2.4. Táji értékek
A Budai-hegységre jellemző a sok kis törés menti aprólékos feldaraboltság és tagoltság. A hegyrögök közti törésvonalak mentén kisebb-nagyobb medencék és árkok alakultak ki. A Nagy-Szénás főtömegét a Kutya-hegy, Nádor-hegy, Kis- és Nagy-Szénás kúpjai képezik. Tájképi szempontból meghatározó a rendkívül változatos, helyenként kopár dolomitfelszín. A tájképet rombolja a Nagykovácsi fölött magasodó adótorony.
Kiemelkedő tájképi értéket képviselnek a területen található szálban álló dolomit sziklatornyok, melyek közül a legjellegzetesebbek az alábbiak:
-
Ördög-torony, Pilisszentiván
-
Gomba-Szikla, Piliscsaba (védett területen kívül)
-
Csabai-torony, Piliscsaba (védett területen kívül)
2.5. Adatbázisok 2.5.1. Számítógépes adatbázisok: -
Országos Erdőállomány Adattár,
-
DINPI adatbázisa.
2.5.2. A tervezési területre vonatkozó térképanyag -
Erdészeti üzemtervi térképek, M 1:10 000, 1:20 000
-
Kataszteri térképek külterületre 1.2 880; M 1:10 000
-
EOTR térképszelvények M 1:10 000 (digitálisan is)
-
Gauss-Krüger térképszelvények M 1: 25 000; 1:50 000 (digitálisan is)
-
Tájfutó térképek M 1:15 000
-
Turistatérkép, M 1:30 000
2.5.3. A területre vonatkozó fotóanyagok
A területre vonatkozóan 1950-től kezdődően légifotó-sorozat, valamint a terület értékeit bemutató diasor és képfájl-gyűjtemény áll rendelkezésre.
3. Célkitűzések meghatározása 3.1. A tervezési terület természetvédelmi jelentőségének kiértékelése
Kritérium
|
Minősítő jellemző
|
Jelentőség
|
Méret
|
megfelelő
|
országos
|
Sokféleség
|
kiemelkedő
|
nemzetközi
|
Természetesség
|
jellemzően másodlagos élőhelyek
|
helyi
|
Ritkaság
|
kiemelkedő
|
nemzetközi
|
Sérülékenység
|
nagyon sérülékeny élőhelyek és populációk
|
nemzetközi
|
Jellemzőség
|
számos jellegzetes élőhely
|
nemzetközi
|
Elhelyezkedés
|
középhegységi ökológiai hálózat fontos része
|
országos
|
A tervezési terület története
|
jelentős tájformáló hatások
|
helyi
|
Potenciális természetvédelmi érték
|
nagy
|
nemzetközi
|
Különleges jelentőség
|
nagy
|
országos
| 3.1.1. Méret
A tervezési terület mérete az ott található természetvédelmi értékek megőrzéséhez megfelelő. Rendkívül kedvezőtlen adottság, hogy a védett és a beépített terület közötti védőzóna sok esetben hiányzik. Különösen problémás a helyzet Nagykovácsiban, ahol a belterület közvetlenül határos a fokozottan védett területtel.
3.1.2. Sokféleség
A tervezési terület faj-, társulás- és táji diverzitása országosan és Európában is egyedülálló.
3.1.3. Természetesség
A terület mai állapota az elmúlt évszázadok változatos tájhasználatának eredményeként alakult ki. A legjelentősebb hatások az alábbiak.
-
legeltetés,
-
szénbányászat nagyüzemi módszerekkel,
-
bányászat kézi anyagnyeréssel,
-
erdő- és vadgazdálkodás,
-
turizmus, síelés, lovaglás, sziklamászás, erdei motorozás,
-
katonai tevékenység.
3.1.4. Ritkaság
A Szénásokat, az itt található változatos dolomitvegetációnak köszönhetően Magyarországon az 1800-as évek vége óta az egyik legjelentősebb hazai természeti területként tartják számon. Unikális értékét bizonyítja az Európa Tanács által adományozott Európa Diploma cím.
Növénytársulások
A területen három olyan növénytársulás-csoport található, ami az Élőhelyvédelmi Irányelv (Habitats Directive, 92/43/EEC) I. mellékletében (Annex I.) kiemelt élőhelyként szerepel.
Ezek az alábbiak:
-
Sub-continental steppic grassland: Hazánkban ez a társulás három önálló növénytársulásra bontható. Ezek az alábbiak.
Seseli leucospermo-Festucetum pallentis
Festuco brometum
Chrysopogono-Caricetum humilis
-
Pannonian woods with Quercus pubescens: Hazánkban ez a társulás két önálló növénytársulásra bontható. Ezek az alábbiak.
Orno-Quercetum pubescentis
Cotino-Quercetum pubescentis
-
Pannonic woods with Quercus petraea and Carpinus betulus (Carici pilosae-Carpinetum)
A flóra legfontosabb értékei:
Az itt található dolomit gyepek számos bennszülött és reliktum faj élőhelyét jelentik, továbbá számos hazai orchidea faj élőhelyei. Közülük több szerepel a Berni Egyezményben és többet javasoltak az Élőhelyvédelmi Irányelv II. mellékletébe (Annex I.) a kiemelt fajok közé.
A Berni Egyezmény I. mellékletében (Appendix I) szereplő fajok:
– Linum dolomiticum
– Vincetoxicum pannonicum
Az Élőhelyvédelmi Irányelv II. mellékletébe (Annex II) javasolt fajok:
– Dianthus plumarius ssp. regis-stephani
– Linum dolomiticum
– Vincetoxicum pannonicum
– Seseli leucospermum
A terület kiemelekdő értékeiként számontartott endemikus és reliktum fajokat, ritka flóraelemeket és orchideákat a 2.2.2. fejezetben soroltuk fel.
A fauna legfontosabb értékei:
A nemzetközi szerződésekben és vörös listákon szereplő állatfajok az alábbiak:
Tudományos név
|
hazai védettség
v=védett
fv=fokozottan v.
|
Magyar-országi
Vörös
Könyv
|
Berni Egyezmény
|
Élőhely-védelmi Irányelv
|
IUCN
Vörös Lista
|
Helix pomatia
|
p
|
|
App. III
|
Annex V
|
|
Saga pedo
|
p
|
EN
|
App. II
|
Annex IV
|
VU B1+2bd
|
Stenobothrus eurasius
|
p
|
EN
|
|
|
VU B1+2d
|
Satrapes sartorii
|
|
CR
|
|
|
|
Lucanus cervus
|
p
|
EN
|
App. III
|
Annex II,IV
|
|
Morimus funereus
|
p
|
EN
|
|
Annex II
|
VU A1c
|
Cerambyx cerdo
|
p
|
EN
|
App. II
|
Annex II
|
VU A1c+2c
|
Zerynthia polyxena
|
p
|
VU
|
App. II
|
Annex IV
|
|
Parnassius mnemosyne
|
p
|
VU
|
App. II
|
Annex IV
|
|
Maculinea arion
|
p
|
|
App. II
|
Annex IV
|
LR/nt
|
Maculinea alcon
|
p
|
EN
|
|
|
LR/nt
|
Euphydryas maturna
|
p
|
VU
|
App. II
|
Annex II,IV
|
DD
|
Eudia spini
|
p
|
CR
|
|
|
|
Eriogaster catax
|
p
|
EN
|
App. II
|
Annex II,IV
|
DD
|
Proserpinus proserpina
|
p
|
VU
|
App. II
|
Annex IV
|
DD
|
Schistostege decussata
|
p
|
CR
|
|
|
|
Dichagyris candelisequa
|
p
|
CR
|
|
|
|
Apaustis rupicola
|
p
|
CR
|
|
|
|
Dioszeghyana schmidtii
|
sp
|
EN
|
|
|
|
Egyéb ritka természeti képződmények:
-
Csabai torony
-
Gomba szikla
-
Ördög torony
3.1.5. Sérülékenység
A tervezési terület legsérülékenyebb, nehezen regenerálódó élőhelyei az erősen málló-aprózódó dolomit alapkőzeten kialakult gyepek. Bolygatásukat előidézheti az emberi taposás, a nagytestű vadfajok taposása, túrása. A fényigényes gyepi fajok visszaszorulását eredményezi a feketefenyő csemeték megjelenése. Különösen veszélyeztetettek a kis populációjú bennszülött és reliktum fajok. Legjelentősebb közülük a pilisi len, melynek teljes világállománya itt található.
3.1.6 Jellemzőség
A helyi környezeti viszonyokra jellemzően kialakult élővilág: a Nagy-Szénás déli lejtőin, illetve a Kis-Szénáson a karsztbokorerdők és dolomit gyepek erdőssztyepp mozaikja.
Hosszútávú emberi hatásokra jellemzően kialakult élővilág: a Kutya-hegy lejtőin és a Nagy-Szénás tetején a korábbi legeltetés hatására kialakult másodlagos lejtősztyeppek.
3.1.7 A tervezési terület nagyobb ökológiai egységben elfoglalt helyzete
a.) A terület városiasan beépített területek közvetlen közelében helyezkedik el. Meghatározó a főváros közelsége.
b.) A terület középhegységi zöld folyosó a Dunántúli és – a Pilisen át – az Északi középhegység közt. Itt húzódik a Középdunai-flóraválasztó.
c.) Természetes folyamatok értékelése:
Formáció
|
Természetes folyamatok értékelése
|
GYEPEK
|
Zavartalanabb gyepek (dolomit sziklagyepek, sztyeplejtők)
|
A hegység legértékesebb, számos védett faj élőhelyét jelentő növénytársulásai. Veszélyezteti őket az erőteljes becserjésedés, helyenként a FF felújulása. Az olyan ritka növényfajok élőhelyén, mint a pilisi len fenn kell tartani ezeket a társulásokat.
|
Másodlagos gyepek
|
Helyenként tájképi értékük jelentős. Beerdősödésük elfogadható.
|
Formáció
|
Természetes folyamatok értékelése
|
FÁS NÖVÉNYTÁRSULÁSOK
|
Feketefenyvesek
|
Mesterséges telepítések, melyek általában potenciálisan fajgazdag élőhelyeken állnak. A természetes folyamatok is átalakulásuk felé hatnak, de a szomszédos gyepekben felújulnak..
|
Akácosok
|
Mesterséges telepítések. Alattuk nitrofil gyomvegetáció alakult ki. Beavatkozás nélkül erőteljesen terjeszkednek, felújulnak.
|
Extrém termőhelyeken álló fás növénytársulások (karszt-bokorerdők, elegyes karszterdők, törmeléklejtő-erdők, mészkedvelő és mészkerülő tölgyesek)
|
Természetvédelmi szempontból rendkívül értékesek, adott termőhelyi körülmények között zárótársulást képviselnek. Ide tartozik a Kis-Szénási Erdőrezervátum is. Felújulásukat az erős vadállomány gátolja.
|
Egyéb, erdőgazdálkodással érintett erdők (cseres- és gyertyános-tölgyesek, bükkösök)
|
Gazdálkodással erősen átalakítottak, egykorúak.
|
PIONÍR TÁRSULÁSOK
|
Felhagyott kőfejtők
|
Gyakran ritka védett növényfajok élőhelyei.
|
Pionír cserjések
|
Helyenként nagy területen alakultak ki kökény-galagonya töviskések. Gátolják a zárt erdőállomány kialakulását.
|
Egyéb művelt területek(szántók, gyümölcsösök), beépített területek
|
Teljes egészében átalakított területek. Természetközeli állapot kialakulása csak igen hosszú távon várható.
| 3.1.8. A tervezési terület története
Mai tudásunk szerint a tervezési területet az ember megjelenése előtt túlnyomórészt különféle típusú erdők borították, csak a dolomit-sziklagyepek tekinthetők természetes fátlan társulásoknak, illetve a lejtősztyepprétek xeroterm tölgyesekkel, karszt-bokorerdőkkel alkottak mozaikos, ligetes megjelenésű vegetációt (erdőssztyepp). A terület uralkodó zonális növénytársulása a cseres-tölgyes. Az északi lejtőkön és a mélyebb völgyekben gyertyános-tölgyes (helyenként bükkel elegyesen), délies kitettségben mészkedvelő tölgyes, míg az Ördög-árok mentén égerliget lehetett az eredeti vegetáció.
A táj jelenlegi arculatát a földrajzi adottságok és az emberi tevékenység együttesen határozza meg, de ez utóbbi hatása még a természet-közelinek látszó illetve tekinthető élőhelyeken is igen erőteljes. A táj változásait a történelem során részben a települések és a hozzájuk kapcsolódó mezőgazdaság fejlődésén, részben pedig az erdők használatának történetén keresztül követhetjük nyomon. A táj története a tervezési területtel szomszédos települések, Nagykovácsi, Pilisszentiván és Piliscsaba történetével áll szoros kapcsolatban.
A Nagykovácsi-medence – emberi településre alkalmas volta folytán – már igen régen lakott volt. A Nagykovácsiban talált legrégebbi régészeti leletek késő bronzkoriak. (A közeli Remete-szurdokban és az Ördög-árok mentén kőkori leleteket is szép számmal találtak.) A község területén talált, római korból származó leletek valószínűsítik, hogy ott a közeli római katonai táborok és polgárvárosok (Óbuda, Aquincum) tisztjeinek és jómódú polgárainak villatelepülése volt.
A honfoglaláskor a Dunakanyar vidékét a Csepel-szigettel együtt a fejedelmi törzs kapta. A Budai-hegység, a Pilis és a Visegrádi-hegység később is királyi birtok, a királyi alkalmazottak lakóterülete volt. Nagykovácsi középkori neve (Kezakovachy) alapján valószínűsíthető, hogy az itteni első magyar település a királyok fegyver- és szekérkovácsainak lakóhelye volt. A tatárjáráskor elpusztult, de a vész elmúltával újratelepült. A XIII. századtól kezdve már oklevelek egész sora bizonyítja a falu létét és királyi birtokhoz való tartozását. (A középkori falu a mai településtől keletre az Ördög-árok mentén feküdt, a mostani falut a XVIII. század elején betelepült svábok hozták létre.)
A táj használata tehát igen réginek mondható. Az Ördög-árok által feltöltött völgy termékeny öntéstalaján feltehetően már nagyon korán szántóföldi művelést folytattak. Az erdőket a kéziipar számára faanyag és tüzifa nyerésére és legeltetésre használták.
A törökök bejövetelekor Nagykovácsi sorsa is a pusztulás lett, az 1546. évi török adólajstromban a falu már lakatlan pusztaként szerepel. A vidék elnéptelenedett, a táj mintegy 150 évig lakatlan volt. 1700 májusában a Fekete-erdő környékéről származó 14 német család telepedett le és alapított falut a Nagykovácsi-medencében. A szorgalmas svábok szívós munkájának eredményeképpen a település gyors fejlődésnek indult, ami a táj arculatát is jeletősen megváltoztatta.
Bizonyos, hogy ezen a 150 év alatt elvadult tájon a telepesek első generációjának szinte ismét előlről kellett kezdenie a "honfoglalók" munkáját. Termőföldet, legelőt kellett elhódítani a természettől, hajlékot kultúrát kellett teremteni elviselhető emberi élet számára. A tények igazolják, hogy ezt a feladatot derekasan elvégezték. Erdőt irtottak, ugart törtek, bányákat nyitottak, utakat építettek, a régen összedőlt magyar házak helyén embernek, állatnak hajlékot emeltek. (SZATMÁRI, 1974)
1770-ben az urbáriumi összeírás szerint a Nagykovácsi jobbágyok már 449 ha szántón és 112 ha réten gazdálkodtak. A falu fejlődésének ütemét kitűnően jelzi a lakosság számának változása:
-
Évek
|
családok száma
|
lakosság száma
|
-
1700
|
14
|
?
|
1744
|
103
|
718
|
1770
|
146
|
1022
|
1842
|
204
|
1143
|
1869
|
?
|
1386
|
1900
|
?
|
2012
|
1941
|
?
|
2883
|
1949*
|
?
|
1904
|
1960
|
?
|
2412
|
1970
|
?
|
2795
|
1980
|
?
|
3019
|
1990
|
?
|
3571
|
* a sváb lakosság kitelepítése 1946-ban történt
A sváb lakosság elsősorban mezőgazdasággal foglalkozott (szántóföldi gazdálkodás, állattenyésztés, szőlő- és gyümölcstermesztés), de a kézműipar is virágzott. A községben három kőbánya, két mészégető és Pilisszentivánnal összekötve egy szénbánya is működött. A gazdálkodásról az alábbi táblázat adataiból alkothatunk képet:
-
Évek
|
1895
|
1935
|
1947
|
szántó
|
1069,9 ha
|
1066,4 ha
|
820,7 ha
|
kert
|
35,1 ha
|
46,0 ha
|
-
|
rét
|
54,1 ha
|
39,7 ha
|
39,7 ha
|
szőlő (parlagon)
|
17,3 ha
|
-
|
-
|
legelő
|
200,8 ha
|
196,8 ha
|
196,8 ha
|
erdő
|
1643,1 ha
|
1620,0 ha
|
1620,0 ha
|
terméketlen
|
107,0 ha
|
116,8 ha
|
116,8 ha
|
összesen
|
3127,3 ha
|
3085,8 ha
|
2794,1 ha
|
|
|
|
|
ló
|
399
|
287
|
118
|
szarvasmarha
|
765
|
820
|
?
|
sertés
|
686
|
971
|
?
|
juh
|
655
|
?
|
?
|
kecske
|
12
|
22
|
?
|
gyümölcsfa
|
7969
|
14 822
|
?
|
A községhez tartozó területek mintegy 55-56 %-a nagybirtokos családok, 1863-tól a gróf Tisza család, a maradék pedig a falu lakosainak birtokában volt.
A szántók részben a község mai belterületén, részben a tőle nyugatra lévő dűlőkön (Csonka-dűlő, Nyerges-dűlő, Forrás-dűlő) terültek el. Néhány kisebb szántóterület a mai erdők helyén is volt. A földrajzi viszonyok és a környező erdők határt szabtak a művelhető terület növekedésének, ezért a lakosság szaporodásával egyidejűen az egyes gazdaságok területe egyre kisebbedett. 1935-ben a parasztgazdaságok 81 %-a öt holdon aluli törpebirtok volt. A század első évtizedeiből származó kataszteri térképen a rendkívül keskeny, ún. nadrágszíjparcellák rendszerét láthatjuk.
A legelők 98 %-a a Nagy-Szénáson és a Zsíros-hegy oldalában volt. A dolomithegyek füves területeinek kialakulásáról Greszl Ferenc plébános falutörténeti művéből szerezhetünk információt:
Miért ilyen kopárak ezek a sasbércek?
Cselei erdőfőtanácsos szerint a Zsíros-hegyet 110-120 évvel ezelőtt még erdő borította. A jobbágyfelszabadításig az egész terület a Tisza grófoké volt, de a Nagyszénás és a Zsíros-hegy keleti oldalát és déli lejtőit a földesúr már a jobbágyfelszabadítás előtt, mint erdőt és legelőt átengedte a falunak. 1848-ig a keleti oldalt erdő födte. A kovácsiak a betelepüléstől kezdve itt legeltették állataikat, és innen hordták tüzelőjüket. Az elkarsztosodás akkor kezdődött, amikor 110 évvel ezelőtt az erdőt kiirtották. Az esővíz és a szél megtette a magáét, csak a kopár kúpok maradtak. A Nagykopaszon, amelyet a gróf nem engedett át, napjainkig szép erdő van, jóllehet ez a hegy ugyanolyan kőzetből épül fel - mészkőből és dolomitból - mint a Zsíros-hegy.
A község ezután a Nagyszénást és a Zsíros-hegyet legelőnek használta. A szarvasmarhák feltörték, a sertések feltúrták a talajréteget, így az könnyű prédája lett az esővíznek és a szélnek, melyek a hegy lábához hordták. (GRESZL, 1962)
Minthogy az erdőterületek nagy része kezdetben királyi birtok, később (kb. a XV. századtól kezdve) különböző nagybirtokosok tulajdonában volt, az erdők viszonylag természetes állapotban maradtak fenn a XIX. századig, de utána is a nagy kiterjedésű erdőtömbökben kíméletes erdőművelést folytattak. 1945 után az 1381 hektáros grófi erdő az Állami Erdőgazdaság kezelésébe került.
Az erdőművelés tekintetében a század elején elkezdett, és az ötvenes évekig folytatott kopárfásítás jelentette a legdrasztikusabb beavatkozást. A dolomit alapkőzetű területeken részben természetes, részben másodlagosan létrejött füves területekre (sziklagyepek, sztyepprétek, a legeltetés folytán degradált és lepusztult felszínek) - azok "hasznossá" tétele érdekében fekete fenyőt telepítettek. A fenyőtelepítésekről tanulságos sorokat olvashatunk Greszl Ferenc könyvében:
A magyar kormány már 1913-ban, majd 1935-ben elrendelte az elkarsztosodott területek erdősítését és gazdasági hasznosítását. Pest megyében először 1915-ben, a Budaörsi hegyeken próbálkoztak az erdőtelepítéssel. Itt azóta minden évben hozzáláttak a faültetéshez, de ezek a hegyek még mindig kopaszok. A tulajdonosok az államtól a facsemetéket ingyen kapták, az eredmény mégis csak 1-2 %-os volt.
A sikertelen kisérletek Cselei erdőfőtanácsost arra késztették, hogy a Kovácsi és a Pilisi hegyek erdősítési munkáit maga vegye kézbe. Amint ma Solymár, Nagykovácsi, Pilisborosjenő és Pilisszentván hegyein láthatjuk, munkája eredményes volt. 1935-ben kezdte el az erdőtelepítést a Zsíros-hegy nyugati oldalán. A hegyoldalakon egymástól 120 cm távolságban 30 cm mély, alul 25, felül 35 cm széles árkokat ásatott, és azokat megtöltette leiszapolt humusszal. A kovácsi iskolások és fiatalok segítségével az árkokba feketefenyő csemetéket ültettek, melyek szépen fejlődésnek indultak. A telepítést csekély összegből valósították meg: egy holdnyi terület beültetése 150 pengőbe került. Ma, 25 év után, 4-5 m-es fenyők borítják az egykor kopár Zsíros-hegyet. Már az ültetés után néhány évvel, amikor látni lehetett a csemeték erőteljes növekedését, a szakemberek nagy elismeréssel méltatták Cselei erdőfőtanácsos munkáját.
A dolomitkopárokon kívül kisebb mérvű fenyőtelepítések történtek felhagyott szántókon és gyümölcsösök helyén is.
A mezőgazdaság és az erdőművelés mellett a bányászat az a harmadik gazdasági ágazat, amely a táj történetére hatást gyakorolt, bár az előző kettőhöz képest lényegesen kisebb mértékben. Nagykovácsi és Pilisszentiván környékén eocén korú barnakőszén telepeket találtak, amelyekben Pilisszentiván határában 1860-tól folyt bányaművelés. A Nagykovácsi rétegeket 1940-ben kezdték el bányászni, amikor a Kálvária-hegy fölött megnyitottak egy aknát.
A bányászat részben a felszíni létesítmények (épületek, bányaudvarok, meddőhányók, szállítórendszerek stb.) révén, részben pedig a környék vízháztartására gyakorolt hatásán keresztül befolyásolja a környezetét, alakítja a táj arculatát. A bányaművelés során az aknákban rendszerint nagymértékű vízkiemelést végeznek. Ennek eredményeképpen a környék vízháztartása jelentősen megváltozhat: a talajvíz és a karsztvíz szintje erősen lecsökken, ugyanakkor ott, ahol a kiemelt vizet elvezetik, megnő a felszíni vízfolyás (esetünkben az Ördög-árok) vízhozama.
A svábok kitelepítése (1946) után a Heves és Szolnok megyéből, valamint a felvidékről Nagykovácsiba érkezett új telepesek lényegében a hagyományos gazdálkodást folytatták. 1949-ben megalakult az első termelőszövetkezet, de kezdetben ez sem jelentett a táj használatát illetően lényeges változást. Az ötvenes évek végétől kezdve azonban fokozatosan átalakult a gazdálkodás módja. Eleinte csak a gépesítés mértéke növekedett, később azonban lényeges ágazati változások is történtek. Ezek közül a legfontosabbak a gyümölcstermesztés megindulása a szántógazdálkodás rovására, a szarvasmarha tenyésztés megszűnése (1968), a juhászat háttérbe szorulása majd megszűnése a hatvanas évek végétől. A hegyek lábánál fekvő legelőket - miután azok funkciójukat vesztették, – a hetvenes évek elején felparcellázták, és nagy kiterjedésű üdülőterületeket hoztak létre rajtuk.
A termelőszövetkezet fejlődésével a kiegészítő és melléküzemágak egész sora alakult ki (mészégető, kődaráló, mozaiklap üzem, savanyító üzem, fafeldolgozó, galvanizáló és szerelvényüzem, műkőüzem, stb.). Az ötvenes évektől fokozatosan nőtt a fővárosba bejárók és ott munkát vállalók száma is. Az 1949-es népszámlálás adatai szerint a keresőképes lakosság 60 %-a mezőgazdaságból élt. 1960-ra ez az arány 16 %-ra esett vissza, 1990-ben pedig a mezőgazdaságból élők aránya csak a tsz-nyugdíjasok beszámításával érte el a 10 %-ot. Ezek az adatok jól mutatják Nagykovácsi gazdasági szerkezetének átalakulását, amelynek eredményeképpen az egykori hagyományos gazdálkodású falu helyén mára Budapest egyik jómódúnak mondható kertvárosa jött létre.
A fokozottan védett területbe mélyen benyúló Piliscsabai Lőtéren az 1800-as évek vége óta katonai gyakorlatokat végeznek (Madas-Varga, 1997). A legkorábbi dokumentum 1893-ból származik. A 30’-as évek végén a lőtéren vegyiharc-anyagraktárak épültek és mustárkeverő berendezés is készült. A mustárt Olaszországból szállították. A területen vegyvédelmi gyakorlatok kezdődtek. A II. világháború után a lőteret szovjet csapatok használták, később munkásőr lőtér lett. A rendszerváltás óta rendőrségi robbantásokat tartanak rajta. Jlenleg a lőteret a robbantásokból származó törmelék borítja, a lepusztult raktárakban használt autógumikat tárolnak.
3.1.9. Potenciális természetvédelmi érték
A tervezési terület természetvédelmi értéke a kezelési terv végrehajtásának hatására az alábbi szempontokból növekedhet:
a) Természeti állapot:
-
Az élőhely-rekonstrukciós munkák eredményeként az őshonos és termőhelynek megfelelő fafajokból álló erdőtársulások területi kiterjedése növekszik.
-
A vadlétszám csökkenésével az erdők felújulása felgyorsulhat.
-
A megfelelő őrzés és a látogatók irányítása a gyeptársulások regenerálódását eredményezheti.
b) Táji értékek: A kezelési terv végrehajtásával a jelenlegi táji értékek megőrizhetőek.
c) Oktatási lehetőségek: Egy fő környezeti nevelő foglalkoztatásával és a tervezési terület szélén kibérelt irodával lehetővé válik a környező iskolákkal a rendszeres kapcsolattartás.
d) Bemutatási lehetőségek: A tervezett ismeretterjesztő táblák, kiadványok a terület természeti értékeinek megismertetését segítik.
e) Kutatási lehetőségek: A folyamatban lévő és a tervezett monitoring-jellegű kutatásoktól más területeken is hasznosítható eredmények várhatóak, melyekről öt éven belül tanulmánykötetben kell beszámolni.
f) Jövedelemtermelő képesség: A tervvégrehajtásával egy teljes állású és egy félállású alkalmazott számára új munkahelyet teremtünk. A területen tervezett munkák a környező települések vállalkozói számára (pl. irodabérlet, kerítés bontási munkák) és az önkormányzat számára is (helyi adók) bevételi forrást jelentenek.
g) Kulturális és történelmi hagyományok megőrzése: A piliscsabai Erzsébet-kút és a Nagy-Szénáson található turista emlékfal felújítása a nagykovácsi Bányász-emlék karbantartása.
h) Természetvédelmi besorolás: A tervezési terület környékén a védett területek kiterjedése növekedhet (Piliscsabai lőtér, pilisszentiváni Kakukk-hegy).
i) Egészségügyi célra történő igénybevétel: -
3.1.10. Különleges jelentőség
A látogatók számára kiemelkedő vonzerőt jelent:
-
Pilisi len
-
Pilisszentiváni Ördög-torony
-
Kilátás a Nagy-Szénásról
|