A szénás-hegycsoport Európa Diplomás Terület és védőzónájának természetvédelmi kezelési terve
|
|  Yüklə 1.21 Mb.
|
2.4. Táji értékekA Budai-hegységre jellemző a sok kis törés menti aprólékos feldaraboltság és tagoltság. A hegyrögök közti törésvonalak mentén kisebb-nagyobb medencék és árkok alakultak ki. A Nagy-Szénás főtömegét a Kutya-hegy, Nádor-hegy, Kis- és Nagy-Szénás kúpjai képezik. Tájképi szempontból meghatározó a rendkívül változatos, helyenként kopár dolomitfelszín. A tájképet rombolja a Nagykovácsi fölött magasodó adótorony. Kiemelkedő tájképi értéket képviselnek a területen található szálban álló dolomit sziklatornyok, melyek közül a legjellegzetesebbek az alábbiak:
2.5. Adatbázisok2.5.1. Számítógépes adatbázisok:
2.5.2. A tervezési területre vonatkozó térképanyag
2.5.3. A területre vonatkozó fotóanyagokA területre vonatkozóan 1950-től kezdődően légifotó-sorozat, valamint a terület értékeit bemutató diasor és képfájl-gyűjtemény áll rendelkezésre. 3. Célkitűzések meghatározása3.1. A tervezési terület természetvédelmi jelentőségének kiértékelése
3.1.1. MéretA tervezési terület mérete az ott található természetvédelmi értékek megőrzéséhez megfelelő. Rendkívül kedvezőtlen adottság, hogy a védett és a beépített terület közötti védőzóna sok esetben hiányzik. Különösen problémás a helyzet Nagykovácsiban, ahol a belterület közvetlenül határos a fokozottan védett területtel. 3.1.2. SokféleségA tervezési terület faj-, társulás- és táji diverzitása országosan és Európában is egyedülálló. 3.1.3. TermészetességA terület mai állapota az elmúlt évszázadok változatos tájhasználatának eredményeként alakult ki. A legjelentősebb hatások az alábbiak.
3.1.4. RitkaságA Szénásokat, az itt található változatos dolomitvegetációnak köszönhetően Magyarországon az 1800-as évek vége óta az egyik legjelentősebb hazai természeti területként tartják számon. Unikális értékét bizonyítja az Európa Tanács által adományozott Európa Diploma cím. Növénytársulások A területen három olyan növénytársulás-csoport található, ami az Élőhelyvédelmi Irányelv (Habitats Directive, 92/43/EEC) I. mellékletében (Annex I.) kiemelt élőhelyként szerepel. Ezek az alábbiak:
Seseli leucospermo-Festucetum pallentis Festuco brometum Chrysopogono-Caricetum humilis
Orno-Quercetum pubescentis Cotino-Quercetum pubescentis
A flóra legfontosabb értékei: Az itt található dolomit gyepek számos bennszülött és reliktum faj élőhelyét jelentik, továbbá számos hazai orchidea faj élőhelyei. Közülük több szerepel a Berni Egyezményben és többet javasoltak az Élőhelyvédelmi Irányelv II. mellékletébe (Annex I.) a kiemelt fajok közé. A Berni Egyezmény I. mellékletében (Appendix I) szereplő fajok: – Linum dolomiticum – Vincetoxicum pannonicum Az Élőhelyvédelmi Irányelv II. mellékletébe (Annex II) javasolt fajok: – Dianthus plumarius ssp. regis-stephani – Linum dolomiticum – Vincetoxicum pannonicum – Seseli leucospermum A terület kiemelekdő értékeiként számontartott endemikus és reliktum fajokat, ritka flóraelemeket és orchideákat a 2.2.2. fejezetben soroltuk fel. A fauna legfontosabb értékei: A nemzetközi szerződésekben és vörös listákon szereplő állatfajok az alábbiak:
Egyéb ritka természeti képződmények:
3.1.5. SérülékenységA tervezési terület legsérülékenyebb, nehezen regenerálódó élőhelyei az erősen málló-aprózódó dolomit alapkőzeten kialakult gyepek. Bolygatásukat előidézheti az emberi taposás, a nagytestű vadfajok taposása, túrása. A fényigényes gyepi fajok visszaszorulását eredményezi a feketefenyő csemeték megjelenése. Különösen veszélyeztetettek a kis populációjú bennszülött és reliktum fajok. Legjelentősebb közülük a pilisi len, melynek teljes világállománya itt található. 3.1.6 JellemzőségA helyi környezeti viszonyokra jellemzően kialakult élővilág: a Nagy-Szénás déli lejtőin, illetve a Kis-Szénáson a karsztbokorerdők és dolomit gyepek erdőssztyepp mozaikja. Hosszútávú emberi hatásokra jellemzően kialakult élővilág: a Kutya-hegy lejtőin és a Nagy-Szénás tetején a korábbi legeltetés hatására kialakult másodlagos lejtősztyeppek. 3.1.7 A tervezési terület nagyobb ökológiai egységben elfoglalt helyzetea.) A terület városiasan beépített területek közvetlen közelében helyezkedik el. Meghatározó a főváros közelsége. b.) A terület középhegységi zöld folyosó a Dunántúli és – a Pilisen át – az Északi középhegység közt. Itt húzódik a Középdunai-flóraválasztó. c.) Természetes folyamatok értékelése:
3.1.8. A tervezési terület történeteMai tudásunk szerint a tervezési területet az ember megjelenése előtt túlnyomórészt különféle típusú erdők borították, csak a dolomit-sziklagyepek tekinthetők természetes fátlan társulásoknak, illetve a lejtősztyepprétek xeroterm tölgyesekkel, karszt-bokorerdőkkel alkottak mozaikos, ligetes megjelenésű vegetációt (erdőssztyepp). A terület uralkodó zonális növénytársulása a cseres-tölgyes. Az északi lejtőkön és a mélyebb völgyekben gyertyános-tölgyes (helyenként bükkel elegyesen), délies kitettségben mészkedvelő tölgyes, míg az Ördög-árok mentén égerliget lehetett az eredeti vegetáció. A táj jelenlegi arculatát a földrajzi adottságok és az emberi tevékenység együttesen határozza meg, de ez utóbbi hatása még a természet-közelinek látszó illetve tekinthető élőhelyeken is igen erőteljes. A táj változásait a történelem során részben a települések és a hozzájuk kapcsolódó mezőgazdaság fejlődésén, részben pedig az erdők használatának történetén keresztül követhetjük nyomon. A táj története a tervezési területtel szomszédos települések, Nagykovácsi, Pilisszentiván és Piliscsaba történetével áll szoros kapcsolatban. A Nagykovácsi-medence – emberi településre alkalmas volta folytán – már igen régen lakott volt. A Nagykovácsiban talált legrégebbi régészeti leletek késő bronzkoriak. (A közeli Remete-szurdokban és az Ördög-árok mentén kőkori leleteket is szép számmal találtak.) A község területén talált, római korból származó leletek valószínűsítik, hogy ott a közeli római katonai táborok és polgárvárosok (Óbuda, Aquincum) tisztjeinek és jómódú polgárainak villatelepülése volt. A honfoglaláskor a Dunakanyar vidékét a Csepel-szigettel együtt a fejedelmi törzs kapta. A Budai-hegység, a Pilis és a Visegrádi-hegység később is királyi birtok, a királyi alkalmazottak lakóterülete volt. Nagykovácsi középkori neve (Kezakovachy) alapján valószínűsíthető, hogy az itteni első magyar település a királyok fegyver- és szekérkovácsainak lakóhelye volt. A tatárjáráskor elpusztult, de a vész elmúltával újratelepült. A XIII. századtól kezdve már oklevelek egész sora bizonyítja a falu létét és királyi birtokhoz való tartozását. (A középkori falu a mai településtől keletre az Ördög-árok mentén feküdt, a mostani falut a XVIII. század elején betelepült svábok hozták létre.) A táj használata tehát igen réginek mondható. Az Ördög-árok által feltöltött völgy termékeny öntéstalaján feltehetően már nagyon korán szántóföldi művelést folytattak. Az erdőket a kéziipar számára faanyag és tüzifa nyerésére és legeltetésre használták. A törökök bejövetelekor Nagykovácsi sorsa is a pusztulás lett, az 1546. évi török adólajstromban a falu már lakatlan pusztaként szerepel. A vidék elnéptelenedett, a táj mintegy 150 évig lakatlan volt. 1700 májusában a Fekete-erdő környékéről származó 14 német család telepedett le és alapított falut a Nagykovácsi-medencében. A szorgalmas svábok szívós munkájának eredményeképpen a település gyors fejlődésnek indult, ami a táj arculatát is jeletősen megváltoztatta. Bizonyos, hogy ezen a 150 év alatt elvadult tájon a telepesek első generációjának szinte ismét előlről kellett kezdenie a "honfoglalók" munkáját. Termőföldet, legelőt kellett elhódítani a természettől, hajlékot kultúrát kellett teremteni elviselhető emberi élet számára. A tények igazolják, hogy ezt a feladatot derekasan elvégezték. Erdőt irtottak, ugart törtek, bányákat nyitottak, utakat építettek, a régen összedőlt magyar házak helyén embernek, állatnak hajlékot emeltek. (SZATMÁRI, 1974) 1770-ben az urbáriumi összeírás szerint a Nagykovácsi jobbágyok már 449 ha szántón és 112 ha réten gazdálkodtak. A falu fejlődésének ütemét kitűnően jelzi a lakosság számának változása:
* a sváb lakosság kitelepítése 1946-ban történt A sváb lakosság elsősorban mezőgazdasággal foglalkozott (szántóföldi gazdálkodás, állattenyésztés, szőlő- és gyümölcstermesztés), de a kézműipar is virágzott. A községben három kőbánya, két mészégető és Pilisszentivánnal összekötve egy szénbánya is működött. A gazdálkodásról az alábbi táblázat adataiból alkothatunk képet:
A községhez tartozó területek mintegy 55-56 %-a nagybirtokos családok, 1863-tól a gróf Tisza család, a maradék pedig a falu lakosainak birtokában volt. A szántók részben a község mai belterületén, részben a tőle nyugatra lévő dűlőkön (Csonka-dűlő, Nyerges-dűlő, Forrás-dűlő) terültek el. Néhány kisebb szántóterület a mai erdők helyén is volt. A földrajzi viszonyok és a környező erdők határt szabtak a művelhető terület növekedésének, ezért a lakosság szaporodásával egyidejűen az egyes gazdaságok területe egyre kisebbedett. 1935-ben a parasztgazdaságok 81 %-a öt holdon aluli törpebirtok volt. A század első évtizedeiből származó kataszteri térképen a rendkívül keskeny, ún. nadrágszíjparcellák rendszerét láthatjuk. A legelők 98 %-a a Nagy-Szénáson és a Zsíros-hegy oldalában volt. A dolomithegyek füves területeinek kialakulásáról Greszl Ferenc plébános falutörténeti művéből szerezhetünk információt: Miért ilyen kopárak ezek a sasbércek? Cselei erdőfőtanácsos szerint a Zsíros-hegyet 110-120 évvel ezelőtt még erdő borította. A jobbágyfelszabadításig az egész terület a Tisza grófoké volt, de a Nagyszénás és a Zsíros-hegy keleti oldalát és déli lejtőit a földesúr már a jobbágyfelszabadítás előtt, mint erdőt és legelőt átengedte a falunak. 1848-ig a keleti oldalt erdő födte. A kovácsiak a betelepüléstől kezdve itt legeltették állataikat, és innen hordták tüzelőjüket. Az elkarsztosodás akkor kezdődött, amikor 110 évvel ezelőtt az erdőt kiirtották. Az esővíz és a szél megtette a magáét, csak a kopár kúpok maradtak. A Nagykopaszon, amelyet a gróf nem engedett át, napjainkig szép erdő van, jóllehet ez a hegy ugyanolyan kőzetből épül fel - mészkőből és dolomitból - mint a Zsíros-hegy. A község ezután a Nagyszénást és a Zsíros-hegyet legelőnek használta. A szarvasmarhák feltörték, a sertések feltúrták a talajréteget, így az könnyű prédája lett az esővíznek és a szélnek, melyek a hegy lábához hordták. (GRESZL, 1962) Minthogy az erdőterületek nagy része kezdetben királyi birtok, később (kb. a XV. századtól kezdve) különböző nagybirtokosok tulajdonában volt, az erdők viszonylag természetes állapotban maradtak fenn a XIX. századig, de utána is a nagy kiterjedésű erdőtömbökben kíméletes erdőművelést folytattak. 1945 után az 1381 hektáros grófi erdő az Állami Erdőgazdaság kezelésébe került. Az erdőművelés tekintetében a század elején elkezdett, és az ötvenes évekig folytatott kopárfásítás jelentette a legdrasztikusabb beavatkozást. A dolomit alapkőzetű területeken részben természetes, részben másodlagosan létrejött füves területekre (sziklagyepek, sztyepprétek, a legeltetés folytán degradált és lepusztult felszínek) - azok "hasznossá" tétele érdekében fekete fenyőt telepítettek. A fenyőtelepítésekről tanulságos sorokat olvashatunk Greszl Ferenc könyvében: A magyar kormány már 1913-ban, majd 1935-ben elrendelte az elkarsztosodott területek erdősítését és gazdasági hasznosítását. Pest megyében először 1915-ben, a Budaörsi hegyeken próbálkoztak az erdőtelepítéssel. Itt azóta minden évben hozzáláttak a faültetéshez, de ezek a hegyek még mindig kopaszok. A tulajdonosok az államtól a facsemetéket ingyen kapták, az eredmény mégis csak 1-2 %-os volt. A sikertelen kisérletek Cselei erdőfőtanácsost arra késztették, hogy a Kovácsi és a Pilisi hegyek erdősítési munkáit maga vegye kézbe. Amint ma Solymár, Nagykovácsi, Pilisborosjenő és Pilisszentván hegyein láthatjuk, munkája eredményes volt. 1935-ben kezdte el az erdőtelepítést a Zsíros-hegy nyugati oldalán. A hegyoldalakon egymástól 120 cm távolságban 30 cm mély, alul 25, felül 35 cm széles árkokat ásatott, és azokat megtöltette leiszapolt humusszal. A kovácsi iskolások és fiatalok segítségével az árkokba feketefenyő csemetéket ültettek, melyek szépen fejlődésnek indultak. A telepítést csekély összegből valósították meg: egy holdnyi terület beültetése 150 pengőbe került. Ma, 25 év után, 4-5 m-es fenyők borítják az egykor kopár Zsíros-hegyet. Már az ültetés után néhány évvel, amikor látni lehetett a csemeték erőteljes növekedését, a szakemberek nagy elismeréssel méltatták Cselei erdőfőtanácsos munkáját. A dolomitkopárokon kívül kisebb mérvű fenyőtelepítések történtek felhagyott szántókon és gyümölcsösök helyén is. A mezőgazdaság és az erdőművelés mellett a bányászat az a harmadik gazdasági ágazat, amely a táj történetére hatást gyakorolt, bár az előző kettőhöz képest lényegesen kisebb mértékben. Nagykovácsi és Pilisszentiván környékén eocén korú barnakőszén telepeket találtak, amelyekben Pilisszentiván határában 1860-tól folyt bányaművelés. A Nagykovácsi rétegeket 1940-ben kezdték el bányászni, amikor a Kálvária-hegy fölött megnyitottak egy aknát. A bányászat részben a felszíni létesítmények (épületek, bányaudvarok, meddőhányók, szállítórendszerek stb.) révén, részben pedig a környék vízháztartására gyakorolt hatásán keresztül befolyásolja a környezetét, alakítja a táj arculatát. A bányaművelés során az aknákban rendszerint nagymértékű vízkiemelést végeznek. Ennek eredményeképpen a környék vízháztartása jelentősen megváltozhat: a talajvíz és a karsztvíz szintje erősen lecsökken, ugyanakkor ott, ahol a kiemelt vizet elvezetik, megnő a felszíni vízfolyás (esetünkben az Ördög-árok) vízhozama. A svábok kitelepítése (1946) után a Heves és Szolnok megyéből, valamint a felvidékről Nagykovácsiba érkezett új telepesek lényegében a hagyományos gazdálkodást folytatták. 1949-ben megalakult az első termelőszövetkezet, de kezdetben ez sem jelentett a táj használatát illetően lényeges változást. Az ötvenes évek végétől kezdve azonban fokozatosan átalakult a gazdálkodás módja. Eleinte csak a gépesítés mértéke növekedett, később azonban lényeges ágazati változások is történtek. Ezek közül a legfontosabbak a gyümölcstermesztés megindulása a szántógazdálkodás rovására, a szarvasmarha tenyésztés megszűnése (1968), a juhászat háttérbe szorulása majd megszűnése a hatvanas évek végétől. A hegyek lábánál fekvő legelőket - miután azok funkciójukat vesztették, – a hetvenes évek elején felparcellázták, és nagy kiterjedésű üdülőterületeket hoztak létre rajtuk. A termelőszövetkezet fejlődésével a kiegészítő és melléküzemágak egész sora alakult ki (mészégető, kődaráló, mozaiklap üzem, savanyító üzem, fafeldolgozó, galvanizáló és szerelvényüzem, műkőüzem, stb.). Az ötvenes évektől fokozatosan nőtt a fővárosba bejárók és ott munkát vállalók száma is. Az 1949-es népszámlálás adatai szerint a keresőképes lakosság 60 %-a mezőgazdaságból élt. 1960-ra ez az arány 16 %-ra esett vissza, 1990-ben pedig a mezőgazdaságból élők aránya csak a tsz-nyugdíjasok beszámításával érte el a 10 %-ot. Ezek az adatok jól mutatják Nagykovácsi gazdasági szerkezetének átalakulását, amelynek eredményeképpen az egykori hagyományos gazdálkodású falu helyén mára Budapest egyik jómódúnak mondható kertvárosa jött létre. A fokozottan védett területbe mélyen benyúló Piliscsabai Lőtéren az 1800-as évek vége óta katonai gyakorlatokat végeznek (Madas-Varga, 1997). A legkorábbi dokumentum 1893-ból származik. A 30’-as évek végén a lőtéren vegyiharc-anyagraktárak épültek és mustárkeverő berendezés is készült. A mustárt Olaszországból szállították. A területen vegyvédelmi gyakorlatok kezdődtek. A II. világháború után a lőteret szovjet csapatok használták, később munkásőr lőtér lett. A rendszerváltás óta rendőrségi robbantásokat tartanak rajta. Jlenleg a lőteret a robbantásokból származó törmelék borítja, a lepusztult raktárakban használt autógumikat tárolnak. 3.1.9. Potenciális természetvédelmi értékA tervezési terület természetvédelmi értéke a kezelési terv végrehajtásának hatására az alábbi szempontokból növekedhet: a) Természeti állapot:
b) Táji értékek: A kezelési terv végrehajtásával a jelenlegi táji értékek megőrizhetőek. c) Oktatási lehetőségek: Egy fő környezeti nevelő foglalkoztatásával és a tervezési terület szélén kibérelt irodával lehetővé válik a környező iskolákkal a rendszeres kapcsolattartás. d) Bemutatási lehetőségek: A tervezett ismeretterjesztő táblák, kiadványok a terület természeti értékeinek megismertetését segítik. e) Kutatási lehetőségek: A folyamatban lévő és a tervezett monitoring-jellegű kutatásoktól más területeken is hasznosítható eredmények várhatóak, melyekről öt éven belül tanulmánykötetben kell beszámolni. f) Jövedelemtermelő képesség: A tervvégrehajtásával egy teljes állású és egy félállású alkalmazott számára új munkahelyet teremtünk. A területen tervezett munkák a környező települések vállalkozói számára (pl. irodabérlet, kerítés bontási munkák) és az önkormányzat számára is (helyi adók) bevételi forrást jelentenek. g) Kulturális és történelmi hagyományok megőrzése: A piliscsabai Erzsébet-kút és a Nagy-Szénáson található turista emlékfal felújítása a nagykovácsi Bányász-emlék karbantartása. h) Természetvédelmi besorolás: A tervezési terület környékén a védett területek kiterjedése növekedhet (Piliscsabai lőtér, pilisszentiváni Kakukk-hegy). i) Egészségügyi célra történő igénybevétel: - 3.1.10. Különleges jelentőségA látogatók számára kiemelkedő vonzerőt jelent:
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||