Ana səhifə

A kivonat kivonata Ágoston


Yüklə 37.26 Kb.
tarix27.06.2016
ölçüsü37.26 Kb.
Metafizika – Idő

A kivonat kivonata




Ágoston





  • Az idő alapja a változandóság.

  • Ágoston a szubjektív időfogalom első képviselője: „az idő maga is a mi saját munkánk”.

  • Az idő lényege a változás.

  • Háromféle idő létezik: a jelen, a múlt és a jövő, de egyik sem tényleges valóság. Ágoston azért beleegyezik, hogy a kifejezéseket továbbra is használjuk.

  • Csak a folyó idő tartamát mérjük. A folyamatosságot mérjük.

  • Az idő nem az égitestek mozgása, ahogy páran mondják. Minden mozgás lehetne így az idő. A testek időben mozognak.

  • Az idő a testek mozgásának mértéke. A mozgást is idővel mérjük, így a mozgás nem lehet maga az idő.

  • Az idő kiterjedés, de nem térbeli. Az idő a lélek valamiféle tartama.

  • Nem az elmúlt dolgot mérjük, hanem valamit, ami benyomult az emlékezetembe. Az időt a lelkünkben mérjük.

  • A lélek három cselekvése: várakozás, figyelem és emlékezés. A várakozás a jövőre, a figyelem a jelenre, az emlékezés a jövőre koncentrál. Az idő „átfolyása” a lelken és a jövő jelenen át történő múlttá alakulása nem volna lehetséges ezek nélkül.



Huoranszki





  • Az idő a modalitások egy fontos fajtája.

  • A múltat, a jelent és a jövőt temporális modalitásoknak nevezzük.

  • Az idővel kapcsolatos metafizikai kérdések nem csak filozófiai természetűek – természettudományos, fizikai szempontokat is figyelembe kell vennünk.

  • Strawson: azokat a metafizikai elméleteket, melyek a filozófiától független meggyőződéseinket támasztják elő, deskriptív metafizikának nevezzük.




  • A világ folyton változik. Ez a változás csak akkor szűnik meg, ha eszméletünket vesztjük.

  • A változásnak mértéke van. A változás gyorsan és lassan is végbemehet.

  • Arisztotelész szerint az idő a változás mértéke.

  • Az idő abszolút és relációs felfogása:

    • Gondolatkísérlet: ha a világban csak egy metronóm létezne, mérne valamit? Ha mér valamit – abszolút felfogás. Ha nem – relációs felfogás.



    • Arisztotelész elmélete sokáig elfogadott: változás nélkül lehetetlen időről beszélnünk

    • A relációs felfogás szerint ha nincs mihez viszonyítanunk, nincs se tér, se idő. Nem szükéges, hogy a tér összes pontja be legyen töltve – elég, hogy be lehessen töltve.

    • Shoemaker – Fagyott világ:

      • Három elkülönült rész, mindenki vagy ide, vagy oda tartozik, középút nincs. A három rész lakói tökéletesen megfigyelhetik a többi részt. A régiók néha megfagynak. B régió lakosai fagyás után csak azt látják, hogy a másik két helyen hirtelen sok minden változott. Mindegyik szelet megfagy különböző időközönként, mikor ezek egybeesnek, senki sem érzékel semmit, mégis múlik az idő – legalábbis a lakók joggal feltételezik. A Shoemaker-gondolatkísérlet világában van változás, mert ha nem lenne, nem lenne időfogalom sem.

    • Newton fizikájában egy fő probléma, hogy el kell –e fogadnunk az abszolút időt és teret: Newton: nem élek feltevésekkel (mégis kénytelen volt)

    • Newton – Leibniz vita:

      • A fizika és a metafizika összefüggenek

      • Leibniz: Relációs felfogás: az események közt is lehetnek relációk, ilyen pl. az okság. Leibniznél nincs abszolút tér és idő, a tér két tárgy közti távolság, az idő pedig két esemény közti távolság. Ha nem lennének tárgyak, nem lenne értelme térről beszélni. Ha nincsenek események, nincs idő sem.

      • Newton szerint a tér és az idő olyasmi, mint valami bazi nagy tartály, amiben a fizikai események történnek. Leibniz szerint így viszont nem lenne értelme a kérdésnek, hogy a világegyetem hol és mikor van.

      • Az abszolút idő nem mérhető és nem észlelhető – Newton szerint szükségünk van a fogalomra, mivel egyes fizikai fogalmak csak így érthetőek. Ez fizikai szempontból meggyőző, metafizikaiból nehezen elfogadható.




  • Múlt, jelen, jövő

    • Arisztotelész: a most vajon változik –e folyamatosan?

    • Ágoston: ahogy kimondom, hogy „most”, már nem most van, nem lehet megragadni a pillanatot.

    • Relativitáselmélet – téridő: egységként kezeli a teret és az időt, mégsem lehet őket teljes analógiába állítani a metafizikában

      • Az időnek sajátos irányultságot tulajdonítunk, a térnek nem. Ugyanaz az esemény nem történhet meg többször, de ugyanaz a tárgy lehet ugyanazon a helyen akárhányszor.

      • A most megfelelője az itt. A most teljesen mulandó, az itt nem.

      • Prezentizmus – csak a jelen létezik. Ágoston foglalkozott vele: múlt már nincs, jövő még nincs, csak a jelen létezik. Ez hasonlít a statikus időfelfogáshoz. Probléma: ha valamire rosszul emlékszünk, eltöröljük a múltat.




  • Statikus felfogás

    • A jövő tényei módosíthatók. Nem csak várakozásaink vannak, hanem változtathatjuk is a jövőt.

    • Alap: a temporális kijelentések igazságfeltételeivel kapcsolatos meggyőződés. (Mi teszi igazzá vagy hamissá a kijelentéseket? A múltról és a jelenről tudunk valamit, a jövőről nem. Mindent késve észlelünk, mert idő kell ahhoz, hogy észleljünk (csillagászat)). A tények mindig ugyanolyanok, akár a múltra, akár a jelenre, akár a jövőre vonatkoznak; léteznek vagy nem léteznek.




  • Dinamikus időfelfogás

    • A múlt és a jelen nem módosítható, a jövő igen. Aktív ágensek vagyunk, nem csak passzív befogadók.

    • A jövő alakul. A statikus felfogás a dinamizmus szerint fatalizmushoz vezet. A dinamikus felfogás elveti a kizárt harmadik elvét: szerinte vannak olyan kijelentések, amelyek se nem igazak, se nem hamisak.




  • Az illuzórikus idő

    • Az idő lényegéhez tartozik a dinamikus változás (Arisztotelész nyomán)

    • Ha a változás értelmetlen, az idő lehetetlen – McTaggart

    • Az időbeliség kifejezése:

      • A jelen a fix viszonyítási pont; hozzá képest a múlt távolodik, a jövő közeledik.

      • McTaggart: lehetséges az időre úgy utalni, hogy a jelen szerepe nincs a középpontban – múltbéli viszonyítási pontokat kell keresni. Az így kifejezett viszonyok a B-sorozatok. Aki így értelmezi az időt, az dátumok sorozatának tekinti; a B-sorozat változatlan viszonyokat fejez ki. McTaggart szerint a hagyományos időfelfogás ellentmondáshoz vezet.

      • McTaggart gondolatmenete:

        • Az idő lényege a változás

        • A változást csak A-sorozatként értelmezett idő fejezhet ki

        • Az A-sorozatként értelmezett idő ellentmondásos

        •  Az idő nem létezik




  • A valóságos idő

    • McTaggartnak lehet igaza is, meg nem is. A harmadik út az, hogy a valóságos időt B-sorozatként értelmezzük (de hogy?!)

    • McTaggart cáfolata: a szerző helytelenül alkalmazza a változás fogalmát, ugyanis változáskor a dolgok tulajdonságai változnak, nem az eseményekéi.

    • McTaggart mellett: van ilyen is, de ha elfogadnánk igaznak, a következmény mégis hülyeségnek tűnne.




  • Időutazás (Doki, segíts!)

    • A tér és az idő különböznek.

    • Fő kérdés: lehet –e úgy mozogni a térben, mint az időben? Mi a különbség a tér és az idő közt? A dolgok relatív térbeli elhelyezkedése változhat, de ez az idővel nem eshet meg. Lehet, hogy magasabb vagyok apámnál, de idősebb nem („Musztafa! Hopp!”)

    • Az idő sajátos irányultsága alapján nem lehetséges az időutazás. Meg logikai problémákat is szülne:

      • A jövőbe utazva csak gyorsabban haladnánk végig az időn, amin úgyis elindulnánk

      • A múltba utazva: lehetetlen, hogy valaki előbb érkezzen meg, mint ahogy elindulna. Ezt át lehet hidalni – külső és belső idő különbsége (én előbb indulok el, mégis külsőleg később érkezem).

      • Senki nem tehet olyat, ami logikailag lehetetlen. Nem ölhetem meg a nagyapámat, pl.




  • Idődimenziók

    • Az időutazás logikailag lehetséges, de milyen időszerkezet kéne?

      • A térnek van több dimenziója, az időnek is lehet

      • Judith Jarvis Thomson: iker-gondolatkísérlet; a két iker más-más idődimenzióban él

      • A kétdimenziós idő lehetővé tenné az időutazást, de egyúttal logikai ellentmondásokhoz vezetne.

      • A topológiai probléma:

        • Topológiai vizsgálódásnál eltekintünk a mérhető tulajdonságoktól

        • Lehetséges topológiai időszerkezetek: nyíl, kör, fa




Nyíl

Kör

Fa

Általános időszemlélet.

Örök visszatérés

Kiindulópont adott, az idő múlásával szaporodnak az elágazások

Ha nyíl: van kezdete és vége; ha vonal, nincs

Ciklikus időszemlélet – ugyanaz az idő ismétlődik

Az idő irányultsága: minél több elágazás, annál előbbre járunk az időben

Ha a hegye a mai dátumot jelzi, és nyúlik, az a dinamikus időfelfogás

Kiköthető, hogy melyik irányba haladunk

A múlt fix, a jövő nyitott

Ha a hossza nem változik: statikus időfelfogás







Determinisztikus világban ésszerű




Indeterminisztikus világban ésszerű




  • Nesze semmi:

    • Az idő fa szerkezetű, a topológiai tulajdonságok határozzák meg az idő irányát

    • Az idő nyíl szerkezetű, az idő tulajdonságokra nem redukálható tény

    •  A fizika fejlődésével talán lesz valami.


Hegel (A gondolkodás kínzókamrája)


  • Arra válaszol, hogy micsoda a tér és az idő

  • Együtt kell tárgyalni őket: egységbe tartoznak, nincs külön abszolút tér vagy idő

  • Hegel a Mechanika részben tárgyalja a kérdéskört: a tér és idő világában van otthon a mechanika




  • A mechanikai nézőpont

    • Newton után terjedt el, célja az, hogy minden tudományt mechanikusan tárgyaljon.

    • A nézőpont szerint bármi, ami az adott dologgal történik, külső okokkal magyarázható.

    •  De csak az tárgyalható így, ami híján van az önlétnek, az önállóságnak

    • Az embert is megpróbálják így szemlélni, de nem lehetséges

    • A mechanikus szemlélet tovább akar lépni: azt is maga alá hajtaná, amire nem alkalmazható (pl. ember, történelem stb.)

    • Hegel szerint nem minden térben és időben létezik

    • Csak a mechanika hatóköre alá tartozó dolgok tér- és időbeliek (azok, amelyek kívülről határozódnak meg)

    • A tudat tér és idő felett létezik, nem lokalizálható, a tárgynál, az egésznél és önmagánál van egyszerre




  • Az egymáson kívüliség

    • Elszigetelt, elvont, bensőség és transzcendencia egysége.

    • Az öntudat lehetőségfeltétele a tárgytudat. A tárgytudat, az öntudat és az egész tudata feltételezik egymást

    • Ami nem térben és időben van, azt egymáson kívüliség jellemzi

    • Az objektumok térben és időben léteznek

    • Ha léteznek egymáson kívüli tárgyak, egymásra hatnak – az üres, absztrakt tér köti őket össze

    • Az egymáson kívüli dolgokat pozitív módon a tér, negatív módon az idő köti össze.

    • Az idő változás, pusztulás és keletkezés




  • Az idő

    • Az idővel változnak a dolgok

    • Metafizikai különbségtevés:

      • Tér- és időbeli

      • Tér és idő feletti

      • Téridőn kívüli

    • Az igazság az egymáson kívüli dolgok mögött van (az abszolútum)

    • Minden a totalitás mozzanata

    • A fizikai tárgyak nincsenek „tudatában” a totalitásban való létüknek, de attól még a totalitásban léteznek, ez jelentkezik térként és időként

      • Összekötő: tér

      • Az idő ellen „küzdenek” a tárgyak: „szeretnék” megőrizni izoláltságukat, de erőt vesz rajtuk a totalitás, elmúlnak és megváltoznak

    • Az egymástól elkülönült létezők nem tudnak egymástól elkülönülni: minden a totalitás mozzanata, igazából nincs más

    • Az pusztul el, amiben nem fejlődött ki a totalitáshoz tartozás; ami ilyen, az elpusztul és megváltozik.

    • Ami örök: szellem, eszme, igaz

    • Az idő nem érzéki érzék – de a tér sem az. Nem látjuk őket, de a változást látjuk

    • Ahol változás és múlás van, azt időben fogja fel a létező így

    • Az idő a lét negatív egységének a formája

    • Nem azért van végük a dolgoknak, mert időben vannak, hanem azért vannak időben, mert véges a megismerésük (nem tudatosítják magukban az abszolútumhoz való tartozást)

    • Minél önállóbb valami, annál inkább tudatosítja magában az abszolútumhoz való tartozását (?)

    • Nem az időben keletkezik minden: az idő maga a keletkezés és az elmúlás

    • Az idő a totalitás hatalma a végesen

    • Az idő csak ott lép fel, ahol egymáson kívüliség van






Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©atelim.com 2016
rəhbərliyinə müraciət