2. LEÍRÁS 2.1. Környezeti jellemzők 2.1.1. Éghajlat
A területen, annak jelentős geomorfológiai változatossága folytán több éghajlati típus sajátosságai érvényesülnek. Legnagyobbrészt a mérsékelten hűvös–mérsékelten száraz éghajlati típus és a szubmediterrán csapadékjárással jellemezhető évek nagy gyakorisága jellemző. Az évi napfénytartam 1800 óra körül mozog, az évi középhőmérséklet 7,5-9,0 °C között van, de a tetőkön és az északi lejtőkön ennél is alacsonyabb. A csapadék évi átlaga kb. 650 mm. Az alacsonyabban fekvő területeken a hótakarós napok átlagos száma 40-45, a tetőkön 50-55. Az uralkodó szélirány ÉNy-i.
A domborzat erős tagoltsága miatt a növényzet kialakításában a mezo- és mikroklimatikus hatásoknak igen nagy szerep jut. A rendkívül tagolt felszín következtében viszonylag kis területen belül nagyon különböző mikroklímájú menedékhelyek találhatók.
2.1.2. Hidrológia
A terület általános jellemzése
Mivel a területet túlnyomórészt vízáteresztő kőzetek alkotják, ezért állandó patakok, bővebb vizű források nem tudtak rajta létrejönni, az egész vidéket vízszegénység jellemzi. Különösen szárazak a dolomit alapkőzetű területek, ahol a kőzet erőteljes aprózódása következtében csak sekély váztalajok fejlődtek, amelyek vízmegtartó képessége csekély. A meredek lejtőkön a csapadékvíz gyorsan lefut, illetve a kőzetben elszivárog. A déli kitettségű lejtőkön, ahol az erős besugárzás a havat gyorsan elolvasztja, illetve az esők után maradó nedvességet gyorsan elpárologtatja, szélsőségesen száraz, félsivatagi termőhelyek alakulnak ki.
Források
-
Bükkös-forrás, Bükkös-kút. A Nagy- és Kis-Szénás között fekvő Hármashatár-nyereg középső oligocén agyagmárgája és a föléje boruló pliocén-pleisztocén fedőrétegek találkozása eredményezte ezt a két kis rétegforrást. A Bükkös-forrás a Bükkös-árok felső részén, a 070 hrsz-ú ingatlan DNY-i szélén, a 8A üzemtervi jelű erdőrészletben beton kútgyűrűvel foglalt és letakart kis vízhozamú forrás. 1995-ben a Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság rendbe hozatta.
-
Hársas-forrás. Elhelyezkedés: Pilisszentivántól Ny-ra, 0100/2 hrsz (3B erdőrészlet). 1995-ben a Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság rendbe hozatta.
-
091/1 hrsz középső része. Pilisszentivántól Ny-ra vizenyős réten fakadó kis foglalatlan forrás.
-
Vadászréti-árok forrásai: a felduzzasztott tavat tápláló időszakos források.
Vízfolyások, tavak
-
Vadászréti-árok: Az ED terület védőzónájában, Pilisszentiván külterületén, a községtől ÉNY-ra található időszakos vízfolyás, mely az Aranyhegyi-patak felső vízfolyás rendszeréhez tartozik.
-
Vadászréti- (Jági-) tó: A Vadászréti-árkon 1985-90 között 3 db kisméretű, völgyzárógátas tóból álló halastó rendszert hoztak létre. A völgyi felszíni lefolyások hiányában, melyet elsősorban a völgyfenék nagymértékű vízáteresztő képessége okoz, a két felső tó kiszáradt. Az alsó tóegység a tófenék mélyítésének eredményeképpen kismélységű talajvíztóként üzemel. A völgyzárógát homogén földgát, a mentett oldali rézsűfelületen füvesítéssel védve. A gáton fenékleürítő műtárgy található. A tó fontosabb adatai:
Vízgyűjtőterülete
|
1,6 km2
|
Kialakult üzemvízszint
|
231,8 mBf
|
Vízfelület
|
1950 m2
|
Tározott vízmennyiség
|
740 m3
|
Hossza
|
100 m
|
Átlagos szélessége
|
20 m
|
Átlagos mélysége
|
0,40 m
| -
Ördög-árok: A tervezési területtől délre folyik, a Nagykovácsi-völgymedencét csapolja le. Nagykovácsi községtől nyugatra ered több forrásból. Vízhozama 0-45 m3/s. Az eredéstől néhány száz méterre mocsaras terület fekszik kis nyílt vízfolttal. A régi térképek illetve légifelvételek tanúsága szerint a szabad vízfelület néhány évtizede lényegesen nagyobb volt. (Feltételezhető, hogy a terület alatt fekvő felhagyott szénbánya viszi el a vizet.) Nagykovácsi alatt a patak mentén változó, de jelentős szélességű vízhez kötött növényzet van, amely a talajvíz közelségét jelzi.
2.1.3. Felszínalaktan
A terület geomorfológiai és kőzettani szempontból egyaránt rendkívül tagolt és változatos.
2.1.4. Földtan, vízföldtan
A terület legnagyobb részét a Nagy-Szénás csoport dolomitrögei foglalják el. Tagjai:
Nádor-hegy 444,5 m Disznófő 385,9 m Zsíros-hegy 423,6 m.
Kis-Szénás 431,5 m Iváni-hegy 371 m Kutya-hegy 558,7 m
Nagy-Szénás 550,3 m
A Nagy-Szénás csoport domborzatára a lapos tetejű, meredek, sziklás lejtőjű fennsíkmaradványok a jellemzőek. A fennsíkok északi, meredekebb oldalain az erős aprózódás következtében kisebb dolomitkőbörcök preparálódtak ki (pl. pilisszentiváni Ördög-torony). A fő rögöket mély árkok választják el egymástól (Kőris-völgy, Bükkös-árok, Köves-árok, Csabai-árok, Hosszú-árok, Antónia-árok), de a hegyek felszíne is rendkívül tagolt, erózióvájta vízmosások, kisebb völgyek szabdalják számtalan kisebb részre. A hegycsoport fő kőzetalkotója a középső triász korú dolomit. Kisebb területeken pl. a Nagy-és Kis-Szénás között hárshegyi homokkő, a Zsíros-hegyen és tőle délre eocén mészkő fordul elő, míg a hegycsoport északkeleti lábánál, Pilisszentiván térségében negyedidőszaki futóhomokot találunk.
A területet délről határoló, átlagosan 350 m magas fekvésű Nagykovácsi-medencét és a nagykovácsi plató tektonikus árkát legnagyobbrészt lösztakaró fedi, benne, az Ördög-árok mentén a patak által lerakott holocén ártéri üledék található. Tőle nyugatra a Cserepes-tetőn és környékén jelentős területen hárshegyi homokkő van a felszínen.
A terület földtani viszonyait a 8.2.4. sz. térkép szemlélteti.
2.1.5. Talajtan
A különböző alapkőzeteken kialakult talajok jellemzői:
Diplopórás dolomit
A fizikailag aprózódó kőzet könnyen erodálódik, a lejtőkön szinte lepereg. Kémiai mállásakor a CaMgCO3 elbomlik és csak elenyésző az oldhatatlan maradék, ami a talaj szervesanyagával komplexet képez.
Dolomitra települt pleisztocén lösz
A löszt a teraszokon, nyergeken, völgyekben, a sík és enyhe lejtésű területeken találjuk. Ezen kívül átrendezett formában, gyakran dolomittörmelékkel keverve az árkok alján, völgyekben is előfordul.
Alsó oligocén hárshegyi homokkő
A változó homokszemcséket, kavicsokat kovaanyag ragasztja össze. Málladéka kolloidokban és bázisokban szegény. A belőle kialakult talajok savanyúak.
Ópleisztocén korú homok
A kolloidokban és bázisokban szegény homokon savanyú erdőtalajok alakultak ki. A jelenkori vízhordta homokok is kolloidokban szegények, de CaCO3 tartalmúak, ezért a rajtuk kialakult talajok semlegesek, vagy csak gyengén savanyúak.
|