A XX. Század fegyveres konfliktusai•hadtöRTÉnelmi mail-úJSÁG•I.ÉVFOLYAM SzáM(№1)• a második angol-búr háború. (1899-1902.) A konfliktusban érintett felek nemzeti lobogói (balról jobbra): Nagy-Britannia, Orange Szabadállam
|
|  Yüklə 2.6 Mb.
|
Lyttelton tábornok. 1845-ben született és 1865-től szolgált a lövészeknél. Részt vett a Jowaki-expedícióban India észak-keleti vidékein, 1877-ben. Rövid ideig szolgált a hadügynél, majd 1882-től Egyiptomban állomásozott. Hosszabb-rövidebb ideig ő volt előbb Gibraltár, majd Bombay katonai parancsnoka. Az írországi zavargások alatt egy zászlóalj lövészt vezetett, majd visszakerült a háborús kabinetbe, 1898-ban. Ezután dandárt vezet Szudánban és kitűnik Khartoumnál, majd Aldershot-ban tanít. Dél-Afrikában a 4. lövész dandárt vezeti, és ez egyike a nem sok, nagyszerűen irányított brit egységnek. Előbb Natalban harcol Buller tábornok vezetése alatt, majd ő vezeti a 2. hadosztályt Thukelánál. Ezután, a sikerek láttán, áthelyezik a demoralizált 4. hadosztály élére, amit hamarosan ütőképes egységgé kovácsol. Aktív hadműveleteket folytat Orange és Natal területén, majd később rábízzák az összes, Dél-Afrikában állomásozó gyalogsági egység vezetését. 
MacDonald tábornok. 1853-ban született. A 92. Gordon Highlanders ezredben kezdte a szolgálatot, amellyel Roberts alatt harcolt Kabul és Kandahár környékén, Afganisztánban. Egyike a Majuba melletti ütközet túlélőinek, majd Egyiptomban és Szudánban szolgál. Omdurmannál ő vezeti ezredét a csatába, és leginkább neki köszönhető Lord Kitchener győzelme a dervisek felett. Ezután Indiában szolgál, majd Wauchope tábornok halála után Dél-Afrikába vezénylik. Harcol Paardebergnél, Sannaspos-nál és a Brandwater folyó mentén. •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• Afrikát 1900 decemberében hagyta el, mert kinevezték Ceylon szigetének parancsnokává. 1903-ban tragikus körülmények között halt meg, egy baleset következtében. 
Lord Methuen tábornok. Csatlakozott a Skót Gárdához, 1863-ban. Dandárparancsnok az Ashanti-hadjáratban (1874), majd Írország katonai titkára 1877-ben, és befejezésül katonai attasé Berlinben. Harcol ezután Tel-el-Kebirnél és a Bechuanalandi-hadjáratban. Háborúzik észak-kelet Indiában és a Tirah-kampányban (Beludzsisztánban). Ő vezeti a csapatokat a nyugati hadszíntéren, Dél-Afrikában. Harcol Belmontnál, Graspan, Modder és Magersfontein alatt. Mindvégig Lord Roberts alatt szolgált. Több ütközetben részt vesz a háború gerilla-fázisában, de 1902 márciusában súlyosan megsebesül Tweebosch alatt és búr fogságba kerül. 
Plumer tábornok. 1857-ben született. 1876-ban csatlakozott a 65. gyalogos ezredhez. Szudánban harcolt 1884-ben és Dél-Afrikában szolgált 1896-tól, ahol egy lovasított lövész dandár parancsnoka volt. A háború kitörése után megszervezte a Rhodesia-i irreguláris csapatokat, amik védték a déli határt, majd be-be törtek Észak-Transvaalba. Harcolt Tuli és Gaboron alatt. Ezután Mafeking körül tevékenykedett. Több ütközetben is részt vett Transvaal, Orange és Fokföld területén. Később, az első világháború kitörésének pillanatában ő vezette a Belgiumban állomásozó 2. brit hadsereget. •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• 
Pole-Carew dandártábornok. A gárda egyik legkeményebb és legjobb tisztje, aki már 1878-1880 között Lord Roberts alatt szolgált a második angol-afgán háború során. Ő hajtotta végre a bámulatos és mindent elsöprő gyorsmenetelést és támadást Kabul és Kandahár irányába. Egyiptomban szolgált 1882-ben és Burmában, 1886-1887 között. Ő vezette Dél-Afrikában a 9. dandárt. Megverték Belmont, Pole-Carew és Modder alatt, de miután átkerül a Gárda Dandárhoz revánsot vesz Magersfonteinél és Paardebergnél. Blumfontein eleste után ő lett a 11. hadosztály parancsnoka. Ott volt Diamond Hill-nél, Dalmanuthánál és Komatipoortnál. 
Roberts, Earl of Kandahar marsall. 1832-ben született. 1851-ben csatlakozott a bengáli tüzérséghez. Gyermekkori betegsége miatt kisnövésű maradt (5 láb, 3 inch). Harcolt India minden háborújában, nagy bátorságról tett tanúbizonyságot Khodagunj alatt, a Szipoj-lázadás leverése közben. A katonái körében csak ,,Bobs"-nak nevezték (,,babszem"), de győzelemre vitte őket Abesszíniában 1867-1868-ban. Dél-Asszamban harcol a Lushai-expedícióban, 1871-72-ben. A második angol-afgán háború alatt (1878-1880) ő vezeti a hadsereget. Személyesen vezeti a rohamot a Peiwar-Kotal erőd ellen, méghozzá az első vonalban (!), ami katonai népszerűsége és hírneve csúcspontját jelenti. Ezután rövid ideig Kabul katonai parancsnoka. Ezután ugyan ilyen rohammal beveszi Kandahárt. Katonai parancsnok előbb Indiában, majd Írországban. Dél-Afrikába az úgynevezett ,,fekete hét" alatt lett átvezényelve, 1899 decemberében. Megváltoztatja a háború menetét, ami Bloemfontein, majd Pretoria elestéhez vezet, és az egész sikersorozata Dalmanuthánál ér véget, 1900 augusztusában. Ezután visszahívják Angliába és a parancsnokságot átadja Lord Kitchenernek. •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• 
Sir Leslie Rundle tábornok. 1856-ban született. A Királyi Tüzérségnél kezdte szolgálatát. Első aktív szolgálata az angol-zulu háborúk idejére esik. Ő vezeti a Gatling-seregbontókat Ulundi alatt, és gyakorlatilag ő menti meg a reménytelennek tűnő helyzetet. Harcol Potchefsroom-nál, az első angol-búr háború során,1881-ben. Egyiptomban szolgál 1882-től és részt vesz a Nílus-expedícióban, 1884-1885 között. Ezután a szudáni határőr erőknél teljesít szolgálatot 1885-1887 között. Az egyiptomi hadsereg vezérkari főnöke a Dondola-expedíció során, 1896-ban. A Níluson eltöltött szolgálati idejét nemesi címmel és köszönő levéllel honorálta a parlament, 1897-ben. Dél-Afrikában 1900-ban vette át a 8. hadosztály parancsnokságát, 44 évesen. Itt komolyabb babérok nem teremtek számára, de kudarcokkal sem hozott szégyent ősz fejére. 
Smith-Dorrien tábornok. 1876-ban csatlakozott a hadsereghez, a 95. ezredhez (,,Sherwood Foresters"). Önkéntes-ként jelentkezett Dél-Afrikába, és ő az egyetlen ember, aki sérülés nélkül élve megúszta az Isandlwana melletti ütközetet (a zuluk ellen). 1882-től ő vezeti Egyiptomban az egyik gyalogsági dandárt. Harcol Szudánban (1885-86), a Tirah-kampányban (1897-98), majd 1900-ban Dél-Afrikába vezénylik, ahol a 19. dandár parancsnoka. Harcol Paardeberg, Sannaspos, Lindley és Diamond Hill mellett, majd a gerillákat kergeti a háború utolsó két évében. Az első világháborúban a Brit Expedíciós erők 2. hadtestét vezeti, Franciaországban. Le Cateau alatt rohamra viszi hadtestét, de a géppuskák tüzébe az egész elpusztul, ezért megfosztják a parancsnokságtól. •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• 
Sir William Penn Symons tábornok. Szolgált az angol-zulu háborúk alatt, 1879-ben, majd Indiában. Ő a natali védelmi erők első parancsnoka és belehalt sebesülésébe, amit a Talana alatti szégyenteljes vereség alatt kapott (1899. október 20). 
Thorneycroft ezredes. A Királyi Skót lövészekhez szerelt fel. 1899 októberében Pietermaritzburg-ban ő lett a róla elnevezett lovasított gyalogsági ezred parancsnoka. Spioenkopnál (1900. január 24) ő vezette az első vonal rohamát, sikertelenül. Csapatai kitűntek rombolásaikkal a háború gerilla-fázisában. 
Tucker tábornok. Szolgálatát a Cheshire ezredben kezdte. Részt vett az 1865-1866-os Bhutáni expedícióban. Dél-Afrikában először 1878-ban szolgált a Sekhukhune elleni hadjáratban. Sváziland határán ő vezette a 80. gyalogsági ezredet az angol-zulu háborúk során, majd az ő parancsnoksága alatt álló csapatok hajtották végre a gyorsmenetelést Zuluföld és Ulundi végig. Ezután anyaországi szolgálatra vezényelték, ami 1895-ben ért véget, amikor is Indiába vezényelték. Innen került ismét Dél-Afrikába, Lord Roberts parancsnoksága alá. 1899 végétől ő vezette a 7. hadosztályt és harcolt Modder és Bloemfontein alatt, voltak kisebb eredményekkel végződő akciói Paardebergnél és Poplar Grove-nál. 1901-ben reá bízták Dél-Nyugat Orange ellenőrzését, amely során harcolt a kommandók ellen. •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• 
Sir Charles Warren tábornok. Hadnagyként szerelt fel a Királyi Műszaki hadtesthez, 1857-ben. 1867-ben világhírűvé vált a Jeruzsálemben végzett régészeti ásatásai révén. Több történelmi szakmunka szerzője, kalandregények írója, és a modern régészet egyik megteremtője. Rendkívül sok, hazájának (és emberiségnek) tett tudományos és műszaki érdeme miatt nemesi címet kapott, majd 1877-től Dél-Afrikában szolgált, mint Észak-Kelet Fokföld lovasságának parancsnoka. Harcolt az 1878-as, bechuana elleni háborúban, ezután adminisztratív és tudományos feladatokat látott el az új területeken. 1879-ben közreadott egy tudományos munkát, ami felkavarta a világ tudományos életét: ásatások eredményeire támaszkodva állította, hogy az afrikai feketék nem primitívek, és igen fejlett építészettel és sajátos kultúrával rendelkeztek, még jóval a fehér bevándorlók érkezése előtt. 1882-ben előbb kutat, majd harcol Egyiptomban. 1884-85 között új Bechuana-expedíciót szervez, és azt rendkívül sikeresen végre is hajtja, aminek hatására Bechuanaföld a Brit Korona gyarmatává válik. Ezután tudományos munkába temetkezik, illetve megteremti a modern kriminológia tudományát. Tagja volt Londonban annak a Rendőrségi Nyomozati bizottságnak (4 fő), amely 1886-88 között vadászott a híres ,,Hasfelmetsző Jack" után. Ezután csapatokat vezényelt Malájföldön (1889-94). Buller tábornok alatt ő vezette az 5. hadosztályt Natalban, többször is megütközött a búrokkal, például a Thukela-vonalon és Spioenkopnál. Miután csapatait kivonták Transvaalból, harcolt a gerillák ellen Fokföld észak-nyugati részén. 1900 júliusában tért vissza Angliába, és élete további részét a festészetnek szentelte. A brit tábornoki kar egyik, kétségtelenül, legérdekesebb, legkalandosabb életű figurája, amely életével és elért sikereivel jelentősen bővítette az emberiség tudományának tárházát. 
Wauchope tábornok. A haditengerészetnél kezdte szolgálatát, 1859-ben, mint fedélzetmester, de hat évi szolgálat után már tiszti rangban folytatja pályafutását a híres ,,Black Watch" ezredben. Szolgált az ashantik elleni háborúban (1873-74), Egyiptomban (1882), megsebesült Tel-el-Kebir alatt, és részt vett a Nílus-expedícióban (1884-85), amely során súlyosan megsebesült El Teb alatt (ez volt élete harmadik harcmezőn szerzett sebesülése). Ő vezette az 1. dandárt Omdurman és Khartoum alatt, 1898-ban. Dél-Afrikában átvette a Highland-dandár vezetését, de Magersfontein-nél életét vesztette a harcmezőn. •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• 
Sir George S White tábornok. A 92. Gordon Highlanders ezredben kezdte szolgálatát. Harcolt Indiában, és itt Charasiah-nál olyan személyes bátorságról tett tanúbizonyságot, hogy megkapta a ,,Viktória-kereszt” érdemrendjét. Harcolt a második angol-afgán háborúban (1878-1880), és Szudánban (1884-85). Ezután visszatért Indiába, majd rövid helyi szolgálat után knevezték a burmai haderő parancsnokának. Miután 1893-ban Lord Roberts vette át az Indiai haderő parancsnokságát, visszavonult. Robertssel életük végéig személyes jó barátok voltak. 1899-től White vezeti a natali védelmi erőket, és jeleskedik Ladysmith védelménél. Roberts nagyra értékelte Ladysmithnél elért eredményeit. Megsebesült, Bullertől átvette rövid időre egy hadosztály parancsnokságát, de sebesülése miatt le kellett szerelni. Rokkant emberként tért vissza otthonába. 
Wolseley Viscount marshall. 1833-ban született, Írországban. 1852-től szolgált a 12. gyalogsági ezrednél egészen addig, míg azt át nem szervezték 80. ezreddé. Harcolt az első burmai háborúban, utána hadakozott a Krím-félszigeten (Krími-háború) és Észak-Indiában. Ő vezette Kínában a csapatokat, amelyek 1860-ban megadásra bírták Peking helyőrségét. 1870-ben ő vezeti a Red River expedíciót, Kanadában. Segédkezik Cardwell-nek a hadsereg reformja során, majd megszervezi az Ashanti-expedíciót. Natal első parancsnoka 1875-ben, majd Cypruson, 1878-ban, helytartó. Visszatért Natalba az angolok Isandlwana alatti súlyos veresége után, és végül győzelemre viszi az ulundik elleni háborút. Neki, személyesen adta meg magát Cetshwayo néger király. Harcolt az első angol-búr háború első hónapjában, de utána átvezényelték. Parancsnokolt Egyiptomban és Szudánban. 1895-ben ő lett az angol vezérkari főnök, és ő szervezte 1899-ben a mozgósítást. 1900-ban nyugdíjba vonult. 1913-ban halt meg, családja körében. •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• 
Evelyn Wood tábornok. 1838-ban született. 14 évesen jelentkezett a haditengerészetnél. Szolgált a Krími-háború alatt, először a tengerészgyalogos dandárban, majd a 13. dragonyosoknál. Ezután Indiában hadakozott, ahol kitüntették a Victoria-kereszt érdemrendjével, halált megvető bátorságáért. Ezután átavanzsált a 73. gyalogsági ezredhez, és elkezdett tanulni a vezérkari akadémián. Ennek befejezése után a 90. ezredet vezeti az Ashanti-háborúk során. 1878-ban egy hadoszlopot irányít a kilencedik határháború során, és 1879-ben ő vezeti a Zululand elleni invázió ékét. Már dandártábornoki rangban vezet egy portyázó különítményt a második invázió során. Harcol az első angol-búr háborúban, majd segédkezik a béke megkötésében. 1882-től Egyiptomban szolgál, és ő az egyiptomi hadsereg első sirdar-ja (főparancsnoka, utána Kitchener lett a poszt várományosa, majd birtokosa). Ő a szállítási és híradási vonalak parancsnoka az 1884-es háború során. Segít, ezután, megreformálni a brit hadsereget. 1893-ban ő a hadsereg fő szállásmestere, majd 1897-től a királynő vezérkari tanácsadója. 1901-től ő vezeti Dél-Afrikában a 2. hadtestet. Birodalmi marsall lett a háború után. 1919-ben halt meg. 
Sir Woodgate tábornok. A King's Own ezrednél kezdte szolgálatát. Harcolt az Abesszíniai kampányban (1867-68), az Ashanti-háborúban (1873) és az angol-zulu háborúban (1879). Megkapta a ,,Legbátrabb Parancsnok" megtisztelő címet, amikor egy rajdoló csoport parancsnoka volt az Ulundi elleni háborúban. Kelet-Indiában szolgál 1880-85 között, mint zászlóalj parancsnok. Ezután Sierra Leone-ban szolgál és innen kerül a 11. dandár élén Dél-Afrikába. Spioenkopnál halálosan megsebesül. •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• 
Wynne tábornok. 1863-ban jelentkezett szolgálatra az 51. könnyű gyalogsági ezredhez. Részt vett az 1877-es Jowaki-expedícióban, majd harcolt a második angol-afgán háború csataterein. Dél-Afrikában küzd a búrokkal 1881-ben, majd Szudánban, 1884-1885 közöt. Ő vette át Woodgate tábornoktól a 11. dandár parancsnokságát, Spioenkopnál. 
Yule tábornok. Ő vezette a Dundee-ban székelő dandárt, a háború kitörésének pillanatában. Ő vette át a helyőrség parancsnokságát, miután Penn Symons tábornok meghalt. Felhasznált irodalom: 1. The Hall handbook of the Anglo-Boer War; 1899-1902/Darrell Hall, University of Natal Press, Pietermaritzburg, 1998. 2. Sir Arthur Conan-Doyle. ,,The Great Anglo-Boer War.” Cambridge, univ., 1912. 3. Web-források. •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• IV. A SZÁLLÍTÁS ESZKÖZEI. MŰSZAKI, EGÉSZSÉGÜGYI, ELLÁTÓ EGYSÉGEK. HADTÁP ÉS INTENDÁNS SZOLGÁLAT. Zicherman István Páncélozott és teherszállító lokomobilok az angol-búr háborúban. A Dél-Afrikában kirobbant háborúban az angol hadsereg kipróbálta a kor szinte összes létező és elképzelhető szállító eszközét. A rendkívül zord időjárás, a klíma, a málhás állatokat súlytó járványok és a búrok állandó rajtaütései komolyan megingatták a hagyományos eszközökbe vetett hitet. Amikor a britek számára nyilvánvalóvá vált, hogy ismét bővíteni kell a szállítóeszközök parkját, visszatértek egy jól bevált, még a Krími-háborúból származó ötlethez - a gőztraktorokhoz, más néven - lokomobilokhoz. A gőz-hajtotta szárazföldi vontatók széles kerekekkel rendelkeztek, amik lehetővé tették az úton történő haladást. Ezeket akkortájt közúti lokomotívoknak nevezték, avagy lokomobiloknak, illetve rutiére-nek. A XIX. század végére a gőzvontatók szerkezete jelentősen fejlődött, és igen tökéletesnek volt mondható. A leghíresebbek között az angol gyártmányú ,,Tornicroft" és ,,Fowler" cég gépeit kell megemlíteni. Ezek, többek között, az anyaországon (Nagy-Britannián) kívül a gyarmatokon is dolgoztak (bányáknál, fakitermeléseknél, mezőgazdaságban, stb.), illetve széles körben használták a hadsereg tüzérségi parkjában. Miután 1899. október 11-én kitört a háború, elég hamar bebizonyosodott, hogy a rajtaütésekre épülő búr harcmodor állandóan veszélyezteti a hadsereg ellátását. A páncélvonatokon kívül (amik még az amerikai polgárháborúban jelentek meg), az angolok felelevenítettek egy, eredetileg német és francia ötletet, mivel olyan katonai járművekre is szükség volt, amik nem voltak kötve a vasúthoz, de közben páncéllal rendelkeztek, illetve képesek voltak ellátni a csapat- és teherszállítás feladatkörét. Már a harcok során jelentek meg az úgynevezett ,,sínnélküli páncélozott vonatok". Egy-egy ilyen egy páncélozott lokomobilból, három páncélozott utánfutóból és egy-két, 15-fontos vontatott ágyúból állt. A szerelvényt egy 60LE teljesítményű gőzgép hajtotta. A gőzgép compaund rendszerű volt, melyben a hengerek szélessége 6,4 és 11,5 inch között mozgott, illetve a henger mozgása 12 inch volt. A gőz hasznos terhelése elérte a 180 font nyomást négyzethüvelyk-ként A közlekedéshez szükséges üzemanyagot a lokomobil magával vitte - ez 800 kg szénből (15 cw) és 150 vödör vízből (400 gallon) állt. Hogy elbírják a páncélból adódó többletsúlyt, a lokomobilok laprugókból összeállított lengéscsillapítót kaptak. Elméletben a gőzgép három sebességet tett lehetővé - 2, 5 és 8 angol mérföld/óránkéntit. Viszont a gyakorlatban a maximális sebesség nem haladta meg a 8 Km/h-t, de még ez is bőven elegendőnek bizonyult, illetve a páncélzat elég jó védelmet nyújtott a katonáknak az ellenség lövedékeitől. A vontatót minden oldalról 6,3-mm vastag krómnikkel-acélból készült páncéllemezek borították, és az egész teljes súlya körülbelül 22 tonnát nyomott. Ez biztos védelmet jelentett a Mauser puskák tompa-végű lövedékeitől még 6 m távolságból is. A lokomobil hátsó, vezető kerekeinek szélessége elérte a 61 centit. Hogy jobb legyen a terepjáró képességük, ezekre fogakat vagy töviseket szereltek, de az alap ,,széria-tartozék" enyhe lejtésű kapaszkodó bordákból állt, amik 12,5-cm magasak voltak. Ezenkívül, a lokomobilok kaptak gőzcsörlőket, melyek segítségével kihúzhatták magukat a sárból. A vezetés közben a gépész (masiniszta) a •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• páncéllemez jobb-oldalán található kémlelőnyílásokon át figyelte az utat, miközben a bal-oldali ablakon tükör segítségével tudott kinézni, ami a páncélkabin belsejében volt elhelyezve, és amit egy függőleges tengely mentén lehetett mozgatni. A legénység általában 2 emberből állt. Többségük polgári alkalmazottakból került ki - ilyenkor a vasutasok egyenruháját viselték. Ha katonák voltak az illetők - akkor a Királyi Ellátó Hadtest, vagy a Műszaki Hadtest állományjelzőit hordták. Személyes fegyverzetük egy-egy Webley típusú revolverből és 12-30 lőszerből állt. A vontató szélessége gyakran elérte a 2,75 métert, az összpáncélzat súlya - a 4,5 tonnát, és az egész páncélozott vontató tömege (feltöltött, menetkész állapotban) - 22 tonna volt.
Hogy az utánfutókra fel lehessen gurítani a könnyebb ágyúkat - amiket szintén lehetett szállítani belsejükben, és nem csak az élőerőt -, készítettek eresz-alakú fémrámpákat, melyeket a vagonok hátsó részéhez lehetett támasztani. Ilyenkor szintén a lokomobil csörlője húzta fel a szállítandó tüzérségi eszközöket. A gőzgépet és a kocsikat különleges, fémből készült kocsirudak kötötték össze, ezenkívül minden egyes vagonnak saját fékrendszere volt, ami biztonságosabbá tette a meredekebb lejtőkön történő leereszkedést. Elég félelmetes fegyvernek bizonyult. Így, jóval a páncélkocsik megjelenése előtt összefonódott a traktorok és harcjárművek sorsa. Ennek, ugyebár, még lesz folytatása, a XX. század harcmezőin. A páncélozott lokomobilok gyakran a páncélvonatokkal együtt kerültek bevetésre, és a szerelvényhez kapcsolt vasúti platformokon szállították őket a harc színhelyére. Természetesen ez jelentősen csökkentette a páncélvonatok bevethetőségét, de lehetőséget adott arra, hogy miután - például - a páncélvonat gondoskodott a teherszállító szerelvény biztonságos célba-juttatásáról, majd biztosította a kirakodást, a közúti szállítást innen kezdve a páncélozott lokomobilok vették át. A lokomobilok a katonák körében nem örvendtek különösebb népszerűségnek, ugyanis rengetek tiszta vizet emésztettek fel (amiből amúgy sem volt túl sok), illetve hajlamosak voltak lerobbanni, méghozzá a legalkalmatlanabb pillanatokban. Pontos adatokkal arról, hogy összesen hány teherszállító lokomobilt használtak Dél-Afrikában az angol csapatok, egyik szakkönyv sem szolgált, ugyanis nem maradtak meg az ide vonatkozó dokumentumok. Ugyancsak emiatt lehetetlen megmondani, hogy ezek közül mennyi volt a páncélozott járművek száma. Bárhogyan is vesszük, de a páncélozott, utakhoz nem kötött járművek megjelenése az Angol-Búr háború során, forradalmi - bár itt még igen botladozó - lépés volt a haditechnikai eszközök fejlődésének útján. •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)•
•A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• 
Teherszállító lokomobilok átkelése egy gázlón (Dél-Afrika, 1901). 
Páncélozott lokomobil, három páncélozott utánfutóval és egy vontatott tüzérségi szerelvénnyel. •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• 
A páncélozott vontató hátulról. 
A páncélozott utánfutó 5 in BL Mk-II tarackkal. Rendkívül jól látszik az utánfutó belső tere, a rácsos tető, a szétnyitható, négyszelvényes farlemez és az eresz-alakú rámpák. •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• 
,,Közúti, sínnélküli páncélvonat" akcióban. (Illusztráció) 
A páncélozott utánfutók. •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• 
,,Fowler” páncélozott gőztraktor. 
Páncélozott szerelvény. 
,,Fowler” páncélozott gőztraktor teljes szerelvénnyel, 1900 körül. •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• 
A B.5 páncélozott lokomobil és utánfutók vázlata. Felhasznált irodalom: 1. Fletcher D. Landships. British tanks in the First World War. London, Her Majestery Stationery Office, 1984 2.Федосеев С.Л. Танки Первой мировой войны : Иллюстрированный справочник М.: ООО "Издательство Астрель": ООО "Издательство АСТ", 2002. 3. Ф. Митчел. Танки на войне. -М.: Государственное военное издательство, 1935г. 4. А.Кихтенко. ,,Паровички”. ,,Зa Рулем”, №11, 1982. 5. Paul Malmassari. ,,Les trains blindés, 1826 – 1989”, Editions Hemdal, 1994.
1 Az angol vereség színhelye az első angol-búr háború során, 1881-ben. 2 Veld - afrikaans nyelven a jelentése ,,föld" vagy ,,táj". 3 Angol tiszti főiskolák és akadémiák. 4 Forrás: http://www.geocities.com/Athens/Acropolis/8141/boerwar_southafricamap.jpg |
