői testülete 1839-ben az országgyűlésre történő követválasztással kapcsolatban magyar levelet küld a város vezeté­sének, és azt ajánlja a tanácsnak, hogy a jobb együttműködés és a közös érdekek képviselete végett a többi szabad királyi várossal közösen szerkesszék meg az országgyűlésre küldendő követek utasítását.³⁵⁴

A latin nyelv tudása, amellett, hogy a rendi státus jele volt, évszázadokon keresztül belépőt jelentett az ország közigazgatási és politikai szférájába.³⁵⁵ Kassán azoknak a polgároknak, akik nem tudtak latinul, a különböző városigazgatási, jogi, peres eljárások során a város tisztviselői, kiküldött megbízottai a saját nyelvükön olvasták fel az ügy vagy ügylet szempontjából fontosabb iratokat, pl. nyugtákat³⁵⁶ és a végrendeleteket,³⁵⁷ különféle szerződé­seket, ami feltételezte az ügyben eljáró hivatalnokok nyelvismeretét. A kassai hivatalnokok nagy része az 1841. évi városi hivatali nyelvváltás előtt a korábban megszokott írásbeliség és nyelvhasználat gyakorlatát követte. A városi hivatalok nagyobb hányada a 19. század harmincas éveiben végig latinul vagy németül tesz jelentést a városi tanácsnak, és csak 1841 után kezdenek átállni a magyar nyelv használatára. A városi hivatalnokok közül sokan a 19. század negyvenes éveiben is felváltva használják a magyar nyelvet a német és a latin nyelvvel, ugyanakkor a szlovák nyelv a 19. század derekáig a hivatalos levelezések közt szinte alig jelenik meg. A kevés szláv nyelvű hivatalos levél túlnyomó része is külföldről, pl. Csehországból vagy Lengyelországból érkezett, és ezek sem az egyes hivataloktól, váro­soktól, törvényhatóságoktól jöttek, hanem túlnyomórészt magánjogi levelezésekről van szó.³⁵⁸ A városi hatóságok közül a hóstáti bírák levelei közt akad néhány szlovák nyelvű. 1831-ben a hóstáti bírák szlovák nyelven tesznek jelentést a városi tanácsnak egy telekügylet kapcsán.³⁵⁹ A hóstáti bírák nyelvhasználatának megállapítása számos kérdést vet fel. Az aláírásoknál ugyanis gyakran kiderül, hogy a bírák és az esküdtek írástudatlanok, ezért valószínű, hogy az egyes levelek, jelentések nyelve az írnok nyelvtudásától függött. A Hóstátok tanácsülési jegyzőkönyve 1843-tól maradt fenn, amelyet magyarul vezettek.³⁶⁰

A szabadságharc éveire a kassai hivatalrendszer túlnyomó része átáll a magyar nyelv használatára. Az egyes hivatalnokok közül például a városi építész, Reiter József csak 1848 áprilisára vált magyar nyelvre³⁶¹ a napszámosok munkáiról készült korábbi jelentéseit latinul írja a tanácsnak, igaz magyarul írja alá, és magyarul nevezi meg hivatását.³⁶² Reiter valószínű­leg német anyanyelvű lehetett, mivel Franz Schlik osztrák tábornok 1848 decemberi be­jövetelekor magyar nyelvhasználata hirtelen megváltozik, és német nyelvre vált.³⁶³ A német nyelvet használja továbbra is a kórház és a város orvosa,³⁶⁴ valamint a kórházi felügyelő, tanácsi biztos,³⁶⁵ illetve a német anyanyelvű értelmiségi foglalkozású polgárok, mint a városi takarékpénztár, az ún. Spaar Kasse képviselője.³⁶⁶ Néhány hivatalnok pedig megmarad a „két­nyelvűség” gyakorlatánál, és néhány esetben magyarul, néhány esetben pedig németül folytatja hivatalos levelezését a várossal.³⁶⁷ A hóstáti bírák szintén vegyesen használják a magyar és a szlovák nyelvet, magyar jelentésüket pedig gyakran hibás helyesírással küldik el a városi tanácsnak.³⁶⁸

1848 december elején a budaméri ütközetet követően, az osztrák hadsereg bevonulásával, a város korábban megszokott hivatali gyakorlatában néhány ügymenet megváltozik. A város közelében lezajló budaméri csatát a tanács figyelemmel kíséri, több oldalas magyar jelentést készít róla a tanácsülési jegyzőkönyveket vezető jegyző.³⁶⁹ Franz Schlick az elszállásolással járó ügyintézést és különféle rendeleteit németül intézi a városhoz, és bár Kassa az 1840-es években már nem függeszti ki a rendeleteket más nyelven, csak magyarul, Schlik tábornok az elsők közt rendeli el, hogy nemcsak azt a két proklamációt fordíttassák le magyar és szlovák nyelvre, amelyben V. Ferdinánd lemond, és utóda Ferenc József lesz, hanem saját írásos kiáltványait, rendelkezéseit szintén ezen a két nyelven téteti ki a város különböző pontjain.³⁷⁰ A város ekkor csak azt kifogásolja, hogy mindezt a város kasszájából kell fizetnie. Ez az első eset, hogy a kassai szlovákokhoz hivatalosan anyanyelvükön fordulnak. A szlovák nyelvben jártas tisztviselők a tanácsnak mindenképpen fontosak voltak, mivel nélkülözhetetlennek bizo­nyultak a szlovák polgárokkal és lakosokkal történő kapcsolattartásban, különféle jelenté­sek, végrendeletek ismertetésében, felvételében, a tanácsi határozatok megismerte­tésében. Sieder Ferdinánd, a Császári Királyi Lotteria városi ellenőre 1849-ben panaszkodik a tanács­nak a lotteria hivataláról szóló jelentésében, hogy két ember eltávozásával egyedül maradt, és ő, sajnos, nem tud szlovákul. Sieder nem állt a város szolgálatában, de mint a városban tevékenykedő császári hivatalnok hiányát érzi, hogy kollégája távozásával nem tudja magát megértetni a „tót” ajkú lakosokkal.³⁷¹

1849 augusztus 15-én Alexander Bach, osztrák belügyminiszter körlevelet intézett a tartományi vezetőkhöz, melyben minden többnemzetiségű vidéken alkalmazott tisztviselő kötelességének minősíti az ott beszélt nyelvek ismeretét, és a nemzetiségek egyenlő jogosult­ságának érvényre juttatását.³⁷² Julius Jacob von Haynau táborszernagy, a szabadságharc utáni megtorlások irányítója, az osztrák miniszteri utasítást betartva, októberben rendeletet adott ki Magyarország ideiglenes közigazgatási szervezetéről, melyben szintén utasítja a hivatal­noko­kat, hogy bármely az adott vidéken beszélt nyelven készült beadványt fogadjanak el, válaszu­kat a beadvány nyelvén készítsék el, és az ügyfelekkel anyanyelvükön érintkezzenek.³⁷³ Az osztrák vezetés a nemzetiségi nyelvhasználattal elképzelései már 1849 őszén megváltozni látszanak, éppen Kassa esetében Franjo Kulmer báró, a horvát ügyek tárca nélküli minisztere jelenti ki, hogy Kassán a német nyelvet tegyék ügykezelési nyelvvé, „csak azért, hogy megmeneküljenek a szlovák párt követelőzései elől.”³⁷⁴

Az 1848–1849-es szabadságharc végének közeledtével már a miniszteri rendeletek kia­dása előtt 1849. augusztus 6-án a kassai magisztrátus úgy dönt, hogy a hivatali írásbeliséget ismét latin nyelvűre változtatja, reagálva ezzel a hazai politikai eseményekre,³⁷⁵ majd október 23-tól már felsőbb utasításra német nyelven vezeti tovább a városi tanács ülésének jegyző­könyveit.³⁷⁶ A Bach-korszak alatt végig német nyelven vezetik a jegyzőkönyveket, és a hivatalnokok nyelvhasználata is sok esetben német nyelvre vált. A német nyelv alkalmazása az alsóbb fokú hivatali fórumokon a nemzetiségek ellenszenvét is kiváltották, ami a Bach-korszak alatt számos esetben gátat szabott a nemzetiségek szabad nyelvhasználatában, mivel a bécsi vezetés az erőszakos németesítés bevezetése után nehezen tudta fenntartani azt az elvet, hogy minden lakos saját nyelvén értesüljön a hivatalos rendelkezésekről s a hivatalokkal anyanyelvén érintkezhessen.³⁷⁷

Kassán a „nyelvhatárok” meglehetősen széles spektrumban mozogtak a 19. század dere­káig. A hivatali nyelvhasználat terén a városi tanács betartotta a reformkori nyelvtörvények előírásait, bár így is számos kritika érte az országgyűléseken a szabad királyi városokat. Az 1840-es években a nemzetiségi kérdés a városok reprezentációjában új elemként jelenik meg,³⁷⁸ és a liberális ellenzéki követek többsége éppen a nemzetiségek magas jelenléte miatt kritizálta a szabad királyi városokat a reformkori országgyűléseken.³⁷⁹ Kassa jellegzetes példája volt nyelvi sokszínűségnek, az etnikumok, nemzetiségek magas számú jelenléte sem befolyásolta az évszázadok folyamán a megszokott hivatali ügymenetet. A városi tanács hivatali gyakorlata és a hivatali ügyintézések színes nyelvhasználata sajátossága volt e nagy múltú, gazdasági és kulturális központnak.

GÁBORI KOVÁCS JÓZSEF