A XX. Század fegyveres konfliktusai•hadtöRTÉnelmi mail-úJSÁG•I.ÉVFOLYAM SzáM(№1)• a második angol-búr háború. (1899-1902.) A konfliktusban érintett felek nemzeti lobogói (balról jobbra): Nagy-Britannia, Orange Szabadállam
|
|  Yüklə 2.6 Mb.
|
| •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)•
A MÁSODIK ANGOL-BÚR HÁBORÚ. (1899-1902.)   
A konfliktusban érintett felek nemzeti lobogói (balról jobbra): Nagy-Britannia, Orange Szabadállam (Oranje Freistaat), Transvaal (Dél-Afrikai Köztársaság). Az angolok úgy gondolták, hogy a háborúnak már karácsonykor vége lesz. Úgy nevezték, mint ,,háború a teaidőben" (,,tea-time war"). A búrok ugyancsak biztosak voltak abban, hogy ismét megleckéztetik az angolokat - ,,mint Majubánál"1 - ,és még a szüret előtt hazaérnek. Amikor átléptek Natal tartomány határát, sokan közülük azt kiabálták, hogy ,,banánokért megyünk!" Minden másképpen alakult. Ezt a háborút mindennek lehetett nevezni, csak nem éppen teadélutánnak. Amikor három évvel később végre leülepedett a katonai bakancsok által felvert por, ezt az angol-búr háborút nevezték a kortársak: ,,a legkeserűbb, legkegyetlenebb és legvadabb konfliktusnak, amit fehér emberek vívtak egymás között a Krími-háború óta." Mire is hasonlított valójában? Milyennek tűnt a harcokban részt vett búrok vagy angolok számára? Sok szakmunka foglalkozik az összecsapások pontos krónikájával, de gyakorlatilag alig találkozunk az egyszerű katonák hétköznapjainak és érzéseinek leírásával. Ezért olyan nehéz átérezni az egyszerű résztvevők szenvedését. Dél-Afrika nagyon kemény. A britek éveken keresztül hadakoztak Ázsiában, Szudánban, Afrika más vidékein, viszont a kontinens legdélibb része sokban igen különleges hely. Még a később Indiából, Afganisztánból érkező harcedzett veteránok is elviselhetetlenül keménynek találták a búrok ellen viselt háború viszonyait. A természet nem csak rájuk hatott nyomasztóan, hanem Nagy-Britannia nemzeti hősére, a gyarmati háborúk koronázatlan ,,királyára" - Lord H. Kitchenerre is. Ő annyira megutálta a dél-afrikai harcokat, hogy többször is írta, kijelentette - hivatalos szinteken is! - mennyire el szeretne takarodni ebből az istenverte országból, és azt sem rejtette véka alá, hogy ez az érzés és gyűlölet napról napra csak erősödik benne. Mindemellett - Dél-Afrika gyönyörű. Aki járt ott tudja, hogy a természet szinte játszik az ember érzéseivel. Bíborvörös napnyugták, a végtelen, szelek-járta síkságok, a hatalmas sziklás hegygerincek, a meleg, trópusok illatát hozó szél - mindörökké megmaradnak az utazó emlékezetében. Hatalmas, nemes, gyönyörű ország a turista számára, és kemény, kegyetlen hadszíntér a katonáknak. Ezt sokban a klíma befolyásolja. Önmagában nincs vele komolyabb baj - egészséges (már akinek) - ,de roppant módon száraz. Például, az ősi Nagy Platón, az éves csapadék-mennyiség 125-250 mm, a központi felföldön - 500-1000 mm. Ráadásul a központi plató elég magasan van a tengerszínt fölött, ezért a téli hónapokban (június-augusztus) a hőmérséklet gyakran jóval a nulla fok alá süllyed. Amikor a jéghideg Antarktisz felől megérkeznek a hideg szelek, a magas Sárkány-hegyeket és a Leshoto-platót hó borítja. Ha a légfront áttör a háromezer méter magas hegygerinceken, akkor végigsöpör a felső veld2 síkságain, és nem ment meg tőle sem kesztyű, sem pokróc, sem kincstári zubbony, sem meleg sátor. Csak az volt a baj, hogy a három év alatt a brit katonáknak nem volt kesztyűjűk, és csak •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)•
A fennsíkok alatt a prérire vagy orosz sztyeppékre emlékeztető síkságok nyúlnak el, amiket a szúrós bozót és akácligetek borítanak. Száraz, néptelen vidék, ahol a bokrokból vadállatok üvöltése hallatszik még ma is, és a mocsaras völgyek mocsári lázat, maláriát és más betegségeket rejtenek. Dél-Afrika - a szélsőségek országa, és éppen ezen a földön akartak a britek háborúzni. Dél-Afrikában az angol katonák nem azt találták, amire vártak. A gyönyörű, de ellenséges föld, zavarba ejtette a lágy angol tájhoz, üde skót dombokhoz, vagy smaragdzöld ír földekhez szokott katonákat. Félelemmel vegyes tisztelettel bámulták a végtelen síkságot, az elhalványodó horizontot, ezt a csalóka és ismeretlen terepet, ég és föld között. Érezhették, hogy ez a háború számukra komoly próbatétel lesz. Amíg a perzselő nap alatt a csapatok botladozva botorkáltak Fokföldtől északra, Orange köztársaság déli részén, - még a tiszteket is gyakran kiverte nyergükből a hőguta - minden katona háromszor is elátkozta azt a napot, amikor belépett a seregbe. Por lepte be őket tetőtől talpig, összeszorította tüdejüket, szétette a szemüket, amikor hosszan elnyúló hadoszlopokban követték a furgonok (trének) végtelennek tűnő sorát, és keresték az ellenséget. Leégett a napon a világos európai bőr. A megdagadt, összeégett és kicserepesedett ajkak sajogtak, és nem jött álom a szemükre idegen földön, idegen ég alatt. Minden újabb nap csak éhséget, szomjúságot, kimerültséget tartogatott számukra. Ezért jöttek ők Dél-Afrikába? Megéri ennyi kínlódás azt a napi egy shillinget, amibe a pohár whisky került? Minden egyes újabb mérfölddel a katonák egyre jobban feltörték lábukat, és látni lehetett a táborhelyeken, ahogyan több-száz, több-ezer ember átkozva húzza le a terepre teljesen alkalmatlan kincstári bakancsokat, a véres zoknikat, majd bekötözik elgyötört lábukat. Hiába kutatták víz után a száraz patakmedreket, nem volt ilyen. Alig jutott folyadék az ivásra, a mosakodásról már rég megfeledkeztek, bár a tiszta ruha utáni vágy gyakran még a krónikusan gyötrő szomjúságot is képes volt háttérbe szorítani. Éjjel-nappal ugyan abban a ruhában, nincs mit csodálkozni azon, hogy a brit katonák hamarosan megtanulták a ,,tetű" szó jelentését, amit ők kínjukban szintén ,,búroknak" neveztek. Éjjel-nappal imáikba foglalták az esőt, csak azt nem tudták, hogy miután az megérkezik, nem múlnak bajaik - mindössze egyik rossz váltja fel a másikat. Teltek a hetek, hónapok, egyre gyakoribbá váltak az ellenséggel történő összecsapások. Méghozzá ezek az első, búrokkal lefolytatott harcok, megmutatták Észak-Afrika, India és Afganisztán veteránjainak, hogy igen kellemetlen meglepetéssel állnak szemben. Ha korábban a profi katonák primitív fegyverekkel felszerelt ,,vademberek" ellen harcoltak, akkor itt tapasztalt harcosokba botlottak, akik a legmodernebb fegyverekkel voltak ellátva, és félelmetes elszántsággal tudtak küzdeni. Egy ,,szabályosan, helyesen" szervezett hadsereg helyett, ami egyenruhába van bújtatva és zárt oszlopokban, szépen tud alakizni, masírozni, a brit katonák egy fegyveres néppel találták szemben magukat, amely, mellesleg, rendkívül •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• szokatlan háborút folytatott. Itt nem voltak hadosztályok, dandárok és más, hasonló egységek, mindössze csak az, amit az egész világ hadvezetése átvett és megtanult tisztelni: egy búr szó - a ,,commando". A kommandókat alkotó harcosok életkora tizenhat és hatvan év között ingadozott, de a gyakorlatban ez jelenthetett nyolcat, de jelenthetett nyolcvanat is. A klasszikus ,,a'la Waterloo" szerű ütközetek helyet, a tisztek itt olyan harcmodorba botlottak, amit nekik sem a Sandhurston, sem Aldershotban3 nem tanítottak. Micsoda pimaszság, ezeknek a búroknak még egyenruhájuk sem volt! A legkellemetlenebb az, hogy az esetek többségében az ellenség láthatatlan volt. Hiába kereste a lovasság a búrok menetoszlopait, hiába vártak a gyalogsági tisztek arra, hogy hősies szuronyos rohamra vezessék katonáikat. Ehelyett az ellenség sziklák, kövek között, a bozótban, magas fűben rejtőzött, árkokban, hegytetőn, kiszáradt folyómedrekben, ritkábban lövészárkokban bújt meg. Sőt, mi több, ezekből a fedezékekből ádáz mesterlövész-harcot folytatott. Néha a menetelő angol katonák egy tompa csattanást hallottak, és már csak azt látták, hogy egy tiszt holtan esik le nyergéből - a búr mesterlövész által kilőtt golyó megtalálta célpontját, mint korábban a hőguta is, ugyan azzal a rendszerességgel. Az ellenség állandó mozgásban volt. Hányszor történt meg, hogy a britek megrohanták a búrok állásait, embertelen áldozatok árán bevették azokat, de mindössze azért, hogy csupán azt láthassák, miként porol el a messzeségben az ellenség. A naplójegyzetek tele vannak távolban felvert porfelhőkkel, de a lapok alig ejtenek említést búr foglyokról. A tisztek attól féltek, hogy Dél-Afrika katonai hírnevük temetőjévé fog válni. A brit gyalogság túl lassúnak bizonyult, miközben az ellenfél állandóan lóháton közlekedett, ami lehetőséget adott neki a manőverre, méghozzá minden búr született lovasnak bizonyult. Még azokban az esetekben is, amikor a britek győztek, katonáikat lehangolta az a tény, hogy ez csupán a búrokéhoz képest összemérhetetlenül nagyobb vesztességek árán volt elérhető.
•A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• A konfliktus történelmével foglalkozó cikkek, jegyzetek, könyvek, dokumentumok és levelek a következő tematikai felosztás szerint kerülnek felvezetésre: I. A BÚR ÁLLAMOK. A BRIT POLITIKA ÉS TERJESZKEDÉS A DÉL-AFRIKAI RÉGIÓBAN. A KONFLIKTUS OKAI, ELŐZMÉNYEI. II. A SZEMBENÁLLÓ SEREGEK. FELSZERELÉS, KIKÉPZÉS, SZERVEZÉS ÉS FEGYVERZET. TÜZÉRSÉG, GYALOGSÁG, LOVASSÁG. LÉGI JÁRMŰVEK ÉS PÁNCÉLOS EGYSÉGEK. TISZTEK, PARANCSNOKOK, HARCTÉRI VEZETŐK. III. KÜLFÖLDI ÖNKÉNTESEK, ZSOLDOSOK, KALANDOROK. IV. A SZÁLLÍTÁS ESZKÖZEI. MŰSZAKI, EGÉSZSÉGÜGYI, ELLÁTÓ EGYSÉGEK. HADTÁP ÉS INTENDÁNS SZOLGÁLAT. UTÁSZ ALAKULATOK ÉS FORTIFIKÁCIÓ. V. HADITENGERÉSZET. NYÍLTTENGERI ÉS FOLYAMI FLOTTÁK, FLOTTILLÁK. HAJÓTÍPUSOK. TENGERÉSZGYALOGSÁG, KIKÖTŐI SZOLGÁLAT. VI. FELDERÍTÉS, KÉMKEDÉS, KÉMELHÁRÍTÁS. A HÍRADÁS ESZKÖZEI. VII. A KONFLIKTUS KRONOLÓGIÁJA. HADJÁRATOK, ÜTKÖZETEK, CSATÁK. VIII. PARTIZÁNHÁBORÚ ÉS PARTIZÁNELLENES HADVISELÉS. IX. POLITIKA ÉS PROPAGANDAHÁBORÚ. X. A HÁBORÚ KÖVETKEZMÉNYEI, TANULSÁGA, UTÓHATÁSAI. XI. VISSZAEMLÉKEZÉSEK, MEMOÁROK, KORABELI ÚJSÁGCIKKEK, LEVELEK. XII. A KONFLIKTUSHOZ KAPCSOLÓDÓ IRODALMI MŰVEK. XIII. FALERISZTIKA ÉS SZIMGUMANISZTIKA. ZÁSZLÓK, KITÜNTETÉSEK, EZREDJELVÉNYEK, ÁLLOMÁNYJELZŐK, RENDFOKOZATOK. BÉLYEGEK, BÉLYEGZŐK, PECSÉTEK, BORÍTÉKOK, POSTAI KÜLDEMÉNYEK. PAPÍR ÉS FÉMPÉNZ. XIV. DOKUMENTUMOK. XV. KÉZIFEGYVEREK HASZNÁLATI, KARBANTARTÁSI, JAVÍTÁSI UTASÍTÁSAI. KORABELI SZABÁLYZATOK, ELŐÍRÁSOK, REGULÁK. A számokban a cikkek kategóriánként lesznek feltüntetve, így minden egyes számban megjelenő cikket a megfelelő konfliktus, értelemszerűen neki megfelelő felvezető cikkéhez lehet majd mellékelni. Természetesen minden egyes konfliktus felvezető cikkét – jelen esetben a második angol-búr háborúhoz kapcsolódik, - szintén megküldöm, még mielőtt új témát nyitnék, vagy egyéb anyagot közölnék, ami más konfliktusokhoz vagy eseményekhez kapcsolódik. Így, sorba rakva a megjelentetett írásokat, egy sajátos katalógus, szöveggyűjtemény jön létre, ami állandóan bővíthető, tetszés szerint, vagy akár printerrel is kinyomtatható, otthoni használatra. Tisztelt olvasók! Amennyiben Önöknek is vannak cikkeik, fényképeik, vázlataik vagy fordításaik, esetleg észrevételeik az adott témákban (akár más konfliktusok kapcsán is), és közzé szeretnék tenni ezeket, illetve egyszerűen ötletekkel, építő kritikával kívánnák segíteni ezt a kezdeményezést – szívesen várom e-mailjeiket az alább közölt címen. Közreműködésüket és észrevételeiket előre is köszönöm! Tisztelettel: Zicherman István. zicherman@list.ru Göttingen, Németország. 2007. május 10. •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• II. A SZEMBENÁLLÓ SEREGEK. FELSZERELÉS, KIKÉPZÉS, SZERVEZÉS ÉS FEGYVERZET. TÜZÉRSÉG, GYALOGSÁG, LOVASSÁG. LÉGI JÁRMŰVEK ÉS PÁNCÉLOS EGYSÉGEK. TISZTEK, PARANCSNOKOK, HARCTÉRI VEZETŐK. Búr parancsnokok az angol-búr háborúban. /Összeállította: Zicherman István./ Érdemes megismerkedni a búr vezérkarral, mivel minden egyes ember egy remek egyéniség volt, érdekes élettörténetük, illetve sokat elárul ,,szolgálati lajstromuk". Ezenkívül, még többször találkozhatunk nevükkel a továbbiakban, a történelem eseményeinek kapcsán. 
Albrecht őrnagy. Poroszországban született, Potsdamban, 1848-ban. 1867-től a tüzérségnél szolgált. 1879-ben költözött Orange Szabadállamba. Századosi rangban csatlakozott a Vrystaatse Artilleriekorps-hoz, és az ő vezetése alatt vált hatásos, ütőképes egységgé. Szolgált és harcolt Belmont, Graspan (Enslin), Magersfontein és Klip Drift mellett. Paardebergnél tette le a fegyvert. 
Beyers tábornok. Stellenbosch-ban született 1869-ben, és 1888-ban vándorolt a többi búrral Transvaalba. A háború kitörésekor csatlakozott a Boksburg városi kommandóhoz. De la Rey tábornok mellett vett részt a harcokban, 1900 decemberéig. Miután a búr seregek egy része kapitulált, csapataival kitört Észak-Transvaalba. Egyike volt a búrok képviselőinek 1902, május 15-én, a béketárgyaláson. Később segített Louis Botha tábornokot emlékiratainak publikálásában. •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• 
Blake ezredes. 1856-ban született, Missouriban, USA. 1887-ben fejezte be a West Point Military Academy-t. A 6. lovassági dandárnál szolgált a szomorú hírű Indián-háborúk idején, majd miután csalódott a látottak miatt, 1890-ben leszerelt a seregből. 1895-ben utazott Dél-Afrikába, és kitűnt az 1896-os Matabele-hadjárat alatt. A háború kitörése után csatlakozott a búrokhoz, és ő volt a 2. ír dandár parancsnoka. Embereit először 1899. október 30-án vezette ütközetbe Nicholson's Nek-nél, melynek során megsebesült. Utána az ír dandár Pepworth és Surpris Hill-nél tevékenykedett. 1900 márciusában-áprilisában ő vezette a harcokat Brandfort környékén. Májusban a dandár elvérzett a Biggarsberg melletti védelmi harcokban, utána többször betört Natal tartományba. Miután véget ért a partizánháború, visszatért az USA-ba. 
Louis Botha tábornok. A családja farmján született, Greytown mellett, 1862-ben. Kiváló szervezőnek bizonyult, és már a Zulu-polgárháború idejében kitűnt nem-hétköznapi tehetségével (1883-1888), illetve megsebesült a Tshaneni ütközetben (1884). Amikor megnősült, az angolok elkobozták családja farmját, ezért 1886-ban útra kelt, mint sokan mások. Egyike az első két búr tábornoknak, akik rangjukat a harcmezőn kapták: 1899. október 30-án őt, és Lukas Mayert tüntették ki ezzel a címmel Modderspruit-nál (Ladysmith). Új rangjában tartotta az úgynevezett Thukela védelmi vonalat. Egyedülálló tehetségét mi sem bizonyítja jobban, mint a csapatai által megnyert három legnagyobb ütközet: Colenso, Spioenkop és Vaalkrans. Vezetőnek született, ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy miután 1900. március 27-én Piet Joubert commandant-general meghalt, őt nevezték ki erre a posztra. Csapataival egészen a békekötésig harcolt. A háború után, 1910-ben, ő lett a Dél-Afrikai Köztársaság első miniszter-elnöke. Az első világháború során ő vezette az angol csapatokat (1914-1915-ben) a Német Kelet-Afrikai gyarmatok ellen. Részt vett az 1919-es Versailles-i béketárgyalásokon (Éppen ő volt az az egyetlen ,,angol" tiszt, aki a Németorszot, Törökországot és Magyarországot súlytó megalázó békefeltételek ellen szavazott). A következő évben meghalt. •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• 
Schalk Burger elnök-helyettes. Lydenburgban született, 1852-ben. Harcolt az 1876-os Sekhukhune-kampányban (a feketék ellen), és az első angol-búr háborúban (1881) már field-cornet rangban szolgált. Parancsnok volt 1885-ben, és először 1887-ben lett a Volksraad tagja. 1895-ben volt a búrok főparancsnoka, de utána lemondott a címről. A háború kitörésének pillanatában Lydenburg-terület kommandóival a Swasiland határán járőrözött, majd 1899. október 30-án részt vett a Modderspruit melletti ütközetben. Ő volt, aki felfedezte az angolok betörési kísérletét 1899. december 7-8 éjszakáján, Gun Hill-nél. Harcolt Intabamnyama (1900. január 20-23) és a Spioenkop (1900. január 24) melletti ütközetekben. Ezután elhagyta a katonai pályát: megkérték, hogy utazzon Európába, Krüger elnök után, hogy ott képviselje a búrok érdekeit különböző politikai fórumokon. 1918-ban halt meg. Tiszteletadás közepette, 1922-ben, az angolok temették el Pretoriában, a ,,Búr hősök temetőjében". 
Piet Cronjé tábornok. Colesbergben született, 1836-ban, és már 12 évesen részt vett a Boomplaats melletti csatában (az angolok ellen), 1848-ban. Ezután nem volt olyan fegyveres konfliktus a régióban, amelyben ne jelent volna meg. Az első angol-búr háborúban ő már parancsnoki beosztásban harcolt. Ezután került be a Transvaal-i Volksraadba, mint képviselő. Az ő kommandói semmisítették meg 1896-ban Jameson erőit. Amikor kitört a háború, ő lett Kelet-Transvaal tartományainak főparancsnoka, és megütközött az ellenséggel Mafeking-nél (1899. november 28), majd többször lecsapott a Kimberley körül menetelő angolokra. Ő vezette (és meg is sebesült) a Modder-folyó melletti (1899. november 28), Magersfontein-i (1899 december 11) és Paardeberg-i ütközeteket (1900 február 18-27). Az utóbbi helyszínen adta meg magát, közel 4000 katonájával, Lord Roberts csapatai előtt. Ez pusztító hatással volt a búrok moráljára. St.Helena szigetén volt hadifogoly-táborban, és onnan beteg, megtört emberként tért vissza hazájába. 1911-ben halt meg. •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• 
Koos de la Rey tábornok. Winburgban született, 1847-ben. Miután rövid ideig a gyémánt bányák körüli szállításnál dolgozott, 1865-ben részt vett a Basutho-hadjáratban, majd a Sekhukhune-katonai expedícióban, 1876-ban. 1893-ban kezdett politikai karriert és Lichtenburg területet képviselte a Volksraadban. Egyike volt a háború ellenzőinek, de miután az kitört, kommandóival a Keleti-hadszíntérre vonult, ahol részt vett a Graspan/Enslin (1899. november 25) és Modder-folyó melletti ütközetekben (1899. november 28). Az utóbbi csatában ő maga is megsebesült, és a szeme láttára halt hősi halált fia. A következő ütközetben, Magersfonteinnél (1899. december 11), rajdoló taktikát alkalmazott, és a lövészárkokat nem a dombok tetejére telepítette, hanem azok lábánál, hogy nehezebben lehessen ezeket észrevenni. Gyakorlatilag ez hozta meg Cronjé-nak a győzelmet ebben a csatában. Ezután kapta Rey a ,,Kelet oroszlánja" becenevet. Smuts tábornokkal együtt harcolt Nooitgedacht-nál, 1900 decemberében. 1902 márciusában Lord Methuen előtt tette le a fegyvert. Ezután részt vett a kereskedelmi és békeszerződések megalkotásában (1902 májusa). Egész életében azért küzdött, hogy ismét megteremtse a független Búr Köztársaságot. Szenátor lett az uniós parlamentben. Egyik parancsnoka volt az 1914-ben kitört felkelésnek, de miután azt leverték, merénylet áldozata lett. 
De Villebois-Mareuil tábornok. Nantes-ban született, Franciaországban, 1847-ben. 1868-ban fejezte be a St.Cyr katonai akadémiát, mint az ,,infanterie de marine" tisztje (tengerészgyalogság, de a gyakorlatban ez akkor a gyarmati haderőhöz tartozott a franciáknál). A Francia Indokinában harcolt, de 1870-ben visszatért Franciaországban, hogy részt vehessen a francia-porosz háborúban. Ezután kalandvágyból beállt az Idegenlégióba, és annak kötelékében 1881-ben harcolt a Tunéziai-kampányban. 1899-ben csatlakozott több légiós társával a búrokhoz (ő vezette a francia, svájci és belga önkéntesek egységeit is). Ott találjuk Colenso-nál (1899. december 15) és Caesar's Camp/Wagon Hill (Platrand) mellett (1900 január 6). A Keleti-hadszíntéren harcol Paardeberg elesténél. Ezután az egész alakulatát külföldi önkéntesekkel tölti fel (a már említetteken kívül: olaszokkal, oroszokkal, németekkel, •A XX. SZÁZAD FEGYVERES KONFLIKTUSAI•HADTÖRTÉNELMI MAIL-ÚJSÁG•I.ÉVFOLYAM•1.SZÁM(№1)• osztrákokkal és magyarokkal). Ezekkel egy sor támadást hajt végre Kimberley-nél. A Tweefontein (1900 áprilisa) melletti ütközetben a vereséget győzelemmé változtatja, amikor személyesen vezeti rohamra embereit. Itt halt hősi halált. Arcképe a mai napig ott látható a hősök arcképcsarnokában az Idegenlégió múzeumában, Aubagne-ban. 
Christiaan de Wet tábornok. Orange területén született, Smithfieldben, 1854-ben. 1865-től - a Basutho-hadjárattól kezdve - részt vett minden háborúban, ami a régióban zajlott. Ő lett Transvaal állam Heidelberg terület kommandóinak parancsnoka. Az első angol-búr háború során megnyer egy sor ütközetet (Lang's Nek, Ingogo, Majuba). Ezután letelepszik Lydenburgban és képviselő lesz a Volksraadban. A háború kitörését követően ő lesz a Heilbron kommandók parancsnoka, és maguk a burgerek nevezik ki ,,tábornoki" rangra. Több ütközetben részt vesz, többek között ő próbálja rávenni Cronjé tábornokot a visszavonulásra az ominózus csatatéren, de amaz ezt megtagadja, és később kénytelen kapitulálni. A parancsnoksága alatt álló búrok komoly vereséget mérnek az angolokra Sannaspos-nál (1900. március 31). A búr sereg széthullása után partizán-háborúba kezd, és a konfliktus utolsó napjáig harcol, komoly károkat okozva az angoloknak. A békekötés után megtarthatta tiszteletbeli katonai rangját. 1914-ben csatlakozott az utolsó búr felkeléshez, de annak veresége után utolsóként tette le a fegyvert. 1922-ben halt meg, de egy roppant érdekes és egyben megrázó könyvet hagyott az utókor számára - ,,A háború három éve" - mely teljes mértékben, részrehajlás nélkül beszámol a harcok alakulásáról, a britek kegyetlenkedéseiről, illetve a mai napig az egyik legjobb, legpontosabb gerilla-hadviseléssel foglalkozó történelmi és oktatókönyv. 
|
