Ana səhifə

GRÓf vay sándor munkái hetedik kötet gróf vay sándor a palatinus-huszárok


Yüklə 305.16 Kb.
səhifə13/13
tarix25.06.2016
ölçüsü305.16 Kb.
1   ...   5   6   7   8   9   10   11   12   13

RÉGI URAK FÜRDŐZÉSE.


Hajdanában nálunk csak igen nagy urak jutottak el külső-országi fürdőhelyekre. Egész csoda­számba ment például, mikor a XVIII. század vége felé Grassalkovichné érkezett Karlsbadba. Amelyik gavallér Spaaban töltött saisont, annak nemcsak öltözetét, de minden lépését, mozdulatát is utánozták az itthonvalók.

Kényelmet szeretett a régi nemes úr, és bajjal mozdult ki a kúriából. Legfeljebb valami közel­való feredőbe ment el, persze a saját alkalmatosságán. Ott aztán épen úgy berendezkedett, mint a portáján. Tíz, húsz évig is eljártak dédapáink, nagyapáink egy-egy helyre; s némelyik fürdőtársaság úgy összeszokott, hogy valósággal egy családot alkotott.

A harmincas, negyvenes, sőt még az ötvenes években is óriási kártyázások folytak Elő­patakon. A bojárok, szájukban csibukkal, csak aranyban kártyáztak.

A bojárok különösen szerettek Előpatakra járni. Már a megérkezésük óriási feltünést keltett. Ekhós szekérrel érkeztek, amibe 8-10 lovat is befogattak. A szekér belseje valóságos vásárt mutatott. Matrác, vánkosok, drága selyemruha, csibukok egymás hátán-hegyén hevertek, s ezen a lomon foglaltak helyet a fürdőre érkező dúsgazdag oláh főurak.

Herceg Cantacuzen évről-évre Előpatakra jött családjával. Jó barátságot tartott az erdélyi nemesekkel, s gyakran látta őket vendégül.

A saison közepén megjelent rendesen a sánta Lázár. Egy zsidót hívtak így, aki összes vagyonát kártyán szerezve, mondta:

- Ha a házamban egy kő volna, ami nem kártyából került, bedöntetném.

Gy. A. nevű nemes úr is temérdeket nyert össze Előpatakon, hol leginkább a fáró bank járta, de játszottak ferblit is.

Nagy matadorja volt hajdan a kártya-kompániának gróf Nemes Ábrahám. Ábi, mert így hívta az egész világ, koppantós fogattal érkezett a hídvégi kastélyból, s a dámáknak rendesen ajándékkal kedveskedett, még pedig messze földi utazásaiból hozott ritkaságokkal. A fiatalokat rózsaolajjal, jerikói rózsával lepte meg, a véneknek portubákot ajándékozott, amit Havannahból hozott magával. Nemes Ábi az egész világot bejárta; ahol csak elegáns játék­barlangok vannak, mindenütt ösmerték és óriási összegeket nyert még billiárdon is, amelynek mestere volt. A grófnak halálát is a kártya okozta. Amint annak idején suttogták, egy igen szigorú cercleben, valami csekély rendellenességen kapta rajta egyik Czartorisky herceg. Megmondta neki, hogy nem szól senkinek, de egyben becsületszavát is vette, hogy nem nyul többé kártyához. Nemes Ábi évekig nem játszott, de miután úgy értesült, hogy Czartorisky meghalt, feloldottnak érezte magát a becsületszó alól. Egy klubban le is ült a zöld asztalhoz, mikor csak nyílik az ajtó s belép a holtnak vélt herceg. Nemes Ábi tudta, hogy sorsa eldőlt. A lengyel főúr másnap párbajban agyonlőtte.

Vígabb kimenetelű párbajok estek azonban a patriarkális Előpatakon. K. Albert, akit spanyolos allürjei miatt Don Gunárósz-nak nevezgettek, valami panaszt adott be egyszer S-y alispánnak. Az alispán ösmerve K. lobbanó természetét, el akarta stylizálni a dolgot, s spanyo­los modorban, élces hangon levelet írt neki. K. azonban olyan dűhbe jött erre, hogy rögtön két segédet keresve, huncutra hívatta ki S-y-t. Huncut-nak a páros viaskodást nevezik Erdélyben, ahol különben okos emberek laknak. Tudták, hogy K. életében sohasem duellált, s csakhamar kibékítették a két ellenfelet. K. A. ki is békült, s jobbját grandezzával nyújtván S-y-nak, kissé selypes beszédjével megjegyezte:

- Jó, jó. Ma már nem haragsom. De tegnap nem szerettem volna a bőrödben lenni!

Délutánonként egyik-másik családnál jöttek össze úrfiak, kisasszonyok - ahogy erdélyiesen mondják - és folyt a mulatság, labda, meg mindenféle társasjáték.

A társaság egyik legszebb asszonyánál, gróf B.-nénél gyűltek össze egy ízben. Köztük M. Péter, egész Erdélynek Péter bácsija. Sok bojár meg katonatiszt is lévén a szalonban, ezért hol franciául, hol németül folyt a játék.

A charade-oknál egyszerre B.-nére is került a sor, akinek szellemi tehetsége épen nem állt arányban szépségével. Ezért is valami könnyű feladatot kerestek ki számára és német nyelven föladták Péterváradot.

Találgatja B.-né. Segítenek is neki, végre egyik öregebb dáma egyenesen föltette a kérdést:

- No, lelkem, hogyha Péter bácsi valaha az enyém lett volna, hogy fejeznéd ezt ki egy város nevével németül?

A szép grófné csak gondolkozik, csak gondolkozik, végre büszkén vágja ki:

- Constantinopel.

- Hát bizony Peterwardein-t kellett volna mondani, - jegyzé meg egyik úrfi - de nem nevetett senki. Olyan megvesztegetően szép volt a grófné, hogy még korlátoltsága is illett neki.

Előpataknak sokáig volt központja báró Sz. Zsigó bárója mindenkinek. Délutánonként a férfi-kompánia köréje gyűlt, mert de Manx kis-miska-számba ment hozzá képest.

Egyszer elbeszélte többek közt, hogy volt egy remek csikaja. Bézónak hívták, nem is járt, de a levegőben repült.

- Mert vagy igen, - historizálta Zsigó báró, - ott állok a Küküllő mentén; hát látom, hogy a túlparton legel a Bézó. Szólok neki, aztán megfordulok és sétálok tovább. Egyszerre csak meglök valami hátulról. Hát mit gondoltok - biz’ a Bézó volt a’.

Egyik maliciózus hallgató közbevetette, hogy de csak nem ugrott át azon a ménkő nagy vizen. Zsigó báró nem jött zavarba, de a legnagyobb flegmával felelt meg:

- Azt én sem merem mondani, öcsém - de annyi való, hogy száraz volt a lába.

Nagy kompániában hallgatta egyszer Zsigó bárót valami Boineburg nevű penzionátus uhlánus őrnagy, aki szintén de Manxiádáiról volt híres. Megmondták ezt a bárónak, aki csak azért is óriásokat lódított. Valami fenomenális füllentésnél aztán nem állta tovább az uhlánus s indigná­cióval kiáltott közbe:

- Pardon Herr Baron, bin selber ein Lügner...

Az is a Zsigó báró mondása, hogy: már csak Oláhországban lehet valaki úr.

Mikor ugyanis a fia elvette Romániából a dúsgazdag F... leányát, dacára, hogy akkor F... disgráciában volt az udvarnál, mégis egy őrnagyot rendelt ki a násznép fogadására.

- Úgy-e, öcskös, ez csak valami. Próbálj nálunk egy hadnagyocskának is parancsolni.

Nagy alak volt F-y Ferenc, fiatalabb éveiben a bérces haza Apollója. Vele történt meg, hogy a forradalomban az oláhok ellopták olajfestésű portraitját. A kép à la Byron ábrázolta a ritka szép embert. Síma arccal, széthajtott inggallérral. Kedves emléke volt ez a portrait, mikor a rend helyreállt, el is kezdte kerestetni a Beamterekkel. Fölveszik a Befundot, s kérdezik a panaszost, hogy hol is kezdjék a keresést.

- Csak az oláh templomokban - felelte kissé önhitten F-y. Olyan szép volt az a kép, hogy bizonyosan betették valahová szentnek.

Arról is híres volt, hogy noha temérdek vagyonnal rendelkezett, sohasem fizetett adósságot. Mikor aztán a kiegyezés után Horváth Boldizsár lett igazságügyminiszter és meghozták az új perrendtartást, magyarázza neki egyik úr, hogy lesz már ezután?

F-y keményen ráncba szedte a homlokát, aztán a miniszter polgári származására célozva, fitymálólag vetette oda:

- Hm, hát azt hiszi ez a „Schustermeister”, hogy csak a creditor hazafi, a debitor pedig nem?

Különben nemcsak a Királyhágón túl, de innen is, kedélyesen fürdőztek őseink.

Amelyik főúri családnak magának volt fürdője, mint az Illésházyaknak, Erdődyeknek, azok egész nyáron százakra menő vendégsereget láttak el. Illésházy még színházat is tartott Trencsén-Tepliczen. Erdődyék pedig Pöstyénben levélhullajtó őszig ki nem fogytak a vendégeskedésből.

Nálunk is, épen úgy mint Erdélyben, évről-évre egy-egy fürdőbe jártak a magyar nemes urak. Ilyen típikus fürdővendégnek emlegetik máig dabasi Halász Bálintot, Katona Józsefnek, a Bánk bán halhatatlan szerzőjének a principálisát. Hites ügyvéd volt s egy ideig Pest vár­megyének surrogátus viceispánja is. Kancelláriáját a Kecskeméti-utca 445. számú házban tartotta és a mult század tizes, húszas éveiben egyike volt a legjelesebb törvénytudóknak.

Katona Józsefet nagyon szerette. Csak diffikultálta annak idején gyakori búsulását; a vereshaju actrice - Széppataki Róza, a későbbi Dériné miatt.

A tettes fiskális úr egész életében Balaton-Füredre járt fürdőzni, még pedig nyaranta a leg­nagyobb pontossággal Krisztina naptól - Jakab napig.

Ha ezt az időt kitöltötte, aranyért sem lehetett tovább ott marasztani.

Kedélyes volta, kellemetes, jóízű magyar tempói miatt a fürdőzők nagyon szerették. Mikor 1854-ben ötvenedszer töltötte a nyarat Balaton-Füreden, a közönség nagy jubileumi ünnepet rendezett a tiszteletére.

Annak idején Kisfaludy Sándor is gyakran elkedélyeskedett Bálint úrral, aki nagyon eredeti férfiú, volt. Többek közt azt tartotta, három dologból lehet megítélni az embert: 1. hogy milyen házat épít magának, 2. milyen a házassága, 3. pedig, milyen a testámentuma.

Mikor egyszer aztán Kisfaludy Sándor meginterpellálta, hogy hát ő maga miért nem nősült meg, komoly fontoskodással felelte:

- Hát rogo, kedves barátom, csak azért nem, mert a házasság olyan fontos lépés, hogy az ember­nek, amíg él, mindíg érdemes felette gondolkozni.

Zenének, mulatságnak azért nem volt megvetője s ha jó kedve kerekedett, rázendítette kedvenc nótáját, egy a régi romantikus világban dívott áriát:

Csöndes hold, mely szépen uszol
Keresztül a felhőkön -
Szeretőknek szenvedésit
Nem ösmered e földön.

A vitézlett úr sem igen ösmerte különben. Késő vénségében, mint agglegény végezte életét. Gyermekkoromban még sokat meséltek róla régi öregek és langyos nyári alkonyestéken, akárhányszor betűzgettem sírkövének a versét, amely engemet akkor hamleti töprengésekbe ringatott és megfoghatatlannak tetszett:

Sarkából a világ soha ki nem fordul,
Örökké élend az ember és el nem mul...

Fürednek örökös vendége volt még a híres Bizay is, valamint a budai Császár-fürdőnek Mohácsi bácsi. Ezt arról ismerték, hogy az egész étlapot végigette és nem fért be semmiféle zárt kocsiba.



Parádnak, a Cserhát hajdani duhaj fürdőjének, Keglevich Miklós meg Józsa Gyuri kompániája volt az állandó vendége, míg a szabolcsi nemesség a nyíregyházai meg a konyári sóstón blattozta át a forró nyári délutánokat.

Szóval: minden vidéknek megvolt a maga speciális fürdője, ahová őseink inkább mulatni, mint gyógyulni jártak. De talán nem is kellett azoknak a vasidegű embereknek holmi kúra, sós levegő, hullámverés.
1   ...   5   6   7   8   9   10   11   12   13


Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©atelim.com 2016
rəhbərliyinə müraciət